Kávéházi Tavasz/Nyár, 1994 (1. évfolyam, 1-2. szám)

1994-04-01 / 1. szám

Kávéházi Tavasz Irodalmi-zenei-tudományos lap 1994. április I. évfolyam 1. szám Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Tagok: Dóka Péter Hargitai Henrik Majtényi Balázs Majtényi György Petrik András Windháger Károly Ákos Támogatja: ELTE TTK DJB Közművelődési Alap Szerkesztőség: Csütörtök este hattól a TTK "A" épületének kőzettani előadója előtt E-Mail: hin­k@ludens.elte.hu Nyomtatás: Cikkeket csak külön kérésre adunk vissza. A szerkesztőség tagjai a megjelent cikkekkel nem feltétlenül értenek egyet: minden egyes cikkért annak írója felelős. Lapunk évente négyszer jelenik meg: télen, tavasszal, nyáron és ősszel, minden alkalommal az iskolai tanév ideje alatt. Alapítvány 1994 -beköszöntő egy újsághoz-Nem tudott már mást csinálni, felkelt végleg. Álma hosszú volt és zavaros. Napfényzivatar és esőerdei fény váltogatták egymást. Méla volt még ébredés után. Van? Van, mert létrehozták? Miért van? Önmagáért? Hol vannak a táblák, a keresztek, hol a cél? Mit jött hódítani, és mit remélhet? Mulandó-e már? Állt már, és még vivődött önmagával, mikor azután pillanat múltán testet öltött. Három ágból szállt a szél, három fonál vette kezdetét egy csomó után, hárman tartoznak már egyszer egybe, három égtáj vált hazává, három kéz körében lett ő a központ. Oltár nem lesz, nem­ lett,nsem jöttek érette Földre angyalok, csak emberek. Kenyér sem lesz, mert ifjú ő még a lakomára. Még csak látni képes, mosolyogni és nyafogni. Attila mondhatja, hogy már "nem nyafogna, de most már késő", de ő még csak egy falat. Egy morzsa, egy szem újhodás. Három búzaszem közös szára, sok gondolatnak arany toklásza. Édesanyja napfény, édesatyja víz, otthona a végtelenné görbülő ősi egység, a valószínűtlen lehetőség maga. Sejti, hogy kit rejt a bozót, a bakterház, mert hisz testvére oly sok, mégis tapo­gatózva és szelíden kacagva elindul. S bár ha nem is szél szárnyán, szép szivárvány ívén, s nem is a mindenség állandó hangjaként, ha csak pillanatra is, de megfogja egyik kezeddel a másikat, és ha hagyod, meghallod szívverésünk, szívverését, szívverésed. Windháger Károly Ákos

Next