Hadak Útján, 1977 (29. évfolyam, 330-335. szám)

1977-01-01 / 330. szám

A HAZÁÉRT ÉLMI ERÉNY, HALNI DICSŐSÉG! A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA XXIX. évfolyam (Jahrg., Vol.) 1977. január (II.) 330. szám Változatlan feladatok Lapunk hasábjain sohasem foglalkoztunk belpolitikával. Ha most mégis említést teszünk az Egyesült Államokban lefolyt elnökválasztásról, tesszük ezt azért, hogy mérlegeljük a helyzetet az itteni magyar emigráció szempontjából. Vajon a mi cél­kitűzéseink megvalósítására nyílnak-e új lehetőségek? A republikánus párt jelöltjét, Gerald Fordot a magyar választók jól ismerték két éves elnöki működése alapján. Személyét mindenki tisztelte és becsülte. Úgy érez­tük, hogy vele a Fehér Házba visszatér a tiszta légkör. Az elnök működésével azon­ban már nehezen tudtunk egyetérteni. Nemcsak mi magyarok, hanem a többi ún. „etnik csoport“ is keserű szájízzel gondol a Helsinkiben lefolyt tárgyalásokra, a­­melyek végeredményben — ha hallgatólagosan is — a második világháború befejez­tével kialakult európai helyzet, a szovjet hódítás és hatalmi berendezkedés elisme­rését jelentették a status quo alapján. Igaz, hogy elhangzottak hivatalos részről kijelentések, amelyek ezt cáfolták, de ezeket üres politikai szólamoknak lehetett tekinteni. Ilyen volt a State Department egyik magasrangú tisztviselőjének a lon­doni nagyköveti konferencián tett súlyos kijelentéseire adott gyenge hivatalos cáfolat. Jimmy Cartert a magyar szavazó csak a választási harc folyamán szerzett be­nyomások alapján ismerhette meg. Ezek a benyomások eltérőek voltak. Egyesek elő­ször lelkesedtek, azután bizalmatlanok lettek, mások kételkedtek rátermettségében, hogy vajon képes lesz-e ennek a súlyos felelősséggel járó tisztségnek a betölté­sére. Az amerikai nép többsége azonban belé helyezte bizalmát, és így ebben a hónapban ő lett az állam elnöke. Az új elnök nehéz viszonyok között kezdi meg működését. Belpolitikai téren az infláció lefékezése, a munkanélküliség csökkentése, az egyre jobban elharapózó bűnözés elleni küzdelem jelentik a legsúlyosabb feladatokat. Hasonló nehéz helyzettel kell az elnöknek szembenéznie külpolitikai téren. A vi­lágpolitikai helyzet feszültségekkel telített, s ezeket a világméretű gazdasági nehéz­ségek nyomán tovább kiélesedett érdekellentétek is fűtik. Számos helyen a világ­nak „lokálisnak“ mondott, de szövevényes és messzire kiható problémák veszélyez­tetik a békét, magukban hordozva a háború csíráit. A Szovjetunió imperialista kül­politikája nem változott, fegyverkezését továbbra is az eddig erős ütemben foly­tatja, félre nem érthető célkitűzések megvalósítása érdekében. Lehet ilyen helyzetben érdemleges változást remélni az Egyesült Államok külpo­litikai vonalvezetésében? Aligha. Reálisan azzal kell számolnunk — s ezt Carter elnök választási beszédeinek egyes kijelentései is alátámasztják —, hogy az Egye­

Next