Hadak Útján, 1978 (30. évfolyam, 337-341. szám)

1978-03-01 / 337. szám

В 209 88 F л HAZÀ£fiT Élni ebeny, halni dicsőség: A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA XXX. évfolyam (Jahrg., Vol.) 1978. március (Nr.) 337. szám Révedezés helyett A magyar közéletben — s ezen ezúttal az ötfelé szakadt magyarság egyetemes közéletét értem, — egy rég várt esemény bekövetkezte általános örömet keltett. Az európai és amerikai vezető világlapok egyöntetűen foglalkoztak az erdélyi magyar­ság súlyos elnyomásának kérdésével... három évtized után első ízben. Amilyen nagy mértékben minden magyarral együtt mi is átérezzük a felszabadult örömet, ugyanolyan mértékben helytelennek tartanánk, ha túlzott ünnepléssel fordítanók visszájára magát a tett — az áldozatos tett — célját: az erdélyi magyarság segíté­sét mind katasztrófálisabb helyzetében! Se ,.,frontáttörésről“, se „történelmi ese­ményről“, se „szenzációs sikerről“ nincs szó. Az egészre Apáczai Csere János egy mondata illik magyarázatul: „Többet ér egy szegín legény akarattya, mint szá­zak révedezése!“ Ez a „szegín legény“ ezúttal Király Károly, a romániai kommunista párt magas­rangú funkcionáriusa, a RKP Központi Bizottságának Volt tagja, a Magyar Nemze­tiségi Dolgozók Tanácsának alelnöke. Kora ifjúságától kommunista volt és számos magas funkciót töltött be a pártban. így Kovászna megye első titkára, ugyanott a Néptanács elnöke, a Nagy Nemzetgyűlés (parlament), valamint az államtanács tag­ja és a Politbüro helyettes tagja volt. Tehát tettekkel tényező, aki résztvett a leg­felső államvezetésben. Mint magyar ember azonban nem volt képes népe pusztí­tását tétlenül nézni és ezért bízva személyes és hivatalai által adott súlyában, meg­próbált „belülről“ népe segítségére sietni. Részletesen tárva fel a magyarság súlyos helyzetét, törvény- és alkotmányellenes elnyomását, mely a nemzeti tudat és ezzel a nemzet elpusztítását jelenti, három levelet írt az ország legfőbb politikai veze­tőihez, hozzáfűzve, hogy a törvényadta keretek között miképpen lehetne ezt az egész országot súlyosan érintő kérdést megoldani. 1977 június 2-án levelet intézett Ilié Verdet-hez, az ideológiai kérdések vezetőjéhez a politbüróban, akihez a nem­zetiségi polititka is tartozik. Verdet a levélre hónapokig nem válaszolt. Augusztus­ban Király ezért Fazekas Jánoshoz a Politbüro tagjához, majd szeptember 10-én Vincze Jánoshoz, a Központi bizottság tagjához fordult, feltárva a maga teljessé­gében a kormány kisebbségellenes politikáját. Végre októberben Bukarestbe hívták Ilié Verdethez, hogy megbeszélje vele a hozzá intézett levél ügyét. A megbeszélé­sen Petre Lupu a Központi Bizottság fegyelmi szervének vezetője és Vincze János is részt vett. A megbeszélés során nem esett szó a levél tartalmáról, viszont arról faggatták, hogy kik segítették a levél megfogalmazásában. Királyi a kérdésre nem

Next

/
Thumbnails
Contents