Hadak Útján, 1978 (30. évfolyam, 336-341. szám)

1978-01-01 / 336. szám

A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA XXX. évfolyam (Jahrg., Vol.) 1978. január (NII.) 336. szám A HAZÁBRT ÉLNI ESMÉNY, HALNI DICSOSSGI Akik utánunk jönnek Az Idő sohasem volt szövetségese az emigrációknak. Ellenkezőleg, az Idő az a tényező, amely kérlelhetetlenül gyengíti és morzsolja az emigrációk erejét és ellen­állóképességét. Ez így volt mindig és így van most is. Elsőnek hullanak el azok, akik — bizonyos adottságok folytán — (előnyös hi­vatás, szerencsés elhelyezkedés a befogadó országban) már kezdetben is igen ked­vező körülmények között kezdték új életüket. Ez a körülmény többeknél kiváltotta a kozmopolitizmus érzését és ezzel a közömbösség érzését hazájuk sora iránt. Ubi bene, ibi patria. A második csoportba sorolhatjuk azokat, akik egy ideig bíztak abban hogy a közeljövő meghozza hazájuk felszabadulását, és ők visszatérhetnek és majd élhetik zavartalan életüket. Minthogy az általános külpolitikai helyzet egy ilyen lehetőség bekövetkeztét eddig nem támasztotta alá, az emigráns, aki ebben látta életének ér­telmét, reményeinek elvesztése miatt elfásul, közömbös lesz. Beletörődik a szerinte változatlan helyzetbe, nem érdeklődik tovább hazája, nemzete sorsa iránt és nem is tevékenykedik annak érdekében. Talán ide sorolhatjuk azokat is, akik felmérvén a kilátástalannak látszó poli­tikai helyzetet, úgy vélik, hogy ezt a helyzetet véglegesnek kell tekinteni. És mert 1956 óta a helyzet bizonyos mértékben (a lényeget nem érintve) javulást mutat, az emigráns, ki gyakorta jár haza mint látogató, képviselője lesz az otthoni rendszer­nek tudatosan vagy tudatlanul, hangoztatva, hogy az otthoni helyzet szilárd, a nép nem lázong, beletörődött a dolgokba, és nincs semmi értelme ennek a „szélmalom­harcnak“. Marad azután az a létszámban egyre csökkenő csoport, amelybe azok tartoznak, akik függetlenül az új élet kedvező vagy kedvezőtlen kialakulásától, függetlenül minden politikai és egyéb körülménytől, a hazát ma is hazának érzik, és nem tö­rődve azzal, hogy munkájuk eredményét megérik, és nem törődve azzal, hogy mun­kájuk eredményét megérik, vagy már csak az utódok fogják learatni az ő verejté­­kes munkájuknak gyümölcsét, szakadatlan dolgoznak, a haza felszabadításáért, a lehetőség összes eszközeit felhasználva. Ez a csoport tisztán látja, hogy a zsarnok­sággal megegyezni nem lehet, kompromisszum nincs. E csoport létszáma nemcsak a fentiekben említett körülmények miatt csökkent le, a kor is erősen megritkította a csoport sorait. 25—35 évi emigráció után, az érett

Next