Hadak Útján, 1983 (35. évfolyam, 366-371. szám)

1983-01-01 / 366. szám

e nemzeti történelmünk, fajtánk, egyéti­- és katonasorsunk alakulását. Ez a sors állította szembe egymással gyakran a nemzet legjobb, leghűségesebb fiait és ez tette hazánkat az eleve elbukásra ítélt tragikus hősök födjévé.“ ... „A magyar föld állandó csatatérré vált, a magyar nép pedig az állandó tűzben katonanemzetté ko­­vácsolódott"... „Most amikor a bajtársi áldozatkészség lehetővé tette, hogy köz­ponti tájékoztatónk nyomtatott alakban jelenjék meg, címéül a ‘Hadak Útján'-t vá­lasztottuk“ ... Emlékeztessen ez a név minden hontalan magyart, hogy a hazába a visszaút a ‘Hadak úíján‘ vezet. És emlékeztesse, hogy most, amikor a Nyugat és Kelet egy újabb nagy összecsapás előestéjén állanak, minden magyarnak az őrse­regben van a helye, abban a seregben, melyben nem lehetnek politikai és társadalmi válaszfalak, amelyben nincsen hivatásos vagy tartalékos katona, csak harcos van, mint valamikor ezer év előtt a honfoglaló seregben.“ ... „E szellemben gyűlölködő Máknak, alantas vádaskodásoknak hehiet nem adunk. A lap minden betűje csak­is az egyetemes magyar célokat szolgálja, az örök magyar katonaeszményt hirdeti és a hazáért megdicsőült hősök kegyeletes emlékét őrzi, akik bármely oldalon, de mindenkor ugyanazért a hazáért áldozták életüket. Legyen emlékük örökké áldott." A következő, 1950. júniusi szám vezércikkét Zathureczky Gyula írta. Ugyan­csak néhány mondat belőle: „Amíg a hajrákban vérző magyar ‘bástyává és pajzsa‘ lesz, akadnak mindig, akik pengetik a lantot, palotákat és katedrálisokat építenek, képeket faragnak, s kiknek szelleme kivetíti a nemzet rokontalan arcát Európa firmamentumára. A királyok és hadvezérek, a kapitányok és generálisok mellett, magyar tudósok és költők, mű­vészek és írók, államférfiak és diplomaták sorakoznak fel a magyarság és ezzel az európaiság, a humánum és kereszténység védelmében és szolgálatában. A szerep sokszor nincsen megosztva. A rajongó magyar léleknek nem adatik nyugalom.“... „A magyar lélek bonthatatlan része e hagyomány, melyet az ősidők szelleme lehel belé. Nem húnyt ki akkor sem, amikor a magyarnak idegen célokért, akarata elle­nére kellett fegyvert fognia. Ezért mondják: katona nemzet vagyunk... De ha van nemzet, mely hódító szándék nélkül, mindig csak önvédelemből, puszta életéért ragadt fegyvert, mely távol áll a ‘militarizmustól — az a magyar.“ A hadak útját járjuk ma is, szétverve, fegyvertelenül, rettenetes idegenségben s csak alig pislákoló reménységünk lángja mutatja számunkra az utat. Jó ilyenkor szembenézni önma­gunkkal s vallani felőlünk, hogy hittel pecsételt fogadást tehessünk, mely legszen­tebb törvénye a férfiúnak: hűek maradni őseink szelleméhez! Kezünk gondolatban a kard markolatán nyugszik s kémleljük az egész világra tágult szemhatárt. Idegenül emberségünkben, fajunkban, nyelvünkben, magunkra hagyottan közösségünkben. De ez az egyedüllét, ez a magány éltető elemünk, önmagunk kifejezése, kifejezése ha­tártalanságunknak. Ebből a magányból elevenedik meg mindenkor a magyar géniusz, mely felemel az elesettségből, módot s erőt ad, hogy kicsiny népként is nagy nemzet lehessünk.“ ... „Katonák vagyunk valamennyien ... magánosan állunk őrhelyeinken, pattanásig feszülő idegekkel kémleljük a szemhatárt, az egészért, a nemzet egyete­méért, az európai univerzalitásért, a megtépett szerencsétlen emberiségért. Mindig harcra készen, nem nyugvó lendülettel nyugvásunkban is, életre-halálra egyaránt elszántan. Csak az eszme tart össze bennünket!“... „Üzenetet visznek ezek a­ betűk magános vitézekhez, a földre csillagporként szétszórt magyarokhoz. Üzenetet visznek, hogy: vagyunk! Még vagyunk! Viszik az üzenetet: simuljunk összébb magyarok! S visznek parancsot: maradjunk magyarok. Merjünk, akarjunk, tudjunk magyarok lenni! Minden idegszálunkkal, lelkünk minden rezdülésével, szívünk minden dob­banásával. Ma ez a feladat!"... „Holnap — talán csak gyermekeinkbe csókolt éle­tünkben ragyog tovább ez a magyarság, — holnap, talán megszólalnak a kürtök , új hajra, bajra, jajra indulunk. Holnap... talán ... hazatérhetünk“. „Addig — üzenetet visznek ezek a betűk. Ezer tájára a világnak. Várjon megértik az üzenetet?“ Három és fél évtizeddel ezelőtt íródtak ezek a sorok. Azóta sok minden válto­zott csak a mi sorsunk nam. És nem változtak a hitelveink. Miért is változtak volna? Hiszen túléltük a tatárt, túl a törököt, túl a németet és túléljük a Szovjetuniót is. Túl a hamis prófétákat, az izmusokat, a hazugságokat, jogtalanságokat és hitvány­ságokat, túl az emberi ostobaságokat és őrültségeket. Mert a szellem erősebb az anyag­nál. Mert európaiak vagyunk a szó eredeti nemes értelmében. Mert keresztények vagyunk az Úr követésében. S mert magyarok vagyunk és maradunk, múltúnkkal és jelenünkkel példát adva az eljövendő új Európa számára. Ma... ez a példaadás a feladatunk! Ezt a szellemet szolgálta mindvégig a Hadak Útján. Higgyün­k abban, hogy élni fog az utánunk következő nemzedékben is!

Next