Hadak Útján, 1985 (37. évfolyam, 378-383. szám)
1985-01-01 / 378. szám
Közismertek Moszkva belső, problémái és labilisak lettek külső sikerei is. Itt van Afganisztán, Lengyelország, Távol-Kelet, Kína, Afrika, Közép- és Dél- Amerika, hogy csak a legfontossabakat említsük. A Politbüro öreg tagjai egymásután térnek örök nyugalomra a Kreml falába. Olymértékű felmagasztalással, hogy a moszkvai Vörös Téren, a holtak iránti tisztelet megadása végett újabban cigarettázni sem szabad. Igaz, Reagan is 73 éves, de az öregség jelei távolról sem mutatkoznak nála Mégegyszer nem választható újra de teljes négy esztendő áll előtte, hogy szabadon folytathassa politikáját. Az első két évet megnyerte azzal, hogy neki nem kell , beletanulnia az elnökség művészetébe, a másik kettőben pedig nem kell újramegválasztásával törődnie. Tehát szabad keze van. Ilyen mértékben ezzel nagyon kevés államférfi rendelkezett nemcak Amerikában. Ha bármely oknál fogva mégsem tudná betölteni elnöki tisztét, ott van kitűnő és vele mindenben egyetértő alelnöke Bush. Változást legfeljebb a következő elnökválasztás hozhatna de minden jel arra mutat, hogy mind az Egyesült Államokban, mind szövetségeseinél a konzervatív pártok maradnak a nyolcvanas években uralmon. Moszkvának tehát lépnie kellett egyet. Ez az első lépés a visszatérés volt a genfi tárgyalóasztalhoz. Ott az amerikai és az orosz külügyminiszter mindenesetre megegyezett a tárgyalások feltételében, ami komoly eredmény és megfelelt feladatuknak. A tárgyalások igen nehezek és hosszadalmasak lesznek. Moszkva nyugodtan belemehet engedményekbe is, (hiszen úgysem tartja be őket) lévén fontos számára az időnyerés. Négy év hosszú idő és sok minden történhet ezalatt. Figyelemreméltó, hogy a lefegyverkezési tárgyalások megkezdése előtt Moszkva már lépéseket tett Amerika felé egy újabb gazdasági szerződés érdekében. Reagan ebbe elvben bele is ment, azzal a kikötéssel, hogy nem szállít hadicélokra alkalmazható árut ! Nincsen még eldöntve, hogy ide tartozik-e a technológia is ? Ha Washington erre határozná el magát, úgy Moszkva sakkot kapott. Mindezek alapján azonban komolyan kell számolnunk a pszichológiai háború nagyméretű fokozásával. A Szovjetuniónak egyszerűen nem áll módjában háborút provokálni az Atlanti Szövetséggel. Ez atomháborúhoz vezethetne mely a szembenálló felek pusztulását hozná magával. Az oroszok mindig hosszú távon gondolkoztak és ma sem térnek el se a cárok expanziós politikájától, se az ortodox messianizmus útjáról. Céljuk változatlanul a kijutás a meleg tengerekre (Afganisztán) és a világuralom megszerzése a proletariátus diktatúrája, azaz a világ proletárjainak egyesülése révén. Történelmünk során eddig minden nagyhatalom világuralomra törekedett. Ez sikerült is néhánynak közülük amikor a ,,világ“ még csak Mediterráneumból, majd az európai kontinensből állott A világ viszont ma az egész földteke. Az egész emberiséget pedig se ideológiákkal, se fegyverrel nem lehetne egy hatalom egyeduralmába kényszeríteni. A Szovjetunió uralma önmagában és az egész világon ínséggel és terrorral jár. A régi mondás már régen nem meggyőző, miszerint: „Ahol gyalulnak, hullik a forgács“. És hetven évi uralom után, „gyermekbetegségekről“ ugyanúgy nem lehet beszélni, mint a „permanens forradalom“ tételéről. Lehetetlen „egységes nemzetállamot“ teremteni ott, ahol különböző nemzetiségek élnek együtt. Éppen úgy lehetetlen, mint más meggyőződésű embereket „szovjet emberekké“ átgyúrni. Az elégedetlenség, az ellenállás mindenütt fokozódik Minél nagyobb a nyomás, annál erősebben, így csupán életveszélyes illúziókkal és még veszélyesebb utópiákkal állunk szemben. De ezek érthetetlen módon még mindig hatnak a nyugati demokráciákban. Nem mintha a demokrácia valamiféle csodálatos varázsszer lenne az emberiség boldogulására, békéjére és biztonságára. Tele van hibákkal és hiányosságokkal. De mégis az élet legélhetőbb formája, mert legbensőbb értéke az emberi szabadság. De az emberek általában elfelejtik a történelem tanulságait és nem tanulnak hozzá semmit ! Régi, de igaz mondás ! így magyarázható az európaszerte perifériális tünetek sora: az akciók a demokratikus jogállamok megdöntésére, a hörgő üres jelszavak elfogadása, ide tartoznak az értelmetlen sztrájkok, a még mindig „dühös“ ifjak, akik mindenáron „mást“ akarnak, de fogalmuk sincsen arról, hogy mi legyen az a „más“. Ide tartozik a munka megvetése, a minimumra csökkentett munkaidő követelése, az eszeveszett turisztika és a nagyon is célzatos terror. Mindezt támogatja a sajtószabadságra és a közvélemény informálására hivatkozó baloldali médiumok hosszú sora. A hiba ott van, hogy ellenük a konzervatív kormányok sem lépnek fel kellő eréllyel mert az „nem volna demokraikus“. De itt volna az ideje hogy a fegyvereken túlmenően végre hatékony fegyvert fogjunk a Kreml pszichológiai hadjárata ellen. Ez lenne századunk, valódi történelmi „tette“ ! 2