Hadak Útján, 1986 (38. évfolyam, 384-389. szám)

1986-01-01 / 384. szám

Ez, rendkívül bölcs tétel, csak egyetlen hibája van: a mai világban sántít. Az erő tényleges bevetése ugyanis múlhatatlanul az atomháborúba torkollana. Igaz mind Washington, mind Moszkva kijelentette, hogy nem indít atomháborút, mert az az emberiség pusztulását jelenthetné és győztese nem lehet. Nagyon szép és bölcs szándéknyilatkozat, de nem több annál! Megtagadott szándéknyilatkozatok­ból pedig éppen eleget éltünk meg ebben az évszázadban. A Szovjetunió pedig történelmi világrekordot ért el a megszegett szerződések, megállapodások, szándék­nyilatkozatok terén. Azok senkit nem köteleznek és megszegőik ellen nincsenek szankciók! Ami a pozíciókat illeti, csupán annyi bizonyos, hogy a világ két részre szakadt. És ebben nincsen semmiféle változás. Csak az ismeretlen tényezők és a bizony­talanságok sokasodnak. Mindkét oldalon. Kétségbevonhatatlan, hogy a Nyugat, élén az Atlanti Szövetséggel, gazdasági, technikai, szellemi és morális téren, sőt háborús potenciálja terén is messze túl­szárnyalja a Szovjetuniót és a hegemóniája alatt élő államokat és népeket Ren­geteg hibája és hiányossága van, de ezeket ki tudja igazítani és pótolni. Gyen­gének tűnő oldala a demokratikus rend és annak játékszabályai. Lassú, körül­ményes, sok vitára és marakodásra ad lehetőséget. De az ellenfelek között mindig voltak és vannak kompromisszumos megoldások. Ez a demokrácia igazi ereje. Kü­lönösképpen ha terrorral vannak megtetézve, a diktatúrák gyorsabbak, könnyeb­ben mozgatnak meg tömegeket, elveiket még könnyebben tudják közkinccsé tenni, nemhogy ellenzékük, de még csak csendes ellentmondásuk sincsen. Hitler idején mondotta valaki, hogy: „Diktatúrával minden ökör tud kormányozni!“ Ezzel a világért sem akarom megbántani a Szovjetunió vezetőit, mert minden bizonnyal nem „ökrök“, sőt! De legalábbis helytartóik között akadnak ilyenek is. Nem akarok ismétlésekbe bocsájtkozni és felsorolni a kommunista világ gyen­géit, sőt ellenkezően, rámutatni valóban veszedelmes erejére. Ez nem a haderő, sem a marxista ideológia, amiről nemcsak a fiatal nemzedékek nem akarnak semmit sem tudni, hanem az egymilliárd lelket számláló Kína is eltért tőle. De az ideológiának van egy tényleg erős tétele és ez a kauzalitás- Ez az ok és okozat közötti felbonthatatlan összefüggés. Tehát az a meggyőződés, hogy bizonyos helyze­tekből, vaskövetkezetességgel előreláthatóan törvényszerű állapotok születnek. Ez az adott esetben annyit jelent, hogy ha valahol megvalósítják a proletariátus ■ dik­tatúráját (ami a valóságban nem létezik) az elkerülhetetlenül, kauzális okoknál fogva kiterjed az egész világra. Ez a kommunista ideológia sarkköve, amivel saj­nos túl keveset foglalkoznak Nyugaton. Azt hiszem az úgynevezett „közvélemény­nek“ fogalma sincsen róla. Csak tudományos szakkönyvekben tűnik fel olykor, de azokban sem értékelik kellőképpen. A szabad világ ezzel ugyanazt a hibát kö­veti el, mint annak idején az által, hogy senki nem olvasta, vagy ha olvasta, nem vette komolyan Hitler „Az én harcom" című, kétségkívül meglehetősen zagyva könyvét pedig abban minden szándékát, elvét, taktikáját megírta. A kommunista ideológiának a kauzalitásáról szóló tétele ugyanilyen életveszélyes. Csak ezzel magyarázható, hogy messze a cári törekvéseket túlszárnyalva, miért folytatnak a „vörös cárok“ hódító politikát, messze érdekszférájukon és életterü­letükön kívül is. A tétel filozófiailag nem állja meg a helyét, de politikailag sodró erejű és fanatizmussá fokozható. Innen a szovjetpolitika szubverzív része mellyel nemcsak az Atlanti Szövetséget igyekszik megbontani, hanem tagjaiban félelmet kel­teni az elkerülhetet proletár- szovjet világuralom szakadatlan meghirdetése által. Saj­nos sokan vannak Nyugaton is olyanok, akik ezt elkerühetetlennek tartják és meg­lehetősen hitvány módon igyekeznek hozzá igazodni. Sőt a „történések“ igazolni is látszanak az ilyeneket. A tétek hittétel lett a kommunista ideológiában. Hitvallás. Alá­támasztja a Szovjetunió katonai hatalma, atomereje és ... propagandája. Döbbenetes megfigyelni, hogy kik dőlnek be neki. Egyszerű félelemből, (ami még érthető), de so­kan számításból is, hogy mint a proletariátus diktatúrájának kengyelztartói, annak fá­r, hogy mit kapnak. A kommunisták is megvetik a hitvány és áruló embereket. Rendben van! Genfben megindultak ismét a dialógusok, tárgyalnak a leszere­lésről, az atomfegyverek megsemmisítéséről az ezredfordulóig. De . . Gorbacsov mil­liméternyit sem tért el eddig elődei politikájától, taktikájától és propagandájától. Minden látszólagos engedményért teljesíthetetlen ellenengedményt követel. Ha a követelésnek nem tesznek eleget, úgy ő a csalódott „békeangyal“ a világ népeinek megváltója, a földi paradicsom megteremtője. Olyan békét akar teremteni, ami a temetők békéje, melyek kapujáról hiányzik a szó, hogy: „Feltámadunk!“ Ha ez nem sikerül neki, a nyugati világ, „az imperialista kapitalizmus“ a bűnös. Lenin egyik közismert doktrínája így hangzik: „két lépés előre, egy hátra!“ Ez m­ás szavakkal annyit jelent, hogy gyenge pontokon támadni, ahol erős az élen- 2

Next