Hadak Útján, 1993 (45. évfolyam, 427-431. szám)

1993-03-01 / 427. szám

BAJTÁRSI HÍRADÓ A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA XLV. évfolyam 1993. március — április 427. szám Magyar Hadseregparancsnokság 30. számú Hadseregparancs Tábori posta 202. ol., 1943. évi március hó 12-én A m. kir. 2. honvéd hadsereg a Don mentén mélység nélküli, gyéren megszállt, nagy kiteijedésú védóállásában a januári nagy orosz támadás elleni küzdelemben becsülettel állta a harcot. A hadsereg színe-java ott veszett a nagy túlerővel szemben vívott csatáiban, de elérte azt, hogy ellensége is felmorzsolódott, mit bizonyít, hogy hatalmas gyalogsági és harckocsi tömegeinek nem volt ereje a visszavetett részeket üldözni. Kelet felől ilyen nem következett be. A déli szárnyunk hátába a szomszédoknál áttört gyorscsapatok támadtak, és ugyanonnan Nyugatnak előretört erők kísérelték meg É.-nak felkanyarodva Alekszejevkánál és üjinkánál utunkat elvágni. Az urywi hídfőben áttört oroszokat a III. hadtesttől elvont zázlóaljak a védócsapatokkal együtt küzdve, ugyancsak megsemmisítették, és frissen bedobott erők voltak azok, amelyek napok múlva a felsodrítást folytatták. A legnagyobb veszélyt azonban a Liwnytől DK-re áttört orosz tömegek jelentették, amelyek az Olym völgyében és attól nyugatra nyomultak előre. Büszkén állapíthatjuk meg, hogy a Dontól magyar honvéd vált le utolsónak, a 9. kho. csapatai csak 26-án hagyták el állásaikat, hogy mint a 2. né.hds. utóvédjének utóvédje vonuljon az elrendelt területre. Kemény harcokat vívtak még a visszavonulás után is a pcho. maradványai, vitéz Vargyassy vezérőrnagy parancsnoksága alatt hirtelen megszervezett vegyes kötelékekből álló zászlóaljak, a III. hadtest csapatai, míg átküzdötték magukat a hadsereg gyülekező területéig, mindezt dermesztő, 46 fokos hidegben, fedél nélkül, élelmezési nehézségek és lőszerhiány mellett. Hódolattal álljunk meg hősi halottaink, sebesültjeink ezrei előtt, dicsőség nevüknek, hála és elismerés illesse őket, de azokat is, akiket a Mindenható becsülettel végzett, hú kötelességteljesítés után visszavezetett, hogy áldják a harcot, míg a végső győzelem órája üt. Aid pedig megfeledkezett esküjéről, azt élje a megvetés és törvény szigora. Az átszervezett egységek minden parancsnoka és tagja érezze át, hogy a doni hősök példája kötelez arra, hogy hozzájuk hasonlóak legyünk, hogy lépéssel se maradjunk el mögöttük, amikor áldozatot követel tőlünk magyar mivoltunk. Aki eddig nem értette meg, hogy miért szállt a hadsereg harcba messze túl a Kárpátokon, azt a sok száz kilométeres út felvilágosíthatta. Romba dőlt városok, földdel egyenlővé tett falvak, odúkban, pincékben megbújva nyomorgó lakosok intenek, hogy milyen sors vár hazánkra, ha a háború véres ekéje az otthonunkban szántana végig. Nem hiszem, hogy egy is legyen közülünk, aki ilyen sorsot kívánna anyjának, feleségének, gyermekének. A már eddig elveszített sok száz kilométerrel az orosz repülők annyira közeljutottak, hogy veszélyben a hazánk, a földünk, a munkahelyünk. Lépést sem szabad engednünk, nehogy a távolság még kurtább legyen. Kemény helytállást követel tőlünk a honvédeskú: megfogadjuk, hogy becsülettel élünk és halunk, ezt parancsolják a Don menti hősi halottak ezrei. Bízom benne, hogy megért mindenki, és tudja, mit vár tőle a magyar becsület és azok, akik hozzá legközelebb vannak, mit vár tőle legfelsőbb Hadurunk. vitéz Jány Gusztáva.k. vezérezredes, hadseregparancsnok

Next

/
Thumbnails
Contents