Nemzeti Újság, 1992 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1992-01-01 / 1. szám

“Magyarország nem volt, hanem lesz" Ára 30 Ft III. évf. 1. sz. Keresztény magyar havilap 1992. január NEMZETI ÚJSÁG BOLDOGASSZONY KIADÓJÁN Nem, nem tévesztettük el a dátumot. Nem tévedésből közöljük Totth Jenő gyönyörűségében is mélyen megrázó imáját januári számunk első olda­lán. Tudjuk, hogy újév van és nem az 56-os szabadságharc évfordulója. És most mégis egybe­esik ez a két dátum. Egyszerre fordul az év és 56 emlékezete. Mert a történelem, amely nem az emberi naptárak szerint fordul, a magyarság számá­ra most érkezett ehhez a fordulóhoz. Mert nekünk most kell 56 emléke­zetével szembenéznünk. ✓ És szembe kell néznünk önmagunkkal és ezer év magyar történelmével is. 1989. október 23-án, az 56-os szabadság­­harc 33. évfordulóján kiáltottuk ki az új Magyar Köztársaságot, mely ötvenhat szellemi örökösének ígérkezett. Valóra váltottuk mi ezt az örök­séget? Valóban él ötvenhat szelleme a mi országunkban? Azt hisszük, nem is szükséges erre felel­nünk. Ami kis csirája még sarjadozott Ötvenhat szellemének az új Magyar Köztársaság kikiáltása napján, az is rég elsorvadt azóta. Borzasztó módon félresiklottunk, irányt tévesztettünk, ötvenhat szabadságharcosai nem azért haltak meg, ami most ebben az országban folyik. A nemzet pusztítói ismét beöltöztek, mint 1945-ben, és ismét birtokukba vették Szent István országát, mint akkor, azaz inkább csak megerősítették uralmukat, hiszen azt ki sem tudtuk ragadni kezükből - itt járnak közöttünk, újabb álruhát öltve, más színekben, mint a kaméleon. De ez mégis csak ugyanaz az állat: az őskígyó szülötte. Ez tépi, mardossa, marcangolja most is a Boldogasszony örökségét. Mert a mi hazánk nem akármilyen ország. A mi hazánk a Boldogasszony birtoka. Neki ajánlott fel bennünket István király halálos ágyán - valamennyiünket, amikor még nem voltak katolikusok és protestánsok, sőt még keresz­tények sem voltunk mind, mert sok volt még köz­tünk a pogány. Látjátok, magyar véreim, ez a Totth Jenő, aki messzi Ausztráliában írta ezt a verset, egy (Folytatva a 2. oldalon) TOTTH JENŐ: Ima az 56-os szabadságharc évfordulóján Idő rohanása síromat már ássa, szemfedőm lesz az ég csillagos palástja, kopjafám a puszta égbevesző széle, mikor az Úr Isten megengedi végre azt, hogy megnyugodjam, hogy ne fájjon tovább, amint lassan járom a magyar Golgotát. Boldogasszony Anyánk, talán, ha Te kéred, megsegíti az Úr majd a magyar népet. Egy ezredév alatt idegenek lestek, megmarták, széttépték felfeszített testét, harckocsik tiporták, német, tatár, török, gyermektesten gázló vak szovjet ördögök a sárba taposták. Ártatlanok vére Hozzád kiált, Urunk, fel a magas égre. Boldogasszony Anyánk, talán, ha Te kéred, megsegíti Isten majd a magyar népet. Fáj Arad, Világos, Budapest még sajog, szabadságreménnyel hasadó hajnalok vérbefagyva sötét éjszakává váltak, mikor a kínzott rab örül a halálnak... De míg él, a szava Hozzád fordul, kérve: Úr Isten, irgalmazz, kegyelmezz meg végre. Mulaszd el felőlünk a hét szűk esztendőt - Megbűnhődtük már a múltat és jövendőt. Szürkül már és reményt rejt egy újabb hajnal, van most már ígéret: nem kell bomlott hajjal megtépnünk ruhánkat, gyászban arra kérve Istent, bár már egyszer mi is győznénk végre. Szülessék új ember Kárpátok ölében, Neked szentelt ember - fogadd el őt, kérem. Boldogasszony Anyánk, talán, ha Te kéred, megsegíti az Úr majd a magyar népet. Most, hogy lassan pirkad az új magyar hajnal, adj, Uram, erőt, hogy megküzdjünk a bajjal és önnön magunkat győzzük már le végre, hadd szökjék kalászba meghalt hősök vére, szülessék új ember a Kárpát ölében, Neked szentelt ember. Uram, védd meg, kérem. Boldogasszony Anyánk, talán, ha Te kéred, megsegíti Isten a Te magyar néped.

Next