Télfy Iván: Adalékok az attikai törvénykönyvhöz. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. I. kötet 2. szám, 1868)

ADALÉKOK AZ ATTIKAI TÖRVÉNYKÖNYVHEZ. TÉLFY IVÁN. (Előadatott junius 30. 1868). Múlt évi november 18-án szerencsém volt a Corpus Ju­ris Attici első füzetét bemutatni, s egyszersmind az attikai jogra vonatkozó néhány különvéleményemet előterjeszteni. Most, midőn az egész munka elhagyta már a sajtót, bátorko­dom ismét néhány kérdést szőnyegre hozni, melyekben má­sok véleményétől el kellett térnem. I. Idézési határidő. Az attikai perrendtartás szerint az idézés mindig meg­előzte a keresetlevél benyújtását. A­ki tehát keresetlevelet akart beadni valaki ellen, kötelessége volt, hogy tanuk jelen­létében maga idézze törvény elé az ellenfelet, s ezen idézés­ről bizonyítványt adatott magának az idézési tanuktól. A bi­zonyítványt pedig mellékelnie kellett a keresetlevélhez, kü­lönben el sem fogadták a keresetlevelet. (Lásd Corpus Juris Attici. 635 — 639. törv.). Meier és Schumann azt gyanítják (der Attische Process. 579. lap.), hogy ezen idézésnek öt nappal a kereset beadása előtt kellett megtörténnie, mivel a törvény, melyet Demosthe­nes (Macartat ellen, 1076. lap) idéz, így szól: „az archon vi­selje gondját az árváknak ... és senkinek se engedje, hogy ezeket bántsa. Ha pedig valaki bántja, öt nappal előbb meg-1*

Next