Imre Sándor: Geleji Katona István főleg mint nyelvész. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. I. kötet 7. szám, 1869)
GELEJI KATONA ISTVÁN MINT NYELVÉSZ. 5 tunk. A mennyiben itt-ott előforduló kisebb verstöredzékeiről ítélhetünk (V. T. I. 498, Gramm, vége stb.) a lelkes és szónoklata hevében néha költői magasságig emelkedő ember költővé lenni aligha akart, és nem is tudott. Énekeiben inkább az igaz hitet komoly méltósággal értelmezi, a vallásos érzéseket hidegen és higgadtan tolmácsolja, mintsem a képzelődés és szenvedély nyelvén zengi, mikép zengették épen a vallásos érzelmeket s eszméket ősidőkben Pindarosz és az utólérhetlen Zsoltárok. De a Graduál megjelenése már Geleji Katona István püspökségére esik. Mert 1633 püspökké választották, mint Bod megjegyzi, távollétében és akaratja ellenére. Tanultabb, buzgóbb s hívebb püspöke az erdélyi ref. egyháznak alig volt. Az erdélyi fejedelmek úgy látszik kedveztek az episcopalismus kifejlődésének, csakhogy ők maguk az egyház élén állhassanak; örömest adtak tágas működési tért, nagy előjogokat a főpapoknak, csakhogy azok által hatalmuk erősbödjék. Innen az egyház ügye és iskolák iránti érdekeltség, melyért emlékezetöket méltán áldja a maradék. Geleji kormányzatát nem győzik eléggé dicsérni életírói, derék jellemét elismeri Pázmány is, a nála megfordult Kemény Jánoshoz, G. egykori tanítványához tett nyilatkozatában (Kemény János Önéletírása 43. lap). Sajnos hogy erejének nagy részét más hitfelekezetek elleni munkálkodásban, ma már így mondanák: a lelkiismereti szabadság korlátozásában kellett felemésztenie. Mert kétségkívül része van az 1638 diki dézsi országgyűlésnek a zsidózók elleni intézkedéseiben s ama gyászos agyonkövezésben, mely e gyűlésnek volt eredménye. Igaz, hogy ez ama boldogtalan „szörnyű káromlásnak" volt megtorlása, de mindenesetre sajnos dolog , mert csaknem egyetlenegy szennyfolt a magyar nép vallási életének történetében, — mert e népet vallásos fanatismus soha oly szörnyűségekre nem ragadta, mint a párizsi Bertalanéj vagy az izlandi vérfürdő volt. Az unitárius egyházzal való viszályt az 1638-iki dézsi gyűlés kivánta elintézni. Terjeszkedésének s némely ref. egyházak habozásának gátat vet. Vallási irataikat szoros vizsgálálat alá veti, megállapítja hogy senki káromló írást vagy könyvet és képet csinálni vagy behozni ne merjen, s a rece-