Toldy Ferencz: Adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. I. kötet 9. szám, 1869)
fi TOLDY FERENCZ. előtt), melynek szinte egy példánya Farkas Lajos úr birtokában, nálam csak másolatban, van meg; végre az úgy nevezett moralitások szinte egyetlen maradványa, a híres Komika Tragédia, épen csak XVII. századbeli és újabb kiadásokból ismeretes. — Ha, mondom, mindezt meggondoljuk, e mai napot méltán lehet a magyar irodalomtörténet ünnepnapjául üdvözölnünk, midőn szerencsénk lehet két, eddig még létezni sem sejtett, XVI. századbeli színdarabbal megismerkednünk, melyek azonfelül ismét egy, költészetünkben tudva még nem képviselt fajnak, az egyház reformacitáknak, egykor nálunk is léteztéről tanúskodnak. Ezek egyike, a magyar reformátió és költészet történetében jól ismert Sztárai Mihálynak ily czímű darabja: „Comoedia lepi | DISSIMA DE SACERDO |tio, authore Michaele Starino, [ Altiniensis Ecclesiae | Ministro. | AZ IGAZ PAPSAGNAC | Tikere, mellyet a Szalai Mihály Mester | molan szerzett. | Azt is megtalalod Atyamfia Keresztyené kis | Konyuchkenec végében, mimodon es főkeppen | mire valasztyac az igaz Iveresztyenec a Lelki | Pajorokat, S mi okáért vonszac le is nemellek ről A szentegyhazi fzolgaságot. — Betölt kis 8-rétben 63 lapot. Az ajánlólevél szerint, melylyel „Huszár Gal az Guari Egyházi szolga", mint magát aláírja: „A SEMNECI, CREMENCT | ES BESZTERCEI BOLCH TANAONOK | nac, es mind az egész Magyar Ország | Bányáin lakozo Christus hilleinec, .. . ajánlja a könyvet: Huszár kiadója és nyomtatója annak. Miután pedig a darab 54. lapján ezt olvassuk: „Im mostanában pedig ezer öt száz ötven kilentz esztendőben irnac" ; Huszár Gál pedig 1560-ban octóberben nem volt már M.-Ovárt, hol nyomdát tartott vala, mert Verancsics akkor egri püspöknek egy Egerben octóber 14. Ferdinánd királyhoz intézett levele szerint ekkor a király parancsára Kassán fogva ült *); azon évi dec. 27-kén pedig, midőn Verancsics rendeletéből Egerbe kellett volna hozatnia, az ő érdekében *) „Quaudoquidem iára et Cassoviae Gallus ille Anaxius, concionator haereticus, de mandato V. Caes, Mai. tenetur." (Veranchieh Összes Munkái, VIII. k. 188. 1. Mon. Hung. Hist. II. oszt. XIX. köt.).