Szilády Áron: Magyar szófejtegetések. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. II. kötet 9. szám, 1872)

MAGYAR SZÓFEJTEGETÉSEK. Olvastatott a M. T. Akadémia 1871. nov. 20-án tartott ülésén. Nem csak a könyvekről, hanem az egyes szókról is el­mondhatni, hogy ,habent sua fata!­ Nem egyszer van rá eset, hogy a forgalomba vegyült szó ép úgy, mint a rézpénzdarab, ha nem is csalni akaró szándékból, de játsziságból tükör­porral , aranyfüsttel ezüstté, aranynyá színesíttetik. A ki a csengésre nem hallgat, színből ítélve, könnyen rászedheti ma­gát. Oly szavakra nézve még hagyján a tévedés, melyek csekély jelentőségű tárgyakat jegyeznek, és sem a tárgynál, sem értelmüknél fogva nem vonatkoznak többfelé, melyek mint az építkezéshez faragott kő a magok helyét egyik fal­ban épen úgy betöltik, mint egy másikban; oly szavaknál azonban, melyek praegnansabb értelmük­, olykor mivelődés­történelmi jelentőségük-s vonatkozásaiknál fogva, mint határ­jelző kövek szerepelnek, — kiszámíthatlan horderejű lehet a szó tévedésen alapuló megfejtése, a­mennyiben ez egész hibás rendszerek alkotását is vonhatja maga után. Ily határkövek eredeti helyének meghatározása mindig oly fontos, mint a­milyen nehéz — igen sokszor. Szél, vihar boronálja körültök a síkot, melynek egy s más időben ezek legkiemelkedőbb pontjai s épen ezért torlódási helyül szolgálnak a törmelék, gaz s homokból képződő televénynek, mely gyakran simára fedi el őket, — s a mint a szélvész iránya s szeszélye hozza magával, messze tőlök, talán síkon, talán épen egy-egy völgy­ben halmoz össze oly dombocskát, mely a határjárók figyel­mét magára vonja. G­yakor eset, hogy öntudatlanul utánozzuk ily pontokon a régi határjárók nyers szokását, kik arra nézve M. T. AKAI). RETEK. A NYELV- ÉS SZÉPTUD. KÖRÉBŐL. 1872. NI. K.

Next