Egyenlőség, 1883 (2. évfolyam, 1-67. szám)
1883-01-07 / 1. szám
1. szám. Budapest, 1883. január 7. 11. évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal: TÁRSADALMI HETILAP. Budapest, V. kerület,fürdő-utcza 4. sz. szerkeszti BOGDÁNYI MÓR, a hová uvadm kiélemény intézendő. Előfizetési feltételek • Egész évre házhoz küldve . írt 8..4 »— .2־ » Félévre . . .............................. Negyedévre........................... Egyes szám ára 16 kr. Az Egyenlőség megjelenik minden vasárnap. Egy komoly kötelesség. Vannak zsidófelekezeti népiskolák, van tanító - és rabbiképző-intézet, de nincs egyetlen zsidó gimnázium. Igaz, hogy ilyen tanintézetekről gondoskodni tulajdonképen nem a felekezetek, hanem legelői az állam kötelessége. Igaz, hogy midőn valamelyik egyház középiskolát állít, ezt nem azért teszi, mert mindenekelőtt a nemzeti közművelődést akarná szolgálni, hanem azért, mert a saját speciális szükségleteit óhajtja kielégíteni. Igaz, hogy felekezeti középiskola nagyban hozzájárul a felekezeti különbségek fentartásához; igaz, hogy volt idő, midőn épen ez okból az állam az egyházaknak ilyen iskolák állítására vonatkozó jogát lehetőleg korlátolni igyekezett s végül igaz az is, hogy ha a zsidók külön felekezeti középiskolát tartanának, ezzel csak a szeparatizmus szellemét ápolnák s többé-kevésbbé hátráltatnák összeolvadásukat a nemzetegészszel. ן Mindez szent, megdönthetetlen igazság, mely addig, amig Deák Ferencz, Eötvös József, Molnár Aladár, s más igenkelt szellemű, felvilágosodott lelkű, szabadságot és haladást hőn óhajtó hazafi volt irányadó befolyással a nemzeti és közoktatási politika irányára, teljes elismerésre is talált. A nagyok azonban rég kidőltek s azóta a szűkkeblű felekezeti érdekek diadalmaskodnak a nemzeti szempontokon; az egyházak előtt Trefort is kapitulálni volt kénytelen s mint legújabb úgynevezett középtanodai törvényjavaslata mutatja, a nemzeti kulturális érdekek legtöbbjét áldozatul adta oda az egyházaknak. A közművelődés terén mindenütt a felekezetiség ünnepli diadalait s ily időben a fentebb emlitett igazságok iránt alig van többé érzéke bárkinek. Különben is nálunk a középiskola teljesen felekezeti keretben fejlődött; egy kész rendszer van előttünk, mely történelmileg keletkezett, melyet mindenki megszokott és megért. Van minden felekezetnek legalább egy-két gimnáziuma, csak a zsidónak nincs. Csak a zsidó szülők küldik gyermekeiket a vidéken és a fővárosban egyaránt más felekezetek középiskoláiba. Hazafias és nemzeti szempontból teszik ezt; azt akarják, hogy fiaik kibontakozva a felekezetiség béklyóiból, magyaros, hazafias nevelést nyerjenek. De amiért csak a legteljesebb dicséretet érdemelnék, azért most rágalmakkal, hitvány gyanúsításokkal illetik őket. Még a hazafias törekvést is fegyverül használják ellenük ; azt állítják róluk, hogy nemakarnak áldozni a közművelődésért, hogy fukarságból nem tartanak még a fővárosban, hol annyian vannak, sem középiskolát, hanem betolakodnak a többi felekezetek intézeteibe, hol pedig a méregdrága kettős tanpénz daczára, melylyel megadóztatják, sem látják őket szívesen. Hasztalan hangoztatják a zsidók a fent említett igazságokat, hasztalan hirdetik, hogy csak azért nem akarnak ily intézetet, mert a felekezeti különválás egyik szimbólumát látják benne, hazafias és fenkölt álláspontjukat nem akarja megérteni senki s rajok most hivatalos részről igyekeznek egy külön gimnáziumot erőszakolni. A Bachkorszak egyik hírhedt germanizátora, ki most a magyar állam közoktatásügyi politikájának oszlopa, már másfél ׳ Vv0־) ezelőtt hírlapi agitáczióval akarta a zsidókra a saj.-' fémkezeti gimnáziumot rá disputáim, midőn váltig emlegette, hogy elég gazdagok a teher viselésére. Mintha itt pénzkérdés játszaná a döntő szerepet! És a germanizátorból magyar hazafivá előléptetett tanférfiú e nézetével ma már Trefortot is meghódította. A napokban a közoktatási minisztérium kísérletet tett, hogy a Budapesten régóta sürgetett új főgimnáziumot lehetőleg a zsidó felekezet nyakába akaszsza. Minthogy immár maga a miniszter lett a felekezeti középiskola előharcosa, mi sem mondhatunk mást, mint azt: ne ijedjenek vissza hitfeleink ez eszmétől. Hisz az ellene felhozható érveket, bármily valóban szabadelvűek és hazafiasak is, ma úgy sem érti senki. Süket füleknek prédikálnak, midőn azt hirdetik: szívesen magunkra vennék a terhet, ha szolgálatot tennénk vele a nemzeti ügynek. De mi nem akarunk oly intézetet, mely szükségképen a felekezetiség szolgálatában áll s már tételével gátat emel összeolvadásunknaka nemzettel. Mi állami vagy más felekezeti iskolába küldjük gyermekeinket, mert azt akarjuk, hogy minél hamarabb egy test és egy vér legyünk a nemzettel. Gondoskodjék az állam kellő számú tanintézetről, s ezek terheihez mi szívesen járulunk nagyobb adó vagy tandíj útján. Ezt az álláspontot, bármily korrekt, és hazafias, ma már nem érti senki. A tényt, hogy a zsidók gyermekeiket más felekezetek iskoláiba küldik, nem tartják örvendetesnek és dicséretet érdemlőnek, hanem az elfogultság pápaszemén át nézik. A rágalom a leghitványabb módon visszaél vele s azt állítja, hogy a zsidók fukarságból, számításból tömik meg gyermekeikkel a más felekezetek iskoláit. Hogy az oktatást ott méregdrágán kell megfizetniük s hogy a mai antiszemita világban a bánásmód, melyben részesülnek, sem valami gyöngéd, arról persze senki sem tesz említést. Számba véve tehát a fenforgó viszonyokat, mi csak ismételhetjük azt, amit már mondottunk. Akaszszák szegre a zsidók azokat a szép elveket, melyek e kérdésben eddig vezették őket, s melyek iránt ma megszűnt a fogékonyság. Ne akarjanak sem jobbak, sem felvilágosodottabbak lenni annál a társadalomnál, amelyben élnek. Ez a társadalom pedig egészen felekezeti s ma főleg a közművelődés ügyeiben reakczionárius befolyások alatt áll. Alkalmazkodjanak tehát a viszonyokhoz, mert úgy sem fogja megérteni senki, hogy ott, ahol minden felekezetnek külön középiskolái vannak, mert vonakodnak épen a zsidók a kormány ebbeli felhívásának engedni. Örökös vád, a gyanúsítások állandó kútforrása, az agitácziónak mindig népszerű eszköze lesz az a tény, hogy többszöri presszió daczára sem akarnak maguknak legalább egy középtanodát állítani. Engedjenek végre e felhívásnak s teremtsék meg első felekezeti főgimnáziumukat. Hisz megvan a fődolog : a kitűnő anyag, melyből igazán hivatása magaslatán álló tanári kart alakíthat- Mai számunk 12 oldalra terjed.