Egyenlőség, 1893. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1893-01-07 / 1. szám
XII. évfolyam. Budapest, 1893. január. 1. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest. V. Váczi körut 23 hova minden küldemény intézendő. Zsidó folptoti és társadalmi Man.Fél évre..........................4 » — SZERKESZTI: Negyedévre......................2 ־ — SZABOLCSI MIKSA. Egyes számára 16 kr. megjelenik minden pénteken. Naptár: Vasárnap (1893 január 8). 5653 Tévész hó (29 napos) 20- ika. Hétfő 21-ike. Kedd 21׳־ ike. Szerda 23-ika. Csütörtök 21- ike. Péntek 5-ike. Szombat 26-ika. (Muszaj után bejelentik az ujholdat-m’vorchim-hachódes. Hetiszidra : Vóéró. (Mózes II. könyvének 6., 7. 8. 9., fejezetei.) Haftora : Ezekiel 28. fejezete. Tartalom: A receptió és a klérus. Dr. Vázsonyi Vilmostól. — Czipálni—czibálni. Palágyi Lajostól. — Az Ahlwardt-választás egy ízó világitásában. — Az orosz zsidók New-yorkban. Irta: Becsky László. — Zsidó irók a legujabb magyar irodalomban. Róna Bélától. — Magányos után. Ismerteti: Dr. Feleki Sándor. — A Makkabeusok második könyvéből. — Absalon. Eredeti tragoedia (Szépirodalmi melléklet). Irta : Makai Emil. — Az erősek. Bernstein A. elbeszélése. — Szerkesztői üzenetek. — Hirek. — Hirdetések. Lapunk mai száma 24 oldalra terjed. A receptió és a klérus, Még mindig a régi nóta járja. A régi részakarat továbbra is hirdeti régi kifogásait ; ha agyonczáfolták is, csak tovább beszél, mert hiszen akad mindig ember, aki a czáfolatot még nem hallotta, és kész nyereség, ha az elámítottak seregét uj lélekkel lehet szaporítani. Már 1834-ben proklamálta a főrendiházban Dessewffy Aurél, a zseniális konzervatív államférfia, az egyedül igazságos egyházi politika sarkalatos elveit következő szavaival: »Mikor az egyház és annak tulajdon hivei közti viszonyokról van szó, minden kétségen kivülan dogma a vezérelv; de midőn különböző vallásos felekezetek érdekei jönnek összeütközésbe, akkor, ha az egyik, vagy másik dogmát választaná vezérelvül a törvényhozás, szükségképp igazságtalannak kellene lennie, mert mindenkor csak az egyiknek tehetne eleget.« És ma, közel hatvan esztendővel e konzervatív nyilatkozat után még mindig jelentékeny számmal vannak azok, akik a vallási politika kérdéseiben a dogmák egyoldalú érvényesítésére törekednek.. Még a rendiesség szelleme volt itt Magyarországon, midőn 1843-ban az alsó táblán felállott Varda Károly kanonok és többek közt ezen szavakkal hirdette a vallásszabadság szükségességét: »Az ember két világ polgára, a szellemié és az anyagié, azok mindegyike más elven alapszik. Az egyik külső, a másik belső szabadságot igényel, ahol pedig a belső szabadságot kényszer fojtja el, ott a külső nem állhat fenn. Mondjuk ki tehát, hogy a maga körében minden vallás szabadon mozoghat és nemcsak egyesekre, de az egyházi községre is mondjuk ki, hogy alkotmányos szabad országban a vallásnak, a véleményeknek is szabadoknak kell lenniök.« És ma a parlamentáris, szabadelvű Magyarországon akadt püspök, Szatmár püspöke, aki gyűlöletes és lelketlen szavakkal támadt e haza legigénytelenebb felekezetére, a zsidóságra. Valóban a bűnös mulasztások hosszú sora terheli a kiegyezési korszak kormányait a közszellem ezen szembeötlő hanyatlásáért. Valóban férfias kitartásra, csüggedést nem ismerő munkálkodásra van szüksége a kormány elnökének, hogy a reformok ügyét a siker felé vigye. Az a beszéd, melyet a miniszterelnök a szokásos újévi üdvözletre adott, jogossá teszi azt a reményt, hogy a kormányt több semmi-