Egyenlőség, 1894. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1894-01-05 / 1. szám

B­udapest, 1894. január 5. XIII. évfolyam. 1. szám. EGYENLŐSÉG­es Budapest, V., József tér 10, hová minden küldemény intézendő. Zsidó felekezeti és társadalmi hetilap. SZERKESZTI: SZABOLCSI MIKSA. Előfizetési feltételek: Egész évre házhoz küldve. , 8 írt Fél évre................................ 4 » Negyedévre.......... .................2 » Egyes szám ára 16 kr. MEGJELENIK Nt IN T>EN PENTEKEN. Tartalom: Jókai és a zsidóság. Irta : Dr. L­á­z­á­r Béla. — Vilmos császár nem antiszemita. (Berlini levél). — Kohner Károly. — Jelinek Adolf temetése. — Hogy jobb irány hódit. .. Irta : Dr. id. Glass Izor. — Párisi levél. Irta: Szirtes Sándor. — Jellinek Adolf utolsó czikke és exhortatiója. — Orosz zsidó katonák. — A londoni zsidó tisztek chanuka-ünnepe. (Kép.) ־—A Messiás. D’Is­raeli Benjamin regénye. — A zsidók története Liptó-Szt.-Miklóson. Irta: Herzog Emil. — A haragosok. Irta : H­a­b­e­r Samu. — Hírek. — Pályázatok. — Hirdetések. Jókai és a zsidóság. A magyar nemzeti szellem örömnapja a mai. Nemzeti géniuszunk legtisztább kifejezője, Jókai Mór, ötvenéves írói jubileumát üli. Jókai Mór, a maga egészében, jelleme összes vonásaival együtt: egész ember, magyar. Politikája, filosofiája, képzelete, mesemondó tehetsége, jó szíve, nemes érzése, csapongó kedélye, tiszta humora, szava és tette. Írása és gondolkozása, művészi hajlandóságai, az elefántcsontfaragástól a festegetésig, fellobbanó szerelmi érzése, mély és állandó hűsége az eszményekhez: íme a művelt ma mm­a, omtjef k ',*istfl.11 iz.Úl!. I.VnUSä. A mi !ÖVä! csak ellátta az Isten az alföld népét, megtestesül. Jókaiban valamennyi. A földet művelőnek mun­­kaszeretete és munkabírásától kezdve annak egyenes szókimondó természetéig. Jókai a magiyar paraszt idealizált alakja, igazabban, mint azt Aranyról állították. Ez az oka, hogy mindenki megtalálja benne azt, a­mit keres. Die Masse könnt ihr nur durch Masse zwingen. Ein jeder sucht sich endlich selbst was aus! A Faustpoétának tanácsát aligha kellett költőnk­­nek megszívlelnie. Önkénytelenül fakadtak ki lelkéből hatalmas alkotásai. Játszva teremtett, könnyedén, nem úgy, mint Flaubert. Csak úgy szórta ki magából a bájos mesék tömegét, kép­­­zelete friss és üde forrás maradt, melyből, merít­­hetett, akárcsak a mesebeli Fortunatus a soha ki­ nem fogyó erszényből. Mindannyian, fiatalok és idősbek, kortársai és epigonjai, életünk mennyi bájos, soha el nem feledett perczét köszönhetjük a nagy bűvész­­mesternek. A diákszobánkat bearanyozta, a szelleme derültté tette a lelkünket­, frissebbé a gondolko­­zásunkat, üdébbé a kedélyünket, fogékonyabbá az élet szépségei iránt. Igen, Jókai hatalmas paedagógus! És ez a hatalmas bűvészmester a sors kü­­lönös jóvoltából ötvenéves írói jubileumát, nem­­zete örömh­olgása közepett, friss és ép egész­­s­ég­ben, teljes munkaerőben ülheti meg. Szeren­csés nép a magyar mégis! Egész Európa hozsan­­nát zeng a költőnek, a mi ünnepünk ünnepe a világirodalomnak is, ünnepe az ország minden nemzetiségének, minden fel­ekezetének. És főkép ünnepe a magyar zsidóságnak! Miért Jókai egész életét emberi eszmények szolgálatában töltötte és első felléptétől kezdve harcz volt az Ő működése a sötétség gyászvi­­tézei ellen, férfias, bátor, vitéz harcz, melyben. Naptár: Vasárnap (1804. január 7.) 5654. Tévész hó 29-ike. Hétfő Levat hó 1-je. Rós­ehodes. Kedd 2-ika. Szerda 3-ika. Csütörtök 4-ike. Péntek 5-ike. Szombat 6-ika. Hetiszidra : Ba־ el־ Parah (Mózes II. könyvének 10., 11., 12. fejezetei és a 13. fejezet 16 első verse). Haftorah: »Haddovor aser diber Hassem el- Jirmejohu hannovi...« (Jeremiás 46. fejezete 13. versétől a fejezet végéig.)

Next