Egyenlőség, 1899. július-december (18. évfolyam, 27-53. szám)

1899-07-02 / 27. szám

Budapest, 1899. Julius 2. XVII. évfolyam. // E­GYENLŐSÉG Szerkesztősöd­és kiadóhivatal: I ZSIDÓ FELEKEZETI JELLEGŰ Budapest,v.váczi-köpút 18.­­ POLITIKAI ÉS SZÉPIRODALMI KÖZLÖNY. Előfizetési feltételek : hová minden küldemény SZERKESZTI: SZABOLCSI MIKSA. intézendő. m EG.l E1L,1±HN AJbL í ar talonó A klerikalizmus missziója. Irta: Dr. Meischm­ann Sándor. — Kapu­­zárás után. Irta: Strausz Adolf. — A 48—49-ik szabadságharcz és a zsidók. Irta: Dr. Bernstein Béla. — A zsidó szellem. (Leroy- Beaulieu czikke) Don Isaak Abravanel írta: Dr. Kayserling M. — A menyét és a vizfogó. Irta: Mardochai Hajehudi. — Hírek. — Közgazdaság. — Pályázatok. — Hirdetések. A mellékleten: Gyöngyszemek a talmudból és midrasból. Irta: Szabolcsi Mik­sa. — Lámpák és csillagok. (Ludwig August Frankl verse.) Fordította: Dr. Feleld Sándor. — Szombatos zsidók közt. Irta: Hazai Hugó. Vasárnap (1899. juliuse 2.) öööö Tamuz 25־ ike. Kedd 26-ika.­­Szerda : Szombat 30־ ika. Labósz-Bős-Chódes. Áb hó 1-je. Heti­­szidra: Matosz és Maszé. (Mózes IV. könyve 30. fejezete; 2. versétől a 36. fejezet és egyszersmind a könyvi végéig.) Haftora : »Simen devar-Hassem bész Jaakóv . ..« (Jeremiás II. fejezete 4. versétől a 28. versig és a III. fejezet 4. verse). Svre házhoz kü­ldve .­­ A klerikálizmus missziója. Tizenöt évi klerikális uralom megteremtette Belgiumban a forradalmat. Ez a klerikálizmus világhistóriai missziója. Nem hiszszük, hogy a forradalmak és a klerikálisok áldásaiból elbukott és tönkrement népek példája a klerikálizmust, mint politikai elvet le fogja járatni. Hiszen a józan ész a szomorú valóság támogatása nélkül is dedukálta már ezerszer a klerikálizmus meddő és veszedelmes voltát, mert a klerikálisokat a hatalomra nem a vezérek hatalmi vágya juttatja csupán, hanem az intéző körök összetévesztvén a maradiságot a maradandósággal, a klerikálisok uralmához vélik fűzhetni a maguk poziczióját, amely biztos múltban gyökeredzik. Midőn a népek egyes osztályai harczban állanak egymással; midőn a népek egyes rétegei küzdenek azon helyért, mely őket a politikai és társadalmi jogrendben megilleti. miidőn ilyenkor a jó és a rossz, a helyes és helytelen határai elmosódnak és a szenve­­délyek jutnak uralomra; kellő időben elő szokott állani a küzdelmek félhomályában a klerikálizmus mint mentő elv. A politikai köntösbe bujtatott klerikális dogma felölel magában mindent, ami a századok folyamán lelkesítette a népeket, gyűlöletre be­­vitette a tömegeket. Isten, haza, törvény, szabad­­ság, egyenlőség, szeretet, fajgyűlölet, felekezeti üldözés, haladás, maradiság: mindezt egyesíti magában a klerikális jelszó. A tömegek meghök­­kenve ezen dús tartalmon, a megváltót üdvözlik a klerikális uralomban. De csakhamar lehámlik a »programaiból« minden, amit csak sallang gyanánt halmoztak köréje és megmarad a kleri­­kális áldás. Ékesen szóló példa erre Belgium. Ez a nép a politikai szabadságok teljességét élvezte. Fiatal állami individuum, lévén, a haladó kor minden vívmányait vette föl alkotmányába. Természetes, hogy azon fermentum, mely a társadalmi átala­­kulás mozgató ereje, Belgiumban leghatásosab­­ban működött. Ekkor lépett előtérbe a klerika­­lizmus. A legvadabb szoczialisztikus elveket hir­­detvén hatalomr­a jutásuk előtt, csakhamar meg­­nyirbálni kezdték a szabadság alkotmánybiztosí­­tottá jogait és az állandósítást rendezték be. Konfiskálták a szabad választási rendszert, hogy ne árthasson nekik, ha egyszer a nép gondta­­lanságából felocsúdnék. Miután azonban biztonság­­ban érezték magukat, következett azon családias jellegű zsarnokság, melyet szeretetreméltó műkö­­dése közben Bécsben van alkalmunk megfigyelhetni. Ama nagyhatalom, melyet ostobaságnak hívnak, természetesen belekapaszkodott a kleri­­kálizmusba Belgiumban épen úgy, mint egyebütt és az államon végig vonult a vallási gyűlölködés. Az iskola és tanítás szabadsága eltűnt, sőt a köz­­igazgatás is határozottan klerikális jellegű lett. Valamint azonban megszimatolják a klerikálisok, hogy működésükre meg van a kedvező talaj, úgy megérzik ők a veszedelmet is, midőn minden erőszakoskodás mellett is leáldozóban hatalmuk. Ezt meg kellett akadályozniuk. Minden más politikai

Next