Egyenlőség, 1901. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1901-01-06 / 1. szám
XX. évfolyam. Budapest, 1901. január 6. 1. szám. EGYENLŐSÉG ,V.,Váczi körút 18. | POLITIKAI ÉS SZÉPIRODALMI KÖZLÖNY. I Kgéss (m hfd^k^»^k« Minden küldemény Félévre..........IX-V ■1 - ־ SZERKESZTI: SZABOLCSI MIKSA. 1 '״׳ י*׳־ י ^«•־•׳•A, A um Negyedévre ר<״יגין ־(ץילו 11- y*־f' Szerkesitésig és kiadóhivatal: Budapest hová minden inta/er.dő. ZSIDÓ FELEKEZETI JELLEM Előfizetési feltételek sj^X MEGJELENIK MINDEN ־ VA.® AJEfcMT^lP. Tartalom: A huszadik. — Széll Kálmán ujesztendeje. Irta : Dr. Fleischmann Sándor. — A régi és az uj század. Irta: Palágyi Lajos. — Szent borzalom. Irta : Komáromi Sándor. — Luegerék vesztesége. Irta: Eidősi Dezső. —Szombat a nem izr. iskolában. Irta : Barta Lajos — A hitszegők. (Vers.) Irta: Szentmiklósi József. — Kohn Ignáczék. Irta: Thury Zoltán. — Izr. ösztöndijak. — Hírek. — Pályázatok. — Hirdetések. A mellékleten : Gyöngyszemek salmudból és midrásból. írja Szabolcsi Miksa. —Az én koszorúm. (Vers). Irta : Makai Emil. — A snorerkirály. (Új elbeszélésünk.) Irta : Zangvill J. — A kávémérésben. Irta: Lancelot. — A szombatos imakönyvből. Ismerteti: Hazai Hugó. — A kozárok. (Dr. Kohn Sámuel művéből.) — Egy kis imádság. (Elbeszélés.) Irta: Kompert Lipót. Naptári (Vasárnap 1901. január 6.) 5661. Tévész. hó 15־ ike Hétfő 16־ ika. Kedd 17-ike. Szerda 18־ ika. Csütörtök. 19־ ike. Péntek 20־ ika. Szombat 21־ ike. Hetiszidra: Ser, mósz. (Mózes II. könyve kezdetétől a 6. fejezete 2־ ik verséig.) Hattóra: Háboim jaszés Jáákóv jóczicz uforách Jiszroél.... (Jezsuiás 27. fejezete 6. versétől a 28. fejezet 14. verséig és a 29. fejezet 22. és 23. versei.) v ^< . . י ■•V •■!Sí \ Vi 'A . י• í.־X e-rs ■•' ■׳X ■v mS A kwm&Mki Az '*Egyenlősége jelen számlával a huszadik évfolyamba lépett. Felekezeti sajtóorgánum életében nagy idő ez. Az évek ilyen száma legjobb bizonysága a létjogosultságnak s a hivatásnak, melynek szolgálatában e lap áll. Ugyanazon olvasók két évtizeden át csak akkor maradnak meg a sajtó valamely szerve mellett, ha az mindenkor feladata magaslatán tud maradni, új olvasók pedig csak akkor toborzódnak melléje, ha szükségletet pótlónak találják. Ebből a két nézőpontból az »Egyenlősége önérzettel tekinthet vissza pályafutására és ezekben talál ösztökélést, biztatást jövendő munkájához. Két évtizedre a szakadatlan munkának a felekezeti életnek sok mozzanatát vetette fölszínre; nem egyet maga e lap váltott ki magából, mert őrszem volt, mely nem csak arra ügyelt, ami kívülről történik, hanem arra is amit a felekezeti élet belső jelenségei követelnek orvosszerül. Felekezeti lap létünkre sohasem alakunk a felekezetesség szolgálatában. Nem az elválasztás hírmondói, úttörői voltunk, hanem a nemzeti munkában való egyesítés akadályait szétrombolni és helyébe, a magunk szerény körében, a liberális alapon nyugvó magyar állameszme művét kiépíteni segítettünk mindenkor. Föl és lefelé egyaránt kívántunk hatni. Kezdeményezve, védve s ha kellett, támadva egyaránt. Ott, hogy a meglevő jogállapotot fentartsuk és az általános emberi jogok értelmében fejleszszük; itt, hogy a magyar kultúrát, a nemzeti eszmét s a vallásosságot összeegyeztessük, szoros kapcsolatba hozzuk és életképessé tegyük a nekünk hozzáférhető körökben. Politikai, társadalmi és hitfelekezeti téren egyformán sok volt a teendőnk. Mert ellentétek, javítást igénylő momentumok, kezdeményezések mindenütt merültek fel. S az élet ma olyan, hogy folyton folyvást résen kell lenni. Az egyházpolitikai törvények nyomában, melyeknek felekezetünkre vonatkozó részeit kivívni segítettük, kikelt a reakczió, amely nem csak a vívmányokat szeretné visszacsinálni, hanem mind több és több olyan jelenségeket mutat föl, melyek polgári jogainkat is megtámadják. A felekezet szervezetéért kellene küzdenünk, de erre nemcsak a külső viszonyok nem kedvezőek, hanem a főakadály épen magában a felekezetben van, melyben a pártviszonyok — sajnos — olyanok, hogy egységes szervezetre — más pedig mint egységes inkább káros volna, mint hasznos, — egyelőre még gondolni sem lehet. Nehéz időket élünk és nehéz időknek megyünk eléje. Szünetlenül ״ a sánczokon kell állatnunk, hogy rést nyitni ne engedjünk s a nemzet munkálkodó részei közé elválasztó éket ütni ne lehessen. Mint a múltban, most is hitfelekezetünk legjobb tollforgatói s azok, akik az egységes nemzeti munkának oltalmazói és gyógyítói, vannak velünk. Ezzel a gárdával mi sok támadást vertünk vissza és sok harczot állottunk meg emberül. De ezzel a gárdával a felekezeti élet belső consolidáczióját is elősegítettük s munkáljuk folytonosan, mégpedig nem csak a hitközségekben, hanem a családokban is, ahova zsidó tudományt és művelődést, vallásos szokásaink szeretetét és az ősi tiszta zsidó érzületet vittük be társadalmi és szépirodalmi közleményeinkkel. Isten segítségével, olvasóink támogató bizalmával — hiszszük — hogy huszadik évfolyamában s az elkövetkezendőkben is képes lesz erre az »Egyenlőség«. A bizalmat kérjük, Isten segítségét reméljük. Az Egyenlőség szerkesztősége.I