Egyenlőség, 1913. július-december (32. évfolyam, 27-51. szám)
1913-07-06 / 27. szám
27. szám. Budapest, 1913 július 6. XXXII. évfolyam. EGYENLŐSÉG Szerkesztőiség és kiadóhivatal: I POLITIKAI JELLEGŰ I Előfizetési feltételek: Budapest, VII., Lövölde-tér 2 f a., zsidó felekezeti és társadalmi hetilap. Egész évre házhoz küldve 20 K——— Fél évre------------------10 ״ Telefonszám: 95—28. Szerkeszti: SZABOLCSI MIKSA. Negyed évre--------------,5. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Lapunk mai száma 28 oldal. Az út az egységes autonómia felé. Benedek Sándor, a vallás- és közoktatásügyi kormány új államtitkára, — mint e lapok más helyén olvasható — Tata-Tóvároson járva, azt a becsületes kérdést intézte e héten az ottani érdemes rabbihoz, hogy annak nézete szerint mi volna az út az egységes zsidó autonómia felé? Mert ezt szeretné megtalálni a kormány, de eddig nem sikerült, mert a zsidóságban magábanvan egy párt, mely az egységes autonómiát nem akarja. A rabbi huszárosan felelt, hogy az az út: az odrog. Tessék a kormánynak ráparancsolni a zsidókra, hogy egységes autonómiában egyesüljenek. Belül akárhány árnyalatra oszolhatnak, de autonómia csak egy lehet. Az egyesítés eme útjáról esett már szó ezekben a lapokban, és nem is egyszer, hanem sokszor; esett szó különböző értekezleteken is, de most nem erről akarunk itt tárgyalni. Nyitva hagyjuk a kérdést, hogy 17 évvel a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény meghozatala után lehet-e még szó az o drogról, mint arról a zsidó ügyek rendezéséhez, — hanem felelünk a kérdésre, az államtitkár úr szíves engedelmével, mi felelünk a kérdésre, hogy mit tehet a kormány az egységes zsidó autonómiáért, — mint következik. Mindenekelőtt őszintén kell akarnia az egységes zsidó autonómiát. Mindenekelőtt nem szabad az ellenkezőre biztatni és nem szabad jogunkat az egységes autonómiára kortescélokra fölhasználni. Szégyelve szégyeljük, — ami csak a napokban történt, — hogy hitközségi gyűlésen, melyet kizárólagosan e célból hívtak össze, nyíltan beszélhettek arról, hogy szavazzanak a hívek a kormánypárti jelöltre és biztosítja őket a szónok, ki az orthodox központ főembere, hogy nem lesz egység. Az orthodox szavazatoknak ez a bére. Föl is vonultak az aradi orthodoxok, mintha a kormánypártiság szent zsidó hitágazat volna, melyért táborba kell szállni mint hajdan, mikor a gonosz stílusok ellen meg kellett védeni az egyetlenegy Isten hitét. Hogy is merték kortestanyává megtenni a hitközséget ? Nem az orthodox központtól kérdezzük ezt. Az, sajnos, évek óta sem tesz mást, mint korteskedik. Ebben merül ki minden tevékenysége, ami aztán meg is látszik az orthodox hitközségeken. Csak papválasztásaikat kell szemügyre venni. De, mint mondottam, nem az orthodox központtól, hanem fölbiztatóitól kérdezzük: járja-e, hogy hitközséget, mely kell, hogy távol tartsa magát minden politikától, kortesszolgálatokra használjanak fel azért, mert a központ vezérei erre kaphatók, sőt erre vágyva vágynak? A kormány, sajnos, nem azt kutatja, mire van szüksége és mire van joga a zsidó felekezetnek, hanem csupán csak azt kérdezi, hogy kapni-e és hány mandátumot a vezetés kortesszolgálatai révén. Az orthodox központ el tudta hitetni a minisztériummal, hogy szállíthat mandátumokat; az orthodox központ ezenkívül félti uralmát az egységes autonómiától, minélfogva nem is lesz egységes autonómia, míg a kormány meg nem embereli magát és a zsidósággal nem bánik úgy, mintha az is felekezet volna. Mert mi, nem tehetünk róla, azt valljuk, hogy csakugyanaz. Nem az ellenzéki ember beszél belőlem, aki nem is vagyok. Mert csak így lázadnék föl akkor is, ha az aradi orthodoxok arra a célra hívtak volna egybe gyűlést, hogy az ellenzéki jelölt mellett foglaljanak állást. Hogy adhatná meg a kormány a zsidóknak az egységes autonómiát, mikor az egységes autonómiára szüksége van a kormánynak, hogy mandátumokat vegyen rajta? A zsidó felekezet jogait adásvevési objektummá alacsonyította le a magyar kormány. Ez, sajnos, az igazság. Ezért