Egyenlőség, 1916. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-02 / 1. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, V., Személynök­ utca 25. sz. TELEFON 1­9528־.­­ MAGYAR ZSIDÓSÁG POLITIKAI HETILAPJA. Szerkesztette 1886—1915. SZABOLCSI MIKSA. Előfizetési feltételek: Egész évre............ 20 korona. Fél évre................. 10 korona Negyed évre ......... 5 korona MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A XXXV. évfolyam. Visszapillantunk. Nevezetes, nagy esztendő, megpróbáltatásokban gazdag, pergett le mögöttünk. A háború vérvirágai tovább nyíltak, de többé nem múltak el gyümölcstelenül. Elhullott szirmaik nyomán dicsőség, diadal érlelődött, vigaszául az összetört szíveknek. ... És a mi fejünk koronája is lehullott. Szabolcsi Miksát, e lap megalapozóját és a magyar zsidóság küzdelmeinek vezérkari főnökét ez az esztendő kívánta áldozatul és ragadta el tőlünk. A gyász, mely érte országszerte sötét pompájában kivirult, olyan nagymérvű, olyan általános és olyan őszinte volt, hogy­­megálla­­pítható: zsidóhitű közéleti szereplőt Magyarországon így még meg nem sirattak sohasem. E nagy gyász han­­gulata lebegett különben is komoly hasábjaink felett az utolsó hónapokban. Ami vigasztal a súlyos megpró­­báltatásban: Szabolcsi Miksa nagy szelleme diadalmasabban él felekezetében, mint valaha, eszméi győznek és hódítanak és mi tudni fogjuk azt a kötelességünket is, hogy műveit, melyekkel e lap hasábjainak oly sokszor adott ünnepi fényt, műveit, melyek a magyar hevület és a zsidó tudás egybeforrott ötvözetei, a felekezet állandó közkincsévé tegyük. Szabolcsi Miksa munkái a magyar zsidóság kifogyhatlan inspirálói lesznek, tanítani, oktatni és nevelni fognak mindezig. Emléke pedig, áldott emléke itt maradt örökül, szelleme erőt képviselve lebeg e lap, élete műve fölött, amely ma diadalmasabb munkát végezhet, mint negyedfél évtizedes múltja bármelyik kritikus esztendejében. Segítőtársai: közönsége, mely napról-napra nő és erősödik, valamint e közönségnek új forrá­­sokból táplálkozó rajongása, továbbá az új vezetés céltudatos munkája, a­mely a válságos időbön és hely­­zetben zökkenő nélkül vitte át a lapot. Az Egyenlőség ma megifjodva áll hivatása szolgálatában. Talán több is, mint volt. A háború zivatarai közben egyetlen élő szerve, őrszeme felekezeti közéletünknek, amelyre az egész magyar zsidóság mint ilyenre tekint. Pártcsaták nincsenek benne. Összefoglalója az élő vágyaknak és pajzsa, vértje a válogatás nélkül jogo­­sulatlanul megtámadottaknak. Az elmúlt év a küzdelem éve volt. Fiainknak a harcmezőkön kiömlött vére és dicsőséges hőstettei, itthonmaradt véreik rengeteg szenvedése, nélkülözése, megpróbáltatásai összeforradásunk a nemzet érzelmeivel, vállalkozásaival, törekvéseivel s a vér­szerződés kötelességeinek legtisztultabb felfogással történt teljesítése együtt­­véve sem tudták eltörülni a támadások ama alkalmait, amelyekre a nemzeti élet konszolidálásának mindenkori megbontói eredendő álláspontjuknál fogva mindenkor vadásznak. Szinte állandó defenzívában kellett lennünk és bár a védekezésre pillanatok kényszerítettek, maradandó munka az, amit alkottunk, fegyvertárul a jövendő szabadabb mérkőzései számára. Háborús rovatunk, amellett, hogy a magyar zsidóság hőseinek Pantheonjává fejlődött, egyúttal arzenálunkká is lett. Dologtevőinek kora egész szervezet. ,Negyven állandó tudósító hordja össze kövét kőre. Közülük húsz künn a csatatereken működik. A háború elmúltával válik teljessé az alkotás, amikor könyvbe foglalhatjuk össze mindazt, ami most el-elhalványuló részlet. A ragyogó példák akkor lesznek együtt. A magyar zsidó hősök emlékoszlopa akkor szökik szembe teljes pompájával, az elismerés oly történelmi jelentőségű megnyilatkozá­­saival, aminő elsőnek József főherceg levele volt. E rovat maga is nagy küzdelmek eredménye. Mint minden úttörő kezdésnek és bizonyságnak, ellenségei támadtak. A közélet tülekedéseiben künn csakúgy, mint belül a felekezetben. Nem mi, a mesterkedők változtak meg. Követik a példánkat és elismerik, hogy a közvéleményt a magyar zsidóság javára sikerült megváltoztatnunk. Gyűjtő, építő feladataink mellett — a napi politika eseményei is védelemre késztettek bennünket. A leg­­kiválóbb tollak állottak a harcban rendelkezésünkre. A gyávaság, a bujkálás, az uzsora, a hadseregszállítói visszaélések vádjainak sortüzeivel ostromolták a magyar zsidóság nemzeti érzelmeinek és erkölcsi kvalitásainak fedezékeit. Valamennyit visszavertük. A régi gyűlölség vérvád­as bűzbombáit vetették felénk. Mesterünk utolsó

Next