Egyenlőség, 1926. július-december (45. évfolyam, 27-52. szám)

1926-07-03 / 27. szám

8000 korona Budapest, 1926 Julius 3 45. évfolyam 27. sz. A MACTI a ZSIDÓSÁG POLITIKAI HETILAPJA *­­EVELESIK HETEIKÉIT KOTSZER SZERKESZTETTE 1886-1915 SZABOLCSI MIKSA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL­ BUDAPEST, VI. TERÉZ-KÖRUT 25. SZÁM TELEFONSZÁMOK: 144-30, NYOMDA 92-70 FEJÉVEN­ 120.000 KORONA SZERKESZTI DK SZABOLCSI LAJOS B­acher Emil A szenzációknak abban a szomorú so­­rozatában, mely a törvénykezési rovatot tette a magyar sajtó legfőbb és legizgal­­m­asabb rovatává, elérkeztünk odáig, hogy a magyar malomipar,, általában a magyar nagyipar egyik vezérlő egyéni­­sége, Bacher Emil került az érdeklődés­­homlokterébe. Ezek az egymást követő szenzációk, legszomorúbb tünetei közál­­lapotaink betegségének és leghívebb­­mérföldkövei annak a visszafejlődésnek, melyet a normális békeviszonyok óta megtettünk. A háborús felelősség kérdé­­sét vetették fel elsőnek és a büntető tör­­vénykönyvet először arra akarták egye­­sek felhasználni, hogy a generálisok stratégiai tévedéseit paragrafusokkal tol­tolják meg. Azután a forradalmakat, az ellenforradalmat akarták pönalizálni. Legvégül a gazdasági krízis generálisát­­kívánták bíróság elé állítani a tőzsdei frontok balul végződött ütközeteiért. A jogászok feladata, hogy Bacher Emil gazdasági tévedéseit kellő módon minő­­sitsék s mi az ügynek a birói részét jó helyen látjuk a bíróságok kezében, me­­lyek bizonyára el fogják dönteni, várjon Bacher Emil megkárosította-e a Viktó­­ria-konszern hitelezőit, vagy részvénye­­seit. De ma ily ügy sem folyhatik le anélkül, hogy politikai tőkét ne kovácsoljanak belőle s a világnézeti, politikai érdek­­csoportok egységesen ne foglaljanak ál­­lást vele szemben. Bacher Emil ügyében is nem az ügyész mondotta ki az első szót, hanem a politikusok. Bacher Emil ü ügyében legelőször nem a törvényszaka­­szokra hivatkoztak, hanem a közhangu­latra. Bacher Emil letartóztatásában nem a jogi igazság érvényesülését ü­dvö­­zölték legelőször, hanem a közvélemény megnyugtatását. Bacher Emil ellen nem a rendőrségen jegyezték be az első fel­­­jelentést, hanem a nemzetgyűlés inter- spellációs könyvébe. Bacher Emil ellen nem a bíróság mondta ki az első ítéletet, hanem az antiszemita sajtó, mely — hihe­­tetlen érzékenységgel — azonnal Bacher­­személyét játszotta ki egy másik, akko­­­riban folyamatban levő, európai érdek­­lődésben álló nagy per illusztris szerep­lői ellen. Bizonyára nem az ügy bírósági része, Hanem ezek a túl hangos politikai mel­­lékzörejek indították a gazdasági élet vezérlő egyéniségeit arra, hogy ők is beleszóljanak az ügybe. Bizonyára nem a bíróság munkáját akarta befolyásolni a magyar nagyipar érdekképviseletének az igazgatója, mikor r­ámutatott azokra a nagy szolgálatokra, melyeket — félszá­­zados pályája során — Bacher Emil a magyar iparnak tett. Politikai hullám­­verések nélkül a Haditermény volt ve­­zérigazgatója bizonyára szintén nem sie­­tett volna, hogy sajtó útján tegye meg azt a vallomását, melyet a rendőrség jegyzőkönyvébe kellett volna bemonda­­nia s amelyben Bacher Emil működését tisztázza. Mi az utolsó években többször beiga­­zoltuk, hogy nem használjuk fel a ma­­gunk politikai céljaira azokat a büntető­­ügyeket, melyek erre tárgyuknál, vagy a szereplő személyeknél fogva, alkalma­­sak volnának. Mi hallgattunk a frank­­perben is, sőt védőként léptünk fel ott, ahol mások vádoltak és a védelem tiszte nem bennünket illetett volna. Mi Bacher Emil ügyét is szeretnők kikap­­csolva látni a politikai élet köréből. Azoknak pedig, akik minden áron medi­tálni akarnak Bacher Emil rabsága kö­­rül, felhívjuk a figyelmét arra, hogy a hangos politikai nyilatkozatok mellé 01-4­vassák el a közgazdasági élet komoly, elfogulatlan vezéreinek a gazdasági kri­­tikáit is, melyekből megtudhatják, hogy Bacher Emil nem ma és nem tegnap került be a magyar közgazdasági életbe, hanem félszázados múlt van mögötte, mely keresztény magyar vezető tényezők szerint is a magyar ügy és a magyar ér­­dek szolgálatában állott. A Bacher-ügy nem az antiszemita sajtóra, hanem csakis a bíróságra tartozik. A tizenkilenc éves Auschburg Pál halálos ítélete Nem az öngyil­­kossági járvány ra­­gadta el. Nem az állástalanság, nem a boldogtalan sze­­relem, nem a le­­romlott gazdasági viszonyok bírtak arra, hogy a halált válassza. Ransch­­burg Pál színtele­­sen érettségizett, ösztöndíjat és az országos középiskolai tanulmányi ver­­senyen dicséretet nyert, az egyetemi be­­íratkozásnál visszautasított fiatalember, a numerus clausus áldozata. Vértanúhalált halt a tudásért. A tudo­­mányszomj, amelyet nem elégíthetett ki, az élet, amely elzáródott előle, arra bírta, hogy tervszerűen előkészítse a legrette­­netesebb halált, fiatal életének a befeje­­zését a vasút sínein, a robogó gyorsvonat alatt. Az apa és az anya, akik a sírástól már kiszikkadt, vörös szemekkel ülnek az asztal­­nál, révetegen tekintenek az asztalon fekvő iratokra. Nem kell, hogy ők beszéljenek. Ezek az okmányok beszélnek helyettük, Ranschburg Pálról, a hit és tudomány hősi halált halt kis katonájáról. Az érettségi bi­­zonyítvány végig csupa jeles. A Munkácsy­­utcai áll. Kölcsey reálgimnázium igazgatója, F­inály Gábor dr. külön bizonyítványt is adott az érettségizett diáknak, melyben ezt írja: Ezennel hivatalosan igazolom, hogy Ranschburg Pál tanulmányi ideje alatt ma­­gát minden jekentetben kifogástalanul vi­­selte. Ezért a főiskolába való felvételre ajánlom. Egy másik okmány így szól: EMLÉKLAP. Rauschburg Pál budapesti áll. Kölcsey­ Ferenc reálgimnázium VIll. osztálya tanulója az 1925. évben tartott orszá­­gos középiskolai tanulmányi versenyen a latin nyelvből dicséretet nyert. Budapest, 1925 junius havában. PINTÉR JENŐ tantestületi kir. főigazgató. tímár pál, semi­i Márton a bíráló-bizottság tagjai. :— Az iskola becsületét mentette meg ezzel a dicsérettel a fiam, — szól most az apa, — ezt mondták’ róla a tanárai.

Next