Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1959 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1959-05-12 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EG­YESÜLETEK­ I. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ÚTRAVALÓ Késő este van. Nemrégi­ben értem haza egyete­münk ünnepi estjéről: Rad­nóti Miklós ötvenedik szü­letése napjára emlékezett az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem. Az Egyetemi Színpadon felhangzott az egyetemi énekkar lélekkel átfűtött hangja (szép, tö­mör, tiszta énekhang!), ne­ves művészek mondották el Radnóti verseit, s éne­keltek olyan dallamokra, amelyeket zeneszerzőink er­re a napra írtak s a mi színpadunkon volt az ősbe­mutató. S két órán keresz­tül hallgatta ifjúságunk, hallgatták az egyetem ta­nárai azt a költőt, aki Horthy Magyarországán nem taníthatott, aki pedig a költészet mellett a neve­lő munkáját tartotta a szellemi pályákon a legna­gyobbra s aki hiába szer­zett tanári diplomát. 1944- ben megölték a fasiszta gyilkosok. Ma rá emlékezett az egyetem, az ő fénye lob­bant fel a szemekben. Ezen a mai estén is meg­mérhetnék azt a változást, ami az országban, ami egye­temünkön történt 1956. no­vember 4. óta. 1957 tava­szára már énekkara sem volt egyetemünknek, az Egyetemi Színpadon kihalt az élet, a tanulmányi mun­ka vontatott volt, hány fejben zűrzavar még! S ha ma visszatekintünk, az Egyetemi Lapok megindu­lásakor, miről számolhat­nánk be? A politikai kér­désekről bátor, nyílt viták­­ folynak, a tanulmányi szín-­­ vonal emelkedik, pedig kö-­­ vetelményeink magasab­ ’ bak, a fegyelem megerősö-­­­dött, a párt, a KISZ sza-­­­vára hallgat az ifjúság. Ma­rosán György elvtárs poli­tikai előadásaira már nem tudunk elég nagy termet biztosítani, s tavaly novem­berben Kádár János elv­társ egyetem­i látogatásán az egész egyetem szeretett volna ott lenni. Pedig csak baráti, elvtársi szó hív min­denkit. Elevenül az egye­temi élet. Nemcsak a han­sági derekas munkára gon­dolok s nem is­ csak a jó­kedvű farsangi mulatozá­sokra, hanem arra az egyre jobban kibontakozó friss szellemi pezsgésre, amely­­nek napról napra tanúi va­gyunk. Már nemcsak jó énekkarunk van, zeneka­runk is egyre jobban meg­állja a helyét, úgyhogy ar­ra gondolunk, az énekkar megérdemli, hogy Prágá­ban is, Berlinben is meg­hallgassák. Színjátszóink, szavalóink az énekesekkel, zenekarunkkal együtt az egyetemiek versenyében ki­tűnő helyet vívtak ki az Eötvös Loránd Tudomány­­egyetemnek. Már a tánc­karunk is elindult a fejlő­dés útján, teszi az első bíztató lépéseket. És így sorolhatnám tovább. Talán valami fölös elé­gedettség támadt föl ben­nünk? Szó sincs róla. Ele­jén vagyunk a munkánk­nak, előttünk a dandárja. Biztos, hogy az egyetemi párt- és KISZ-szervezetek s a kari vezetők is teli van­nak türelmetlen alkotó­kedvvel, türelmetlen s meg­valósításra váró javaslatok­kal. Tavaly elértük, hogy nemzetközi sportversenye­ket rendezhettünk a BEAC hatvanadik évét ünneplen­­dő, ma már kulturális első díjakra, jobb tanulmányi­­ eredményekre, elevenebb­­ politikai életre is hivatkoz-­­­hatunk. Mindez nem elég, hang­súlyozzuk az első szám élén ezt! A politika ne külön­­ része legyen egyetemi éle­­­­tünknek, hanem öntuda­tunknak, jellemünknek s szakmai ismereteinek el­választhatatlan része. Ná­­­­lünk a „politika” szó nem elvtelen taktikázást, nem álszent színlelést jelent: a­­ marxista-­leninista politi­­kai állásfoglalás teremtő erő, a tudományos gondol­kodás alapvető módszere, a jellemet formáló, a tár­sadalmi haladást előbbre­vivő erő, a dolgozó osztá­lyok akarata, ereje és ér­telme. S itt, ennek megér­tésére, a mindennapi élet­be való ültetése terén van még a legtöbb tennivalónk. Vannak már politikai vi­ták, egészségesek, bátrak, írtam fönnebb. Ez így igaz. De tegyük hozzá: ezeknek a vitáknak rendszeresen, átgondoltan, az aktív peda­gógiai munkával együtt kellene munkálkodniok ifjú­ságunk szakmai nevelésén. Ezen a téren nagy fel­adat vár az Egyetemi La­­­pok­ra is. Bízom abban, betölti hivatását, munka­társunk lesz az elkövetke-­­ zendő években ifjúságunk­­ eszmei, politikai nevelése­­ terén. Bízom abban, hogy­­ maga ifjúságunk is segít,­ hogy a lap valóra váltsa feladatát s úgy segítenek, hogy olvasók is, munkatár­sak is lesznek egyszerre. Bátor, tiszta, igaz lapot szerkesszenek, olyat, ami­lyen a mi ifjúságunkat megilleti. ORTUTAY GYULA Hogyan lehet megoldani? Amint az előző cikkben ol­vashattuk, ma­ elsősorban nem az elhelyezés jelent problémát, hanem a kihelyezés. Budapes­ten az idén­ nincs szükség hu­mán­ szakos tanárra, vidéken pedig 500 irodalom szakos kel­lene. Zala megye 147 matema­tika-fizika tanárt kér, a fő­város csak néhányat. Hosszan sorolhatnám még az ehhez ha­sonló adatokat, amik bizonyít­ják, hogy vidéken nagy szük­ség van ránk, oda kell menni. Missziót, igen fontos misz­­szót tölt be minden hallgató, aki vállalja a vidéki általános iskolákban az oktatást, neve­lést. Semmivel sem butábbak a falusi gyerekek, mint a város­ban élők. Csupán körülmé­nyeik elmaradottabbak. Sem kultúrforradalmunk, sem közép- és főiskoláink szín­vonal emelése nem valósulhat meg a vidéki problémák or­voslása nélkül. Az általános iskoláknak kell lerakniuk az alapot, amelyre a felsőbb isko­lák építenek. Ezért kellenek minden általános iskola felső tagozatába a most végző szak­tanárok. Talán mi sem kerülhettünk volna az egyetemre, jó taní­tónk, tanárunk nélkül! Ezek nem névtelen hősök, mert ők rakták és rakják le a ma már neves írók, költők, feltalálók és professzorok tudásának alapját és ezek nevével együtt élnek tovább. Hogyan próbál segíteni a mi­nisztérium a vidékre kerülő hallgatók kezdeti nehézségén? Munkába állásuk napján (augusztusban) 2000 Ft letele-A jogi kar első évfolyamának két hallgatója még a Duna-parton is vizsgára készül­kedési segélyt kapnak. Ezt az összeget nem kell visszafizetni, csak akkor, ha rövidesen el­hagynák munkahelyüket. Az épülő iskolákkal együtt emel­kednek a modern szolgálati la­kások is, hogy a tanárok az iskola közelében, k kényelmes lakásban tölthessék szabad idejüket. Ahol még nincs szol­gálati lakás, ott a helyi taná­csoknak kell biztosítani ott­hont az új tanárnak. Gondoskodnak a tanárok ét­keztetéséről is, vagy jó kony­hát vezető családnál, vagy üzemben, tszcs-ben, vagy a he­lyi állami gazdaságiban. Tanácsaink a községfejlesz­tési alapból komoly összeget fordítanak a tanárok lakás- és ellátás­ gondjainak megoldásá­ra. Akarnak segíteni a taná­csok az érkező tanárok apró problémáinak megoldásában is. örömmel hallottam Szabolcs megye kezdeményezését, amely feloldja a régi rossz szokást, hogy aki egyszer elkerült vi­dékre az ott is marad. Szabolcs megye minden új tanárt álta­lános iskolába oszt be tanítani. Ha ott egy év múlva oktató, nevelő munkájával bebizonyí­totta alkalmasságát, hogy gim­náziumban tanítson, va­gy tudo­mányos munkát végezzen, a tanács gondoskodik további előrejutásáról. Ezenkívül a vidékre jelent­kező tanárokat lehetőleg abba a megyébe, járásba osztják be, ahová valók. Ott ismerik a szo­kásost, az embereket köze­lebbről, szüleik pedig annak a vidéknek speciális problémájá­ban élnek, így könnyebben és hathatósabban tudnak segíteni a feladatok elvégzésében. A minisztérium állandóan ellenőrzi a helyi tanácsokat, hogy feltételeikhez mérten minden segítséget megadjanak. Augusztus elsején minden me­gyében és járásban ünnepélye­sen fogadják­ az új tanárt. Majd bemutatják társainak és a kijelölt munkahelyre együtt mennek velük. Egy percig sem lesz szorongó érzése az érkező­nek, mert kedves családtag­ként fogadja az oktató testület. Milyen feladatokat kell meg-,­oldani vidéken? Hogy könnyít­­sünk ottani életünkön? A fel­adat az általános iskolák tudo­mányos munkáját javítani, va­lóban előkészíteni a gyerekeket a középiskolai munkára. Meg kell szervezni a falu kulturális életét. Magunk köré kell gyűjteni az ifjúságot, s ve­lük együtt dolgozni a falu szebb, kellemesebb életéért. Fejleszteni kell a könyvtárt. Igénybe kell venni a vándor­­könyvtárak anyagát is. Lehet és kell lennie falun kulturális életnek. Segítenünk kell megteremteni. Ez nehe­zebb feladat, mint városban tanítani, de nagyobb, szebb fel­adat is. Aki falura megy, nem várhatja a sült galambot. De egy egész község kulturális központja lehet. „Ez a mi munkánk és nem is kevés.“ A probléma bizonyára sok olvasónkat foglalkoztatja, ezért az a kérésünk, akinek van ez­zel kapcsolatos kérdése, elgon­dolása, javaslata, írja meg nekünk. M. M. ÁRA: 30 FILLÉR. D (•v­k­y (KiAx ) 1959. MÁJUS 12. Hová mennek végzőseink... A most végző hallgatóidnak nagy problémájuk, hogy hová és milyen körülmények közé kerülnek az egyetemi tanul­mányok befejezése után. Megkérdeztük a Népműve­lési Minisztérium illetékes osz­tályától, milyen munkalehető­ségek vannak. Biztos szám­szerű adatokat csa­k május 20 után adnak, addig a következő felvilágosítást kaptuk. Minden hallgatót elhelyez­nek Sokkal több szakembert igényelnek máris, mint amek­kora a végző hallgatók lét­száma. 200 jogász végez az idén Magyarországon és az ed­digi igény 250. Az Igazságügyi Minisztérium 65, a Legfőbb Ügyészség 59, a Tanács Szervek Osztálya 35, a SZOT 15 jogászt kér, hogy csak a legkiemelkedőbb számo­kat említsem. A Legfelsőbb Ügyészség szeptembertől még 40 jogászt szeretne felvenni. Amint az adatokból láthatjuk jogász hallgatóink szép szám­mal kerülnek Budapestre is. Jelenleg olyan tanárhiány van, hogy 4000 tanító működik általános iskola felső tagozatá­ban, mert nincs szaktanár. Minden most végző tanár­jelöltnek biztosítva van a tudásának megfelelő állás. A Természettudományi Karon 147 tanár végez az idén és csak Szabolcs megyében nagyobb az igény. A pápai Petőfi Sándor Gimnáziumban 6 tanár kellene, főleg nyelvszakosok. Körülbelül 120 tanári állás nincs betöltve. Ezt a hiányt azonban országos méretben könnyebben megoldják, mint azt az óriási űrt, amit jelenleg a 4000 tanító tölt be vidéken, tanárhiány miatt. A tanárjelöltek nagy több­sége vidékre kerül. Budapesten humán szakos ta­nári állás nincs, a többi szak­nál sem jelentkezik hiány. Csak néhány tanulmányi és mozgalmi munkában kiváló tanárjelölt kap állást Buda­pesten, mint KISZ vezető ta­nár és úttörő vezető. A vidéki könyvtárak mun­kája általában nem kielégítő, mert nincs szakemberük. Sok­kal több könyvtáros kellene a járási és megyei székhelyekre, mint az idén végző könyvtáros hallgatók létszáma. Muzeológus­t végez. Múzeu­mokban az elhelyezkedés je­lenleg nincs biztosítva, mert a felszabadulástól kezdve gyor­sabb ütembez képeztünk mu­zeológusokat, mint ahogyan a múzeumokat fejlesztettük. Ezt az átmeneti helyzetet a párt és a minisztérium 1000 Ft-os gyakornoki ösztöndíjjal, illetve a középiskolákba­ való helyezé­sével oldja meg. Középisko­lákban művészettörténetet ta­níthatnak és tanári fizetést kapnak munkájukért. Fizikus hallgatóink képesíté­sét kevés üzemben ismerik, ezért az igény jelenleg még kevés. A Magyar Tudományos Akadémia szervezett felvilágo­sító munkát végez az illetékes szerveknél, hogy megismerjék fizikus hallgatóink munkájá­nak fontosságát. Az Egyesült Izzónál, Gammánál, finomme­chanikai üzemekhez kell fizi­kus. Minden ü­zemben lassan felállítják a kutató labora­tóriumokat, ahol fiziku­sainknak működniük kell és lehet. Jelenleg a csepeli laborató­riumban van kutató részleg, de az itteni állások be vannak töltve. A felállítandó új kutató­laboratóriumok üzembe helye­zéséig a fizikus és alkalmazott matematikus hallgatók 1000 Ft gyakornoki díjat kapnak és azonnal munkába állítja őket a már működő laboratóriumok­ban A Magyar Tudományos Aka­­démia januártól kezdve alkal­maz matematikusokat és fi­zikusokat, addig is minden fi­zikus gyakornoki díjat kap. Az atomreaktor alkalmazott gár­dája teljes, jelenleg oda nem vesznek fel új embereket. Az eddigi vegyész „fölösle­get” az idén már vegyész hiány váltotta fel. Országosan 40 ve­gyész végzett és 60-ra van szükség. M. M. MÁJUS VAN... Fotó: Wenhai 1

Next