Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1965 (7. évfolyam, 1-36. szám)

1965-01-09 / 1. szám

at köszöntő Tudomásom szerint új­év napján senki sem lett még öngyilkos, s ha jól emlékszem a magyar- és világtörténelemre, azt hiszem, egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy el­lenséges hatalmak ezen a napon üzentek volna hadat egymásnak. Ez a nap a bizakodás napja, a derűs jövőbete­kintésé. Ó, de szép lenne, ha mindez nemcsak az év legelső napjára szorítkoz­na, ha ez az össznépi bizakodás nemcsak janu­ár elsején lenne ilyen in­tenzív, de az esztendő többi háromszázhatvanöt napján is tele lenne ve­le a levegő és a szívek! Miért is ne? A naptár­készítő szeszélye döntötte el, hogy melyik legyen az év első napja, amikor szinte íratlan törvény a túláradó derű, a tervez­gető hit. És, ha az öreg Gregorián teszem azt a ma­napság július tizenhetedi­kének nevezett napot je­lölte volna meg az év kezdetének, akkor most július tizenhetedikén uj­­jonganánk, sapkadobáló kedvvel szerte az utcá­kon és a tereken. Hát váljunk olykor ön­kényes naptárkészítőkké, ha nem is minden egyes, de legalább jónéhány na­pot t­ekintsük kiinduló­pontnak az elkövetkezen­dő esztendőben, hogy több legyen az optimista derű, a tervezgető bizakodás ezen a még mindig eléggé komor arcú világon .. . — ba — VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK". EREDMÉNYESEN DOLGOZNI A KISZ VI. kongresszusának tapasztalatairól nyilatkozik az ELTE KISZ vb-titkára Olvasóink bizonyára figye­lemmel kísérték a KISZ VI. kongresszusának minden ese­ményét, ismerik a határozat pontjait. Miben jelölte meg a kongresszus az egyetemi fiatalok feladatait, milyen ta­pasztalatokat szűrhetünk le a vitából, mi a kongresszus jelentősége az ifjúsági moz­galomban? Ezekkel a kérdé­sekkel kerestük fel G­­­a­t­z Ferenc elvtársat, az ELTE KISZ vb-titkárát. — A kongresszusok jelentő­ségét általában abban látom, hogy négy évenként összege­zik az ifjúsági mozgalom eredményeit, kitűzik a leg­főbb feladatokat. A tanács­kozás célja a felmérés: mi helyes, mi nem, a jövőben mit kell tenni és hogyan? A kongresszus csak összegez, a részletes felmérés az alap­szervezetekben, helyi szerve­i­ szeretnék az egyetemün­kön lezajlott titkári értekez­letekre, ahol reális adatok alapján, lak­kozás nélkül tártuk fel az elmúlt négy év hibáit és eredményeit. S így volt ez mindenütt az országban. A kongresszus a résztapasztalatokat summázta, s megjelölte az irányelveket, hogy közülük mit és hogyan valósítunk meg, az már raj­tunk múlik. — Vártuk az összegezést, de ez nem volt passzív vára­kozás. A magunk területén el­végeztük a munkát, s sze­mélyes örömömre szolgált, hogy a küldöttválasztó taggyű­lések konkréten vetették fel mindazokat a problémákat, melyekkel a kongresszus — természeténél fogva — nem foglalkozhatott. Sokan talán azt várták, hogy egy csa­zetekben történik. Emlékeztet­ pásra minden rendben lesz, december 10-e után eltűnnek a problémák. Hát ez nem így van. Ez csak figyelem­­felkeltés, felrázni az alap­szervezetekig az összes fóru­mot, eddig ezt tettük, ezután is így kell cselekednünk. Mér­jük fel munkánkat, kudar­cainkat és sikereinket, s a tapasztalatok alapján dolgozzunk az elkövetkezendő esztendők­ben.­­ Néhány szót szeretnék szólni a kongresszus szellemé­ről. Meg kell mondanom, hogy a felszólalások egy része frá­zisokra, amolyan kirakat­eredményekre épült, néhányan helytelenül vetették fel a kérdéseket, mások nem elég egyenes úton haladnak. El­lenben nagyon tetszett az, hogy különösen parasztfiatalok — közülük is a Somogy és Zala megyei képviselők — bát­ran, okosan vetették fel a problémákat. A bátor, kritikai hozzá­szólások emelték a kong­resszus színvonalát. — A beszámoló — vélemé­nyem szerint sokszor általá­nosított. Helyes álláspont az, hogy felesleges a túlzott pesz­­szimizmus, s a mértéktelen de­rűlátásra sincs semmi okunk. Itt­­jegyzem meg, hogy a vi­dékre helyezés problémáját is felvetette az előadó, s kon­kréten egyetemünkről is idé­zett adatokat, — összegezésül talán csak annyit, hogy a szervezeti mó­dosításokra már régóta vár­tunk, s most örömmel fogad­juk. A KISZ-en belüli köve­telményrendszer még sok ja­vításra, csiszolásra vár, s a magunk munkájának valljuk, hogy e téren is eredményt ér­jünk el. Feladatunk az, hogy leszűrjük a kongresszus ta­pasztalatait, korrigáljuk a hi­bákat, s a mindennapi mun­kában minden eddiginél eredményesebben álljunk helyt. Egy elmarad­t felszólalás helyett Borbá­s Kati, egyetemünk kongresszusi küldötte kicsit szomorú, mikor megkérdezzük: miért maradt el várva vént felszólalása? — Sajnos — persze csak­­számomra —, sokan kértek szót. így történt, hogy a feliratkozottaknak csupán egyharmada állhatott a szó­noki emelvényre. — Az egyetemi taggyűlések forró, kritikai hangulatban zajlottak, so­k javaslat, prob­léma merült fel. Mit vit­tél belőlük magaddal a kon­gresszusra ? — Elsősorban a bátorságot. Nem kellett félnem, tudtam, hogy amit elmondani akarok, sok-sok száz fiatal tapaszta­lata, öröme és bánata. Öröm volt ilyen tényekkel és ilyen hangulatban készülni a hozzá­szólásra. Hát ezért mondtam, hogy sajnos, nem kaptam szót. — Miről beszéltél volna konkrétan ? — Sokat szidják az EL­TE KISZ-t. Ezért először ma­gunkat védtem volna. El­mondtam volna, hogy a prob­lémák felvetésének oka a KISZ féltése és nem a ne­gatív hozzáállás. Megoldást keresünk, gyógyírt a bajok­ra, minden alkalommal, min­den taggyűlésen.­­ A társadalmi aktivitás­sal kapcsolatban szándékom­ban volt elmondani, hogy az egyetem és főiskola nem ké­szít elő az élet problémái­nak megoldására. E „tételt" példákkal és tapasztalatokkal akartam igazolni. Például: a tanárszakosokat más is ér­dekelje, ne csak az a 30 óra, amit el kell végezni egy hé­ten. A végső következtetés: az egyetemi KISZ-munka haté­konyságát a végzett hallgató­kon lehet igazán lemérni. — Mi a feladata a KISZ-nek? — meg akartam kérdez­ni, konkretizálni kellene. N­e­mcsa­k á­lta­lán­ossá­gok­ban beszélni, néha felelőtlenül is. Magunkra vagyunk utalva, gyakorlati útmutatást szinte alig kapunk. — Az egyetemi taggyűlé­seken sokan említették a társadalmi munka terén je­lentkező problémákat. Erről nem beszéltél volna? — De igen. Sokan — az idősebb generációból — azt vallják, hogy az ifjúság a kényelmes. Ez nem így van. Makarenko is mondotta már, hogy a feladatokkal becsül­jük meg az embert. A szép és nemes feladatokban az if­júság érzi a megbecsülést, ilyenkor lelkes, odaadó. El­lenben a látszat és a statiszti­kát szolgáló munka elveszi kedvét minden ténykedéstől. Ennyit mondanék el dióhéj­ban elmaradt felszólalásom illusztrálásaként. — Szeretnénk, ha beszél­nél élményedéről, személyes tapasztalataidról. — Legjellemzőbb volt a fiatalos hangulat.. Kiemelkedő esemény volt Kádár János elvtárs másfélórás beszéde. Utánozhatatlan a lebilincselő, könnyed, élvezetes stílusa. Igazán nagy élmény volt. Be­szédéből a napi sajtó csak részleteket hozott, így né­hány jellemző mondatot — ha nem is szó szerint — de idéznék. Örömmel állapítot­­ta meg, hogy a légkör mi­lyen fesztelen, szabad. A fel­merült ,,romantikus munká’’­­val kapcsolatban megjegyez­te: a romantikát mindenki ott keresse, ahol neki tet­szik, de a lényegről, a munká­ról senki ne feledkezzék meg. Szellemes hasonlatai, egyéni képei sok-sok vidám percet szereztek a hallgatóságnak, s azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, a kongresszus legnagyobb figyelemmel kísért előadását tartotta. — A felszólalók milyen té­mákkal foglalkoztak? Úgy hallottuk, volt néhány „lám­paláz” okozta „baki” is, ha tudnál idézni... — A komolyabb részével kezdjük. Többen kiemelték, hogy az egyetemről, főiskolák­ról kikerült fiatalok több szocialista ismeretet hoznak, mint szocialista érzést, szen­vedélyt. A középiskolások öntevékenységének fokozása, a munkásbrigádok társadal­mi egységként való elisme­rése, tanyasi iskolák prob­lémája, a társadalmi munka kérdése, a fiatalok megbecsü­lése — de sorolhatnám to­vább, hányféle témával fog­lalkoztak a felszólalók. Sokat jegyzeteltem, tapasztalatai­mat, az ott szerzett ötleteket átadom majd itt az egyete­men, s remélem, a KISZ- munka javát szolgálják majd. — S végül két derültséget kiváltó hozzászólással fejez­ném be. Az egyik tisztiiskola küldötte elmondta, hogy he­lyesnek tartja a patrónusi in­tézményt. Helyőrségük példá­ul a helybéli apolonoképzőv­el vette fel a kapcsolatot. A ma­mák — mint mondotta — ért­hetetlen módon felháborodtak „Erre mi — idézem a felszó­lalót! — kimentünk és meg­magyaráztuk a papáknak, mi az igazi célunk.’’ S a másik: a Zala megyei küldött védte a vidéki fia­talokat. Nagy pátosszal kezd­te, majd: „Igen, az egyik kezükben a toll, a másikban az ... az ... a traktorkerék". Hirtelen nem tudott mást kitalálni az eke szarva helyett — fejezte be kongresszusi visszaemlékezését egyetemünk küldötte. Borbás Kati. K. T. It (MKUIiaiMtK­) Egyetemünk felsőoktatási pedagógiai kutatócsoportja január 8—9-én széleskörű munkaértekezletet tart. Az ér­tekezlet témája a felsőoktatás alapvető formáinak proble­matikája, egymáshoz való viszonya. Az értekezletet dr. Világhy Miklós, egyetemünk tanára vezeti, a résztvevők az ország legkülönbözőbb fel­sőoktatási intézményeiből fel­kért referátok, akik hosszabb ideje foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. A spontán jelentkező érdek­lődés hatására a Műszaki Egyetem felajánlotta, hogy szombaton délután bemutat­ja a korszerű oktatást előse­gítő technikai eszközöket. Terv szerint az ankét anya­ga összegyűjtve könyvalak­­ban is megjelenik majd. 1965 N 8 Akinek Szilveszterkor­­ a kollokvium jutott az eszébe ! •Ti mi mit?" Csütörtöki gimnazisták Izgalmas szeminárium az analízis II. tanszéken Hogyan lesznek egyetemi oktatókból, tankö­nyvírókból, középiskolai tanáraikból újra gimnazisták? „Sehogy” — vág­ná rá az ember hirtelenjé­ben, hacsak egy bolondos, gyermekkort idéző hangu­latban nem, miszerint ..gyer­mek vagyok, gyermek lettem újra,, lovagolok fűzfasípot fújva”. Nem, itt az analízis II. tan­széken egészen másról van szó. Nincs fűzfasíp és vessző­­paripa . .. azaz vesszőparipá­juk talán mégis van, csak Petőfitől függetlenül egészen más cél érdekében alkalmaz­zák. Más célok érdekében vállalják már hónapok óta csütörtökönként néhány órá­ra, hogy gimnazisták legye­nek. A dolog úgy kezdődött, hogy az oktatási reform során dön­tés született: a differenciál- és integrálszámítás oktatását új­ra be kell venni a középisko­lai tantervbe. Azért újra, mert egy időben tanították ezt a tárgyat, de aztán el is törölték, mondván, hogy nem középiskolásoknak való, még éretlenek hozzá, úgyhogy fe­lesleges fáradság kínozni ve­le őket. Később aztán az is kiderült, hogy egyáltalán nem éretle­nek a középiskolások a diffe­renciálszámításhoz, mindössze arról van szó, hogy más, gim­nazisták számára való, vilá­gos módszerekkel kell oktatni. Éppen az említett, új mód­szer kidolgozásán fáradozik már hónapok óta egy kollek­tíva. Mint cikkünk elején említettük, egyetemi oktatók, középiskolai tanárok és tan­könyvírók dolgoznak együtt a cél érdekében. Egyéves szeminárium keretében he­tenként egyszer, csütörtökön jönnek össze. A munkának elég meglepő, ám — vélemé­nyünk szerint is — kétségte­lenül célravezető médiát vá­lasztottak. Minden alkalommal van egy, vagy két előadó, aki a differenciál- és integrálszámí­tás egy-egy középiskolai órányi részét elmondja, tábla előtt, krétával a kezében, le­vezetésekkel, példákkal ki­egészítve, mintha csak való­ban harmadikos gimnazisták­nak tartaná az órát. Ezalatt a szeminárium töb­bi részvevői átalakulnak kö­zépiskolásokká. Sértődés ne essék — hiszen­­ ez is csak a cél érdekében történik — de nem is eminens gimnazis­ták, hanem inkább amolyan anyaszomorító gyengébb „gye­rekek” ülik körül az előadót, jelen esetben Reimann Ist­­vánnét, aki­­ éppen látogatá­sunk napján oktatta több­nyire doktori címet viselő „nebulóit”. Valljuk be, nem volt könnyű dolga. Az ő gimnazistái állandóan közbe­kérdeztek, mindent pontosan akartak tudni, világosan ér­teni. Elég volt egy tudo­mányosabb megfogalmazás, máris jelentkező kezek len­dültek a magasba. — Tanárnő kérem, ezt így nem értjük. Egy hivatkozás valamiféle fizikai ismeretre. — Éva néni, mi csak har­madikosak vagyunk, ezt még csak jövőre fogjuk tanulni, így telik az­ óra. Az elő­adó türelmesen válaszol az őszülő gimnazisták szűnni nem akaró kérdéseire, bár magában talán arra gondol, ha most igazi középiskolá­ban lenne, nyilván azt monda­ná: — Egy hangot se hall­jak, aki megnyikkan, beírok az el­lenőrző könyvébe! Itt azonban türelem kelk Mert óra után következik a vita, ahol közösen megbeszé­lik az illetékes anyagrészt, mi az, ami az előadó feldol­gozásában helyes és elfogad­ható, mi az, ami még változ­tatásra szorul. A kezdeményezés egyete­münkről, pontosabban az ana­lízis II. tanszékről indult ki. Ahogy önként vállalt, fárad­ságos munkájukat alkalmunk volt megfigyelni, önkéntelenül is arra gondolunk, jó lenne. Ha néhány jövendőbeli való­di harmadikos gimnazista is betévedne egy ilyen okta­tói szemináriumra. Láthatnák, hogy 15—20 pedagógus töri a fejét, vitázik és kísérletezik, hogy számukra egy-két év múlva ne ismeretlen mumus legyen a differenciálszámítás, hanem világosan érthető, új fogalom, amely izgalmas, új feladatok megoldásában segít. A szeminárium valamennyi tagjával együtt bízunk ben­ne, hogy a csütörtöki gimna­zisták kíváncsi kérdései nem maradnak megválaszolatlanul­ és közös munkájuknak is meg­lesz a jó eredménye. B. É.

Next