Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1969 (11. évfolyam, 1-17. szám)
1969-01-23 / 1. szám
Új közösség - új élet az Eötvös Klubban Szerkesztőségünk is képviseltette magát a jelentős anyagi befektetésekkel felújított és átalakított Eötvös Klub megnyitása alkalmából rendezett sajtótájékoztatón. A rendkívül tetszetős, teljesen újjávarázsolt klub „hajójában”, Köpeczi Béla rektorhelyettes és Bánhegyi Sándor igazgató tájékoztatták a meghívott vendégeket és újságírókat. A klub célja: — mondotta többek között Köpeczi Béla, fórumteremtés kis alkotóközösségeknek, klubszerű foglalkozásoknak, a baráti, évfolyamtársi kapcsolatok kifejlődésének támogatása. Segíteni kívánjuk az Egyetemi Színpad kiegészítő tevékenységét, az öntevékeny kulturális munkát. Új szellemű klubot tervezünk, amely feledteti a közelmúlt botrányait. Az egyetemisták igazi szellemi otthonát kívánjuk megteremteni, nem kétes elemek tánchelyiségét, gyülekező helyét. Teret adunk természetesen a kulturált szórakozásnak is, de ízléses tomák között, s kizárólag egyetemistáink számára. Bánhegyi Sándor, a klub igazgatója elmondta, hogy elkészült az új szervezeti és működési szabályzat. Készül a házirend és az ügyrend is. Helyiséget kapnak majd az Eötvös klubban a tudományos diákkörök, külön szobát az oktatók és dolgozók. Helyet kap az Egyetemi Alkotókör és a Tiszta szívvel szerkesztő bizottsága. „Csendes” szoba is lesz tanulásra, szakfolyóiratok tanulmányozására. UNESCO- fórumot terveznek, vitákat, folyóirat esteket, fiatal alkotók bemutatását. Itt dolgozhatnak majd a különböző körök, klubok. (Komolyzene kör, amatőrfilmesek, idegennyelvű klubok, bridzs-klub, sakk-kör.) Neves előadók előadásai hangzanak el majd a klubban. Az Eötvös Klub támogatja az Universitas együttes kísérleti törekvéseit, bemutatja stúdióelőadásait. Politikai rendezvények, viták, a KISZ kulturális foglalkozásai is szerepelnek a tervekben. A KISZ- alapszervek rendezvényein és más klubszerű összejöveteleken tánc is lesz. Az Eötvös Klub helyet ad a szakdolgozati könyvtárnak. Képzőművészeti kiállításokat is megtekinthet a látogató. Dobos Sándor igen színvonalas kiállítása lapunk megjelenésekor már megtekinthető. (Február 11-ig.) — nádor — Körséta a vizsgákon A megszokott kép fogadja az újságírót. Zsúfoltak a folyosók, utolsó pillantást vetnek a hallgatók a jegyzetekre. Vizsgaidőszak. Izgalom, öröm, szomorúság. Mit kaptál? — rohan mindenki ahhoz, aki már túlesett a megpróbáltatásokon. ■k A TTK-n dr. Farsang György adjunktushoz fordulunk kérdéseinkkel. — Mindössze három esztendeje oktatjuk a műszeres analitikát, dr Szakáts Ottó docens és jómagam. Eddig se könyv, se jegyzet nem állt a hallgatók rendelkezésére Csak a leadott anyagot kérdezhetjük. Aki előadást mulasztott, nehéz helyzetben van, magyar nyelvű szakirodalom egyáltalán nincs Marsban végre megjelenik tankönyvünk. Jövőre már könynyebb lesz. — Mondana néhány szót az eddigi vizsgákról? — 26 negyedéves vegyészt vizsgáztattam A fent elmondottak ellenére a vizsgák átlaga jó közepes. Különösen Kozma László és Gelencsér Péter szerepeltek szépen. A kielégítő felkészülés örvendetes Laborunkat szép anyagi segítséggel kitűnően felszerelték néhány esztendeje. Sokat vitatott tárgyunk végre bekerült a végleges oktatási tervbe Igen fontosnak érzem ezt a határozatot: az ipar és a kutatóintézetek egyre gyakrabban keresnek specialistákat A jövendő szakemberei feltétlenül találkoznak majd a műszeres analitika problémáival — akkor is, ha történetesen nem lesznek analitikusok. Fodor Judit és Horváth Márta félig-meddig vendégek a TTK-n. Gyógyszerészek, de itt vizsgáznak több tárgyból, most épp az általános kémia kollokviumon estek túl. — Mit kérdeztek? Sikerült? — Két tételt kaptam dr. Kőrös Endre egyetemi docenstől. A fotokémia gyakorlati és élettani jelentősége volt az egyik, a másik: az atomsúly és meghatározása. Sikerült-e? Ment valahogy Azt hiszem — mondta Fodor Judit. — Két hétig tanultunk, napi nyolc órát. Első évesek vagyunk, izgudtunk ugyan, de könnyen megszoktuk a vizsgát, hiszen ilyen volt az érettségi is, ráadásul, ha baj van, itt lehet avézni is — fűzi hozzá Horváth Márta. — náci — VILÁG PrlotTÁkjAI EGYESÜLJETEK! judape"EGYETEMI LAPOK■ AZ EÖTVÖS LÓRÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1969. JANUÁR ZS.ARA: 60 FILLÉR 1969 JAN 27 Az intenzív oktatás első kísérletei * Jegymegajánlási rendszer a polgári eljár Egyetemünk állam- és jogtudományi karának polgári eljárásjogi tanszéke az 1968— 69. tanév első felében új vizsgarendszert vezetett be, melynek kikristályosodott, hivatalos neve még nincs, a harmadéves hallgatók körében „jegymegajánlási rendszer” néven ismeretes. Felkerestük dr. Névai László professzort, a tanszék vezetőjét és megkértük, válaszoljon kérdéseinkre. — Milyen elgondolás alapján született meg a kezdeményezés, mi az új rendszer lényege? — A kar 300 éves jubileumán dr. Sárándi Imre dékán előadásából és a vita eredményéből egyértelműen szűrődött le az a tapasztalat, hogy a jogi felsőoktatásban is rá kell térni az aktív-intenzív oktatási módszerekre. Ekkor folytak már a tanszéken az előkészületek az I. polgári eljárásjogi nemzetközi konferencia megszervezésére (ezt 1938. október végén meg is tartottuk). Ennek a korferenciának második fő témája a polgári eljárás egyetemi oktatásának korszerűsítése volt. A jubileumi előadás általános irányelvként, a konferencia pedig a mi tárgyunkra nézve tűzte feladatunkul, hogy dolgozzuk ki a kérdést. Több tanszéki értekezleten foglalkoztunk ezzel a problémával. A megoldást teljesen időszerűvé tette az is, hogy az úgynevezett kiscsoportos foglalkozások ebben a tanévben kezdődtek el a III. évfolyamon, tehát a mi tantárgyunk oktatásában is. A probléma lényege az volt, hogy a polgári eljárásjog az általános vélemény szerint a legnehezebb tételes jogi tárgyak közé tartozik, melynek elsajátításához egyben komoly elvi-elméleti megalapozottság szükséges. Ebből kiindulva azon gondolkoztunk, miképpen lehetne elérni, hogy a hallgatók ne csak a vizsgaidőszakban tanulják az anyagot (ami ilyenformán igen nagy feladat, meg utána hamar felejtenek is), hanem hogy biztosítsuk az évközi folyamatos tanulást, aminek az eredménye a jobb megértés, jobb rögzítés és jobb osztályzat lehet, így alakítottuk ki ezt az új kollokviumi rendszert, amelynek lényege a következő: a félév folyamán három zárthelyi dolgozatot írattunk a hallgatókkal. A dolgozatokban figyelemmel a fő- és mellékkérdésekre összesen mintegy ötven kérdésre kellett válaszolni. Minden egyes dolgozat felölelte az addig előadott egész anyagot, s egyben fokozatosan nehezebb is volt az előzőhöz viszonyítva. A dolgozatokat pontozással értékeltük és megállapítottuk az egyes osztályzatoknak megfelelő pontértékhatárokat. Az eredményeket minden egyes dolgozat után kihirdettük a hallgatóknak és a hibákat is megbeszéltük velük Ez volt az értékelés fő alapja, de emellett figyelemmel voltunk az egyes hallgatóknak a gyakorlati órákon elért eredményeire is. Mindezek alapján megajánlottuk a hallgatónak a kollokviumi osztályzatot azzal hogy aki a kapott jelíveket kevesli, szóbeli kollokviumot tehet. Néhányat, akik a minimális pontszámot sem érték el (akár azért, mert betegség, stb. miatt nem írtak, vagy gyöngék voltak a dolgozatok), szóbeli kollokviumra köteleztünk. (Zárójelben meg kell jegyeznem: az egész rendszerre vonatkozó elgondolásainkat engedélyezés céljából a dékán elvtárs elé terjesztettük, aki azt jóváhagyta. — Hogyan fogadták a hallgatók az új kollokviumi rendszert? — A hallgatóknak a félév elején bejelentettük ezt a módszert. Mivel ez számunkra teljesen új volt, érthető érdeklődéssel, némi izgalommal és az ismeretlennek kijáró várakozással fogadták. Az első — s talán nem is helytelen — gondolatuk az volt, hogy a vizsgaidőszakban egy tárggyal kevesebből kell kollokviumot tenniük és ez az idő felszabadul a többi tárgyra való felkészülésre. Meg kell mondanom, hogy általában igen lelkiismeretesen végezték feladataikat a nappali III. évfolyam hallgatói. A 182 főből mindössze nyolcan nem írtak meg egyetlen dolgozatot sem, így már eleve kollokviumkötelesek lettek. A zárthelyi nem írásának oka szülés vagy betegség volt. Az egyes dolgozatok megírására általában jól készültek fel a hallgatók, sőt megfigyelhető volt náluk valamilyen egységes versenyhangulat is. Természetesen akadtak olyanok, akik nem tanultak folyamatosan, hanem csak próbálkoztak. — Nem megy ez a módszer más tárgyak rovására? Milyen visszhangot váltott ki a többi tanszéken? — Hallottam olyan véleményekről, hogy a mi tárgyunkra való „folyamatos felkészülés kényszere” hátrányosan befolyásolhatta a hallgatók tanulását az évfolyam más tárgyaiból. Erre a kérdésre tárgyilagos és pontos választ egyelőre még nem lehet adni. Meg kell várni a vizsgaidőszak végét, amikor már látni fogjuk a többi tárgyból elért eredménye'"'* is. Nem indokolatlan a feltételezés, hogy a mi tantárgyunk első félévi anyagának ily módon bekövetkezett alapos elsajátítása közvetve hasznára vált a többi tárgy elsajátításának is. Az is kétségtelen, hogy a vizsgaidőszak idejét a hallgatók jobban tudták tagolni és több idejük maradt egy-egy tárgy megtanulására. Végső választ majd a statisztikai adatok birtokában tudunk adni. Eiektől függetlenül is az a véleményem, hogy jó lenne, ha az /■%?. folyam más tantárgyaiból is biztosítani lehetne a folyamatos évközi tanulást. — Hallhatnánk néhány szót a vizsgaeredményekről? — Az új módszer eredményei rendkívül jók. Az évfolyam 182 hallgatójából mindössze 42-t kellett szóbeli kollokviumra utasítani. A fennmaradt 140 hallgató közül 26- nak ajánlottunk meg jelest, 56-nak jót (ez különösen magas szám), 34-nek közepest és 24-nek elégségest. Hozzá kell tennem: még ezek az utóbbiak sem kegyelemből kapták meg az előadóest, hanem tudásuk az „elégséges" szóban foglalt eredeti tartalomnak megfelel. Nem fogadta el a felajánlott osztályzatot két elégségesre áslogi tanszéken minősített hallgató. Ezek a szóbeli vizsgán javítottak is közepesre. A vizsgára utasított 42 hallgató közül eddig körülbelül a fele kollokvált. Csak a szélső eredményeket említem meg: kettő kapott jó és hét elégtelen jegyet. Az évfolyam átlageredménye polgári eljárásjogból 3,6, ami eddig még soha nem fordult elő. Az összehasonlítás kedvéért megemlítem, hogy az elmúlt tanév első felénél az átlageredmény 2,81, 1966—67-ben 2,62, 1965-66-ban pedig 2,85 volt. A javulás tehát ugrásszerű, aminek jelentőségét még fokozza az a körülmény, hogy az idei félév tananyaga két fejezettel többet ölelt fel a tankönyvből, mint az előző években. Az átlageredmény számszerű emelkedése hűségesen fejezi ki a hallgatók valóságos tudásának a növekedését. Figyelembe kell venni a számonkérés mélységében mutatkozó különbséget is: más dolog körülbelül 50 kérdés alapján minősíteni, mint 3—5 kérdés alapján. Nem vitás, hogy hallgatóinknak sokkal többet kellett dolgozniuk ezért az eredményért, mint az elmúlt években, de a'^'^nos a véleményük, hogy megérte. Az új módszer eredményének tekinthető az is, hogy a hallgatók szorgalmasan látogatták az előadásokat is. Az új vizsgarendszer bevezetése nagyobb leterhelést, többletmunkát jelent az oktatóknak is. Professzor elvtárs véleménye szerint a tanszék kollektívájának megérte a fáradság? — A tanszék oktatói számára ez a számonkérési rendszer többszörös munkaterhet jelent. A számítás igen egyszerű: egy hallgató szokásos kollekváltatása mintegy 15—20 percet igényel, míg a három dolgozat elbírálása legalább másfél-két órát, amihez hozzá kell számítani még a kérdések gondos összeállításával és a technikai teendőkkel kapcsolatos munkát is. Nekünk tehát sokszorosan több munkát jelentett az ilyen kollokváltatás, de mi is azt mondjuk, hogy megérte, mert hallgatóink sokkal jobban sajátították el tantárgyunk anyagát Ha az derül majd ki, hogy ez nem járt hátrányos eredménnyel a társtanszékek tárgyainak elsajátítására nézve, akkor teljes egészében pozitívan kell értékelni ezt a módszert Végső választ majd az egyik legközelebbi kari tanácsülésen kapunk, amikor beszámolunk az új oktatási módszer tapasztalatairól Meg kell említenem, hogy nem csupán a félévi számonkérés terén vezettünk be új módszert, hanem az előadások terén is Egyes témakörökben úgynevezett osztott előadásokat tartottunk az évfolyamnak, vagyis ezeket az előadásokat 3—4 csoportra osztva hallgatták meg. Ezzel is intenzívebbé akartuk tenni a polgári eljárásjogi képzést. Ez a két újítás, amelyeket egyelőre kísérleti 1e11°nünek tekintünk, a harmadikként figyelembe levő kiscsoportos oktatással együtt adja a polgári eljárásjogi oktatás ez évben először kimóhált aktívintenzív módszereit — f°i°zte be nyilatkozatát Névai professzor. Boross Dezső