Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1977 (19. évfolyam, 1-19. szám)

1977-02-07 / 1. szám

EGYETEMI LAPOK AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA HUSZÁR ISTVÁN EGYETEMÜNKÖN Tájékoztatás és beszélgetés időszerű gazdaság- és egyetempolitikai kérdésekről Időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről tartott tájékozta­tót január 11-én egyetemünk aulájában Huszár István elv­társ, a Politikai Bizottság tag­ja, miniszterelnök-helyettes, az ELTE vezető testületei számá­ra. A találkozón jelen voltak Polinszky Károly oktatási mi­niszter, Garamvölgyi Károly miniszterhelyettes, Seres Lász­ló, az V. kerületi pártbizott­ság titkára, valamiint a párt­központ és az Oktatási Minisz­térium képviselői. Megnyitójában Ádám György rektor üdvözölte a megjelen­teket, és átadta a szót Huszár István miniszterelnök-helyet­tesnek. Huszár elvtárs bevezetőjé­ben azt fejtette ki, hogy az el­múlt év népgazdasági fejlődé­sének arányai és iránya lénye­gében megfelelt azon célkitű­zéseknek, amelyeket az MSZMP két évvel ezelőtti kongresszusán állapítottak meg. Ez a megállapítás a­z elő­ző év eredményeire is vonat­kozik, jóllehet itt erősen érez­­tető hatását a mezőgazdaságot sújtó aszályos időjárás, illetve a világpiacon bekövetkezett, számunkra kedvezőtlen csere­­arányromlás. Higgadt optimizmussal te­kinthetünk az elkövetkező év elé, hiszen sok év óta először sikerült a népgazdasági rá­fordítások mennnyiségét a tervezetten belül tartani, az import mérsékeltebben nö­vekedett, mint az előző évek­ben. Ugyanakkor, bár csök­kent a termelésben foglalkoz­tatottak száma, de az egy fog­lalkoztatott által teljesített munkaórák mennyisége növe­kedet. Nőtt tehát a hatékony­ság, és a vállalatok az időköz­ben kidolgozott saját ötéves terveikben is jelentős növeke­dést irányoztak el saját maguk számára. Feladatunk: keresni a gaz­dasági növekedés új forrásait. Vannak jelek, amelyek azt mutatják, hogy számos jelen­tős nagyüzemben már jó úton járnak. Ha lendületesebb lesz a termelés, növekszik az előál­lított áruk mennyisége, javul a minőségük, nagyobb lesz a felhalmozás, akkor a népgaz­dasági egyensúllyal sem lehet baj. Terveinket igen alaposan összehangoltuk a szocialista országok népgazdasági tervei­vel — emelte ki Huszár elv­társ —, és nincs, nem is lehet olyan alternatíva, hogy tőkés piac vagy szocialista integráció...! — Mindkét területen növe­kedtek a követelmények, s hogy helyt álljunk, ahhoz hatékonyabban kell termel­nünk, munkaigényesebb termékeket kell gyártanunk, és arra kell törekednünk, hogy megfelelő termékszerkezet-váltással csökkentsük, illetve kerüljük el a cserearányok romlásából származó károkat. A beruházá­sok területén sem szabad el­maradni, s hogy ezek sikere­sek legyenek, az alapiparágak­ban — az energetikában és a kohászat területén — az V. öt­éves tervben jelentősen nö­velnünk kell ráfordításainkat. A miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta, hogy természete­sen a nehézipar területén nem lehet elérni gyors szerkezet-, illetve struktúraváltozást, olyat, amely a világpiaci vi­szonyok változásait aránylag igen gyorsan követné. E feladat teljesítése elsősorban a feldol­gozó iparra vár. Ahhoz, hogy ez az iparág a terveket sike­resen teljesíthesse, olyan új gazdasági korrekciókat veze­tett be a kormány, mint a mó­dosított bértarifarendszer, a már elvégzett és még folya­matban levő munkaerő-átcso­portosítások, stb. Nem utolsó­sorban jó néhány gazdasági alapelv tisztázódott. Ez ahhoz segíti a vállalatok vezetőit, hogy nagyobb biztonsággal, jobban támaszkodhassanak a saját üzemük, vállalatuk, gaz­dasági egységük belső erőire, öntevékenységére. Az V. ötéves terv első — a takarékosság jegyében végzett — évét eredményesen zártuk. A népgazdaság külkereskedel­mi mérlegének kiegyensúlyo­zásában ugyanakkor sokat vá­runk 1977-től. A tervezési és gazdasági periódus sorsa sok­ban függ az idei eredmények­től. Huszár István azzal zárta előadását, hogy bízik a reálisan megfogalmazott éves terv tel­jesíthetőségében. -Egyetemünk vezető testüle­teinek­­ kibővített ülése azzal folytatódott, hogy Bánfalvi Ist­ván, a BTK KISZ-titkára, Marx György professzor, Wolfram Ervin egyetemi ta­nár, valamint Kovacsics Jó­zsef egyetemi tanár néhány kérdésére válaszolt az előadást tartó miniszterelnök-helyettes. Az esemény Ádám György rektor zárszavával ért véget. Intézményünk állami vezetője megköszönte Huszár István lá­togatását, tájékoztatóját és ki­fejezte az ELTE közvélemé­nyének azt a kívánságát, hogy felelős párt- és állami vezetők ezután is tájékoztassák időről időre intézményünk vezetőit, vezető testületeit országunk gazdasági, politikai, kulturális helyzetéről, a gondokról és az eredményekről. ★ Az előadást követően a rek­tori tanácsteremben közvetlen beszélgetés zajlott le egyete­münk jeles vendégei és az ELTE vezetői között, amelyen intézményünk részéről Ádám György rektor, Bence László, az MSZMP ELTE PB titkára, Bozsó Ernő, gazdasági főigaz­gató, Székely György általános rektorhelyettes, Szakács Kál­mán, az SZB elnöke, Kátai Imre, Király Tibor, Szathmá­­ri István dékánok, Kisfaludy Gyula, a PB munkatársa, Kör­mendi Sándor a KISZ VB tit­kára, és Papp József, a Rekto­ri Hivatal vezetője vett részt. A beszélgetés elején Ádám György rektor röviden tájé­koztatta a jelenlevőket az EL­­TE-n folyó oktatás technikai feltételeiről, körülményeiről. Utalt rá, hogy az Állami Tervbizottság decemberi hatá­rozata reményt nyújt arra, hogy a meglevő épületek re­konstrukciója megtörténjék és hogy a jelenlegi helyiséggon­dok enyhüljenek az egyetem használatára átadandó épüle­tekkel. A rektor szavait követő be­szélgetés során a következő főbb kérdésekben alakult ki egyetértés: Az egyetem fejlesztési­­ programját úgy kell elkészí­teni, hogy e távlati terv az ezredforduló táján is helyt­álló legyen. Bár ma az új TTK megépí­tésére nincs lehetőség, ugyan­akkor olyan határozat sem szü­letett, hogy annak megvalósí­tását egyszer s mindenkorra levették volna a napirendről. Ez azt is jelenti, hogy a most induló ELTE rekonstrukció — melyet így is, úgy is végre kellett volna hajtani a belvá­rosban — nem fosztja meg az ELTE-t az új TTK felépítésé­nek lehetőségétől. Egyébként, a­ rekonstrukciót illetően az egyetem vezetőinek és a fel­ügyeleti hatóságnak min­dent meg kell tenniük azért, hogy az újjáalakítási munkák során egyetemünkön az oktatás ne akadozzon. A résztvevők egységesen hangsúlyozták, hogy a re­konstrukció leendő ütemter­vét, mind az egyetemnek, mind pedig az Oktatási Mi­nisztériumnak szigorúan tar­tania kell. Polinszky Károly miniszter az átadandó épületek ügyének gyors lezárására tett ígéretet. A tudományegyetemek eljö­vendő szakemberképzési fel­adatait figyelembe véve kí­vánatos az egyetemek kö­zötti munkamegosztás ki­alakítása. Éppen ezért mi­nél hamarabb meg kell ál­lapítani az egyes szakok, ága­zatok prioritását egyetemen­ként. (Szükséges például a nyelvi képzés teljes áttekinté­se,­ illetve a TTK és a BTK esetében a továbbképzési ter­vek pontosítása stb.) Egyetértettek a beszélgetők abban is, hogy a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola csepeli tagozatának bázisfejlesztését — labor­atóriumok! — a TTK keretében kell megoldani. A BTK-n a szakképzés és a tanárképzés átszervezése a so­ron levő feladat, amely azon­ban hely- és létszámigénnyel jár majd. Az Izabella utcában átadott helyiségek ugyanakkor csak enyhítik, de nem oldják meg a BTK ezzel kapcsolatos gondjait. Garamvölgyi Károly minisz­terhelyettes az 1978. őszéig el­készítendő rekonstrukciós terv­vel kapcsolatban hangsúlyoz­ta, hogy ebben szükséges sze­repeltetni: 1. az átadásra ke­rülő épületeket; 2. a felújítás­ra és korszerűsítésre váró épületeket; 3. az új épülete­ket — igen alapos indoklással! Az ütemterv első változatának megbeszélésére január 19-én került sor, az ELTE vezetői­vel. A rekonstrukciós munka elvégzésére az ELTE-n egy külön tervező részleget kell felállítani, melyhez a szükséges béralapot az OM bizosítja. Huszár István miniszterel­nök-helyettes véleménye sze­rint az elhangzott beszélgetés során jobban tisztázódtak az ELTE gondjai. Hangsúlyozta, mennyire fon­tos, hogy egyetemünk jó fej­lesztési terveket, műszaki dokumentumokat készítsen és terjesszen a felsőbb szer­vek elé. Kijelentette, nem látja elvi akadályát annak, hogy a rekonstrukció során az ELTE új épületeket is építsen. Ugyanakkor megjegyezte, — látva az itt is jelentkező, és az oktató-nevelő mun­kával szorosan összefüggő gaz­dasági problémákat —, hogy az Oktatási Minisztériumnak ki kellene dolgoznia az „okta­tás gazdaságtanát”. A beszélgetés végén Bence László az ELTE munkájának tudománypolitikai szerepét hangsúlyozta. Fent: Huszár István Ádám György és Bence László társaságában Lent: Tolnai Gábor és Szathmári István dékán a BTK fellndó Izabella utcai helyfoglalásáról beszélget Parlament - vizsgaidőszakban A Budapesti Műszaki Egye­tem adott otthont ez év január 28—29-én hazánk egyetemei és főiskolái második ifjúsági par­lamentjének, melynek ágazati felelőse az Oktatási Miniszté­rium volt. A megnyitóra össze­­sereglett közel 450 küldött ma­gával hozta annak a több mint 15 ezer egyetemi és főis­kolai hallgatónak, valamint több ezer fiatal oktatónak és dolgozónak véleményét, örö­mét, bánatát, akik a magyar felsőoktatás ügye mellett vala­milyen módon elkötelezettek. Társadalmi és politikai életünk vezetői közül ott volt a meg­nyitón Kornidesz Mihály, az MSZMP KB osztályvezetője, Polinszky Károly, oktatásügyi miniszter, Nádor György, az Állami Ifjúsági Bizottság titká­ra és Nagy Sándor, a KISZ KB titkára. intézményesített továbbképzés gyakorlatán is javítanak. Az V. ötéves tervben 16 200—16 300 egyetemi-főiskolai hallgató lesz hazánkban, ezek 39 százaléka az esti, illetve levelező tagoza­ton végzi tanulmányait, tehát a felnőttoktatás területén. BESZÁMOLÓ Garamvölgyi Károly minisz­terhelyettes beszédében ki­emelte, hogy az intézményi if­júsági parlamentek munkájá­ban a hallgatóság 80—85 szá­zaléka vett részt. Általában jó­nak nevezhető az előkészítő munka, bár nem egy tanárkép­ző főiskola vezetősége — a hallgatóság helyett — maga gyűjtötte össze és adta közre a helybeli problémákat. Megem­lítette, hogy akadtak olyan ál­lami vezetők is, akik nem vá­laszolták meg a hozzájuk inté­zett kérdéseket azok érdeme szerint, s a másik oldalról szól­va pedig rámutatott, hogy nem egy helyen az ifjúság csupán kérdezett, de a fiatalok fel­ajánlásairól, azok teljesítéséről egy szó sem esett. Vitaindítónak szánt beszá­molójában a miniszterhelyettes számos kérdéskört érintett. Tisztázta, hogy az elmúlt évek­ben alapvetően kialakult a fel­sőoktatási intézményrendsze­rünk. Az elkövetkezendő évek­ben e területen nagyobb válto­zás nem várható. Módosítani fognak viszont a képzés rend­szerében: kimunkálják a két­szintű képzés rendjét, illetve az PÁLYÁZATI REND Mint ismeretes, az 1977. ja­-­­nuár elsejétől felsőoktatási in­tézményben végző szakembe­rek csak pályázat útján he­lyezkedhetnek el. Az új rendel­kezés elsősorban a pedagógu­sokat, az orvosokat és a jogá­szokat érinti. A padagógusok elhelyezkedésével kapcsolatos végrehajtási rendelet 1976 no­vemberében megjelent, az or­vosokét a közeljövőben adják ki, de a jogászterületre nézve ilyen külön rendelet nem jele­nik meg. A miniszterhelyettes ezzel kapcsolatban megemlítet­te, hogy bár december végéig nem mutatkozott kellő számú pályázati lehetőség a tanársza­kosok számára, de úgy néz ki a helyzet, hogy az érintett is­kolák, középiskolák ezeket a kiírásokat még időben pótol­ják. A témával kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy a szocialista szakemberképzés célja: a fiatalok ne egy adott munkahely elfoglalására ké­szüljenek tanulmányaik alatt, hanem az élethivatásuk betöl­tésére! Mindehhez természete­sen szükséges, hogy a munkál­tatók is gondoskodjanak a pá­lyakezdő pedagógusok letele­pedésének segítéséről, akár plusz kedvezményekről is. Az Oktatási Minisztérium arra tö­rekszik, hogy az elkövetkezen­dőkben a beiskolázási arány­számok jobban tükrözzék a társadalmi igényeket szakok és szakágazatok szerint. Éppen ezért 1978-tól radikálisabb vál­tozások várhatók ez ügyben Garamvölgyi Károly kiemelte, hogy a minisztérium tudatában (Folytatás a 2. oldalon.)

Next