Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1978 (20. évfolyam, 1-20. szám)
1978-02-06 / 1. szám
AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA A VK ÚJ ARANYGYŰRŰS DOKTORAI Egyetemünk Aulájában az elmúlt év december 14-én avatta kitüntetéses doktorrá — Sub auspiciis rei publicae popularis — Ádám György rektor Babai László matematikust és Pál Jenő matematikus fizikust. Az ünnepi eseményen, melyen jelen volt dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke és Garamvölgyi Károly oktatási miniszterhelyettes, az előterjesztett kérelmek után Kubovics Imre, a TTK dékánja ismertette a két jelölt egyetemi pályafutását és tudományos munkásságát. Babai László 1950. július 20-án született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a Fővárosi Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium matematika tagozatán (1964—69), az egyetemet az ELTE matematikus szakán végezte (1968 —73), végig kitűnő eredménynyel. Az utolsó két évfolyamon Népköztársasági Ösztöndíjban részesült. Számos középiskolai versenyen szerepelt sikerrel, így az Eötvös fizikaversenyen 1968-ban I. díjat, a Nemzetközi Matematikai Diákolimpián 1966-ban és 1967-ben II., 1968-ban pedig I. díjat nyert. Fél évet részképzésen a leningrádi Zsdanov Egyetemen töltött 1971-ben. Felsőfokú államvizsgát tett német és orosz nyelvből. Az algebra és kombinatorika határterületén 1969 óta folytat önálló kutatásokat. Szűkebb szakterülete: a gráfok automorfizmuscsoportjai. Ezen a téren eredményei a világ élvonalába tartoznak. Jelenleg osztrák társszerzővel angol nyelvű monográfián dolgozik az Akadémiai Kiadó megbízásából. Az előzményekhez tartozik 4 első díjas diákköri pályázat. Egyikük az MM különdíját nyerte el az1972-es OTDK konferencián. Ez képezte 1975-ben megvédett „Gráfok automorfizmuscsoportjai” című kandidátusi értekezése alapját is. Több egyetem hívta meg az elmúlt években. Az ELTE TTK Algebra és Számelmélet Tanszékén tudományos ösztöndíjasként 1973—75, tanársegédként 1975—1977, adjunktusként 1977 augusztusa óta dolgozik. 1965 óta KISZ-tag. A matematikus KISZ-szakcsoportvezetőség tagja és a TDK titkárhelyettese, majd titkára volt. A TDK lapjának, a Matematikus Kurírnak alapításától (1969) egyik szerkesztője volt és két évig vezette a szerkesztést. Karunkról elsők között tartott az 1969-ben indult mozgalom keretében előkészítőt fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek matematikából .Csntabánya, 1969—1970. Ezért a KISZ KB aranykoszorús jelvényét kapta. Pál Jenő 1951. szeptember 15-én született Nagyberkiben. Gyermekkorát Fonóban töltötte el, ahol szülei jelenleg is laknak és a helyi termelőszövetkezetben dolgoznak. A kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium matematika-fizika tagozatos osztályában 1970- ben kitűnő eredménnyel érettségi vizsgát tett. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika-fizika tanári szakára 1970-ben jelentkezett. Egyetemi évei alatt is végig kitűnő tanuló volt, többször megkapta a Népköztársasági Tanulmányi Ösztöndíjat. 1975- ben vörös diplomával fejezte be egyetemi tanulmányait. Elsőéves korától kezdve bekapcsolódott a tudományos diákköri munkába. Diákköri dolgozatai a kari I. díjban részesültek, az 1975-ben Szegeden rendezett OTDK-konferencián egyik dolgozata a KISZ KB fődíját kapta. Az ELTE Analízis II. Tanszékén ösztöndíjas gyakornokként dolgozott 1975—1977 között, jelenleg ugyanitt tudományos segédmunkatárs. 1976-ban megírta és megvédte egyetemi doktori értekezését „summa cum laude” eredménnyel. Ugyanezen évben meghívást kapott az aacheni Technische Hochschule (NSZK) által a Walsh-függvények alkalmazásairól rendezett konferenciára és beszámolt elért eredményeiről a Budapesten rendezett nemzetözi approximációelméleti kollokviumon. 1966 óta tagja a KISZ-nek. Az egyetemi évek első felében alapszervezeti tanulmányi felelősként, majd a Matematika-Fizika Szakkollégium vezetőjeként tevékenykedett. A jelöltek az aranygyűrű átvétele előtt röviden ismertették doktori értekezésük téziseit. — Ny — * Párbeszédjegyzetek az életmódról AZ „EMBERI GAZDAGSÁG" ÉRTELME BESZÉLGETÉS LUKÁCS JÓZSEF PROFESSZORRAL Úgy hiszem, senki számára sem kétséges az, hogy mindennapi életünkbe nemcsak a modern természettudományos világkép bonyolult ismeretei, a csillagászat szédítő távlatai, az erkölcs elemi és magasabb rendű normái, a művészetek megrendítő erejű példamutatásai (vagy ezek hiányai), hanem világnézeti meggondolások, elhatárolódások is belejátszanak, s alakító módon lépnek be hétköznapjaink forgatagába. Az emberi és emberen kívüli valóságról, társadalomról és természetről vallott felfogásunk azonban nem változatlan, megkövesült tételek összessége a fejünkben. Mindennapi tapasztalataink, a ránk záporozó információk, tudáselemek hatása folytán állandó gondolati tevékenységre kényszerülünk, amelynek eredményeként világképünk folyamatosan változik, tágul. S maga ez a változás, átalakulás, formálódás is „megszületik” egyszer: a tizen-huszonéves korszak robbanásszerű fellángolásaiban, hirtelen választásaiban, vonzódásaiban és taszításaiban... Lukács József, az ELTE Bölcsészettudományi Karának professzora, az MTA Filozófiai Intézetének igazgatója, a Világosság főszerkesztője sok év óta vizsgálja a társadalomtudós szemüvegén át világnézetünk alakulását. Több évtizedes munkássága, tanulmányok és könyvek Sora vall erről a megkülönböztetett figyelemről, jóllehet írásainak homlokterében vallási kérdések, a vallástörténet és a valláskritika központi témakörei állnak. Nagy vállalkozása, a világ vallásainak típusait megrajzoló munka első kötete, az Istenek útjai (Kossuth, 1973, 1975) a kereszténység előzményeit tekinti át. Az Igent mondani az emberre c. tanulmánykötete (Magvető, 1973) viszont mai vitákat villant fel, az írói lendületű kritikai és elméleti írások gyakran átlépik a szorosabban vett vallási kérdések körét. A Gondolat Könyvkiadónál előkészületben levő új tanulmánykötetét pedig napjaink legégetőbb filozófiai és ideológiai kérdései iránti érdeklődés jellemzi. Ennek a mindig megújuló érdeklődésnek és filozófiai tevékenységnek szerves láncszeme egy részben már végleges formába öntött kereszténység elemzés és a legfrissebben megjelent tanulmányok egész sora (1. többek között: Szekularizáció és vallás a szocializmusban, Világosság, 1977 januári melléklet, 7—20., Az ateizmus és a pozitív humanizmus Marxnál, uo. 1977. 4. 193 —200., Beatitudo paupertatis — a szegénység katolikus felfogásáról, uo. 1977. 7. 393— 402., Gondolatok a Nagy Októberről, Társ. Szemle, 1977. 10. 67—73.) Lenin: elmélet és gyakorlat a címe annak az 1970-ben keletkezett esszének, amelyben Lukács professzor a világnézet és a társadalom bonyolult fejlődésfolyamatának összefüggését sarkítja: „ ... Az illúziókkal szembeszegezett, a gyakorlat által inspirált és ellenőrzött elmélet hosszabb távon termi meg gyümölcseit — annak megfelelően, ahogyan az objektív fejlődés maga is kedvező feltételeket teremt a társadalom megújulásához és vele a társadalmi folyamat illuzórikus leplének szétfoszlásához...” (Igent mondani... 39. old.) Vajon ebben a megfogalmazásban nem rejtezik-e benne a minden emberben nap mint nap zajló ,megismerés”, vagy méginkább az a buktatókkal teli, ellentmondások között vezető út, amelynek során az egyéni vélemények, elképzelések, sőt: világképek, kiforrnak? — Nagyon gyakran idézik Marx nevezetes hatodik Feuerbach-tézisét, méghozzá olyan szövegezésben, hogy „az ember a társadalmi viszonyok összessége”, figyelmen kívül hagyva azt a csekélységet, hogy Marx az emberi lényegről beszél (a Gemeinwesenről), mint a társadalmi viszonyok összességéről, nem az emberről általában és különösen nem az egyénről. Ha szigorúan vesszük fogalmainkat, akkor annak a mondatnak, hogy az emberi egyén, az egyes ember a társadalmi viszonyok öszszessége, az ég világon semmilyen értelme nincsen. Úgy gondolom, itt valami sokkal bonyolultabb dialektikáról van szó egyes és általános, egyén és társadalom között. De magának ennek a dialektikának a tartalma is változik. Már az egyéni életút során is. (Folytatás a 3. oldalon.) Az RT rendkívüli ülése POLINSZKY KÁROLY ÉS KNOPP ANDRÁS AZ ELTE • Január 23-án, hétfőn egyetemünkre látogatott Polinszky Károly oktatási miniszter és Knopp András, az OM ez év elején kinevezett, felsőoktatási ügyekkel foglalkozó miniszterhelyettese. Látogatásuk alkalmából — a Rektori Tanács rendkívüli ülésén — megjelent Tóth István, az MSZMP KB alosztályvezetője, Kardos József, az OM főosztályvezetője, valamint az ELTE állami és társadalmi vezetői. Az ülés célja Knopp elvtárs és az egyetem vezetőinek megismerkedése, az ELTE-vel kapcsolatos legalapvetőbb feladatok áttekintése volt. A bemutatkozást, illetve a rektori tájékoztatót azonban széles körű beszélgetés követte, amely igen hasznos konzultatív munkaértekezletté szélesült. Így több vonatkozásban is bonckés alá került az előttünk álló és a teljes egyetem életére kiható két fontos feladatkör, a rekonstrukció, illetve az új működési és szervezeti szabályzat előkészítésével, megvalósításával kapcsolatos teendők. Polinszky elvtárs elmondotta, hogy előreláthatóan mintegy másfél-két év múlva kerül sor a tudományegyetemek működését és szervezeti rendjét szabályozó törvényerejű rendelet módosítására. Azonban nem kell e „módosításra várakozni”, hanem minden olyan ésszerű, szükséges és fontos szervezeti korszerűsítést, amely a jelenlegi szabályzat értelmében is megoldható, az egyetemeknek saját hatáskörükön belül meg kell valósítaniuk. A beszélgetés során ugyanakkor több alkalommal is felvetődött az a fontos szempont, hogy az ELTE rövidesen meginduló rekonstrukciója nem pusztán műszaki kérdés, hanem olyan feladatkör, amely ezer szállal függ össze azzal, hogy milyen formában, milyen körülmények között képzeljük el a következő évtizedekben intézményünkben az oktató-nevelő munkát. Ezzel kapcsolatban Knopp elvtárs külön hangsúlyozta, hogy az oktatás korszerűsítését célzó tevékenység — továbbképzési formák, többlépcsős oktatás, rövidített képzés stb. — esetében szó sem lehet „újrakezdésről”, hanem a már meglevő egyetemi és minisztériumi javaslatok anyagára támaszkodva megfelelő elemzés és konzultációk után a pozitív döntésekig kell eljutni. Hadd jegyezzük meg végül, a rendkívüli ülés felelősségteljes légköre jól mutatta, hogy egyetemi vezetőink méltányolják a felsőoktatással kapcsolatos országos erőfeszítéseket, így Polinszky és Knopp elvtárs formális szempontokat mellőző, s azonnal konkrét feladatokkal szembenéző látogatását. Az egyetem közvéleménye éppen az ELTE-re háruló rendkívül sokrétű korszerűsítési feladatok megoldását tekintve is, igen fontos pozitív előrelépésnek tekinti, hogy a felsőoktatás területe új minisztériumi „gazdát” kapott. B. Sz. NEGYVEN GAZDAG ÉV A Magyar Néprajzi Társaság választmányának január 25- én megrendezett ünnepi ülésén a kollégák és barátok köszöntötték Dömötör Tekla professzort, az ELTE Folklore tanszékének vezetőjét tudományos tevékenysége — első könyve megjelenésének — 40. évfordulója alkalmából. Balassa Iván, a Mezőgazdasági Múzeum főigazgatója, a Társaság ügyvezető alelnöke átnyújtotta számára az Ethnographia 1976/4-es ünnepi számának perbe kötött példányát. Ezután pedig a bölcsészkar vezetősége nevében Galántai József dékánhelyettes, a Magyar Tudományos Akadémia I. osztálya, illetve a bölcsészkar tanári kara nevében Harmatta János professzor méltatta nemzetközi hírű néprajztudósunk munkásságát. Az Ethnographia említett ünnepi számában Ortutay Gyula akadémikus köszöntötte az évforduló alkalmából a régi barátot és munkatársat. Dömötör Tekla munkásságának bemutatása során kiemelte a magyar folklór különféle műfajait, területeit — népköltészet, néphit, népi színjátszás stb. — elmélyült elemző munkával megközelítő kutatói tudatosságot, a széles körű filológiai vizsgálatok szigorú pontosságát, az európai összehasonlítás érdekében kifejtett sokirányú erőfeszítések szülte széles horizontot. Az ünnepi ülés előadói viszont utaltak arra a kiterjedt tevékenységre, amelyet Dömötör Tekla professzor jóval a közművelődési törvény megjelenése előtt már ebben az irányban kifejtett. Egyúttal méltatták az ünnepelt oktatói és tudományszervezői tevékenységét Egyetemünk professzora — aki számos tudományos társaság vezetője vagy tagja — válaszában kijelentette, hogy tanári és tudósi hivatásának a jövőben is eleget akar tenni. Továbbra is részt kíván venni a tudományszak népszerűsítésében, a közművelés feladataiban. S elmondotta azt is, milyen öröm számára, hogy egykori tanítványaival ma is kivétel nélkül szívélyes emberi kapcsolatot tart, s hogy e kapcsolatok gyakran tudományos szempontból is gyümölcsözőeknek bizonyulnak. Dömötör Tekla professzornak tudományos tevékenysége 40. évfordulóján jó egészséget és töretlen munkakedvet kívánunk!