Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1982 (24. évfolyam, 1-17. szám)

1982-02-08 / 1. szám

Állást keres (2. oldal) Bolgár térkép­(3. oldal) „Nem kötelező" (3. oldal) Stirlitz és a vizsgák (4. oldal) Télapó 211~-----------------------------­Jogászreform az életre nevel az NSZK-ban (4. oldal) (6. oldal) Utazás Vámbéry Keleten emlékezete (5. oldal) (7. oldal) &'lE% 198? ! EB 1 fi , Budapest­e n- es. KONFERENCIA A SZOVJET­MAGYAR EGYETEMI KAPCSOLATOKRÓL Január 4—11-ig az ELTE vi­segrádi üdülőjében a Moszkvai Lomonoszov Egyetem küldött­sége és az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem vezetői, taná­rai megbeszélést folytattak a két egyetem közötti pedagógiai tudományos és kulturális kap­csolatok elmélyítéséről. A konferencián a marxizmus— leninizmus, történelem, jogtu­domány, filológia, matemati­ka, biológia, földtudomány és kémiai tudományok területén ez oktatás egységes tartalmára való törekvéseket, a tanköny­vek, jegyzetek közös kidolgo­zásának és használatának a le­hetőségeit vitatták meg. A konferenciát Eörsi Gyula rektor nyitotta meg. A részt­vevők köszöntése után kifej­tette, hogy a felsőoktatás szer­te a világon az újjászervezés időszakát éli. A reform és ál­landóság szorításában külön­legesen nehéz most az egyete­mek munkája. Éppen ezért nagy szükség van az összeha­sonlító kutatásokra és tapasz­talatcserére, különösen az azo­nos társadalmi berendezkedé­sű szocialista országok között. A rektori megnyitó után Szabó Kálmán rektorhelyettes tartott előadást egyetemünk felépítéséről, működési mecha­nizmusáról. Az első nap délelőttjének utolsó napirendi pontja V. I. Tropin elvtársnak, a Lomono­szov Egyetem rektorhelyette­­sének, a szovjet delegáció ve­zetőjének előadása volt. Elöl­járóban megemlítette, hogy nagy örömmel vették a két egyetem kulturális, tudomá­nyos kapcsolatainak elmélyí­tését célzó konferenciára szó­ló meghívást. Majd ismertette a Lomonoszov Egyetem okta­tási rendszerét. Részletesen beszámolt az Egyetem külföl­di kapcsolatairól, ami azért is nagy jelentőségű, mert minden szocialista ország fővárosi egyetemével kötöttek együtt­működési szerződést, valamint a kapitalista országok — köz­tük az USA, Japán, Finnor­szág — egyetemeivel is tartják a kapcsolatot. A Lomonoszov Egyetem az egyik központja a külföldi szakemberek képzésé­nek, illetve diploma utáni to­vábbképzésének. A plenáris ülés után került sor a szekciótárgyalásokra. A szovjet és a magyar tanárok megvizsgálták az adott szak oktatását a két egyetemen. Megállapították a hasonlósá­gokat és különbségeket, illet­ve megkeresték azokat a pon­tokat, ahol az oktatást valami­lyen szempontból egységesíteni lehet. Javaslatokat tettek ,kob­zos tankönyvek megírására. Pl. a matematika és alkalma­zott matematika szakterület vegyes bizottsága a Matema­tikai Analízis III. c. könyv megírására tett javaslatot, szovjet, bolgár és magyar szer­zők közreműködésével, illetve javasolták, hogy a szovjet és bolgár tudósok által írott Ma­tematikai analízis I—II. c. könyv egyetemi tankönyvként magyarul is megjelenjék. (E könyv első kötetét az MGU-n és a Szófiai Egyetemen már tankönyvként használják, a második kötet megjelenés alatt van.) Csaknem minden szekció szorgalmazta az oktatók és diákok cseréjének kibővítését, a vendégoktatók gyakoribb meghívását, a kutatásokban való szorosabb együttműkö­dést, a folyamatos információ­­cserét, és tudományos szimpo­­zionokon való kölcsönös rész­vételt. Szó esett még nevelési és módszertani kérdésekről, vala­mint a bizottságok jövőbeli munkájának tartalmáról is. A konferenciát Székely György rektorhelyettes a szek­ciók munkáját méltató, érté­kelő előadása zárta. A cél a képzés színvonalának emelés© — Tropin elvtárs, Magyar­­országon a felsőoktatás szinte permanens reformban él. De azt hiszem, ez nem egyedi je­lenség, szerte a világon kísér­leteznek a felsőoktatás átszer­vezésével. A Lomonoszov Egyetem életében milyen fon­tos, meghatározó események történtek a közelmúltban? — A Moszkvai Lomonoszov Egyetem 1980 januárjában ün­nepelte fennállásának 225. év­fordulóját. Ebből az alkalom­ból a Vörös Zászló Érdemrend és a Lenin-rend mellé meg­­­kapta az Októberi Forradalom kitüntetést is. A Lomonoszov Egyetem képzésének átalakí­tása az 1979-ben született fel­sőoktatásra vonatkozó pártha­tározat és a tavaly megrende­zett SZKP 26. kongresszusán hozott határozatok szellemé­ben zajlott le. Ezek a határo­­zatok kimondják, hogy az egyetemeknek rendkívül fon­tos szerepet kell betölteniük­­ nemcsak az oktatásban, hanem az alaptudományok kutatásá­ban, illetve a tanítás és kuta­tás módszereinek fejlesztésé­­­­ben is. Új, de az eddigi tapasztala­tok alapján jól működő rend­szernek tűnik a karonként egységesített 2-3 éves alapkép­zés. Például a történelem ka­ron — függetlenül attól, hogy a későbbiekben a hallgatók egy része régész, művészettör­ténész, az új korral foglalkozó történész, vagy más specialista lesz — az első két évben min­den hallgató ugyanazokat az alapozó tantárgyakat hallgatja. Fizikából az alapképzés három évig tart. — Milyen érvek szóltak az egységes alapképzés beveze­tése mellett? — Az alapozó tantárgyak — tudományok — lassabban vál­toznak, mint az alkalmazott tudományok. Másrészt az al­kalmazott tudományok az alaptudományokból fejlődnek ki, illetve ezeket fejlesztik to­vább. Mi arra törekszünk, hogy alapos tudással bocsás­suk ki hallgatóinkat, tudjanak miből meríteni a későbbi ön­álló munka során. Annál is in­kább, mert korunk a tudomá­nyos-technikai forradalom ko­ra, illetve a küszöbön levő hu­szonegyedik század, amelyben hallgatóink dolgozni fognak, szintén a gyors tudományos­technikai fejlődés kora lesz, legalábbis idáig minden jel erre mutat. A tudomány alap­jai gyakorlatilag nem változ­nak. — Említette Tropin elvtárs, hogy az a cél, hogy az egye­temek az oktatás és a kutatás központjaivá váljanak. — Az alaptudományok ku­tatásának központjaivá. Ter­mészetesen a Szovjet Tudomá­nyos Akadémiával karöltve. Azt az elvet valljuk, hogy a legkiválóbb tudósok tanítsák az ifjúságot, ugyanakkor járul­janak hozzá az oktatás és ku­tatás módszereinek tökéletesí­téséhez is.­­ A Lomonoszov Egyetem­nek kiterjedt nemzetközi kap­csolatai vannak, annál is in­kább, mivel csaknem 2000 kül­földi hallgatója van. Számos külföldi egyetemmel — főkép­pen a szocialista országok egyetemeivel — kötött gyü­mölcsöző együttműködési szer­ződéseket. Milyen tapasztala­tokkal rendelkeznek ezen a té­ren? — Múlt évben hívták össze az együttműködési szerződés­sel rendelkező szocialista or­szágok egyetemeinek rektori megbeszélését, amelyen na­gyon sok jó javaslat született a kapcsolatok elmélyítésére, a kulturális és oktatás területén. Hadd utaljak a közösen kibo­csátott „Ajánlások” 2. pont­jára, amely kihangsúlyozza, hogy a szocialista országok kapcsolatait­­ olyan fontos irányban is szélesíteni kell, mint az oktatás tartalmának közelítése, a felsőoktatás prob­lémáinak közös kutatása, kö­zös tankönyvek létrehozása, tudományos módszertani do­kumentumok cseréje, valamint kölcsönös, személyes kapcso­lattartás, mind az oktatók, mind a hallgatók részéről; ta­pasztalatcsere, együttműködés a fiatal szakemberek, aspirán­sok képzésében, valamint ki kell építeni az együttműködést a szocialista országok nyelvei­nek tanításában és tanulmá­nyozásában. Nem kisebb jelentőségű az „Ajánlások” 4. pontja, amely a társadalomtudományok okta­tásának tökéletesítését szorgal­mazza. Lehetővé kell tenni,­­hogy a hallgatók a marxiz­mus—leninizmust, mint egysé­ges tudományt tanulmányoz­hassák. Nagyobb hangsúlyt kell fordítani a kommunizmus és a szocializmus építésének során szerzett történelmi ta­pasztalatok átadására, illetve elmzésére. Az Eötvös Loránd Tudomány­egyetemmel létrehozott konfe­rencia a fenti ajánlások megva­lósításának kezdete. A szekció­üléseken konkrét ajánlások szü­letnek a tantervek tartalmának közelítésére, tankönyvek ké­szítésére, használatára stb. Biztos vagyok benne, hogy az Eötvös Loránd Tudomány­­egyetemmel is sikerül elmélyí­teni kapcsolatainkat, mint ahogy már néhány szocialista országbeli egyetemmel sike­rült is: a szófiai, a berlini, a prágai, a bratislavai és a mon­­góliai egyetemmel. Ezekkel az egyetemekkel már elemeztük és összehasonlítottuk az alap­­tudományok oktatását. A szó­fiai és a Lomonoszov Egyetem már használ közösen írt tan­könyveket matematikából. — Milyen előnyök származ­­nk az­ alapképzés tartalmi és formai közelítéséből? — A cél minden esetben a fiatal szakemberek magas szín­vonalon való képzése, a rész­képzés hatékonyságának növe­lése azzal, hogy a partneregye­temeken tanuló hallgatók azo­nos alapokkal rendelkezzenek. Ez megkönnyíti a specializá­­ciót és a diplomamunka készí­tését, hiszen lehetőség nyílik a hallgatót arra az egyetemre küldeni, amely a kiválasztott témában a legjobb kutatási feltételeket tudja nyújtani. A tantervi egységesítésnek megvannak az alapjai, hiszen a szóban forgó egyetemekkel már hosszabb ideje rendszere­sen oktatjuk egymás hallga­tóit. Meggyőződésem, hogy együttműködésük mindegyik fél számára előnyös, a közösen végzett munkából csak profi­tálni lehet, veszíteni nem. K. N. I. A TARTÓS SIKER TITKA Az „Eötvös” Művészeti Együttes tagjai három éve­ jár­nak legkülönbözőbb műsoraik­kal a salgótarjáni járásba. Koncerteznek, irodalmi estet, rendhagyó ének-zene órát, rendhagyó irodalom- és törté­nelemórát tartanak párszáz lelkes kisközségekben. Bár eze­ket a kis falvakat megközelí­teni nemegyszer bizony nem könnyű, főleg ősszel és télen, az együttesek tagjai lelkese­déssel és szeretettel járnak vissza oda, ahol ismerősként várják és fogadják őket. A Salgótarjáni megyei Ta­nács művelődési osztályán Gulyás Jánosné osztályvezetőt kerestem fel, hogy megtudjam, mi a véleményük, az együttesek munkáiról, hogyan fogadja őket a közönség. Legelőször persze arról kérdeztem, hogy született az ötlet, hogy az ELTE együtteseivel tartsanak rendszeres kapcsolatot. — Ami a kapcsolatfelvételt illeti: két, egymástól független szándék találkozásának kö­szönhető, hogy ez az együtt­működés kialakult. Itt a me­gyei tanácson már évekkel ez­előtt foglalkoztunk azzal a problémával, hogy lehetne a kis falvakban is biztosítani azt, hogy igényes irodalmi, ze­nei műsorokat láthassanak, hallhassanak ott, ahol nincs művelődési ház se. Ugyanakkor Budapesten az együttesben is felmerült az öt­let, mint utólag megtudtuk, rá­ébredtek, hogy úgy­­tudnak nagyobb nyilvánosságot te­remteni a műsoraiknak, ha vi­déken is rendszeresen fellép­nek. Az ötletet, hogy ide, ebbe a járásba jöjjenek, egy mihály­­gergei diák vetette fel. Egyed Ferdinánd, aki akkor tanult a jogi karon, jelenleg már itthon dolgozik, ő javasolta Baross Gábornak, hogy szülőfalujá­ban lépjenek fel először. Kez­detben csak a salgótarjáni já­rásba jártak, de jó hírük gyor­san terjedt, egyre több helyre kaptak meghívásokat. Hama­rosan kiderült, hogy olyasmit hoznak, ami pótolhatatlan ér­ték és nagy szükségünk van rá, így lehetőségeink szerint anyagiakkal is igyekeztünk támogatni őket. Útjaik anyagi fedezetét elsősorban az Orszá­gos Közművelődési Tanács biztosítja, tőlük kaptak ismét újabb két évre szóló támoga­tást. Nekünk azért nagyon fontos, pótolhatatlan szinte a velük való kapcsolat, mert így a kis falvak lakóinak is biztosítani tudjuk, hogy kulturálódhassa­nak. Ők persze nemcsak be­mutatókat tartanak: rendkívül népszerűek az iskolai órák, a múzeumi, levéltári programok. Nekik is köszönhető, hogy a megyében az utóbbi időben megélénkült a kulturális élet. Rendszeresen fellép az ének­(Folytatás a 7. oldalon.) Nicobari kunyhó Ongik PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Az ELTE Közművelődési Titkársága nyilvános pályázatot hirdet színpadi előadásokra. A pályázaton részt vehet az egye­tem minden hallgatója és oktatója csoportosan és egyénileg is. Célunk, hogy segítséget nyújtsunk a művészeti csoporto­sulások bemutatóihoz. Az előadásokra az Egyetemi Színpadon ill. az egyetem más közművelődési színterein kerülhet sor (az aulában, az Eötvös Klubban, a Budaörsi úti Kollégiumban stb.). A pályaművek határideje: 1982. március 15. Közművelődési Titkárság (Budapest V., Károlyi Mihály utca 9.). A pályázatoknak tartalmazniuk kell a tervezett előadás témáját, vázlatos forgatókönyvét (ha­­lehetséges, a szövegét is), a szükséges technikai eszközök listáját (világítás, díszlet, jelmez), az előadás tervezett helyszínét, időpontját, a szerep­lők létszámát. Közölték a pályázók képviselőjének nevét és címét is. Az elfogadott pályaművek anyagi támogatást kapnak az előadás létrehozásához. A rendelkezésre álló teljes összeg 60 000 Ft. A pályaműveket a Művészeti Tanács tagjaiból alakuló bi­­zottság bírálja el.

Next