Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1986 (28. évfolyam, 1-19. szám)
1986-01-27 / 1. szám
T 5. oldal EGYETEMI LAPOK XXVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1986. JANUÁR 27. ÁRA: 1,80 FORINT AZ EÖTVÖS LQ&A&ID TUDOMAN VEGYETEM LAPJA ÖLIK A NÉVSZÓT 2. oldal VIZSGARIPORT 3. oldal GONDOLATOK EURÓPÁRÓL 4. oldal EL TAJOLO KAPOLYI LÁSZLÓ az egyetemen TTK-S PERSPEKTÍVÁBÓL Jelentős szellemi kapacitások halmozódtak fel — Kevesen vállalják a kilincselést — Vállalkozó-kutatásra van szükségünk — A Műegyetem tizenötször annyit tennél — A szerződés nem csodaszer A minisztériumokat rendszerint a hierarchia alsóbb fokán állók — néha indokolt, néha felesleges — aggodalmával szoktuk emlegetni A felépítmény öntörvénye szerint az improduktív szférában általában hasznos a minisztériumokkal jóban lenni, elvégre a tárcát irányítók meggyőzhetőségén — és a pénztárcák bőségén — áll vagy bukik az egyetem fejlesztéséről szövögetett tervek megvalósulása. Ritkán születnek tehát olyan — egyetem és minisztérium közötti — megállapodások, melyet a szerződő felek a kölcsönös és egyenlő előnyök biztos tudatában írnak alá. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem és az Ipari Minisztérium közös kezdeményezésében — január 13-án — Fülöp József rektor és Kapolyi László ipari miniszter szerződést írt alá a két intézmény hosszú távú együttműködéséről. Ipari Minisztériumról lévén szó a szerződés várható előnyeit elsősorban a TTK-sok aknázhatják ki, ezért Dr. Medzihradszky Kálmánt, a TTK dékánját kerestük fel kérdéseinkkel:, — A II oldalas, kölcsönös előnyöket biztosító együttműködési megállapodásban ön szerint melyik fejezetnek van a legnagyobb jelentősége az ELTE és ezen belül a TTK számára? — A legtöbb eredményt a szerződéses kutatások körének bővítésétől várjuk. Köztudott, hogy az ELTE-n jelentős szellemi kapacitások halmozódtak fel amelyek értékesítése a kutatók, az egyetem és a minisztériumhoz tartozó iparvállalatok szempontjából is közös érdek. Másfél évvel ezelőtt a minisztérium olyan kutatási témajavaslatokat kért az egyetemtől, amelyek nem alapkutatások, hanem az iparban is realizálható eredményekkel kecsegtetnek, és az ehhez szükséges szellemi bázis az egyetemen megtalálható. A minisztérium — a vállalatain keresztül — közvetlenül érzékeli a piac igényeit és így, a most született együttműködési szerződés értelmében, felhívja a figyelmünket azokra a fejlesztésre való területekre, kutatási témákra, amelyekre a vállalatok leginkább igényt tartanak. A minisztérium által meghatározott témában folyó kutatómunkát anyagilag is támogatják. Az eddigi gyakorlat szerint is kaptunk a minisztériumból kutatási megbízást egy-egy témában, de a szerződéses megbízások többségét az iparvállalatok adták a kutatóknak." Magyarországon elég, jelentős a kiaknázatlan szellemi kapacitást, ezért , a vállalatok a legritkább esetben jelentek meg közvetlenül az egyetemen egy-egy kutatási témával. A megbízásokat így azok a kutatók kapták meg, akiknek a legjobbak voltak a személyes kapcsolataik a megbízó vállalatnál. Sok kutató nem vállalta a kilincselést „eladható témák” után, és úgy választott magának kutatási területet, hogy teljesen figyelmen kívül hagyta a végeredmény gyakorlati alkalmazhatóságát. Így aztán megnőtt a gyakorlattól elszakadt, eredményeit tekintve értékesíthetetlen, viszont szakmai-elméleti szempontból érdekes „fiókkutatások” száma. Olyan, a piac igényeihez jobban igazodó vállalkozó kutatásra van szükségünk, amely anyagi sikert is hoz az egyetem számára. — Mekkora éves pénzbevételt eredményeznek a szerződéses kutatómunkák? — A TTK-n ez 35 millió forint bruttó összeget tesz ki. Ez nagyon kevés, hiszen például ebből kell fedezni a Nemzetközi Kapcsolatok Osztályának teljes költségvetését. Más egyetemekhez viszonyítva itt kevés ez az összeg, hiszen a szerződéses kutatások éves bevétele a Műegyetemen 550 millió forint, tehát a mi bevételünk tizenötszöröse. A Műegyetem vegyészkara egyedül kétszer akkora bevételt termel, mint az egész TTK együttvéve. — Mivel magyarázható az óriási különbség? — A műegyetemi kutatók sokkal nagyobb piaci érzékenységgel rendelkeznek. A kutatások elméleti jelentősége helyett a gyakorlati alkalmat, hatóságot tartják a legfontosabb szempontnak. Kutatási feladataikat a vállalatoknál jelentkező konkrét problémák közül válogatják. Az Ipari Minisztériummal aláírt szerződés segítségével szeretnénk behozni, vagy legalább csökkenteni a Műegyetemmel szembeni hátrányunkat, növelni a TTK bevételét, és a vállalkozó, kutatás, nyereségéből javítani a műszer-, és vegyszerellátottságot. — Részt vehetnek hallgatók is a szerződéses kutatómunkában? — A tanulmányi osztály fél évre engedélyezi a jó tanulmányi eredményű hallgatók alkalmazását, maximum havi 72 órában. Szabályos óradíjat fizetünk, és így akár 1500-2000 forintot is kereshetnek a diákok. Az elvi megállapodás egyik pontja szerint a minisztériumhoz tartozó vállalatok, és az egyetem kölcsönösen használhatják egymás műszerparkját. Elképzelhető, hogy ez a gyakorlatban is megvalósul? — A TTK műszer- és vegyszerellátottsága egyszerűen tragikus, ezért nagyon jó lenne, ha bejuthatnánk a vegyi üzemek, gyárak laboratóriumába. Kapolyi László aláírta a szerződést, tehát az Ipari Minisztérium elvileg támogat minket ebben a kérdésben, de ez az aláírás nem kötelezheti egyik vállalatot sem arra, hogy megnyissa előttünk laborjait. Nem hiszem, hogy az együttműködési szerződés csodaszer, egy csapásra megoldja a TTK összes problémáját. Abban viszont biztos vagyok, hogy jó tendenciát jelöl, ami új lehetőséget tár fel az egyetem számára. Az, hogy ezeket a lehetőségeket mennyire tudjuk kiaknázni, rajtunk is múlik. mcr.bhy A BIZALMIAK ÉV VÉGI ÜLÉSÉRŐL Még a múlt év végén, december 17-én megtartotta beszámoltató és választó ülését a Pedagógusok Szakszervezete ELTE Bizalmi Testülete. Az elmúlt öt év eredményei, hiányosságai, minmint az ebből adódó feladatok szerepeltek a napirend élén. Mindenekelőtt a felsőoktatásban dolgozók életszínvo- nal-emelésének szükségességét fogalmazták meg. , „Nemcsak az ELTE-ért, az egész felsőoktatásért szót kell emelnünk — hangzott az állásfoglalás —, mert többek között csak így képzelhető el saját helyzetünk javítása is.” Majd így folytatódott a gondolatmenet: annál sürgetőbbek a teendők, mert a jövő értelmiségéért is felelősek vagyunk. Az országosnál jóval alacsonyabb bérszínvonal következményeként nagyarányú elvándorlás kezdődött meg az egyetemről, ezáltal veszélyeztetve van az értelmiség képzése. Ugyancsak ide tartozik annak felemlítése is, hogy a könyvek, folyóiratok és utazások drágulása is sok esetben az oktató-kutató munka és a dolgozók egyéni nehézségeit fokozza. El kellene érni a jegyzetírás reálisabb honorálását, valamint általában a szociálpolitikai juttatások színvonalának emelését is. A közeljövőfeladata annak megoldása, hogy az ELTÉ-n — akár más egyetemekkel közösen — az orvosi ellátás üzemorvosi szintre emelkedjék. Tagadhatatlan eredményekről is be lehet számolni: elkészült a differenciált bérgazdálkodás szabályzata, ’82- től pedig — a Közgazdasági Egyetemmel együtt — létrehozták a jogsegélyszolgálatot, amely az eltelt időszak alatt közel 700 ügyben segítette adolgozókat. A ’80—’85-ös periódusban sor került körülbelül 100 lakás átadására, és a lakásépítési és -támogatási szabályzat elkészítésére is. Egyetempolitikai kérdéseket vizsgálva megállapítható, hogy erősödött a szakszervezet befolyása, sok állami döntéshozószervben ott vannak küldöttei, de még mindig hagy kívánni valót maga után a szakszervezet bekapcsolása a döntési folyamatok előkészítő szakaszába A párt- és állami vezetéssel meglevő — hagyományosan jó — kapcsolatot ennek értelmében tovább kell fejleszteni. A jövőre nézve tehát a következő fő feladatok adódnak: az élet- és munkakörülmények javítása, előrelépés a decentralizált bérgazdálkodásban, a lakásakció hatékonyabbá tétele, az üdülési lehetőségek további növelése. Az ülés az ELTE SZB, a Számvizsgáló Bizottság, a TT, a Munkaügyi Döntőbizottság és a Pedagógusok Szakszervezete kongresszusi küldötteinek megválasztásával zárult. /1, 1 milliárd fontos bankjegy A kormány döntése alapján egyetemünk a rekonstrukciós költségek fedezésére a közelmúltban 1,1 milliárd forint hitel fedezetet kapott. Ebből az alkalomból kerestük fel Benedetti Tibort, az ELTE rekonstrukciós iroda igazgatóját, miniszteri biztost. — Benedetti Tibor 1952- ben építészmérnöki kivitelezőként kezdte a pályáját, majd technikumi igazgató volt Győrött, aztán a Pécsi Tervező Vállalat igazgatója, majd a megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője volt. Öt évig a Római Magyar Akadémia, majd közel tíz évig a LAKÓTERV igazgatója. Később az ÉM Export műszaki vezérigazgatója. Az ELTE, az Opera, a Szépművészeti Múzeum, a Nemzeti Színház miniszteri megbízottja. Öt évig a Nemzetközi Építész Szövetség lakásügyi bizottságában dolgozott. Több tervpályázaton sikeresen vett részt. Kétszer kapta meg a Munka Érdemrend arany fokozatát. Birtokosa többek között az NDK-ban adományozott Népek Barátsága Érdemrend arany fokozatának s a Pozsonyi Egyetem „Comenius”rend bronz fokozatának. Szakmai körökben főként a ,,commandó”-típusú feladatok elvégzésére alkalmas emberként tartják számon. Nem tekintik könnyű embernek ez együtt jár a „forgássebességével”. Az egyetem rekonstrukcióját élet-halál kérdésnek tekinti. Nem szeret unatkozni, és nem érzi magát még 56 évesnek. — Több mint húsz éve soha semmilyen fórum nem vitatta a rekonstrukció szükségességét. Mostanra már az oktatást, a képzést gátló tényezővé vált az épület elhanyagolt állapota. Két megoldás jöhetett szóba. Az egyik, hogy a TTK költözzön Lágymányosra, és a felszabaduló épületek szolgálják a BTK megnövekedett igényeit. A másik, hogy bővítsük a TTK épületállományát. 1979-ben már világossá vált, hogy a lágymányosi építkezést kell előnyben részesíteni. Hiszen a TTK-n lévő tudományok fejlődése igen intenzív, és ennek megfelelően számolni kell a területigényük növekedésével. A Trefort-kert fejlesztési lehetőségei pedig igencsak körülhatároltak, másrészt az épületek 70-90 évesek, ezért a TTK laboratóriumi igényeinek nem felelnek meg, míg egy filosz-típusú képzés könnyebben megvalósítható bennük. Továbbá így a TTK közelebb kerül a Budapesti Műszaki Egyetemhez, így a sok tekintetben illeszkedő profilú intézmények között nagyobb integráció jöhet létre. Egyébként a teljes terület közműhálózata, az első szakasz parkolóterülete és az alapozás elkészült már. — Mire elég az 1,1 milliárd forint? — Az 1981-ben elkészült program 11 milliárd forintos beruházást igényelt volna. Jelenleg úgy építkezünk, hogy a későbbiekben a teljes elképzelés valóra válhasson majd. A rekonstrukció első ütemének az első szakaszában a kémiai szakterület költözik Lágymányosra, a második a fizikai, a harmadik szakaszban a földtani, a távlati fejlesztés során a biológiai és az alaptudományok költöznek. Természetesen alaposan felmértük, mely egységeknek van a legnagyobb felszereltsége, laboratóriumigénye és ha elköltöznek, mekkora, és milyen terület szabadul fel utánuk. A hosszú távú tervben szerepel egy menza, és egy központi könyvtár lágymányosi létesítése is. Ez azonban 7-800 millió forintos beruházást igényelne, erre belátható időn belül nem állnak rendelkezésre fedeztek. A kormány, határozata ugyanakkor a mostani építkezés mellett már előírja a további szakaszok előkészítésének kötelezettségét. — Hogyan zajlik majd a rekonstrukció? — A KÖZÉV versenytárgyalás eredményeként nyerte el a munkát, így ő a generálkivitelező. Fontos volt számunkra az időtényező, hiszen egy hónapos késés is egy szemeszter kiesését jelentheti. A szokásoktól eltérően a részhatáridőkre is garanciát vállaltak, be nem tartásuk esetén kötbérkötelezettek. Ki akartuk szűrni az ármozgások hatását is. Miután a terveket áttanulmányozták átalánydíjas szerződést kötöttünk a kivitelezővel. Tehát az objektum egészéért, a teljes megvalósításért fizettünk egy előre meghatározott összeget. A kivitelező vállalat vállalta, hogy az átadás után két évig díjmentesen karbantartja az épületeket. Ehhez az anyagot mi adjuk, a további munka díjtalan. 1989-ben az épületek műszaki átadása is befejeződik. ■— A TTK-n kívül mennyiben változik a többi kar helyzete a rekonstrukció következtében? — A BTK egyes egységei költöznek majd a TTK által kiürített helyekre. A rekonstrukció része a Szerb utcai épület átalakítása is. Úgy volt, hogy ide az egyetem központi szervei kerülnek. A BTK-n azonban annyira tarthatatlanná vált a helyzet, hogy a BTK hat egysége került ide. A Jogi kar épületeiből azonban így is átkerülhettek adminisztratív egységek, így itt is több helyiség vált szabaddá. A volt Széchenyi-könyvtárrban is kaptunk néhány termet. — Mi történik a Tanárképzőn lévő tarthatatlan túlzsúfoltsággal, tornaterem-nélküliséggel? — Az igények nyilván jogosak, de a Tanárképző problémái nem tartoznak a rekonstrukció, így az én hatásköröm alá sem. — Említette, hogy már húsz éve mindenki jogosnak ismeri el az ELTE rekonstrukció igényét. Régebben talán több pénz is lett volna erre. Vajon miért csak most kapott az egyetem egy jelentősebb összeget erre a célra? — Tulajdonképpen 1960 és 1971 között a nagyrekonstrukció kedvezőbb pénzügyi feltételekkel lett volna végrehajtható. Népszerűtlen lesz, amit mondok, az általános gazdasági helyzeten túl, többször belső okok is akadályozták a végérvényes döntést. Valaki mindig úgy érezte, hogy méltatlanul háttérbe került, ezért rögtön vitatkozóvá vált, előállt egy új tervvel, ami nehezítette, hogy egy határozott elképzeléssel rukkoljunk elő. Márpedig enélkül nehéz pénzt kapni. A mostani döntést egy egységes egyetemi állásfoglalás előzte meg. — A rekonstrukcióval kapcsolatban már sokan türelmetlenek, és nem biztos, hogy valakit megnyugtat, hogy 10 vagy 20 év múlva rendeződik egy tanszék sorsa. — Én is találkoztam pesszimista, szkeptikus véleményekkel, amelyeket meg is értek. Azt is tudom, hogy átmenetileg egyes egységek óriási előnyhöz juthatnak, míg mások rossz körülmények között maradnak. Ez óhatatlanul feszültségeket szül. Azt kell tudatosítani mindenkiben, hogy ez egy szakaszos beruházás, tehát az előnyei fokozatosan érvényesülnek és a képzés helyzete is csak így javulhat. A rekonstrukció végső befejezéséig ezzel kell számolni és megtenni mindent, hogy adottságaink — és ez nemcsak épületet jelent — legjobb hasznosításával teljesüljenek az egyetem fejlesztési céljai. Bízhatunk abban, hogy a rekonstrukció egyes szakaszai folyamatosan megvalósításra kerülnek. Bóta Gábor