Egyetértés - esti kiadás, 1920. szeptember-december (1. évfolyam, 1-85. szám)

1920-09-17 / 13. szám

DEBRECZEN, 1920, I. ÉVFOLYAM. 13. SZÁM. PÉNTEK, SZEPTEMBER 17. Előfizetési ár helyben és vidéken: I EGYES SZÁM ÁRA 1 KORONA. I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egy hónapra 25­— K Félévre. . ISO*— K ja Kapható az összes dohány tőzsdékben és I Ferencz József-ut 26., I. em. (passage) Negyedévre 75’— . Egész évre 300* - Kg:: az utcai árusítóknál :: I :: a városi bérházban. " ■volt tegnap a parlamentben Stréter István honvédelmi mi­niszter mellett. Úgyszólván az egész nemzetgyűlés — min­denesetre azonban a nagy súlylyal bíró többség — lel­kesedéssel foglalt állást a honvédelmi miniszter mellett. Sréter István katonásan, nyíl­tan, határozottan viselkedik. Indokolt tehát mindenképpen a spontán megnyilatkozás, amely korrekt, egyenes ma­gatartásának volt a megérde­melt visszhangja. Stréter István nem tétová­­vazott. Fölvetette a bizalmi­ kér­dést is. Ez dokumentálja leg­jobban, hogy érzi a maga álláspontjának a helyességét és attól semmi szín alatt el nem tántorodik. És itt meg kell állani egy pillanatra, ha a mai, sajnos még mindig lázas, időket néz­zük. Vájjon nem-e szomorú tünet az, hogy éppen most, ammikor a legkeményebb ener­giájú, kipróbált férfiakra van szükség, ezeket mindjárt a visszavonulásra szeretnék kényszeríteni, mindenképen lehetetlenné tenni, személyes­ hajszákkal elkeseríteni ? Hol van Apponyi Albert, aki lemondott a nemzetgyű­lési bizottsági tagsági tisztsé­géről is ? Mikor hallottuk Andrássy Gyulát vagy Weker­­lét? Bármilyen pártállású le­gyen is valaki, éreznie kellene, hogy ezeknek a sokat tapasz­talt politikusoknak a véle­ményére szüksége van az or­szágnak. Sajnos, erre a be­látásra még nem jutottak el. Éppen a legkomolyabb ele­meket valami címen kigolyóz­zák a nemzetgyűlésből. Mérhetetlen kárára van ez a nemzetnek s éppen ideje, hogy véget érne már egy lármás, de annál kevésbé produktív kisebbség szélsősé­ges üldözési, támadási ambí­ciója. Hagyják nyugodtan dol­gozni az olyan férfiakat, mint Stréter István, akiknek a po­litika nem öncél, h­anem­ egy szerencsétlen nemzet legszen­tebb érdeke. Ezt akarják megmenteni. Ne hagyjuk el őket, mert különben nem maradhat más utánuk, csak a­ vízözön. A legvakmerőbb, a legveszedelmesebb dema­gógia. Halálra ítéltek két legényt. — Az „Egyetértés“ tudósítójától. — Békésgyula, szeptember 15. A gyulai törvényszék rögtön itélő tanácsa hétfőn halálra ítélte Keller Mihály és ifj. Ta­kács Ferenc szentesi születésű legényeket. A két 21 éves legény revolverrel és kések­kel felfegyverezve az ország után őgyelgett és májusban Kiss Mihály gazdalegényt, ki az apja szekerén arra hajtott, agyba-főbe verték, majd le­dobták a szekérről és elhaj­tottak. A rögtön ítélő bíró­ság mindkét vádlottat halálra ítélte. A skót egyházi misszió elutazott. Dicsérték Debreczent erős kálvinista szelleméért. Látogatás a kollégiumban.—Könyvcserét indítványoz­tak a debreczeni és az edinburghi könyvtár között. — Az Egyetértés tudósítójától. — A Presbyteri Világszövetség küldöttsége ma délelőtt 10 órakor utazott el Debreczen­­ből. Tegnap, szerdán délután a misszió tagjai az Egyház­­kerület által adott ebéd után megtekintették a kollégiumot, hol különösen az anyakönyv­tárban töltöttek sok időt. Ki­jelentették, hogy írásban és képben nagyon jól ismerik a világhíres debreczeni kollégi­umot, lélekben már sokszor voltak itt az ősmagyar refor­mátus főiskola falai között. Legfőbbképpen az anyakönyv­tár gazdag bibliagyűjteménye iránt érdeklődtek. Csaknem egy óráig foglalkoztak az ér­tékes gyűjtemény megtekin­tésével. William H. Curtis, ki egyetemi tanár, a legtelje­sebb csodálatát fejezte ki, hogy ily gazdag gyűjteményt tudott megőrizni a kollégium, mikor pedig igazán zivataros idők vonultak el fölötte. William Curtis felvetette azt az eszmét, hogy a könyv­tárban meglévő duplikátumok­­kal lehetne cserélni. Az edin­burghi egyetem könyvtárából rendelkezésre bocsájtanának és Debreczenbe küldenének olyan példányokat, melyek nem sze­repelnek a debreczeni főiskolai könyvtárban és viszont. Éppen ezért sürgette, hogy nyomas­son a könyvtár igazgatója részletes katalógust és majd annak idején küldjék meg nekik, hogy a cserét meg le­hessen ejteni. A kollégiumban még meg­tekintették a skót vendégek az oratóriumot. Dr. Erdős József egyetemi tanár kollégi­umi igazgató kalauzolta őket. A kollégiumból kimentek a Nagyerdőre, hol hosszabb sé­tát tettek. A skót vendégek általában a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoztak a debreczeni fogadtatásról. Jólesően vették tudomásul, hogy a debreczeni református társadalom értékelte nemes munkájukat és tudatában van missziójuk nagy jelentőségének A sajtó iránt is érdeklődtek. Az „Egyetértés“ tegnap esti kiadásának vezércikkét és a nagytemplomi istentisztele­tről szóló tudósítását szó szerint le­­fordíttatták maguknak és azt jelentették ki, hogy igen örül­nek annak, milyen erős kál­vinista szellem hatja át a vá­rost és hogy a sajtó egy része méltán ad kifejezést ennek a szellemnek. Az Egyetértés ma reggeli számát is meghozatták maguknak, sőt elviszik ma­gukkal Angliába. Este a skót vendégek szűk körben megvacsoráztak és korán nyugovóra tértek. Ma reggel már az erdélyi úthoz készülődtek. Aitken skót ka­pitány, ki útra készen már hosszabb idő óta Debreczen­­ben tartózkodik, mint az an­­tant képviselője, vállalkozott arra, hogy automobilján átvi­szi a skót vendégeket a de­­markácionális vonalon. Gróf Dégenfeld József egyházkerü­leti főgondnok búcsúzik el az egyetemes konvent nevében a skót vendégektől és megkö­szönte nekik a magyar refor­mátus egyház érdekei iránt tanusított nemes érdeklődé­süket. Tíz óra után állott elő egy hatalmas Mercedes autó a Bika szálló elé, és Aitken skót kapitány kíséretében elutaztak vendégeink Nagyvárad felé. Viktor János budapesti lelkész, az országos Diák­szövetség titkára, ki eddig mint tolmács kíséretükben volt, nem uta­zott velük a demarkáción át, hanem vissza­utazott Buda­pestre. A misszió hosszabb időt tölt Erdélyben, mert az ottani ma­gyar református egyház velünk való egységének biztosítására döntő lépéseket akarnak tenni.­­ Erdélyből, illetve ha szükség lesz rá, Budapestről, már a keleti expreszen utaznak vissza hazájukba. Reménységünk törhe­tetlen ! Magyarországot megsemmisíteni nem tud­ják sokat

Next