Egyetértés, 1921. január-április (3. évfolyam, 1-97. szám)

1921-01-13 / 9. szám

DEBRECZEN, 1921 III. ÉVFOLYAM, I. SZÁM, CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 13 Előfizetési ár helyben és vidéken: Egy hónapra 30*— K Félévre. . 120*— K Negyedévre 1100— K Egész évre 440, K Kapható az összes dohánytőzsdékben és :: az utcai árusítóknál: EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA. H Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ferencz József-ut 26., I. em. (passage) ” a városi kórházban. .. Hegedűs Lóránt bécsi tárgyalásai. — Az Egyetértés tudósítójától. — Bécs, január 12. Hegedűs Ló­ránt pénzügyminiszter tegnap több órán át tárgyalt Spitzmüllerrel, az Osztrák-Magyar Bank kormány­zójával. A tanácskozáson tárgyalt kérdések három komplexumban kerültek megbeszélésre. Első tárgy a magyar kormány függőhitel igé­nyének kielégítése volt. Az Osztrák- Magyar Bank 1921 május 1-ig kielégíti a magyar kormány függő pénzügyi hiteligényeit. A pénz­ügyminiszternek az az álláspontja, amennyiben a magyar nemzet­­gyűlés az általa benyújtott javas­latokat május 1-ig elintézi, azon­túl nem lesz szükség a bankó­prés igénybevételére. A kérdések másik komplexuma a bankjegyek kicserélésére vonatkozott. Ebben a kérdésben több értekezleten megállapodtak. A függőben ma­radt kérdéseket ma tárgyalja Hegedűs Lóránt Spitzmüllerrel. A tárgyalás alá vett kérdések harmadik komplexuma az Osz­trák-Magyar Bank által kiadott pénztárjegyek hátralékos kama­tainak ügye. A magyar hitelezők ugyanis perrel fenyegették meg az Osztrák—Magyar Bankot, ha a kamatokat nem rendezi, mire a bank a magyar kormányhoz fordult regresszióért. Ilyenformán a mintegy harmincöt millióra rúgó követelés soron kívüli elintézé­sére olyan javaslatot tett, mely szerint a szovjet gazdálkodás négy hónapja alatt felmerült tíz milli­ónyi kamatveszteséget hitelezik a magyar pénzintézetek, a fenn­maradó összeget pedig quóta sze­rint oszlatnék fel a magyar kor­mány és az Osztrák—Magyar Bank között. E tárgyban még foly­nak a tárgyalások. Az Osztrák- Magyar Bank pedig kötelezi ma­gát, hogy mint tette eddig is, to­vább vezeti ezentúl is Magyar­­országon a bankjegy üzletet. A tőzsde. — Az Egyetértés tudósítójától. — Budapest, január 12. A tőzsdén szünet lévén, a magánforgalomban a következő árfolyamok voltak: Márka 8­33—25. Lei 7­61—62. Dollár 562. Rubel 2­85—88. Szokol 618—19. Dinár 14­80—90. A papírforgalom szilárd volt. A Phöbus 1230, a Magyar—Olasz 510, a Déli Vasút 2870 árfolyamot ér­tek el. A zürichi deviza­piac. A zürichi deviza­piacon a jan. 12-iki zárlat a kö­vetkező volt: Berlin 9 85, Newyork 8-30, Hollandia 211-00, London 24-07, Paris 30-65, Milano 22 60, Prága 7-65, Budapest 1-15, Bukarest 8-70, Varsó 0­ 86, Wien 1-45, osztrák bélyegzett Bécs, január 12. Renner volt­­ államkancellár egy újságíró előtt kijelentette, hogy teljesen kizárt­­ dolog, hogy Nyugatmagyarország dolgáról tárgyalni lehessen, mert ez a kérdés res indicata. i­lliiatiflyarorsz Nagy József főgondnok és az uj presbiterek beiktatása. A debreczeni református egyház pres­­byteriuma tegnap délután igen népes gyűlést tartott. A gyűlést Baltazár Dezső dr. püspök gyönyörű imával nyi­totta meg, melyet a presbyterek állva, mély áhítattal hallgattak végig. Dr. Szabó Ferenc főjegyző-helyettes ter­jesztette elő legelőbb is a dec. 18-án tartott főgondnok és presbyter válasz­tás eredményét. Mikor arról számolt be, hogy Nagy Józsefet választották meg főgondnoknak, ezt a presbyterek nagy éljenzéssel fogadták. A presbyteri választások egyhangúlag folytak le és a választás ellen felebbezés nem ada­tott be. A jelentés elhangzása után Baltazár Dezső püspök, lelkészelnök emelkedett szólásra és méltatta a búcsúzó főgond­nokot, Márk Endrét és a lelépő presby­­tereket, mondván : Főtiszteleti és Méltóságos Presbité­rium.­ A főgondnok, presbyter és egy­házközségi képviselő választás ered­ménye a választási jegyzőkönyvekből hivatalosan is nyilvánvalóvá lévén, nagy háládatossággal kell megemlékez­nünk a mi Urunknak Istenünknek jó­voltáról, aki Szent Fia szeretetének és Szent Lelke világosságának áldását adta az ő debreczeni szent gyülekezetére, hogy egy akarat lenne a lelkekben meg­választani azokat, akikre az Isten országa eme földi részének tovább építése vár. Az isten iránti háládatosság fel­kel­tése mellett emlékezzünk szeretettel és dicsérettel azokról, akik hű sáfárok voltak ugyan a reájuk bízottakban ed­dig is, de választhatóságuk akadálya miatt nem térhettek vissza hozzánk tovább folytatni presbyteri tisztüket. De emlékezzünk különösen érdemes volt főgondnokunkról, Márk Endre­­méltóságáról, aki a legsúlyosabb idők folyamán is állhatatos hittel, nem ret­tenő bátorsággal, feláldozó hűséggel, soha fenn nem akadó szorgalommal, csudálatos tettre vágyással és munka­bírással fényeskedett e fényes gyüle­kezet élén. „Az ifjaknak ékessége az ő erejük és a véneknek dísze az ősz haj“ mondja bölcs Salamon igy megosztva az élet­korok áldásait. A mi búcsúzó főgond­­nokunk Isten csodálatos kegyelméből az ifjúság erejét s a vének őszbaját együttes ékesség gyanánt bírja. Most, amikor saját akaratából visszakiván­­kozott abba a tisztébe, amellyel a debreczeni főgondnokság tiszte össze nem elegyíthető, úgy kívánjuk neki is, a maga jóvoltáért és egyházunknak is erős gyarapodásáért jót, hogy ezt a kettős áldást együttesen őrizze meg a Mindenható és nagy kegyelmű Isten az esztendők hosszú során át. Dicséretünk övezi, köszönetünk illeti és emlékezetünk őrzi a Méltóságod érdemeit. Baltazár Dezső püspök éljenzéssel kí­sért szavai után Márk Endre köszönetet mondott az elhangzott szavakért. Leg­szebb elismerésének és jutalmának tartja ezeket. Emlékeztet arra, hogy úgy a polgármesteri, mint a főgondnoki állásba történt megválasztásakor kijelentette, hogy soha nem ismer különbséget em­­­­ber és ember között, vallásuk szerint. Ezt vésték szívébe szülőházában, ezt­­ tartotta meg a nagy­városban. Soha­­ nem hallotta, hogy református vezető ■ ember válogatta volna az embereket­­ felekezet szerint, hanem csak az em­berek erkölcsi értékét nézte. Ugyanezt a szellemet tapasztalta a presbyterium­­­­ban mindig és jólesően látja most is.­­ Fáj látni és tapasztalni, hogy rajtuk kí­­vül eső tényezők a felekezetieskedés mérlegét igyekeznek felállítani. Az ilyesmitől igazi református ember­­ távol áll. Köszöni a bizalmat, hogy bár a főgondnoki széktől megvál, de a­­ presbyteri széket mégis újra elfoglal­hatja. Az egyház belbékéjét, fényének emelését kívánja ezután is előmoz-­­­dítani. Következett Nagy József új főgond­­nok beiktatása, ki átvette Márk Endré­től az elnöki széket és letette az esküt. Dr. Baltazár Dezső e szavakkal üdvözölte az új főgondnokot: Méltóságos Főgondnok Úr! Amit tisztelt elődjének távozásában vesztettünk, azt megnyertük az Ön jö­vetelében. Kétszer mondhatja magát szerencsésnek ez az egyház, hogy a többre bízott bölcs és hű kormányosok úgy következnek egymás után, hogy az egyik még tartja ép erőben a kormány­­rudat, mikor a másik további irány­zásra határozott kézzel átveszi. A Mél­tóságod megválasztásában nem találga­tott, nem próbálgatott a gyülekezet. Érdemeinek kincses házát régen látja halmozódva gyarapodni. Az elismerésnek és szeretetnek járt útján ment Méltó­ságodért és hozta, emelte oda, ahol legtöbbet használhat egyházának, vá­rosának. Viharos időben áll a parancsnoki hídra. Ámde az idő emberére talált Méltóságodban. A magyar kálvinista egyház, különösen az ősi, hires debre- i­cxeni egyház hajóját verdesi a vihar. Méltóságod nem kicsiny hit, s nem kételkedik. Tudja, hogy a hajóban nagy kincsek vannak: az evangéliumi tiszta hit és magyar nemzeti eszme nagy ér­tékei, amelyeknek megmentéséért az élet kockára vetése is jelentéktelen dolog. Azt is tudja világos hitével, jó­zan tudományával, hogy kinek hisz: t. i. az Isten ama Krisztusának, akinek követői előtt az angyalok nyelve is átok, ha mást hirdet az evangéliumon kívül. Ez az evangélium pedig az Istennek hatalma. Tartsa meg méltóságod ezt az evangéliumot és viszont általa megtar­­tatik és alkalmassá tétetik nagy erők­nek mutogatására bölcsességben és tu­dományban, jóra igyekvésben és bátor­ságban, szelídségben és szeretetben, szóval mindazokban, amelyekben eddig is, mint az Urnák áldott embere példa­képen fénylett Méltóságod mások előtt. Védje és gyarapítsa a reája bízott kincseket. Engem ott talál mindig ébren az őrállomáson vigyázva és imádkozva, munkára is, küzdelemre is készen. Ajándékozza meg az Úr Méltóságodat a Szent­ Lélek ajándékaival, Méltósága pedig engem : elnöktársát eddigi testvéri szeretetének folytonosságával. Nagy József a püspök szavaira nagy tetszéssel kísért beszédet mondott. Nem merte volna vállalni a fényes tisztséget, ha nem látná maga előtt a püspök erős egyéniségét, ki meg fogja neki mutatni az utat és lelkét megacélozza. A szere­­tetet hirdetjük — úgymond —, de ha bárki részéről erre gyűlölettel felelnének, ha visszavonást akarnának kelteni kö­zöttünk, ezekkel a kísérletekkel szembe nézünk. És akkor nekem is eszembe fog jutni — fejezte be szavait, hogy a „lóge­­resek“ ivadéka vagyok, kik kálvinista hi­tükért sok gyötrelmet és kint szenved­tek, kiket kiűztek egyeki hajlékukból, mert reformátusok voltak és hosszú ideig Debreczen alatt lágerekben kellett szenvedniük. Frappánsul hatottak Nagy József sza­vai és hatalmas éljenzést váltottak ki. Következett az uj presbyterek eskü­tétele és beiktatása. Dr. Baltazár Dezső hosszabb beszé­det intézett az uj presbyterekhez amely­ben a többek között ezeket mondotta : Ha mint megvilágosított emberek ál­talában véve is tökéletességben határo­zódó kötelességek kötik önöket, meny­nyivel inkább mint keresztyéneket,meny­nyivel inkább mint református keresz­tyéneket, mint magyar kálvinista egyház tagjait, legfelül mint ennek a vezér­­egyháznak presby­tereit. A szegetet kő, amelyen tisztük teljesítése közben álla­mok kell, mindenek felett a szentírás legyen, amelyben örök életünk vagyon. Részletezett kötelességük tartalmát azon­ban az atyáktól is vegyék, akik reánk szentelt hagyományokat hagytak : egy­házunk és nemzetünk küzdő, szenvedő és diadalmaskodó történetének kincseit. Kálvin így szólt a lausannei hitvitán : „akik a reformációt sürgetik, egyedül a szentírásban találnak megnyugvást, arra függesztik elméjüket, szemüket. De nem lennének eléggé gáncsolhatók, ha az atyákat, Istennek ama kiváló szolgáit, fél vállról vennék.“ Maga Jézus is tisz­tességet ad a törvény és prófétálás atyáinak. Ilyen atya minékünk Kálvin János. Nem hogy félvállról vehetnénk tehát, hanem nevét zászlóként kell dicsekedve magasra emelnünk. Az Ő irányozó lel­kének lámpása világos messze a debre­czeni kálvinista egyház Sionja ormáról. Nyugodtan lehetünk, hogy mélyen látó, mélyen járó tudományával, magasra vívódó hitével az Isten igéje örökké való igazságait világolja. Katechizmusa előszavában így szól hozzánk : „Legyen távol tőlünk minden rossz akarat, mert az Úr tőlünk nagy és égő felebaráti szeretetet kíván. Jézus mondja: az én szolgáim nem kaphatnak sebet anélkül, hogy én ne érezném. Ha ez a gondolat élne bennünk, hányszor fojtaná el a visszavonás csiráit és állná útját a ke­letkező haragnak. Mindnyájunknak tudni kell szükség esetén áldozatot hozni, óvakodni, hogy a küzdelemben az Isten ajándékai meg ne sérüljenek“. Az új presbyterek nevében Dóczy Imre meghatott szavakban tett tanú­bizonyságot, hogy milyen nagy hatást tett lelkükben a püspök szavai. Ren­dületlen hithűséget, ragaszkodást fo­gadnak. Jólesően látja, hogy a refor­mátus öntudat megerősödik és köz­életünkön is érezteti jótékony hatását. Márk Endre indítványára kimondta a gyűlés, hogy a püspök beszédét ki­­nyomatja és a legszélesebb körben terjeszti. Aztán a napirend tárgyalásába fogott a gyűlés. A presbyterium a maga húsz szavazatát a megüresedett esperes­­állás betöltésénél F. Varga Lajos nagy­rábéi lelkészre adta

Next