Élet és Tudomány, 2008. július-december (63. évfolyam, 27-52. szám)
2008-12-05 / 49. szám
30 lóerős motorral felszerelt hidroplán megépítése is, melyet a Dunán szeretett volna kipróbálni. Hazánkban ő foglalkozott elsőként a gázturbinák kifejlesztésével, melyeket a jövő motorjának gondolt. Jelentős tudományos és publikációs tevékenységet fejtett ki, őt tekinthetjük a magyar repülési szakirodalom atyjának. Ő volt a szerzője az első, Magyarországon megjelent repülési szakkönyvnek, amely A repülőgéptechnika alapelvei címmel jelent meg. A nagy aeroplánok kérdése című, 1912-ben megjelent munkájában egy 34 személyes utasszállító „légibusz” terveit mutatta be. Széles körű elismertségét bizonyítja, hogy a repülésről és a gázturbinákról készített írásait külföldön is kiadták. Első repülőgépe a „Zsélyi I.” volt, mely 1910 februárjában készült el. A zongorahúrokkal merevített, 7 méteres fesztávolságú, 150 kilogramm tömegű, egyfedelű gépbe egy 30 LE teljesítményű, francia gyártmányú motort épített. A gép légcsavarja viszont már magyar gyártású volt. A kis repülő 1910. március 15-én emelkedett a levegőbe, de rövidesen megsérült, ezért tervezője „Zsélyi II.” néven teljesen újjáépítette. Repülőgépeinek építésében és azok berepülésében Kvasz András is közreműködött. 1910. május 26-án és 27-én Zsélyi megnyerte a magyar pilótateljesítményért kitűzött első két versenydíjat, majd rövidesen 18 kilométer távolságot repült. Ez a ma már jelentéktelennek tűnő táv akkoriban még kiemelkedő teljesítménynek számított. Harmadik gépét, mely a „Zsélyi III.” nevet viselte, már számos újítással építette meg, melyek komoly elismerést váltottak ki a szakmai körökben. Gépével már ekkor 170 km/óra csúcssebességet ért el, holott a korabeli repülők még csak 90-100 km óránkénti teljesítményre voltak képesek. Zsélyi Aladár repülőgépeivel gyakran történt baleset, de csak kétszer szenvedett súlyos sérüléseket, igaz, ezek egyike később végzetesnek bizonyult. Először 1910. június 1-én zuhant le, gépe teljesen összetörött, karja kificamodott, és súlyos agyrázkódást szenvedett. Elhivatottsága azonban nem szűnt meg, és tovább folytatta kísérleteit. Második balesete 1914. április 15-én történt, ekkor gépe motorja hibásodoa meg és a szükséges sebesség hiányában a gép átesett és lezuhant. A pilóta a jobb alkarján nyílt törést szenvedett. A seb később elfertőződött, és a tetanuszmérgezésen az orvosok már nem tudtak segíteni, 1914. július 1-jén meghalt. Zsélyi Aladárt a Losonc melletti Csalár község temetőjében, szülei mellett helyezték örök nyugalomra. Budapest XVI. kerületében, a mátyásföldi repülőtér közelében utca viseli nevét, mely méltó helyen emlékezteti az utókort a magyar repülés zseniális tehetségű úttörőjére. Szülőfalujában, a ma Szlovákiához tartozó Bussán az 1998-ban alakult Zsélyi Aladár társaság tart fenn emlékszobát a tiszteletére. Sírját a Losonc melletti Csatár közégben a losonci sportrepülőtér parancsnoka, Miroslav Mihály kutatta fel, és jelölte meg emléktáblával. GÁCS JÁNOS (Forrás: Magyar Életrajzi lexikon és www.mkka.hu) Babilon romkertjét letaposták a katonák Az ószövetségi világváros, Babilon romjait, valamint az akkori világ hét csodájának egyikeként emlegetett függőkertjeinek maradványait 1899 és 1917 között ásták ki a régészek a mai Irak területén. Paloták, templomok, kapuk maradványai bukkantak elő. Tudott, hogy a rommező földje még rejteget meglepetéseket, de Szaddam Husszein uralma idején al-Hillah modern iraki település közelében csak szórványosan dolgoztak az archeológusok. Aztán megkezdődött a háború, s 2003 áprilisában amerikai meg lengyel egységek vertek tábort a pálmafák és a régi kövek között. A kétezer katona lövészárkokat ásott, keresztül-kasul a régészeti terepen át, barakkok alapozását betonozta le, még helipadot, azaz helikopter fel- és leszállóhelyet is épített a rommező közepén. Távozásukig, 2004 decemberéig, teljesen tönkretették a rommezőt. Egyesek szerint soha sem lesz tovább kutatható. Keszthelyen láttam ilyesmit. A fáradhatatlan és ötletektől sziporkázó kastélyigazgató, Czoma László mutatta meg a Festetics-parknak azt a részét, ahol a hidegháború éveiben szovjet-magyar rakétakilövőhely volt, betonsilókkal. A hajdani csónakázótavat feltölttötték, állítólag teljes tankroncsok hevertek a mélyén. A katonák távozása után siralmasan nézett ki a terep. De visszaszerezték, és elkezdték a rehabilitálását, részben némi európai uniós pénz segítségével. Megújul a park, lesz benne a tervek szerint iszlám művészeti galéria és szabadkőműves múzeum. Nabukodanozor Krisztus előtt hat évszázaddal Jeruzsálemből hozott rabszolgákat a babiloni függőkertek megépítéséhez. Czoma László Brüsszelből hoz most pénzt a csónakázó tó újjávarázsolásához. Ez nem a világ hetedik csodája, de hazai viszonylatban csodás hely lehet látogatók ezrei számára. Sárközi Mátyás Élet és Tudomány ■ 2008/49 ■ 1 559