Élet, 1918. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1918-01-06 / 1. szám
NAPKELETI BÖLCSEK SZÓLNAK... Az időben csillag támadt vala a halálárnyék országában : a sokezeréves sötétségben kigyulladt a világ világossága: a virrasztások, szomorúságok örökkévalóságában elkövetkezett a napok napja: a jövendő. Az emberek akkor az idők beteljesülését várták; lelkükben szomjúhozták a megváltó igazságot; üdvösséget reméltek az életnek és győzelmet a halálon. A világ a sejtelmek tengerén hányódott; égi jelek állították meg a Szodomai tájon; csodálatos hangok ébresztették a babyloni vizeknél; a hiúságok öröme és a kincsek gyönyöre gyötrelmet fakasztott a szivében. A gyűlölet ama napokban egymásra zúdította a népeket; vérözön borította el a földet; iszonyat, borzalom lakott a paradicsomi tájakon; az ítélet kezében vala az ember. Az idők idején pedig ige hallatszott a mélységekből ; valaki megérintette a szíveket, mondván : hiába akartok menekülni a jövendő harag elől, az eléri a világot, az megváltozza az élet színét a nap alatt, z egyik sorban majd megszűnik a dobok, megnémul a vigadók zengése, elhal a gyönyörűsége; a másik helyen pedig ének a szomorú arcok, boldogságra is a szenvedők, életet varázsolnak a aságban mindenki érzi vala az időt, de a világ nem tudja, ki legyen gények reménysége ; a jók győzelme; ")k igazsága; vagy pediglen a feje■ílő napja; az erősek álma barátja és Heródes szolgája monakar lenni a földön; a csáseregeket; a hatalmat elöl; a rabszolgákat ülteti •láttak, mondván: a felkelteni; szárzorozza gaz- H; karddal •tornyot a A császár is benne reménykedett; beteljesíti a vérben és tűzben álmodott álmot; a győzelmes vezér is felkiáltott: A jövendő jár a győzhetetlen seregek ellen; a gyűlölködők imigyen. A bosszúálló végzetet hozza; a vámosok és farizeusok is vártak rája: Velünk lészen az idő. Mindenki emberfia arra gondolt, ki megigértetett a világnak a lelkek mélyén; az egyik tábor hirdette: Láttuk csillagát az égen; a másik sereg is nagy szóval beszélte: Szemrebbenése átvillámlott a milliókon. Akkoron pedig sokan voltak a népben, kik virrasztásban, lemondásban, koldusreménységben töltötték napjaikat; megnyugodtak a végzet rendelésében; hittek a fegyvertelen igazság hatalmában; és érezték szívükben; ő a pusztába kiáltónak szava. Az időben azután napkeletről bölcsek jövőnek a városokba és mondották a sokaságnak : A jövendő eljött: mi valóban láttuk csillagát napkeleten ; bizony, bizony az idők sora beteljesedett. Az emberek mind másképen kérdezték, hogy ki legyen Ő, és a napkeleti bölcsek a lelkükben örvendezve feleltek mindenkinek : Nem ismeritek őt és nem tudjátok mi legyen a világ váltsága. A várásnak, virrasztásnak nagy lészen a jutalma; a csillagfényből kigyullad a világ világossága; a szívekből kiárad az élet teljessége; a halálárnyék országában mindenek halhatatlan valóságra ébrednek. Bizony, bizony megváltoztatja az élet szivét a nap alatt: O az út, az igazság és az élet; O a szivek titka; minden világok értelme; O a szeretet, a béke. És az emberek nem hitték el az igazságot a napkeleti bölcseknek ; a maguk gyötrelmét, balga reménységét kiáltották bele az éjszakába. Anka János. T