Élet, 1918. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1918-01-06 / 1. szám

NAPKELETI BÖLCSEK SZÓL AN AK... Az időben csillag támadt vala a halálár­nyék országában : a sokezeréves sötétségben kigyulladt a világ világossága: a virrasztások, szomorúságok örökkévalóságában elkövetkezett a napok napja: a jövendő. Az emberek akkor az idők beteljesülését várták; lelkűkben szomjűhozták a megváltó igazságot; üdvösséget reméltek az életnek és győzelmet a halálon. A világ a sejtelmek tengerén hányódott; égi jelek állították meg a Szodomái tájon; csodálatos hangok ébresztették a babyloni vizeknél; a hiúságok öröme és a kincsek gyönyöre gyötrelmet fakasztott a szivében. A gyűlölet ama napokban egymásra zúdí­totta a népeket; vérözön borította el a földet; iszonyat, borzalom lakott a paradicsomi tája­kon; az Ítélet kezében vala az ember. Az idők idején pedig ige hallatszott a mély­ségekből ; valaki megérintette a sziveket, mondván : hiába akartok menekülni a jövendő 'arag elől: az eléri a világot; az megváltoz- 'a az élet szinét a nap alatt, z egyik sorban majd megszűnik a dobok », megnémul a vigadók zengése, elhal a ; gyönyörűsége; a másik helyen pedig Inek a szomorú arcok, boldogságra ik a szenvedők, életet varázsolnak a aságban mindenki érzi vala az idő ít, de a világ nem tudja: ki legyen gények reménysége ; a jók győzelme; ")k igazsága; vagy pediglen a feje- ■ílő napja; az erősek álma. arátja és Herodes szolgája mon- akar lenni a földön; a csá- seregeket; a hatalmat el- 'öl; a rabszolgákat ülteti \ •lottak, mondván: a felkelteni; szár- zorozza gaz- H; karddal •^ornyot a A császár is benne reménykedett; betelje­síti a vérben és tűzben álmodott álmot; a győzelmes vezér is felkiáltott: A jövendő jár a győzhetetlen seregek ellen; a gyűlölködők imigyen: A bosszúálló végzetet hozza; a vá­mosok és farizeusok is vártak rája: Velünk lészen az idő. Mindenki emberfia arra gondolt, ki meg- igértetett a világnak a lelkek mélyén; az'egyik tábor hirdette: Láttuk csillagát az égen; a másik sereg is nagy szóval beszélte: Szem­rebbenése átvillámlott a milliókon. Akkoron pedig sokan voltak a népben, kik virrasztásban, lemondásban, koldusreménység­ben töltötték napjaikat; megnyugodtak a végzet rendelésében; hittek a fegyvertelen igazság hatalmában; és érezték szivükben; O a pusztába kiáltónak szava. Az időben azután napkeletről bölcsek jövő­nek a városokba és mondották a sokaság­nak : A jövendő eljött: mi valóban láttuk csillagát napkeleten ; bizony, bizony az idők sora beteljesedett. Az emberek mind másképen kérdezték, hogy ki légyen Ő; és a napkeleti bölcsek a lelkűkben örvendezve feleltek mindenkinek : Nem ismeritek őt és nem tudjátok mi légyen a világ váltsága. A várásnak, virrasztásnak nagy lészen a jutalma; a csillagfényből kigyullad a világ világossága; a szivekből kíárad az élet teljes­sége; a halálárnyék országában mindenek halhatatlan valóságra ébrednek. Bizony, bizony megváltoztatja az élet szivét a nap alatt: O az út, az igazsjág és az élet; O a szivek titka; minden világok értelme; O a szeretet, a béke. És az emberek nem hitték el az'igazságot a napkeleti bölcseknek ; a maguk gyötrelmét, balga reménységét kiáltották bele az éj­szakába. Anka János. T

Next

/
Thumbnails
Contents