Élet, 1944 (35. évfolyam, 1-35. szám)

1944-01-02 / 1. szám

Nevet keresnek a szülők az újszülöttnek. Odahajolnak a kis öntudatlan arcocska fölé. Minek nevezzük? Szerel­mük kivirágzása, közös gondolataik és vágyaik élő gyü­mölcse fekszik előttük, boldogságból és fájdalomból szüle­tett új ember. Nevet keresnek számára, melyet százszor és ezerszer el fognak mondani büszkén és mosolyogva, szeretettel és feddően. Ezzel a névvel ébred majd én­­tudatára nyíló kis értelme. Édesanyja imáiba foglalja és apja ehhez a névhez kapcsolja büszkeségét és remé­nyeit. Elkopik idővel a mindennapi használatban és mégis számukra mindig más lesz, mint a többi János és Péter, Mária és Ilonka. Az egyetlen János, Mária lesz. De mi is legyen a neve? Tudat alatti biztonsággal olyan név után kutatnak, melyben benne csengenek ízlésük és emlékeik, kedves számukra. Nevet választ Isten is Fiának a földi életre. Nevet, mely megfelel az isteni ízlésnek, gesztusnak, tervnek, gondolatnak. Kifejezi mindazt, amit az örök Atya ettől a betlehemi Kisdedtől vár, amit rábíz és egyúttal jelenti mindazt a várakozást és vágyat, mely évezredek emberi tapogatózásából feléje sóhajt. Nevet talált az Isten: Jézus-Megváltó. Megváltás, üdvözülés, ez sír az emberlelkek mélyéből feléje. Megváltani az embert saját alacsonyságától és minden elesettségétől, megszabadítani az elmúló időtől és a múló anyagtól, megmenteni a gonosz­ság, zseniális testi és lelki csapdáitól — ez Isten könyö­rülő jóságának vezető dallama. Megváltó, Jézus: benne cseng ebben a névben Isten atyai törődése, lehajló jósága az ember felé, akit egyedül tett hasonlóvá magához az egész teremtett világból. Ne legyen a gyermek neve «Szent», «Örökkévaló», se «Király», «Fölséges», hanem csak ennyi: «Megváltó». Ezzel a névvel lép a világba, rangrejtve, mint az álruhában járó királyok, hogy megtapasztalja az emberi nyomorúságot és megkönyörüljön rajta. Meg­váltó, csak ennyi és ebben benne van minden, elrejtve mégis átcsillan az isteni mindenhatóság, mely még a bűnt is jóvá tudja tenni, Isten létére szenvedni tud és engesztelni, s képes az emberi szabadakarat meghagyásá­val helyrehozni a szabadakarat legszörnyűbb tényét: a bűnt. Jézus-Megváltó, megszabadít az ürességtől, tartalmat ad az elröppenő időnek, boldogság-dallamok örök variációit hozza életünkbe. Tartósságot ad a jónak, mar­adandó­ságot az elröppenő boldogságnak és örökké­valóságot a szeretetnek. A szomjúság bizonyítja a víz létezését, kiolthatatlan boldogság-szomjunk a Boldogság létezését. Ő pedig éppen az örök vizek forrásaitól jön és élő vizet hoz számunkra! Megváltó, Üdvözítő, Jézus: olyan mint a víz, vagy a napfény számunkra. Egyszerű és mégis benne van min­den szín; ott fénylik ebben a névben mindaz, amire iga­zán vágyunk és szükségünk van! Új esztendőt kezdünk. 1944. Vágyakkal és remények­kel, aggodalommal és szorongással állunk meg az új év kapujában. Megtaláljuk-e ott bent, ami után vágyó­dunk, nem elátkozott helyre lépünk-e? Az elveszett para­dicsomot siratjuk és keressük, de vájjon nem Kain földjén vezet-e majd az új év kanyargós életútja? Három­százhatvanhat napon át fog kísérni bennünket ez az év rábízhatjuk-e magunkat, nem válik­-e reményeink és bol­dogságunk alattomos gyilkosává? Ó, új esztendő, ha an­gyallá válnál mellettünk, mint Tóbiás kísérője az úton! Milyen nevet adjunk az új évnek, kísérőnknek és vezetőnknek a pirosbetűs ünnepeken és szürke hétköz­napokban? Szerencsés és jó nevet akarunk választani, jó ómen legyen, védjen meg a sötétség hatalmai ellen. Nevet keresünk ennek az évnek is, nevet, melyben benne cseng minden vágyunk és reményünk, de békés harang­zúgásként forró kívánságaink teljesedése is. Meg­kereszteljük hát az új évet: Jézus, ez álljon homlokzatán. Megváltás, üdvösség! Jézus, az év minden napjából a te megváltó arcod tekintsen ránk, ezért már az első napot rólad nevezzük el! Szenvedő arcodra is szükségünk van, mert mi lesz velünk, ha az Ecce homo tekintete nem kísér a szenvedésben?! De mégis győzelmes és föltámadt arcod is mosolyogjon felénk az új év napjaiból. Légy Megvál­tónk a háború borzalmaitól, a gonoszság uralmától, ki­­békítője égnek és földnek és embernek. Hozd hírül nekünk Isten gondolatait és add Isten erejét. Megváltás, ez kell nekünk mindig újra és újra, ezért ezt írjuk az új év hom­lokzatára: Jézus, Megváltó. És bizakodva lépünk be a ragyogó arany név alatt a jövő homályos kapuján. Hiszen nem az évek homályos kapualja és szürke folyo­sója a mi otthonunk, hanem minden kanyargós folyosó és meredek lépcső csak az igazi Otthon felé vezet. XXXV. ÉVF. 1. SZÁM 1944. JAN. 2

Next