Életképek, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)
1845-07-05 / 1. szám
ÉLET ÉS MŰVÉSZET Midőn a' magyar tudományos akadémia a' politikát munkálódása köréből kizárta, akkor meghatározta azon álláspontot, mellyről a’ jelennek mozgalmas viszonyait tekinti és eltávoztatta magától a’ mindennap változó pártok szenvedelmes csatáját, a’ nélkül, hogy az életet a’ tudománynyal ellentétbe hozza ’s külön világot alkosson mindegyikének közölök, mellyben ezek egymástól függetlenül külön irányban kifejlődjenek. Mert a’ tudomány szenteld, minthogy terméketlenül az élettől elválva, erre nézve hatás nélkül maradjon; mind a’ mellett, hogy valódi czélját csak önmagában leli fel, hasonló ebben az ég fénylő tekéihez, mellyek midőn öröktől kiszabott utaikon keringenek, sugáraikkal eszméletlenül is a’ homályt a’ földön felderítik. A’ történetvizsgáló például nem derítheti fel tudománya fáklyájával az ó kor borúit, a’ nélkül, hogy a’ visszfény a’ jelenre ne vettessék; és ha a’ philosoph a’ mindenség titkait, a’ szellemi élet törvényeit, fejtegeti, akkor eredményeinek igazságát a’ mindennapi élet jelenéseinek próbakövén kisérti meg; ’s a’ törvénytudó nem vizsgálódhalik a’ törvény örökalapja ’s változó következményei körül, hacsak az élettel nem marad a’ legszorosabb összeköttetésben, mig a’ természetbúvár feladata a’ jelennel még közvetlenebb kapcsolatban áll. — Élet és tudomány természetüknél fogva karöltve járnak , hacsak egymástól mesterségesen el nem választatnak. Illy szerencsétlen elkűlönzést az emberiség történetei már többször láttak; a’ tudomány számkivettetett az egyetemi vagy házi szónokszékekbe ’s az éhező tudós szegény lakába, hol távol a zajos élettől szinetlen formalismussá vált, ’s elszáradt mind a’ fának lombjai meg- !