Életképek, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)

1845-07-05 / 1. szám

ÉLET ÉS MŰVÉSZET­ Midőn a' magyar tudományos akadémia a' politikát munkálódása köréből ki­zárta, akkor meghatározta azon álláspontot, mellyről a’ jelennek mozgalmas viszonyait tekinti és eltávoztatta magától a’ mindennap változó pártok szen­­vedelmes csatáját, a’ nélkül, hogy az életet a’ tudománynyal ellentétbe hozza ’s külön világot alkosson mindegyikének közölök, mellyben ezek egy­mástól függetlenül külön irányban kifejlődjenek. Mert a’ tudomány szenteld­, minthogy terméketlenül az élettől elválva, erre nézve hatás nélkül maradjon; mind a’ mellett, hogy valódi czélját csak önmagában leli fel, hasonló ebben az ég fénylő tekéihez, mellyek midőn öröktől kiszabott utaikon keringenek, su­­gáraikkal eszméletlenül is a’ homályt a’ földön felderítik. A’ történetvizsgáló például nem derítheti fel tudománya fáklyájával az ó kor borúit, a’ nélkül, hogy a’ visszfény a’ jelenre ne vettessék; és ha a’ philosoph a’ mindenség titkait, a’ szellemi élet törvényeit, fejtegeti, akkor eredményeinek igazságát a’ mindennapi élet jelenéseinek próbakövén kisérti meg; ’s a’ törvénytudó nem vizsgálódhalik a’ törvény örökalapja ’s változó következményei körül, hacsak az élettel nem marad a’ legszorosabb összeköttetésben, mig a’ ter­mészetbúvár feladata a’ jelennel még közvetlenebb kapcsolatban áll. — Élet és tudomány természetüknél fogva karöltve járnak , hacsak egymástól mes­terségesen el nem választatnak. Illy szerencsétlen elkű­lönzést az emberiség történetei már többször láttak; a’ tudomány számkivettetett az egyetemi vagy házi szónokszékekbe ’s az éhező tudós szegény lakába, hol távol a zajos élettől szinetlen formalism­ussá vált, ’s elszáradt mind a’ fának lombjai meg- !

Next