Ellenőr, 1870. október (2. évfolyam, 16-46. szám)
1870-10-01 / 16. szám
Előfizetési árak: Egész évre . ; 20 ft. — kr. I Évnegyedre . ; 5 ft. — kr. Félévre . . . 10 B Egy hónapra . 1980 . Szerkesztési iroda: Pesten» országút 38. szám. •Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. 16. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Szombat, October 1. 1870. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri A nyílt tér egy petit sora 30 kr. beigtatásért . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten) kétsas utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadóhivatalában kétsasutcza 14. sz. és Légrády testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. II. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, Két Sas utcza 14. sz.) Df* Azon t. ez. előfizetőink, kik a lapot September utánra is megrendelték, méltóztassanak az „Ellenőr“ eddigi és ezutáni árai közt létező különbséget (mely October-decemberi előfizetőink részére egy forintot tesz) akár előlegesen akár utólagosan, tetszésük szerint pótolni. Százalék a könyvárusi után történő megrendelések utánt az „Ellenőr“ részéről nem adatik. egy évre .... 20 forint — kb. félévre...................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ A szent részvét nevében. Francziaország háborúvert részein, főleg a Moselle, Meuse, Meurthe és Ardennes megyékben, éhenhalással küzködik az egész kétségbeesett népesség. „Házaink, óljaink, szérűink leégtek vagy ágyuromboltak. Vetéseinket és réteinket összetaposták a küzdelmes seregek. Sem gabnát sem szénát ez ősz nem adott. Igás barmaink, méhkasaink, birkáink, sertéseink, mind elvétettek tőlünk. A földmives nép pedig vagy besoroztatott a franczia seregbe katonának vagy elvitetett a német sereg által szekerésznek. Még vetni való magunk sem maradt. Nincs erőnk a következő idényre termés alá készíteni el az összetiprott földet; nincs mag, melyet elvethetnénk; és nincs, sok helyen, még föld sem a vetésre, mert vidékeinket nagy terjedelemben ekementesekké változtatták a beléjük vetett emberi holttesteknek szentesítő és borzasztó magvai.“ A nyomor ezen szívreható szavait a Sedan és Metz közt fekvő kisebb városok polgármestereinek segélykiáltásából idéztem. Kell-e mondani, hogy mi e célra idéztem?Szükséges-e említenem, hogy ama segélykiáltásra indult meg mind Belgiumban, mind Angliában az adakozás? Lehet-e köztünk ember, aki az állami semlegességet egyéni szívtelenségre akarná változtatni. Magyarország szülöttei, atyák, anyák, férjek, nők, gyermekek, kiket nem juttatott özvegységre, árvaságra, gyászba, nyomorba a jelenlegi háború, adakozzatok a részvét szent nevében, kiki tehetsége szerint, ha keveset is, de sokan és gyorsan, Francziaország elpusztult vidékeinek szerencsétlen lakosságán segíteni! Aki neutralitásról beszélne, midőn kenyeret kérünk tőle az éhezőknek, az nem politikus, hanem embertelen. A begyülendő pénzt — melyet ,,az Ellenőr szerkesztőjéhez“ kérek intézni — átadom, mihelyt nagyocska összeget teend, a magyar-osztrák udvar melletti franczia követnek, hogy méltóztassék eljuttatni azt a kellő helyre, mint egy csekély, de igaz jelét a ténynek, miszerint bármennyire követelje is neutralitásunkat a haza érdeke, szívtelenek egy nemes testvérnemzet szenvedése iránt nem vagyunk és nem leszünk soha. Csernátony Lajos, Magyarország képviselőháza folyó évi augusztus 5-én üléseit bizonytalan időre felfüggesztvén a ház elnökét felhatalmazta, hogy a szükséghez képest tartandó legközelebbi ülés napját hírlapok útján idejekorán kihirdesse. Ezen felhatalmazásnál fogva a legközelebbi ülés napját f. o. október hónap 22. napjára tűzöm ki, s a képviselő urakat hivatalosan felkérem, hogy a most kitűzött A közérzelem változatai. A jelen porosz és franczia háború kitörése után, mintha egy titkos varázserő futotta volna végig az embereket, úgy szétvált a közvélemény Magyarországon, s a pártok rokonszenve, érdekeltsége megoszlott a küzdő felek irányában. — „Éljenek a francziák!“ kiáltott akkor a legpuhább jobboldali gyermektől kezdve fel, egész a legkararágóbb kormánypárti mamelukig. „Éljenek a poroszok!“ volt rá a válasz az ellenzékiek részéről. Mikor azután után útfélen, köz- és magánhelyeken, élethalálra folyt a vita ezen nagyszerű világesemény következményei felett, s a franczia nemzetnek, az európai népszabadság kivivhatása körüli isteni missiójáról, s az 1789-iki eszmék diadaláról stb. oly egyénektől hallottam dicséreteket zengedeztetni, kik Kossuthot, Bachot, Schmerlinget egyforma hűséggel szolgálták, s most Andrásytól pirulás nélkül veszik fel a kiérdemelt nyugdíjat , ilyenkor megunva a sok léha beszédet és agyarkodást, csak annyit mondtam nekik: „Lesz még idő, pedig előbb mint önök álmodnák, mikor én leszek franczia érzelmű, és önök, ha nem poroszok, de francziák semmi szín alatt sem lesznek. És ime nem soká kellett várakozni, jóslatom teljesült. Mióta ki van mondva Párisban a köztársaság, mióta az „Ellenőr“ és „Magyar Ujság“-ban Mocsáry Lajostól és Schwarcz Gyulától franczia szellemű és demokratikus szóczikkek jelennek meg, a zempléni volt franczia érzelmű mamelukok „Continuere omnes, intentique era tenent“ azaz magyarul „némák lettek, s tátva maradt a szájok.“ — Mint loyális érzelmű kormánypártiaknak, nem szabad egy született köztársaság felett örömet, nem hogy szóval, de még hunyoritással se mutatni, történjék azon esemény Párisban vagy Mexicóban. Más részről, mint igaz telivér közös ügyes magyar-osztrákoknak, németország egységéért sem lehet rajongani, mert valahogy el találkozni az a kivétel nélkül minden jobboldali által használni szokott végső argumentum: Magyarország Ausztria nélkül fen nem állhat“ az ilyen kritikus időben legjobb szerintünk hallgatni, s várni, míg vagy a német hadak beveszik Párist, s megölik a csecsemő köztársaságot — még pedig mint ők szoktak minden esemény után gondolkozni — örökre. Vagy elkergetik Pária alól az ellenséget Berlinbe, — Vilmos király kivételével — kit simmetria kedvéért elfogat a megerősödött franczia köztársaság, s beáll újra a magyar kormánypártra nézve a már most úgy is közössé vált 1806-ik eldoradói „Bella gerant alii, tu felix Osztro-H u n ga ria nabe,“ állapotok fénykora. De beteljesült jóslatom másik része is, mert egy bizonyos fokig már most én magam is franczia lettem, megtartva azonban, soha ki nem alvó rokonérzelmemet azon nagy nemzet iránt is, mely hitem szerint hazámnak, az ő saját érdekeinél fogva, egyedüli természetes barátja, mig Európa ügyei igy állanak, s melynek csak a legközelebb múltból is a magyar nemzet anyngi hálával tartozik. Ugyan nézzünk csak vissza történetén nemzetünknek, hol és mikor segítettek rajtunk a testvérnépek vagy uralkodók elhagyatott perczeinkben ? — Az osztrák ellen segédkezet nyújtó Soliman hálából másfél századig bírta a magyar haza igen nagy részét. — A törököt kiverni segítő osztrák pedig 350 évig mostoha atyáskodott felettünk, s hogy egyenlők lettünk vele ma, azt Szadovának köszönhetjük, — egy magát nos dei gratia — isten kegyelméből — iró fejedelemnek Vilmos királynak, ki pénzt, vért és ágyút adott az akkori Klapka kezébe, hogy segítsen eltiport hazáján; s Pozsonynál elveték csiráját a szabad és független Magyarországnak. — Hanem azért az egységes Németország, a szabad független Magyarország, a feltámasztott Lengyelország, az egységes Olaszország, a franczia köztársaság elférnének egy európai térképen anélkül, hogy valaha világ végéig egymásnak ellenségei lehetnének, és azt hiszem is, hiába győztek eddig a német fegyverek, hogy be fog következni. Csodás játéka volt az az eseményeknek, hogy a franczia nemzetet is egy idegen uralkodó kardjának kellett megszabadítani, egy oly alávaló zsarnoktól , kinek családja, ha megöröködhetett volna a franczia trónon, talán több szellemi és anyagi kárt okoz a franczia nemzetnek, mint a jelen invasió, — és mért is ne győzhetnének még a franczia köztársaság seregei? Ha 1849-ben az elhagyatott, az elárult magyar nemzet, minden előkészület, fegyver és sereg nélkül, a haza kebelében felzaklatott oláhok, szászok, ráczok és Hurbánok ellenére, mikor nevezetesebb várai Temesvár, Arad, Eszék, a magyar Strassburg és Metz részint árulás, részint a kormány gyávasága, vigyázatlansága miatt, már előre ellenség kezébe kerültek, mégis meg tudott a begyakorlott osztrák sereggel mérkőzni. — Ha itt nálunk, hol a reactió nem Wilhelms hóhét, hanem Gallicziát és Bécset is megtöltötte számos contingensével, nem is említve a lágymeleg patrióták számtalan dilettánsait, ha itt e parányi elárult hazában a költő dala „Talpra magyar“ a föld alól varázsolta elő a honvédek ezreit, ha e nemzet fiai, a huszárok, kik évtizedek, századok óta voltak a katonai önkény és szokások rabigájába görbítve, az édes haza intő szavára, idegen országból, száz mérföldeken keresztül daczolva annyi életveszéllyel haza tudtak jönni a szabadságért. Ha ez a szegény kis nemzet, feladva a pozsonyi a magyaróvári, a győri erős sánczokat, — melyeket a szabadságszomjas nép, rögtönözve s vért izzadva készített, — feladva fővárosát Budapestet a magyar Párist is, s elzárva határainkon minden pontot, a beteg becsületes törököt kivéve, —hol valami segély jöhetett volna; elhúzódott Debreczenbe, s új erőt szívott magába, mint Anteus a földből, s megverte az elbizakodott ellenséget, s Európa gyalázatára, a muszkát kellett nyakunkra hozni. Akkor a 38 millió franczia csüggedne el? a szabad Olasz, Spanyol Schweitzczal határos, tengerekkel övedzett, saját hadihajóval, s annyi szabad forrásokkal rendelkező Francziaország ? — Hiszen neki is van Viktor Hugója, Renanja, — ezek is elzengték a franczia talpra magyart. — ők odahaza vannak, minden bokor, minden völgy, minden szikla védi odahaza a francziákat. Nem! nem! ők nem veszhetnek, az ifjú franczia köztársaság győzni fog. Ha nem győz, akkor az 1870-ki francziák ereibe nem az 1789-ki francziák vére foly, akkor érvágásra volt szüksége, hogy a gyógyulás bekövetkezzék. Mezősy László: Adakoztak: Csernátony Lajos..............................100 frt. Az „Ellenőr“ szerkesztőségének tagjai......................................50 frt. Légrády testvérek .... 50 frt. Pollák Sándor ügyv. bajor pénzb. 15 frt. Fuchs Károly.........................................5 frt. Pink Gyula................................................2 frt. Bischitz Mór ......................................20 frt. Stern Miksa................................................5 frt. Gruber József ügyvéd ... 5 frt. Lövy Gusztáv.........................................5 frt. Baumgarten Lajos................................20 frt. Wahrmann József................................10 frt. F. . .....................................................10 frt. Görög Imre .........................................5 frt. Szánthó József.........................................6 frt. Szegfy Mór..............................................10 frt. Bőser Miklós................................................5 frt. Soldos Imre..............................................2 frt. N. ÜST..................................................................2 frt. Egy gyalogos..........................................1 frt. napon délelőtti 11 órakor a képviselőház termében megjelenjenek. Pest, 1870. sept. 30. A képviselőház elnöke Somssich Pál. Apróságok. Úgy halljuk, hogy az állami főszámvevőszék elnöke, Gajzágó Salamon úr számításai közé tartozik, hogy nullává tegye a baloldali képviselők közül is azokat, kik hajlandók lennének hivatalt vállalni alatta. Sőt mérnök állítani, hogy ez irányban történt is már ajánlat, de — mint hiszszük sikertelenül. Bármint kalkuláljon is azonban Gajzágó főszámvevő úr, időszerűnek tartjuk kijelenteni erős meggyőződésünket, miszerint az ország ellenzéki része elvtagadásnak és politikai jellemtelenségnek tekintené a számvevőszék hivatalnokai közé való kineveztetés elfogadását olyan emberek részéről, kik baloldali hitvallomás alapján választottak képviselőkké vagy jutottak a pártállás bizalmi helyeinek valamelyikére. Hogy a bírósági állomást nem tekintjük pártszempontból betöltendőnek, azt megmondtuk rögtön és habozás nélkül. Hasonló — ámbár nem egészen egyenlő — nyilatkozatot tettünk a honvédelmi tisztségek betöltésére vonatkozólag is. De ami áll a bíróra nézve, ennek elmozdulatlanságánál és függetlenségénél fogva, s ami áll a honvédtisztre nézve, ennek pártkívüli kötelességeinél fogva, az nem áll a számvevőszéki nagyobb hivatalnokokra nézve, kik teljesen az elnöktől függenek, s ez idő szerint, a kormánypárti mámélukság egyik megjutalmazott vezérének alázatos szolgáivá tétetnek. Ha tehát Gajzágó Salamon főszámvevő úr számtanácsosi helyet talál ajánlani a baloldal, jelesebb tagjai közül is némelyeknek, ezt valószínűleg csak azon számításból teszi, hogy szabadelvűnek látszassák, részrehajlatlanságot segélyezzen, pártfelettiségét szerepeltesse, a nélkül, hogy szaván fogatnék s a kísérlet neki egyébbe kerülhetne a felsülésnél, mert hiszen e főróka nagyon jól tudhatja, hogy ajánlatait nem fogadja el a baloldal önbecsérzetttel bíró, elvhű tagjai közül senki.* Pár napja azon kérdést tettük, vájjon Gorove miniszter úr alszik-e? Ma sajnálattal kell kinyilatkoztatnunk, hogy napról napra terjed a meggyőződés miszerint nem is ébredend fel egyhamar. Átalános ugyanis a panasz, hogy az ügyek elintézése a közlekedési minisztériumnál roppant késedelmet szenved, és mikor elintéztetik valami, csak arról tesz tanúságot, hogy mekkora tájékozatlanság uralkodik azoknál, kiktől a végelhatározás függ. Hónapokig maradt betöltetlenül az államtitkári hivatal a közlekedési minisztériumban és végre is gr. Szapáry Gyula jön kinevezve, aki legfeljebb is annyit érthet a közlekedési ügyekhez, mint maga Gorove úr, és így nem igen pótolhatja a miniszter szakképzettségi hiányait. A vasúti osztály tanácsosi hivatala pedig, mai napig nincs betöltve. Márpedig Gorove miniszter úr tapasztalhatta, hogy minisztériuma az ország legfontosabb anyagi érdekeit kezeli, s hogy ehez nemcsak jó akarat kívántatik — mit elismerünk mind a miniszter úrnál, mind az államtitkárnál — de azon egyéb is, a mi, félünk, hogy egyiknél sincs, t. i. a fontos hivatalaikhoz szükséges szakismeret. S miként is történhetett az, hogy Gorove úr — ki nem igen ért a vasutakhoz — oly államtitkárt fogadott el, ki szintén nem ért hozzá ? Talán csak nem azért, hogy grófi alattvalója is legyen ? Mi azt hisszük, hogy nyakára küldték, de hát miért acceptálta e kedves terhet? Készségesen elismerjük, hogy Gorove miniszter úr legjobb szándékkal törekedik mindenben más irányt követni annál, ami volt gr. Mikó minisztériuma idejében, de ezen törekvését nem kellene annyira vinni, hogy semmit se végezzen, mikép ne hasonlíttathassék elődjéhez, a tevékenység szempontjából sem.* Aztán mire való okot adni a sok és folytonos panaszra, miszerint Gorove miniszter úrhoz jutni nagy türelem kell, de még nagyobb kell az audienczia után. Felette üdvös lenne, ha Ő ex-ra meggondolni kegyeskednék, miszerint nem a közönség létezik a miniszter kedvéért, hanem megfordítva. Higgye el Gorove úr, hogy azon udvariasságot, melylyel a Házban nyert jobb állást, méltányolni tudná a nagyközönség is.* A keleti vasút megnyitását a közlekedési miminiszter nem engedte meg eleinte, mert nem volt kész a hangjelzés, később azonban mégis megengedte, mert hát a tiszai vaspályának hangjelzése egyáltalában nincsen. Hát miféle rendszer ez, akár betiltani akár engedélyezni valamit. * Azt is beszélik (de ezt már elménetségnek tartjuk), hogy egy vasúti társaság folyamodására, miszerint, eltérve az előírt szabálytól, rövidebb talpfákat alkalmazhasson. O excellentiája azon feltétel alatt adott engedelmet, hogy a rövidebb talpfák megtoldassanak. Lenon évezeében trovato. A cseh országgyűlésen tegnap olvastatott fel a császári felirat. Két hete nem teszünk egyebet, mint találgatjuk, várjon mi lesz, vagy egyátalán lesz e abban a leiratban valami ? És meg kell adni, hogy csakugyan van benne valami. Eltekintve a hangtól, mely szintén nem kis mértékben különbözik az előbbi leiratok hangjától, van benne két pont, mely ha nem nyeri is meg egészen a csehek tetszését, de azt hisszük, elegendőnek fog tartatni a csehek által arra, hogy szerencsét próbáljanak vele. Másról nem is lehet szó, csak szerencsepróbálásról. Határozottan megállapított programm nélkül útnak indulni az alkotmány revisiójára, midőn még azt sem tudjuk, Ausztria különböző néptörzsei közül az egyik megnyugszik-e az oly revisióban, mint amilyent a másik akar, és hogy a kormány is olyant akar-e, mint a népek is akarnak, ily körülmények között bizonyos, előrelátható eredményekről nem szólhatni, de nem cselekszenek roszul, ha ez alkalommal kísérletet tesznek a csehek. A leirat két pontja, melyet említünk, ekképen szól: „Tudatával bírunk a fénynek, melyet cseh királyságunk koronája, monarchiánk tekintélye és hatalma körül terjesztett. El is vagyunk határozva annak újabban is biztosítani az ország eloszthatlanságát és elidegeníthetlenségét, és úgy mint fenséges elődeinknél a koronázás Csehország koronájával adjon fénylő kifejezést a néppel való benső egyetértésünknek.“ 2. „Szivesen készek vagyunk méltányos óhajokra mindenkor teljes figyelmünket fordítani, s így hajlandóságunknak, cseh királyságunk viszonyait az összmonarchiához revisto alá vétetni, már ismételve kifejezést adtunk. A panaszok az 1861 február 26 -i választási rend hiányairól, nem maradtak nálunk figyelem nélkül. Első gondunk lesz e panaszokat orvosolni.“ Aztán ígéri a leirat, hogy más jogos igények is ki fognak elégittetni — de mindezek csupán alkotmányos utón, vagyis csakúgy, ha a csehek elmennek a reichsrathba. Régi nóta, mondhatják rá sokan. Igen, de újak a viszonyok, melyek közt e régi nótát most ismét halljuk. A reichsrathban eddig sokkal nagyobb volt az a párt, mely szigorúan ragaszkodott a fenálló rendszerhez s ellensége volt minden revisiónak, mint most. E párt már ma is, midőn még a csehek távol vannak, minoritásban van a reichsrathban. Ha a cseh országgyűlés követeket választ kebeléből és pedig nem alkotmányhíveket, hanem jó fajta declaransokat, így kézzel fogható dolog, hogy azok, kiknek a jelenlegi rendszer nem kell, kik meg akarják változtatni az alkotmányt, többségben és pedig nagy többségben lesznek a reichsrathban. Az alkotmány revisiójára előterjesztett javaslatok keresztülvitelére tehát a helyzet a reichsrathban igen kedvező. Legfölebb csak az lesz a kérdés, hogy azok, kik most a reichstábban vannak és óhajtják az alkotmány revisióját, olykér óhajtják-e a revisiót, mint a csehek? Ami magát az egész leiratot illeti, mint már megjegyeztük, hangjára nézve is különbözik a többi leirattól. Ennek hangja nem követelő, hanem kérő; több benne az alázatosság, mint a méltóság. Mit fognak a csehek csinálni ? Egy este érkezett távirat szerint még haboznak: bemenjenek-e a réidhstábba vagy ne ? de most, midőn már hivatásának nem felel meg, a házasságkötésre való kizárólagos jogosultságát is elvesztette. A házasság kötésének joga az államkezébe kell hogy átmenjen s a legtökéletesebb alak a kötelező polgári házasság. Ajánlja a szakosztály véleményét, mely szavazás alá bocsáttatva, közfelkiáltással el is fogadtatott. Második tárgy: a jogakadémiák rendezése. Pistory Mór előadó a szakosztályi vélemény indokait foglalja egybe s az indítvány elfogadását ajánlja. Különösen hangsúlyozza, hogy kimondassák a felekezeti jogakadémiák czélszerűtlensége, miután mindannak tanítása, mi a vallással ellenkezni látszik, ott tiltva van. Bz ar indítványozá, hogy a gyűlés térjen a napirendre. Sulyok Mór a gyűlés türelmetlensége daczára hosszas beszédben kel védelmére a jogakadémiák s az ott honos tanítási rendszernek. Élénk vitára szolgáltat okot a szakosztályi véleményben foglalt „silány“ kifejezés. Szavazásra kerülvén, a gyűlés néhány tag kivételével az említett vitás módozattal a szakosztály indítványát magáévá teszi. Mint harmadik tárgy, a szóbeliség és nyilvánosság behozatalát illető indítvány került tárgyalásra s a gyűlés közfelkiáltással fogadta el. Negyedik tárgy, szakosztályi vélemény a vasúti vállalatok kártérítési kötelezettségéről. E tárgy hosszú és zajos vitára adott alkalmat. Előadó Hoffmann Pál a szakosztály határozati javaslatának vezérelveit fejtegeti, mely szerint vasúti vállalatok a történt kárért felelősek. Azután két pontra hívja fel a jogászgyűlés figyelmét felvetvén a kérdéseket, hogy hol van a kártalanítási kötelezettség határa, s melyik azon módozat, mely szerint a kártalanítás történjék. A szakosztályi véleményre nem lehetett befolyással az, hogy a vasutak ellent fognak állni, valamint azt sem, hogy a módozat behozatala egy országban lehessen. Ez a törvényhozás dolga, mely nem pusztán az elv fölött fog ítéletet mondani.Végül azt mondván, hogy a magyar iparegyesület tegnapi ülésében egyenesen ilyen határozathozatalra akarta kérni a jogászgyűlést, a szakosztályi vélemény pártolását kéri. Dr. Weiss Lajos az óvatosságnál többet nem követelhet a vasutaktól. Azon pillanatban, midőn kifejtett legnagyobb óvatosságát bebizonyította, felelőssége megszűnt. A szakosztály véleménye, úgymond, törvényhozási opportunitás szempontján áll, míg a jogászgyűlés csak az elvet hangoztatja. De másrészről a vasúti vállalatoknak nem is szabad kártalanítás végett szerződni, mivel ez a kellő óvatosság ki nem fejtését mintegy előre megengedettnek tünteti fel. Indítványa, hogy a jogászgyűlés most tekintsen el a tárgytól s térjen napirendre. Halmossy Endre pártolja ugyan a szakosztály véleményét, de csak módosítással. Azt, hogy a vasúti vállalatok nem fejtették ki a legnagyobb óvatosságot, tisztán bebizonyítani nem lehet, a gyakorlati kivitel lehetőségéről pedig a törvénynek kell gondoskodni. A törvény határozza meg a határt, amelyen belül a vállalat intézkedéseit megtegye. Ezen határon kívül megszűnik a kártérítési kötelezettség. Módosítványt nyújt be, mely a szakosztályi vélemény szövegezésén lényegtelen változtatások után a „nagyobb erő“ helyett „elhárithatlan esemény vagy elhárithatlan erőhatalom“ szavakat kiván. Dr. Brode Lipót új módosítványt indítványoz, mely szerint az erő helyett „elhárithatlan véletlenség“ tétessék a szövegbe. Wawrik is megtámadja a szakosztályi indítvány szövegét s míg részben Halmossy módosítványának szavait fogadja el, az „erő hatalom“ szót a „vis major“ helyett jogilag grammatikailag egyátalán rosznak tartja és beszéde végén új módosítványt nyújt be. Sághy Gyula hosszas beszéd után a szakosztályi előadó véleménye mellett nyilatkozik. Húsz tag a vita berekesztését kívánván, elnök szavazás alá bocsátja a kérdést. A többség a vita befejezése mellett nyilatkozik. Erre hoszas vita fejlődik ki a felett, hogy kit illet a zárszó, s hogy a nagygyűlésben egyáltalán szabad - e módosítványt beadni. Végre Dr. Weiss Lajosnak a napirendre térésre vonatkozó indítványa kerül szavazásra, mely elvettetik. A szakosztály véleménye bocsáttatván szavazás alá, a többség nem fogadja el a szakosztályi vélemény szerkezetét. Az egyes módosítások kerülvén szavazásra, a többség részben a Brode, részben a Halmossy által indítványozott módosításokat fogadja el. A szavazás roppant zaj között történt. A szakosztályi vélemény módosított része így hangzik: A vasúti vállalatok azon károkért, melyek a szállítás végett elfogadott dolgokon történtek, vagy melyek a személyeken ejtett sérelmekből származtak stb. Elnök erre d. u. 2 órakor feloszlatja a gyűlést, a hátralevő tárgyak elintézését a négy órakor folytatandó ülésre tűzvén ki. Az esti ülésre csak kevés tag jelent meg. Dr. Held Kálmán mint előadó jelentést tesz a szakosztálynak a váltó és kereskedelmi jog egyenlősítése tárgyában hozott határozati javaslatáról, mely a hiteltörvényeink kosmopolitikus szellemben való átalakítását illető szakosztályi véleménynyel együtt került tárgyalásra. Főbb vonásaiban ecsetelvén a szakosztályi vitát s a határozathozatal indokait, végül annak elfogadását ajánlja. Gerlóczy a szakosztály indítványában provisoriumi hajlamot lát, mely provisorium, ha behozatik, évszázadokig tarthat. A kilátásba helyezett vagy óhajtott európai congressust egy időre lehetetlennek tartja s ha ez később mégis történhetnék, sok évbe kerülend, míg a törvénykezést illetőleg megállapodás folytán közeledés fog történni. A német váltós kereskedelmi joghoz való alkalmazás ajánlatát nem tartja elvnek, de nem is engedi ezt a jogászgyűlés feladata s tekintélye. Módosítványát elfogadásra ajánlja. Sághy Gyula elismeri, hogy a jogászgyülés feladata első rendben elvek kimondása, de ez nem zárja ki, hogy a ..gyakorlati élet szükségeihez mérje nyilatkozatait. Önálló kereskedelmi törvényt Magyar jogászgyülés. (Sept. 30.) Pauner Tivadar 9 órakor megnyitván az ülést tárgyalásra a polgári házasság ügyében tett indítványt tűzi ki. Dr. Lőw Tóbiás előadó a házassági intézményt az állam alapjának tartván, az efeletti intézkedéseket is csak az állam kezében kívánja látni. Előbb az egyház szolgált a társadalomnak.