Ellenőr, 1870. december (2. évfolyam, 77-107. szám)

1870-12-01 / 77. szám

Előfizetési árak: Egész fm • . 20 ft. — kr. Évnegyedre . . 5 ft. — kr. Félévre • . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1­9­80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 77. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn­­ ünnepre következő napon. A­ lapot illető reclamátiók­ Légrády testvéreit Irodájába (2 Vas-utcza 34. sz.) Intézendők. Csütörtök, december 1. 1870. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri­­ A nyílt­ tér egy pont sora 30 kr. beigtatásáért . . . 10 kr.­­ Bélyegdij minden beiktatásért 30 . Kiadóhivatal: Pesten, kétsas-utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó­ hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légridy testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. II. évfolyam. vetkezők : A szent részvét nevében. (Harmadik gyűjtés.) Francziaország tiábornyert vidékeinek éhező népességét segélyezni adakoztak: frt.kr A múlt kimutatás összege 21 franc, 2 frt, 3 db 124 fitos, 4 db 5 kros ezüst­ben és............................................... 142.94 Gerle Jakab Nyitrán működő színtársu­lata a franczia ínség enyhítésére előa­dást rendezett, melynek tiszta jövedelme 10 fitot tett; ez összeget a szinigaz­gató nevelte .1, s a zenekar 1 írttal. Összesen 12.— A táviratok zűrzavara: úgy vagyunk a ma érkezett táviratok­kal, mintha egy jégvihar rohamát szemlél­nék a csapás utján kivül maradt álláspont­ból. Tudjuk, hogy elvert sok termést s el­pusztította több ismerősünk s tán jó embe­rünk gazdaságát, de nem tudjuk, melyi­két. Hogy nyomort hozott valakire, az bizonyos, de hogy kire, aziránt még nem vagyunk tisztában. Igaz, hogy a porosz király távirata szerint a francziák északi hadseregét kelle­ne szétvertnek ítélni, de megvalljuk, hogy ő felségét is fallibilisne­k találtuk nem egyszer, mióta Versaillesból lesi a postaga­­lambok repülését. A­míg állandó szerencse követé a né­met fegyverek mozdulatát mindenfelé, addig dicséretes igazmondás jellemző a német táviratokat. Mihelyt azonban Orléans vissza­vétele által elvitázhatatlanná lön a t­o­­­r­e-i hadsereg tagadott tétele, sőt meseszerűnek gúnyolt győzelemképessége is: a burkus távírdák sem állhatták meg a fillentést s aligha­nem vélték ezt jónak a kegyes Vil­mos jelenlegi használatára is. Midőn ő fel­sége csak annyit mondhat egy „győzedelmes csatázás“ ismertetésére, hogy „700 fogoly és egy mozgóőri zászló “maradt kezei közt akkor bizony szabadságot vehetünk magunknak némi kételylyel lenni a fejedelmi hit minéműsége felől. Mert azon „néhány ezer ember“ el­lenében, kik Vilmos király határozatlan számítása által franczia veszteség gyanánt említtetnek, felhozhatni az ő felsége által nem kevesebb határozatlansággal megen­gedett tényt, miszerint „veszteségünk nem jelentéktelen.“ Ha az a burkus győzelem valami jelentékeny nyeremény lett volna, akkor többet és részletesebben szólna róla a király is. Ágyuk elvételéről azonban szó sincs, s így valószínű, hogy a francziák, ha bizonyos tekintetben vesztesek voltak is, teljes rendben vonultak vissza. Tagadhatóan azonban, hogy egy és lényeges szempontból ítélve meg a helyzetet, a németek győze­lem és fontos előny gyanánt hirdethetnek minden lépést, melylyel a Páris felmenté­sére törekvő francziák előnyomulását kés­leltetik, gátolják vagy épen visszavetik s igy meghiúsítják. Mert a francziáknak csak úgy lehet kilátásuk a szerencse teljes meg­fordítására, ha északi és déli hadseregeik olyan közel jutnak Párishoz, hogy en­nek hadereje kirohanást tehetne s ez által a németeket két tűz közé szoríthatnák. Másként számitni a sikerre nem igen lehet. Azon csatázást tehát, mely Amienstől délre, 28- án történt, nem jogtalanul nevező győzel­mesnek Vilmos király, ha mindjárt csak annyit ért is el vele, hogy a francziák északi serege távolabb vonult a párisi czéltól és a l­o­i­r­e-i hadsereggel való egye­­sülhetés vonalától. Bár miként álljon is az északi had­ál­­lapot, a Loire előtti csatahelyekről nem kapott diadalmas táviratot Auguszta ki­rálynő sem. Pedig ott is verekednek foly­tonosan és sok felé. Igaz, hogy mi a Tours városából jövő győzelemhíreknek sem adhatunk teljes hitelt s Károly Frigyes „érzékeny veresége“ felől jobb tudósítást óhajtunk, mint a­milyent Bécsből nyer­hetni , de annyi bizonyos, hogy a D' Aure­­ille de Paladin tábornok vezérlete alatti franczia nagy haderő mozdulatairól úgy hallgatnak a porosz távírdák és lapok, mintha nem lenne örömhírük felőle. Egészben véve a táviratok szerint je­lezhető helyzetet, tény gyanánt csak any­­nyit látunk, hogy az orkán üvölt ismét s rombol és öl a merre csak rohan. Kit jut­tatott tönkre ádáz hatalma? az még ta­lány. Ha nem félti mindenki azokat, a­kik iránt rokonszenvvel viseltetik. A magyar delegátió hadügyi albizottsága nov. 30-án tartott ülésében, elnök­e. Wenckheim Béla jelenté, hogy a közös külügyminiszternek az albizott­ság kívánságát előadta, minek folytán a külpoliti­kát illető felvilágosítások megadása végett a kö­zös kül és hadügyminiszterek, és a magy. kir. miniszterelnök az albizottság dec. 2-án tartandó ülésében meg fognak jelenni. Ezután folytattatott a múlt delegáció által hozott határozatok és a közös hadügyminiszternek ezekre adott válasza feletti tárgyalás. Az ezekre hozott fontosabb határozatok kö­z 109 cik czikkre nézve, hogy t. i. a közös hadügyminisztérium alatt álló összes ingó vagyon, felszerelési és fegyverzeti szerekről egy tökéle­­tetes leltár készíttessék, mely határozatnak a had­ügyminiszter az 1869. végével létezett állapot sze­rint megfelelt. Jövőben is leltárak készíttessenek, vagy legalább is változtassék át olyanná, mint a Skene szerződése, így a szerződésbén azonban azt hiszem, kár volna nekünk cseberből vederbe lépni. Ez alkalommal indítványoztatott, hogy ezen leltáraknak a va­lságos állapottal való összeha­sonlítása végett egy bizottság küldessék ki.­­ Az albizottság ezen indítványt annak idején figye­lembe fogja venni. Továbbá a hadügyminiszter fel fog szólítat­­ni, hogy a felszerelési tárgyak, fegyverzeti sze­rek stb jelen állapotáról az albizottságnak jelen­tést tegyen. A ludoviceumi alapra vonatkozólag az albizottság, mely ez alapnak és a ludoviceumi épületnek eredeti rendeltetésének megfelelő alkal­mazását erélyesen sürgeti, fel fogja szólítani a kö­zös hadügyminisztert és a magyar honvédelmi minisztert az alap­­ épület átadása iránt folyó tárgyalások jelen stádiumában előadására, hogy az átadást gátló körülmények elhárításáról gondos­kodjék s a ludoviceumi intézet eredeti rendelte­téséhez képest életbe is léptethessék. Ezután az előirányzatba felvett illetményfel­emelések hoszasb beható vita után az albizottság­­többsége által elfogadtattak, mihez képest az ezre­desek és alezredesek is az ezekkel hasondíjosz­­tályban álló hadbírák és orvosok fizetései a közös hadügyminiszter által ajánlott tételek szerint fel­emeltettek. A szárazföldi hadsereg rendes költségveté­sének felvétele előtt határoztatott, hogy a közös hadügyminiszter az albizottság üléseiben a tárgya­lások folyama alatt vagy személyesen, vagy kép­viselője által részt vegyen. Egyúttal a tárgyalások megkezdése előtt a hadügyminiszter felszólíttatni határoztatott, adja elő: a jelen hadszervezet mellett hány harczképes embert képes és minő idő alatt egy bizonyos pon­ton felállítás, úgy szintén a hadügyminiszter a hadsereg állandó hadi szervezetének és állandó elhelyezése tervének előadására is felszólíttatott. Legközelebbi ülés dec. 1. d. e. 10 órakor. Az igazságügyminiszter előterjesztése a Fiuméban felállítandó ideiglenes törvénykezés szervez­ete,s költségve­tése tárgyában. A fiumei kérdés tárgyában a képviselőház­­nak I. 1870. évi márczius hó 15-én hozott hatá­rozatával felhatalmaztatott a minisztérium, hogy addig is, mig a függő kérdések véglegesen meg­oldatnának, egy provisoriumot állítson fel. Midőn a minisztérium a fiumei ideiglenes törvénykezés rendezését a nyert felhatalmazás alapján munkába vette, nemcsak Fiume városának az anyaországgal való minél szorosabb csatlako­zására irányuló óhaját kell e tekintetbe vennie, hanem szem előtt kellett tartania a horvát-slavon országok országgyűlésének azon nyilatkozatát is, a­melyben az autonóm jogok épségben tartása lön hangsú­lyozva; valamint azon körülményt is, hogy Fiumé­ban majdnem két évtized óta a polgári és bün­tető törvénykezés terén ugyanazon törvények van­nak tényleg hatályban, a­melyek horvát-slavon országokban, — a­mi ez utóbbi országok és Fiume közt a jogfogalmakban és szokásokban bizonyos közösséget eredményezett, s a törvénykezés ideiglenes szervezésére nagy befolyást gyakorol. Ezen tekintetek figyelembe vétele mellett két szempont volt a minisztériumra nézve irányadó: az első az, hogy a Fiuméban felállítandó törvénykezési hatóság hatásköréből kizárassanak mindazon ügyek, melyek az 1868 : XXX­ t. sz. szerint törvénykezési tekintetben horvát-slavonor­­szágok autonóm ügyeinek sorába tartoznak; a másik pedig az, hogy mivel a provisoriura feladata úgyis csak átmeneti intézkedésekből áll, ezen átmeneti korszakban a törvénykezés rende­zésénél a fősúly a gyors és pontos igazságszolgál­­tatás biztosítékaira fektetendő. A minisztérium ennélfogva a horvát bán hozzájárulásával a fiumei törvénykezést illetőleg az alábbi ideiglenes szervezetet alkotta, mely ő Fel­sége legmagasabb helybenhagyását is kinyerte, és pedig: I. Fiuméban egy elsőfolyanodású bíróság­­ál­líttatik fel, mely áll egy elnökből, négy rendes bíró, — köztük egy tengerészeti előadóból, egy ügyészből, két jegyzőből, kik szavazati joggal ru­háztatván fel , szükség esetére, mint előadók és szavazók fognak alkalmaztatni, végre a kellő se­gélyszemélyzetből. Ezen bíróság hatásköre kiterjed: a) tengerészeti ügyekben, melyek az 1868. 30. t. ez 9. és 48. §§-ai értelmében mind törvény­hozás, mind pedig törvénykezés szempontjából a magyar birodalom közös ügyei közé tartoznak, — az összes magyar-horvát tengerpartra; ellenben: b) egyszerű kereskedelmi és váltó ügyekben, melyek az 1868. 30. t. ez. 9. és 48. §§-ainak egybevetése szerint csak törvényhozási tekintetben vehetők a magyar birodalom közös ügyeinek, — valamint c) a polgári és büntető ügyekben is, a­me­lyek ugyanazon törvény szerint Horvát Slavonor­­­szág autonóm­ hatásköréhez tartoznak, — csak Fiume városára és kerületére. Megjegyzendőnek tartom e helyen, hogy a létszámba felvett négy bíró közül az egyik az egyes bírósági teendőket is el fogja látni, s hogy a költségvetésben az „átalános kiadások“ czime alatt előforduló pénzalapból ezen egyes bíróság költségei is fedezendők lesznek, s hogy ezen, in­kább politikai, mint törvénykezési tekintetek ál­tal igényelt első bíróság költségeinek előirány­zatánál a lehető legnagyobb takarékosság tartatott szem előtt. II. A­mi a felebbviteli perfolyamot illeti, ez iránt következő megállapodás jött létre, és­pedig: a fentebbi a) pont alatt említett tengeré­szeti ügyekre nézve: másodfolyamodásu biróság a pesti kir. Ítélő tábla, melynél ezen ügyek elő­adása végett egy tengerészeti előadó-birói állomás 3000 frt. fizetéssel és a szabályszerű lakbér-i­llet­­ménynyel rendrízererittetik ; a b) és e) pont alatt elsorolt minden egyéb ügyekre nézve pedig­ másodfokú biróság a báni tábla. IH. Végre harmad-folyamodása vagyis leg­főbb biróság az I. szakasz a) b) c) pontjai alatt előszámlált minden ügyekre nézve a magyar kir. kúria legfőbb itélőszéki osztálya, melynél ezen ügyek ellátása végett két horvát és egy fiumei tag számára összesen három új bírói állomás és pedig kettő a magasabb fizetéssel s a szabály­szerű lakbér-illetmé­n­ nyel rendszeresíttetik. A­mi a tengerészeti ügyeket illeti, miután ezek mind törvényhozási, mind pedig törvényke­zési tekintetben a magyar birodalom közös ügyei közé tartoznak; ezekre nézve az előadottól eltérő intézkedés nem is képzelhető,­­ csakhogy mi­után ezen ügyek előadása különös szakképzettsé­get igényel, e végett egy szakértő bírói állomás rendszeresítéséről kellett a pesti királyi táblá­nál gondoskodni. A­mi pedig az egyszerű kereskedelmi és váltó ,­ továbbá a polgári és büntető ügyeket illeti, hogy azok másod folyamodásilag­ a horvát­országi báni tábla és nem a pesti kir. ítélő tábla hatáskörébe vonattak: ezen intézkedés azon kö­rülményben leli indokolását, hogy a Fiuméban ér­vényben levő osztrák polgári és büntető, továbbá kereskedelmi és váltótörvények oly mérvű isme­rete, a­mely az igazságszolgáltatás magas felada­tának megfelelne, a pesti kir. tábla tagjaitól alig volna követelhető , a­mi a kir. kúria legfelsőbb itélőszéki osztályára nézve nem áll, mert ezen fó­rum illetősége Erdély területét is magában fog­lalja, hol legnagyobb részben még szintén az osztrák törvények állanak fenn, é­s így e fórum egybeállításánál kellő tekintet volt azon ismere­tekre, melyek a pusztán Magyarországra kiható pesti kir. táblánál nem szükségesek. Minthogy pedig az előadottak szerint Fiume összes törvénykezési ügyei harmad,­folyamodásilag a kir. kúria legfőbb itélőszéki osztályánál össze­­pontosulnak, s ez által ezen legfelsőbb fórummal tetemes­ munkaszaporodás várható, ezek feldolgo­zása végett, megfelelő személyszaporításról is kel­lett gondoskodni, s pedig olyképen, hogy a bírói karban úgy maga Fiume, mint Horvát- és Slavon­­ország is megfelelőleg képviselve legyenek. Szükségesnek tartom még felemlíteni, hogy a fiumei elsőfolyamodású bíróság hatáskörébe tartozó minden ügyekre nézve a felebbvitel minden sta­diumaiban s igy a báni táblánál is a magyar bírói ügyviteli szabályok lesznek kötelezők, s hogy: a fiumei első folyam, biróság fegyelmi tekin­tetben a pesti kir. Ítélő tábla alatt fog állani, mint a mely biróság tengerészeti ügyekben amúgy is N­­od folyamodása fóruma lesz a fiumei tör­vényszéknek ; végre hogy a Fiumében felállítandó első biróság szervezése s alakítása, valamint a pesti kir. ítélő tábla, s a kir. kúria legfőbb itélőszéki osztályá­nál szaporítandó bírói egyének kinevezése iránt kizárólag a magyar központi kormány van feljo­gosítva a kellő intézkedéseket megtenni, az ezen alapelvek nyomán egybeállított költ­ségvetés tesz összesen 51.800 irtot. A VI. osztály decs. 1-jén d­. e. 10 órakor az országházban szokott helyiségében ülést tart. Tárgy : az irtványokról szóló törvényjavaslat. A huszonötös bizottság eddig a következő öt megyére nézve állapodott meg a törvényszékek, s nagyobb és kisebb bizottságok székhelyeit ille­tőleg : 1. Mosony megyében lesz egy tvszék Magyar­óváron, és három bíróság, u. m. Magyar­óváron, Rajkán és Nezsideren. Ezek közül egyelőre egy sem ruháztatott fel telekkönyvi hatósággal, tehát ez az egész megyére nézve Óváron lesz. 2. Sopron megyében egy tvszék — Sopron­ban, 8 biróság: Kis-Márton, Kapuvár és Csorna t. k. hatósággal; Sopron, Nagy-Mádon, Felső Pu­­lya, Ságh, Eszterház pedig anélkül. 3. Győrmegyében 1 tvszék , t. k. hatóság Győrben. Jr. bíróságok Szentmártonban, Győrött és Téthen. 4. Komárommegyében 1. tvszék Komárom­ban. T. k. hatósággal is felruházott biróság Pes­metén és Tatán. 2 kisebb jrbiróság Komáromban és Kocson. 5. Székesfejérmegyében 1. tvszék : Sz. Fejér­­várott. Öt jrbiróság, melyből Bicske és Sárbogárd t. k. hatósággal, Székesfej­érvár, Moór és Ercsi a nélkül.­­ A horvát országgyűlés nov. 26-iki ülésében nagy zajt költött dr. Berlics interpellátiója. B­e­r­l­i­c­s ugyanis felhozza, hogy átalánosan kire jár, miszerint Rauch dr. Lupcina jószága után már négy éve tartozik az adóval, úgy hogy ez összeg 17000 írtra rúg, mig más polgárok és lakosoktól az adót azonnal executió útján hajtják be. Ennél­fogva kérdi : e hit igaz- e vagy sem, s ha igaz, e moratórium mily privilégiumon alapszik. A lakos­ság megnyugtatására szeretné e privilégiumot ki­­hirdettetni. Az interpelláló példátlan zajjal fogadtatott s heves vitát idézett elő, melynek vége az jön, hogy Zlatorovics indítványára az interpellátiót a ház visszautasította s arról tudomást sem vett. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése nov. 1z-ím­. Somssich elnök bemutatja Fálk Miksa Kő­szeg kerületi képviselő megbízó levelét. Kérvények Kállay Ákos benyújtja N. Kalló köz­sége kérvényét, melyben a kis törvényszék ott hagyá­sát kérik. Csiky Sándor Eg­r város részéről három kér­vényt nyújt be. Egyikben a törvényszék ott hagyását, a másikban pedig azt kéri a háztól, hogy Egernek szab. királyi várossá emelését pártolja ; a harmadikban pedig azt kéri, hogy a Gyöngyösre tett sóhát ismét Egerbe he­lyeztessék. Komárommegye Nagy Megyeri­­ városa egy Zámory K. által beadott kérvényben járásbíróság fölállí­tását kéri ; hasonlót kér Duna-Vecse is a Jankovich Mik­lós által beadott kérvényben. Szirmay Ödön a tolcsvai izr. hitközség részéről ad be kérvényt, melyben kijelenti, hogy­ az izr. községek szervezése ellen a tolcsvaiak ré­széről a házhoz beadott kérvény aláírásai hamisak. A pénzügyi bizottság jelentése: Széll Kálmán jegyző olvassa a pénzügyi bi­zottságnak a czukor­adóról, a bor és húsfogyasz­­tási adóról, a pénzügyi törvényszékek ideiglenes fentartásáról, a bélyeg és illeték, valamint a díjak iránt fönálló szabályok meghosszabbításáról, a házközösségnek Horvát és Slavonországokban rendezése alkalmával felmerülő okiratok bélyeg­­mentességéről, a közadók biztosítása és behajtá­sára vonatkozó törvény némely rendeletének mó­dosításáról és a vasutak és csatornák állami ka­matbiztosításából eredő fizetések fedezésére szol­gáló tartalékalapról szóló miniszteri törvényjavas­latok tárgyában beadott jelentéseit. A bizottság az adótörvényeket általánosság­ban elfogadja, a részletekre nézve némely módo­sításokat ajánl, melyek legfontosabbikka az­, hogy miután a jelenleg fenálló adótörvényekre nézve a törvényhozás — a pénzügyi bizottság kezdeménye­zése folytán — azt határozta, hogy érvényünk csak egy évre terjesztendő ki, ezen adótörvények hatálya is csak 1871 év végéig maradjon ér­vényben. A kamatbiztosítási alapról szóló törvényjavas­latot a bizottság elfogadásra nem ajánlja, mert né­zete szerint oly alapnak felállítását, a­melynek nemcsak jövedelmei költhetők el, de melynek egész álladéka is felhasználható, a pénzügyi bizottság nem tartja helyes és indokolt intézkedésnek, mi­után előre látható, hogy ezen alap a legközelebbi néhány év altat teljesen kimerittetnék és akkor az állam folytonos dotatiójára szorulna. Ennélfogva inkább a pénzügyminiszternek az 1868 LI. t. sz.-ben kimondott kötelezettség alól való fölmentetését hozó javaslatba. Új törvényjavaslatok Kerkapoly K. pénzügyminiszter következő törvényjavaslatokat mutat be: a földadó, l­áz­adó, jövedelmi, személyes kereseti adó, és a do­­hány-egyedáruságra vonatkozó törvények hatályá­nak egy évvel továbbra leendő meghosszítása, (Mozgás a baloldalon) és az első háromnak némi módosítása iránt. Az állandó igazoló bizottság elő­adója jelenti, hogy gr. Szapáry Gyula és Farkas Gyula a szabályszerű 30 nap fentartása mellett igazoltattak. A tegnapi szavazás eredményét Majláth I. jegyző olvassa föl, mely szerint jegyző lett Parcsetich Sándor, csanádi Szontagh Pál pe­dig a könyvtári. Mito­slay Sándor a közalapítványi bizottság tagja, és Parcsetich póttagja. Irányi Dániel kéri a házat, hogy engedje meg, mikép egyik közelebbi ülésben indokolhassa azon határozati javaslatát, melyet a múlt ülésszak alatt adott be, s mely szerint a kormány köteleztetnék, hogy az ország állapotáról minden évben minisz­­tériumonként jelentést adjon be. Ghyczy K. Múlt ülésszakban beadott indítvá­nyokat szükség újra beadni. Legczélszerűbb volna, ha Irányi újólag beadná, s annak fölvétele iránt akkor lehetne határozni. Iványi: habár az előbbi ülésszak alatt a fel­nőttek oktatására beadott indítványánál e szem­pont nem használtatott, s a miniszterekkel szem­közt sem áll, kész a javaslatot újra beadni. Csanády S. arra hivatkozik, hogy épen ma osztották ki nyomtatásban a felnőttek iskolázásáról szóló, még a múlt ülésszak alatt Irányi által be­nyújtott javaslatot, tehát a legutóbbi idők gyakor­latát óhajtja tekintetbe venni. Szavazásra bocsáttatván, hogy kívánja-e a ház Irányi indítványát napirendre tűzni, a több­ség tagadólag határozott. Elnök a legközelebbi ülés napirendjére a vadászati törvényjavaslat tárgyalását indítványozza. Ghyczy K. ellenzi ezt, mert valószínű, hogy tárgyalásra hosszabb időt vesz igénybe, holott a pénzügyi bizottság által beadott törvények sokkal fontosabbak. A községek rendezéséről szóló ja­vaslat fölötti jelentés is be fog adatni rövid idő alatt. Fölkérendő tehát a központi bizottság, hogy e jelentést adja is be mielőbb. (Helyeslés.) Horváth Boldizsár igazságügyet- szintén a vadá­szati törvényjavaslat tárgyalásának elhalasztását kéri. Ennek tárgyalásával az osztályok tárgyalásai is háborítva lennének, s a miniszterek is alig képe­sek arra, hogy osztályüléseken és nyilvános üléseken is jelen legyenek. Kéri a házat, ne tart­son addig ülést, míg az osztályok az ugyanezen jogviszonyokra vonatkozó úrbéri birtokviszonyok­ról szóló javaslat tárgyalását be nem végezték.­­ A legközelebbi ülés napját tehát az el­nök nem tűzte ki. ja, hogy a szerbek és románok őszinte jó­indu­latát csak akkor vehetjük majd számításba, ha Muszkaország nagyhatalma meg lesz törve. A­­z Egyház az autonomikus 9-es bizottságot oly intézmények mondja, mely megfosztja a ka­tolikusokat, papokat és világiakat egyaránt, tör­vényhozási, ellenőrködési, felelősségre vonhatási jo­guk gyakorlásától. Lapszemle. A Reform. Ha diplomatánk most, úgymond, midőn Poroszország le van kötve, könnyelműen megy a kongressus hálójába, úgy ne is kisértse meg cseresnyét enni Bismarckkal egy tálból oly időben, midőn ennek mindkét keze szabad. Az I. Lloyd a pánslavistikus törekvésekkel szemben megelégedéssel látja, miként Szerbiában á átalában a délszlávoknál mindinkább erős gyö­keret ver az önállóság érzete. A Hon szerint legjobban megakasztja az osztro­­magyar diplomatát, hogy többé semmi hagyomá­nyos politikát nem követhet s valami újat kell kitalálnia. A P. Lloyd csak azon esetben látja helyén a konferenciát, ha Oroszország világosan kijelent, hogy annak határozataiban teljesen meg fog nyu­godni, míg ha ezt nem teszi, nagyon valószínű, mikép csak időt akar nyerni további készülő­désekre. A P. Napló úgy látja, hogy Oroszország a konferencia elfogadása által csak nyerhet s néhány hóval később, különösen a franczia háború befe­jezése után még hatalmasabban léphet fel. A N. fr. Lloyd a magy. földhitelintézetre vo­natkozó 1. javaslatról szólván megjegyzi, hogy a baloldali kör kész elfogadni az ezen intézetnek biztosított előnyöket, de azokat egyszersmind va­lamennyi földhitelintézetre kiterjesztetni kivánja. A M. Újság szerint a terjeszkedési vágy meg­rögzött politikája az orosz uralkodó családnak s e terjeszkedés sikeresitésére bármikor szívesen teszi szlávkérdéssé a keleti kérdést. A M. Állam a keleti ügyről szólván úgy lát­ Déli posta. Páriából Jules Favret ismét Versaillesba­n várják újabb fegyverszüneti alkudozások végett; a poroszok hajlandók Parisnak kapitulatió ese­tére ugyanazon feltételeket biztosítani, mint Ver­­dunnek, t. i., hogy a békekötés után hadiszereit mind visszaadják. A Loirenál a helyzet kedvező a fran­­cziákra nézve s Frigyes­ Károly 28-án érzékeny vereséget szenvedett. Közelebb ismét nagy csata várható e helyütt, az ellenség Vendôme mellett szándékozik a franczia sereg balszárnyát bekerí­teni. K­é t a­­­r­t hir szerint beadta lemondását s Bourbaki neveztetett ki a 19. hadtest parancs­nokául. Crémieux és Glais-Bizoin a loirei had­­sereghez indultak. Man­teuf fél 27-én Amienstől délre elő­nyösen harczolt, a királynak nejéhez intézett sür­gönye szerint, a francziák ellen, kik néhány ezer embert vesztettek s 700 foglyot s egy zászlót hagytak hátra, de a poroszok vesztesége sem jelentéktelen. Toursi hírek szerint a németek 25- kén St­­ Calaist megszállván, Cosme felé indultak. 27-én Tourstól 27 kilométernyire egy porosz csa­patot jeleztek, mely hihetőleg a nagy ködben el­tévedt. Brüsselben az a hír, hogy Eugenia csá­szárné oda érkezett. A német nemzeti liberális párt né­met Ausztriát csatlakozásra kívánja felszólítani az egységes Németországhoz. Az észt német had­ügyminisztérium a Landwehr zászlóaljak létszámát az őrzésekre bízott foglyok nagy számának követ­keztében 800-ról 1000 re rendelte felemeltetni. Granville válasza a keleti kérdésben ma indíttatott Pétervárra. A korábbi tiltakozáshoz szi­gorúan ragaszkodik, de mindamellett békülékeny s az ügy békés elintézésére nyújt kilátást.­­ Gort­­schakoff pedig tudatta Brunow londoni orosz követtel, hogy Oroszország kész Bismarck javas­latát elfogadni Egy toursi sürgöny némi felvilágosítást nyújt a loirei­­hadsereg stratégiai mozdulatairól s a német haderőkről, melyek Yonne és Eure de­­partementek közt terjeszkednek ki. Montargis és Gien felől a francziák megtartották állásukat, de az ellenség megváltoztatván támadási tervét, köz­pontját jobb szárnyának erődítésére Mans felé mozdította, mely manoeuvre a francziákat arra kényszeritette, hogy szélső bal szárnyukat a köz­pont felé vonják s igy a Loire fedezése végett Clateaudint hihetőleg ismét oda fogják hagyni. — A poroszok Mondoubleau felé nyomulnak. Az ukránok Freteválnál Vendôme mellett a va­sutat fenyegetik. Evreuxnél a poroszok erős ellenállásra találtak. — A garibaldisták a németeket Auxonneban meglepték és megfutamítot­ták, 30-at leöltek s 9-et elfogtak közülök. St. - Omerben, Cherbourg, Conlie, Nevers, La Rochelle, Bordeaux, Clermont-Ferrand, Toulouse és Lyon­ban az ujonczok kellő begyakorlása végett tábo­rok rendeztettek be. A Chaudordy versaillesi útjáról kerin­gett hírek koholmányok, ő ez ideig ki sem moz­dult Toursból. A poroszok 25-én elfoglalták Vi­­brayt és Savignyt s rendeltetések hihetőleg ma­gukat Mans és Tours közé ékelni. A poroszok roppant éberséget fejtenek ki; éjjel táboraik sod­ronynyal vannak körülkerítve, melyekre vészha­­­rangok alkalmazvák. Chateaudunból egy franczia csapat ,Brou felé indulván Yennesnél poroszokra bukkant s azokat megtámadván, megfutamította. — Lilléből szintén ütközetről írnak Bover mellett, hol a poro­szok szuronynyal vezettek vissza s veszteségük háromszor fölülmúlta a francziákét. Németország, Berlin, nov. 27. A porosz képviselőház ülésében e hó 26 án egy újabb hadikölcsön felett vitatkoztak. A kor­mány javaslatát az új kölcsönre nézve felhasználta négy socialdemocrata egy hathatós tüntetésre. A „Noidd. Allgem.“ mely, mint tudnivaló, Bismarck or­gánuma, ironikus módon „social quartet“ és „négyes fogat“-nak nevezte el Bebel és Liebknecht beszédeit, melyet Schweitzer és Hasencle­­ver szavazatukkal támogattak. A socialdemokra­­ták erélyes ellenzései mit sem használtak. Bár Be­bel és Liebknecht megvetve a roppant nagy több­ség kegyét élénken roszalták a háború folytatását a franczia köztársaság ellen és megbuktak határo­zati javaslatukkal, mely szerint „a kívánt enge­dély a háború további­ folytatására meg nem adan­dó és a szövetségi kanczellár odaműködjék, hogy lemondva franczia terület annexiójáról, mielőbb békét kössenek a franczia köztársasággal.“­s kétségtelen, hogy az eszmék nyilvános kihirdeté­se meghozza illő gyümölcsét annál is inkább, mi­vel eddigelé a béke megkötését és az annexioná­­lis tervek elejtését egész Németországban Jakobin kívül ki sem merte hangosan sürgetni. Röviden ecsetelem ama jelenetet, melyet a porosz képviselő­házban Bebel és Liebknecht szó­noklatukkal előidéztek. „Néhány hét elég volt arra, — úgymond Be­bel — hogy egy hatalmat megtörjünk, mely buká­sával Francziaországot és minden szabadelvű moz­galmat elnyomott. Bukásával mellőzve lett az, ki a háborút okozta. Bonaparte Lajos, ki egykor fe­jedelmek, herczegek és herczegnők hódolatának tárgya volt, fogoly, német földön van. Őt nevezte ama trónbeszéd, melylyel a porosz király július­ban az országgyűlési üléseket megnyitotta, az egyedüli bűnösnek s politikája következményeinek a szerencsétlen háborút. Tisztelettel emlékezett meg a megnyitó beszéd a nagy franczia népről. Tisz­tán és világosan jön kiderítve, hogy a mi kormá­nyunk a franczia uralomnak és nem a népnek tu­lajdonba a háború okát. Nos hát! miért nem kö­töttünk békét .Sedan után? Miért buzognak még

Next