Ellenőr, 1871. április (3. évfolyam, 198-226. szám)
1871-04-01 / 198. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 ft. — kr. Évnegyedre . I 6 ft. — krt. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 , 80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el 198. szám. Szombat, április 1. 1871. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri A nyilt tér egy petit sora 30 ka. beigtatásáért . . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, két sas-utcza 14. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reklamátiótt Légrády testvérek irodájába (2 sas-utcza 24. sz.) intézetnlök. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadóhivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. és Naschter J. ügynöki irodájában . Pest, arany kéz utcza 5. szám. III. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre ...... 10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenfkr kiadó hivatala (Pesten, két sas utcza 14. sz.) Százalék a könyváruig utón történő megrendelések után az „ellenőr“ részéről nem adatik. Az előfizetést legczélszerűbben — mert gyorsan, biztosan és olcsón — eszközölhetni postai utalványozás által. A katholikus congressus határozatai. A katholikus congressussal, mely tegnap tartotta zárülését, lapunk egy darab idő óta oly keveset foglalkozott, hogy az utolsó héten fölöslegesnek tartottuk már csak kivonatilag is közölni ama meddő vitákat, melyek e gyülekezet kebelében lefolytak. Az „Ellenőr“ olvasói érdekében vélt eljárni, midőn kiküszöbölte hasábjairól a congressusi szónoklatok ezerszer elcsépelt üres szalmáját. Mi még tudósítás alakjában sem szeretjük colportálni az ultramontanismus ismert érveit, s azért azt hisszük, hogy olvasóközönségünk csak elismeréssel fogadta szerkesztőségünk amaz intézkedését, mely a közelebb múlt napok alatt megfosztá lapunk barátjait ez émelyítő tárgyalások elolvasásának kétes élvezetétől. Most azonban midőn véget ért a congressus és előttünk fekszenek egész csodaszerűségekben tevékenységének szörnyszülöttei — kötelességünkké válik a jól végzett munka teljes tudatában szétoszlott többé és kevésbbé szent férfiak művét fejtegetésünk tárgyává tenni, nehogy hallgatásunk közönyre magyaráztassék. Nincs szükségünk arra utalni, hogy mindjárt eleve csak a legroszabbat vártuk e gyülekezettől, melyben a magyarországi katholikusok autonómiája felett a legcsökönyösebb elemek határoztak. Az eredmény, amint az a congressus határozataiban előttünk fekszik, igazolta sejtelmünket, sőt bizonyos tekintetben túlszárnyalta azt. Mert ha mindjárt meg is voltunk győződve arról, hogy a congressus határozatai nem fognak találkozni a katholikus hivek aránytalan többségének meggyőződésével , meg sem mertük volna hinni, hogy a congressus oly papi gyámságot hozzon be, mely tökéletes kijátszása a katholikus hivek jogainak és lealacsonyítása a világi elemnek a hierarchiával szemben. Hogy nyíltan és leplezetlenül kimondjuk, ezen katholikus congressus nem volt egyéb szemfényvesztő mutatványnál, melynél csak a szereplők mulattak jól és találtak meg dús hasznokat, míg a katholikus hivek nagy néző közönsége busásan fizette meg reményét és várakozásait. Van-e a congressus határozatai között csak egy pont is, mely a hivek jogos befolyásának bármi csekély tekintetben tért engedne ? Nem határozott visszaesést jelölnek-e a congressus megállapodásai, előmenetel és méltányos engedmények helyett? Ha a katholikus hívek tudomásul veszik a hozott határozatokat és fölvetik maguk előtt e kérdéseket, tisztában lesznek arra nézve, mit tartsanak a tegnap szétoszlott congressusról és azon munkálatról, melyet közös gyönyörködésünkre hátrahagyott. Legkevesebb szándékunk sincs tagadni, hogy főpapjaink a lehető legjobb rendbe hozták szénájukat a congressusi többség által elfogadott munkálatban. Valóban igen igazságtalanok lennénk, ha nem ismernék el ama rendkívüli ügyességet, melylyela magyarországi hierarchia képviselői biztosítani iparkodtak maguk számára e határozatokban mindazt, ami már meglevő hatalmukat consolidálja és szélesbíti s a világi elemet teljes és föltétlen gyámságuk alá tereli. Ismételjük, nincs szándékunk kétségbevonni főpapjaink diplomatiai körmönfontságát, mert a hierarchia érdekében alig lehetne ravaszabbul és előnyösebben megoldani az autonómia kérdését, mint azt a kongressus határozatai teszik. Mert míg egyrészről e megállapodások által a katholkus egyház teljesen kiesik az állami befolyás hatásköre alól, addig másrészről ugyane határozatok minden hatalmat a főpapság kezeiben összpontosítanak ugyanúgyira, hogy a katholikus autonómia kérdésének ilynemű megoldása által Magyarország államot teremtene az államban. Oly államot, melyben a hierarchia korlátlan hatalmat gyakorolna a világi elem fölött, is mely a római papuralom minden merényesének kivitelére segédkezet nyújthatna, anélkül, hogy ebbe a tulajdonképi államnak beleszólási joga volna. Hanem hát a Simorok és dárdahordozó Virgiliusaik nem képviselik és nem képviselhetik Magyarország szabadelvű katholikus többségének meggyőződését. S ha a katholikus hivek eme többsége nem akar csak kifacsarásra szánt czitrom lenni a hierarchia kezeiben, ám tiltakozzék országszerte a congressus sötét határozatai ellen teljes sulylyal s a megsértett önérzet fölháborodásának egész hatalmával. Joga van hozzá, mert lelkiismeretének szabadsága fölött akarnak határozni. Ez azonban katholikus polgártársaink magánügye. A mi azonban nem magánügy, a mi mindnyájunkat mint magyar állampolgárokat felekezetkülönbség nélkül elsősorban érdekel, az abban áll, hogy a magyar törvényhozás ne adja semmi föltét alatt sem beleegyezését a congressus e határozataihoz. Rajta áll őrködni minden oly kísérlet fölött, mely meg akarja csorbítani az állam jogait hatáskörének megszorítása által. S a katholikus hivek, kik a congressus határozatainak szentesítése által föltétlenül kiszolgáltatnának a hierarchia önző és szabadságellenes befolyásának, joggal követelhetik a magyar törvényhozás interventióját ez ügyben, mely mindnyájunk ügyévé vált, kik meg akarjuk csorbutlanul őrizni az állam jogait az egyház túlkapásaival szemben, s kik biztosítani akarják a lelkiismereti szabadságot minden állampolgárnak. Az ország sürgősen óhajtja ismerni a kormány álláspontját ez ügyben, mely nem tűri a huzavonát és megköveteli a haladéktalan véleménynyilvánítást. Pauer kultusminiszter úr, kinek magatartására legkiváncsibb a közvélemény, már rövid idő múlva oly helyzetben lehet, hogy föltárhatja ez ügyre vonatkozó intenzióit és nézeteit s reméljük, hogy határozott és erélyes állást foglaland el a főpapi uralom merényletével szemben. (B.) A baloldali kör szombaton, április 1-jén délután 5 órakor értekezletet tart. Buffet. A községi törvény megszavaztatott azon viriis kiváltsággal egyetemben, mely Tóth miniszter úr szerint szükséges, hogy a kapatos osztály irányában közeledésre nyerjen ingert a nép. Ki hitte volna, hogy az egyesülésre legbiztosabb mód az, ha válaszfalakat emelünk az illetők közé. E találmány túl tesz a kínaiakon. Az ellenzék nem járult e mandarin törvényjavaslat elfogadásához. * Említettem a minap, hogy Horváth miniszter urat a főrendi házból hívták el szavazatát adni azon virilis kiváltság községi megállapítására, melyet nem szavazott meg a megyei rendezés alkalmával. Érdekes tudni, hogy ezen berendeltetése gróf Andrásy Gyula parancsára történt. Szép dolog, mikor ily kordában lehet tartani még azon embert is, ki — többszöri állítása szerint — szeretne szabadulni a miniszterségtől. Ami a kormányelnököt illeti, ő jól teszi, ha parancsol annak, ki engedelmeskedni kész. Volenti non fit injuria.* Az úrbéri maradványok kérdése előkerült végre, s elég gyorsan tárgyaltatik, daczára egyes kísérleteknek, melyek egy jó ügy érvényesülésének elodázhatlanságát is kizsákmányolni szerették volna az állam rovására és zsebeik érdekében. Ha nem hol marad a fődolog, a regálék törvényjavaslata ?* A kálvinismusát paróka alá rejtett Jókaihoz jön intézve két latin vers is. Az egyiket Ovidiusból idézte Németh Albert, a másikat irta Prick József. Álljanak itt ezek is, Kolozsvárra rándult barátunk tiszteletére. * Venit odoratos Elégia nexa capillos Et pata pes illi — longior alter erat. Forma decens, vestis tenuissima, vultus ama:.tis ln pedibus vitium: causa decoris erat. * Divo Jókaio calvino, charissimo sodalí, cum caput venerabiliter calvum, pulchro caliendro adornari curasset. Felix Jokaius docuit quern Musa pöesim, Uxorem pulchrem cui dedit alma Venus, Pluto divitias, Pallas sapientis honores. Gracia vult pariter mittere dona tibi, Ecce Deae properant oruare caput caliendro, Floret sic capitis, sic operumve decus! Albescunt erines miseris mortalibus Aevo ;-ed mutare comas nil tibi More potest Deliciae divum fulgens aeterna juveuta Iu Te nullám vim fata habere queunt. Josephus Pri ck. Pestini n a ante Kalendas Apriles Anno Domini 1871. Berlin, márcz. 29. London városánál vagyok szállva. Jóravaló vendéglő. Délben társas-ebédet eszünk mindnyájan, én legalább még nem látttam, hogy valaki máskép is étkezett volna. Az asztalnál körülbelől 70—80-an vagyunk mindennap. Első nap két fiatal ember közé kerültem. Mindkettő amerikai volt, kik azonban egymást és oly kevéssé ismerték, mint én őket. Az egyik nem tudta miről beszélek, midőn Magyarországot emlegettem neki, a másik csak az iránt nem volt tisztában magával, hogy miféle nyelvet beszélnek a magyarok : francziát, angolt vagy németet? A két fiatal ember társaságát hamar megelégeltem. Keveset tudtak és amit tudtak is, nehezen bírták elmondani, s fölkértem a vendéglőst, hogy jövő ebédre más helyet adjon. Az asztal balszárnyához vágyódtam, hol képviselők voltak. Másnap már köztük is voltam s egy hannoveri képviselővel rögtön megkötöttem a barátságot. Azt hiszem, lesz egy kis hasznom belőle. Ami a poroszok nyelvét illeti, nagyon nagyon nehéz velük beszélni. A férfiakat még csak megértem, de a nőkkel — boltokban és conditoresekben — nem bírok boldogulni. Diskursusba nem ereszkedhetem velük. Roppant gyorsan és selypül beszélnek. Ha valamit szólnak hozzám, megkérem őket, hogy mondják el még egyszer, de lasabban. Hanem, ami nekik már lasabban van, nekem még mindig oly gyorsan van mondva, hogy míg az első szó fölött gondolkozom, ő már kibeszélte magát. Különös, hogy engem első tekintetre mindenütt muszkának tartanak, Drezdában is, itt is. Csávolszky Lajos. Hogyan ítélt egy osztrák főherczeg és katholikus főpap a jezsuitákról 1793-ik évben.? Midőn Mária Therésia legifjabb fia Ferencz Miksa osztrák főherczeg, kölni választó fejedelem és münnsteri püspök 1793 ik évben a trieri v. f. miniszter Dominique-től felhívást kapott, hogy a német birodalom többi főpapjaival együttműködjék közre a jezsuita-rendet ismét visszaállítani, mint azon leghatalmasabb védbástyát, melylyel a már Németországban is mindinkább elterjedő forradalmi eszméket elfojtani és a vallásosságot gyarapítani lehet, a felszólításra tagadólag felelt, s közreműködését visszautasítván, ellenzését következő érvekkel támogatta: „Attól félek, hogy a jezsuiták behozása által csak izgatottságot idéznénk elő, és nagyobbítanák a zavart. Én, istennek hála, soha sem voltam jezsuita,..................hanem csupán azon igyekeztem, hogy jó keresztény legyek. A tudósok elágazó véleménye és a papi rendek különbsége annyi különféle factiókat idézett elő Krisztus egyházában, hogy én, részemről inkább hajlandó volnék a clerus ily alosztályainak kevesbítését, mint szaporítását indítványozni. A jezsuiták, amennyire őket a történelemből és tapasztalásból megismerni tanultam,...................az udvari és állami cselszövényekbe ártották magukat, és más irányban ugyanazt vitték véghez, amit mai napság az illuzuiiatusoknak terhére rónak. Véleményem szerint államszolgáknak idegen befolyástól,2) bárhonnan jöjön is az, függetleneknek kell lenniök, és egyedülia közjót akadálytalanul előmozdtaniok !“ Ámbár a jezsuita befolyás következményei nem voltak oly borzadályosak, mint a párisi gyilkossági jelenetek, mit az illuminátusok befolyása vitt véghez, de a közjónak ép oly ártalmára dolgoztak,— a királyok feje nem hullott el ugyan vérpadon, de életüket orgyilkosság által vesztették el. — A jezsuiták sok jót eltávolítottak, sok pompás intézetet beszüntettek, sok kitűnő elmét eltettek láb alól, mert tervek kivitelére eszközül föl nem használhatták. Ők katholikus országokban a tanulmányokat kezükre kerítvén, minden véleményre tetemes befolyást gyakoroltak. Ők az államot legnagyobb tehetségű ifjaitól megfosztották, mert azokat intézetükbe gyenge koruktól kezdve ügyesen belefonták. Ennek folytán a jezsuiták akkori szervezetükhöz képest sokat, sőt mindent keresztül tudtak vinni................Minden mozgató erők szállait, melyekkel az emberekre hatni lehet, kezükben tartották ; pénz, protectio, a fiatalkori tanító iránti engedelmesség, szónokok és gyóntató atyák mind rendelkezésekre állottak. És megint ilyen hatalmat az államban( 5) kellene visszaállítani akarnunk, melynek vezénylete független legyen az ország kormányától, sőt még arra is hatást gyakoroljon ? És ha ezen nagyon veszedelmes lépést merényleni akarnék is, még akkor is, véleményem szerint, ez áldástalan munka lenne.“ „Midőn a jezsuitákat legelőször felállították, akkor a katholikus országokban igen nagy volt — a tudatlanság“ — úgymond a főherczeg és főpap — „tehát a jezsuiták könnyű szerrel hatalmukba kerítették a tanulmányozás és közoktatás egyedforgalmát, a legnagyobb tudósok és legkitűnőbb egyének az ő intézetükbe lőnek bekeblezve, vagy legalább velők összeköttetésben állottak. Most már nincs többé igy. A régi jezsuiták talapzata elenyészett Tudósok, plébánosok, néptanítók, világi emberek mindazon eszközöket felhasználnák most a jezsuita-rend ismért behozatala ellenében, melyeket valaha maguk a jezsuiták alkalmaztak. 6) Ez a még jólelkűleg és kereszténysg gondolkozók kis csoportját izgalomba hozná, elválasztaná egymástól és a vallást teljesen megsemmisítené“. „Az egyházi rendszert Németországban nem a jezsuiták fogják megmenteni, ehez a világi clerus megjavulása szükséges — jelesül, hogy a püspökök és kanonokok hivatalbeli teendőiket maguk végezzék és az egyházi fegyelmet ne tekintsék csupán jövedelmező hivatalnak.“ sat. „Számoljon ön legbuzgóbb közbejárásomra, ha arról van szó, hogy ily eszközöket ragadjunk meg; de korántsem számoljon ön reám, ha arról lesz szó, hogy a jezsuita rend ismétt fölállítása által — lázas állapotot idézzünk elő czéltalanul. Ettől meggyőződésem irtózik.“ Köln, nov. 29-én 1793. Ferencz Miksa kölni választó fejedelem, osztrák főherczeg. *) Fallit enim vitium specie virtutis et umbra. Horácz. 21 Schwarcz Gyula képviselő interpellatiója a „placetum“ felöl ugyanezt vallja.’ 3) „Bécset mosta Zrínyi vére!“ 1671. april 30-án, és 200 éve jelenleg. — *) Status in statu. Igaza van Cavournak , hogy legczélszerűbb: „Szabadegyház a szabad államban.*' 5) Pozsonyba állítólag Spanyolországból számosan jöttek , ingatlan birtokokkal el vannak látva — a belvárosban és a szőlőhegyekben — Hát Kalocsán és N.-Szombatban ?! Külföldi szemle. Pest, márcz. 31. Páris nyugodt, a helyzet változatlan. Ebbe foglalhatók össze az utóbb érkezett sürgönyök. A felkelők között nem nagy az egyetértés. Sok megválasztott községtanácsos lemondott ez állásról, így Delescluze is letette állását, azért, mivel a felkelők azt követelték tőle, hogy tegye le mandátumát, mint párisi képviselő a nemzetgyűlésen. A párisi forradalmárok programmját a „Cri du Peuple“ következőkben foglalja öszsze:„A commune eszméje, mely után a 12. század óta törekedtünk s melyet az erkölcs, a jog s a tudomány helyesel, végre 1878 márcz. 18 án diadalmaskodott. Vele politikai formakép a köztársaság van összekötve, mely egyedül fér össze a szabadsággal s a népszuverainitással. A legteljesebb szabadság a beszélésre, írásra, összegyűlésre s egyesülésre. Az egyén tisztelete s a gondolat sérthetlensége. Az általános szavazatjog souverainitása, mely mindig ura marad önmagának, s mely mindig összehívható s kimondhatja akaratát. A választás elve minden tisztviselőre s hatóságra. A képviselők felelőssége s így folytonos letehetőségük. Az imperatív mandátum, mely a képviselő meghatalmazását s küldetését pontosan körülírja és meghatározza.“ Ezek ugyan igen szép elvek, de meg kell jegyeznünk, hogy a lázadók kormánya már tizenkét napi rövid tétele idején százszorosan megsértette ez elvek mindegyikét. A brüsseli békekonferencia elnapolta magát a párisi forradalom legyőzéséig, mint előrelátható volt. A bonapartisták körében nagy remény uralkodik. Chislehurst és Ostende között, hol számos volt császári hivatalnok és tiszt van, élénk összeköttetés áll fen, és naponként utaznak titkos ügynökök Francziaországba. Eugenia császárné közelebb nyíltan kijelenté, hogy hat hó letelte előtt ismét Francziaországban lesz. A dolgok fölötte roszul állanak ugyan a köztársaságra nézve, azonban reméljük, hogy az ex-császárné e reménye mégsem fog beteljesedni. Az esti lapokkal a következő híreket vettük: A párisi útan alakult „commune“ 28-án és 29-én hét eredménytelen ülést tartott fontos elvi kérdések fölött. Úgy látszik, hogy főleg a municipális főnökök választása okoz komoly nehézségeket, ezután pedig elsősorban ott áll a versaillesi kormánynyal szemben elfoglalandó álláspont kérdése, melyre nézve mindez ideig nem tudtak közös megállapodásra jutni. A második ülésben Tirard hatalmas beszédet tartott a különböző pártok kibékülése mellett, mire legott vád alá helyeztetett. A községi tagok józanabb része azonban erre testületileg oda hagyta az ülést. Tirard pedig lemondását is beadta, minthogy azt tapasztalta, miszerint a községi tanács tagjai egyedül municipális ügyek elintézésére szóló mandátumaikat politikai térre is ki akarják terjeszteni. E lépést hallomás szerint többen fogják követni. A hangulat átalában békés. A torlaszokat különösen a városház táján kezdik eltávolítani; a „Gaulois“ és a „Figaro“, melyeket a közp. bizottság betiltott volt, ismét megjelennek. A „Paris Journal“ a közp. bizottság kiadását fenállása óta három millióra teszi; ennél azonban még többre megy azon kár, melyet a zavargások a kereskedés megakasztása által okoztak. A párisi czukorfinomítók küldöttségileg azon kérdést tettek a közp. kormánynál, megkezdhetik-e ismét iparüzleteket, mire igenlő választ nyertek azon feltétel mellett, hogy munkásaik közvetlen közelükben tarthassák szüntelen fegyvereiket s szükség esetében mindenkor készen legyenek. Thiers kieszközölte Fabrice német tábornoktól, hogy a szerződésileg engedélyezett 40,000 főnyi őrség helyett 80 ezeret tarthasson Párisban, mihez képest a kormány ily erővel képes leendő lázongókat féken tartani. Alaptalan tehát a hír, hogy Versaillesban hadsereg szerveztetik Páris megtámadására , mert az oda vont katonaság egyedül a fenebb említett megállapodás érvényesítésére fog használtatni. A csapatok főparancsnokául Vinoy helyett Barral tk. neveztetett ki. A departementokban minden lázongás kihalt. Marseillban a préfectura épületéről a vörös zászló eltűnt s fekete által helyettesittetett, az ottani felkelő bizottság elnöke, Crémieux Gaston hír szerint elfogatott, a bizottság többi tagjai azonban elmenekültek. A „Kreutz. Ztg.“ egy félhivatalos színezetű levelet közöl Pétervárról az Orosz és Németország között fenálló barátságos viszonyról, mely a czár rokonszenvét Vilmos császár s a koronaherczeg iránt benső barátság s a német nemzet felvirágzása iránt táplált forró érdek gyanánt tünteti fel. Az orosz kormány részéről ez az egyetlen helyes és lehetséges érzület, mondja a levél s egyik részről sem szabad esztelen chauvinismusnak zavarólag közbelépni. Erre a Kr. Ztg. felszólítja a német publicistákat, tartózkodjanak olajat önteni a tűzre s mellőzzék hallgatással a moskvai németellenes politikusok szitkozódásait, melyek csak skandalumra czéloznak. Dr. Jacobi lapja, a berlini „Zukunft“ áprilió 1-én megszűnik, mit a félhivatalos „Nordd. Alig." a következő búcsúztatóval kisér: Politikai szempontból örülnünk kell, hogy e jövő nem akadt termékeny talajra a jelenben, journalistikai szempontból azonban csaknem sajnáljuk ez igen ügyesen szerkesztett lap megszűnését. Amit a kormánynak szemére vetni lehetett, mindaz nagy gonddal össze volt szedve benne, s támadásait sohasem tette pongyolán, de sok szellemmel és ügyességgel. A publicistái működéséről ismert Fadejev orosz tbk, mint az „U. S.“-nak Szt. Pétervárról írják, nemsokára egy új röpiratot fog kiadni. A kefelenyomatok már kézről kézre járnak a beavatottak körében. Amennyire ezek után ítélni lehet, az orosz tábornok új könyve kiegészítése lesz „Oroszország haderői” czímű legutolsó művének, de inkább politikai, mintsem katonai dolgokat fog tartalmazni. Különös érdekkel fog Ausztriában és Magyarországban bírni, mert majdnem kizárólag egy orosz - osztrák-magyar háború eshetőségével foglalkozik. Író e kettős harczban találja orosz szempontból kiindulva a keleti kérdés megoldásának egyedüli és kizárólagos eszközét. Jeligéje az, hogy „a keleti kérdést nem lehet Konstantinápolyban, hanem csak Bécsben megoldani.“ Megjegyzendő, hogy Fadejev nem veszi tekintetbe Poroszország szövetségét, sőt azon feltevésből indul ki, miszerint Oroszország Ausztria-Magyarország ellen egyedül fog állani, holott utóbbi mindenesetre Törökországot fogja maga mellé szerezni. Valószínű, hogy nemsokára többet is fogunk megtudni az érdekes munka tartalmából. Lapszemle. A Hon a német kir.gyűlés felirati javaslatával foglalkozván, a diadalmámor és az ez által nevelt porosz befolyás folytán — kiindulásul elégnek tartja azt, habár programainak az egész nagyon kevés. A P. Napló szerint a hierarchikus befolyás a kath. kongressus szabályaiban a legleleményesebb raffinirozottsággal van minden ügyben biztosítva. Az alpapság helyzete nemhogy javulna, de mert urai szaporodnak — még roszabbá válik. A P. Lloyd a párisi lázongást aggasztónak tartja Poroszországra nézve is, mivel a kormány, melylyel ő egyezkedett, a nép jelentékeny része által defavoyáltatott s igy az öt milliárd hadikárpótlás nagyon kétségessé válik. A M. Újság nem tudja megmagyarázni azon engedékenységet, melyet a reichsrath a határőrvidék kérdésében felmutatott, s melyet talán a keleti ügyek mozgalmaiban, a Balkán félszigeten találhatnánk fel. Az U. Lloyd a bécsi alkotmánypártnál semmi tervet és akaratot nem tud felfedezni, s ha e párt véletlenül diadalra jutna felbomladozva s erőtlenül állana feladatával szemben. A Reform a kath. kongressus zárülése alkalmából felemlíti, hogy a kongressus a régi bajokat nemhogy végkép elhárította vagy legalább elodázta volna, de inkább uj formákba öntve, divatos nevek alatt szentesítette. A III. Állam Rómában a legszomorubbnak látja az állapotot, mert, úgymond, a fenállott kath. lapok egymásután elnyomattak, mig a legnyomorultabb forradalmi lapok számaborzasztó s ezen kívül torzképek s gyalázatos irkafirkák áruitatnak. A Sz. Egyház a semináriumi nevelést határozottan ferde irányúnak nyilvánítván, feltétlenül pártolja Schwicker kath. kongr. képviselő azon indítványát, hogy az összes tanügy fölötti rendelkezés az országos gyűlés speciális jogául tekintessék. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése miken. 31 én. Elnök Somssich Pál. Kérvények. Járásbíróság tárgyában Majláth Antal Nagy-Maros városa, Gorove István Árvamegye és Zsedényi Ede több szepesi város részéről adnak be kérvényeket. — Vidacs János Buró János és Mayerfy Sándr volt honvédek kérvényét nyújtja be alkalmaztatás tárgyában, továbbá Babiák Mátyás folyamodását kárpótlás iránt, végül több pesti és budai lakos feliratát az alsó dunai híd építése tárgyában. — Széll Kálmán a vasmegyei néptanitóegylet kérvényét mutatja be a fentiek állandósítása s Baranyamegye feliratának pártolása iránt. Határozati javaslat. Németh Albert következő határozati javaslatot ad be: „A hűbéri viszonyokból még fönnmaradt kiváltságos jogok, nevezetesen a kisebb királyi haszonvételek és úri jogok u.n. a korcsmáltatás és hasvágási jog, a halászat, vadászat, úgyszintén a magánbirtokosok tulajdonához tartozó hidak, révek, és vásári jogczímen szedni szokott helypénzek és cédulailletékek, melyek a szabad iparűzés és annak fejlesztésének gátul szolgálnak, eltörlendők lévén, utasíttatik a minisztérium, hogy ezekre vonatkozó törvjavaslatot a legközelebbi ülésszak alatt a ház elé terjesszen; egyszersmind felhatalmaztatik ezennel arra is, hogy a magántulajdonosok kárpótlására szükséges összeírásokat, becsléseket és kiszámításokat előlegesen foganatba vétethesse, körülíravaslattal egyetemben e képv. ház elé terjeszthesse.“ Ivánka Imre törvényjavaslatot terjeszt be az úrbéri váltságról szóló 1868. XXIII. t. sz. 20. §-ához tett módosítványa értelmében. Az igazságügyminiszter úr ezen §. értelmét egészen magáévá tévén, kijelentette, hogy ő ezt a törvénybe úgyis befoglaltnak véli; az egyesbírák felfogása azonban különböző lévén, ezen §. utólagos pótlásáról törvényjavaslatot nyújt be, hogy az úrbéri viszonyokról szóló tvjavaslatokkal együtt tárgyaltassék. Napirend : a térvényi bizottság jelentésének folytatólagos tárgyalása. — A brassói g. k. egyház ügyében tegnap megkezdett vita élénken folytattatok. A bizottság jelentése mellett szóltak Halász Boldizsár, Zichy Nándor, Pulszky Ágost, Kerkapoly miniszter s többen, mig Hodossiy Mocsonyi indítványát pártolta. Pauer ajánlja azon tegnap tett módosítását, mely szerint a bizottság jelentése indokolás nélkül fogadtassék el. Tisza megjegyzi, hogy Pauler, ki nem tagja a háznak, nem adhat be módosítványt, hanem ezen segíthetni úgy, hogy azt vala