Ellenőr, 1871. április (3. évfolyam, 198-226. szám)

1871-04-01 / 198. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 ft. — kr. Évnegyedre . I 6 ft. — krt. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 , 80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak­ bérmentesen fogadtatnak el 198. szám. Szombat, április 1. 1871. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri­­ A nyilt­ tér egy petit sora 30 ka. beigtatásáért . . . . 10 kr.­­ Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, két sas-utcza 14. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A­ lapot illető reklamátiótt Légrády testvérek irodájába (2 sas-utcza 24. sz.) intézetnlök­. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó­hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. és Naschter J. ügynöki irodájában . Pest, arany kéz utcza 5. szám. III. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre ...... 10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenfkr kiadó hivatala (Pesten, két­ sas utcza 14. sz.) Százalék a könyváruig­ utón történő meg­rendelések után az „e­llenőr“ részéről nem adatik. Az előfizetést legczélszerűbben — mert gyorsan, biztosan és olcsón — eszközölhetni p­o­s­t­a­i utalványozás által. A katholikus congressus határozatai. A katholikus congressussal, mely tegnap tartotta zárülését, lapunk egy darab idő óta oly keveset foglalkozott, hogy az utol­só héten fölöslegesnek tartottuk már csak kivonatilag is közölni ama meddő vitákat, melyek e gyülekezet kebelében lefolytak. Az „Ellenőr“ olvasói érdekében vélt eljár­ni, midőn kiküszöbölte hasábjairól a con­­gressusi szónoklatok ezerszer elcsépelt üres szalmáját. Mi még tudósítás alakjában sem szeretjük colportálni az ultramontanismus ismert érveit, s azért azt hisszük, hogy ol­vasóközönségünk csak elismeréssel fogadta szerkesztőségünk amaz intézkedését, mely a közelebb múlt napok alatt megfosztá la­punk barátjait ez émelyítő tárgyalások elolvasásának kétes élvezetétől. Most azonban midőn véget ért a con­gressus és előttünk fekszenek egész csoda­­szerű­ségekben tevékenységének szörnyszü­löttei — kötelességünkké válik a jól vég­zett munka teljes tudatában szétoszlott többé és kevésbbé szent férfiak művét fej­tegetésünk tárgyává tenni, nehogy hallga­tásunk közönyre magyaráztassék. Nincs szükségünk arra utalni, hogy mindjárt eleve csak a legroszabbat vártuk e gyülekezettől, melyben a magyarországi katholikusok autonómiája felett a legcsö­könyösebb elemek határoztak. Az eredmény, a­mint az a congressus határozataiban előttünk fekszik, igazolta sejtelmünket, sőt bizonyos tekintetben túlszárnyalta azt. Mert ha mindjárt meg is voltunk győződve arról, hogy a congressus határozatai nem fog­nak találkozni a katholikus hivek aránytalan többségének meggyőződésével , meg sem mertük volna hinni, hogy a congressus oly papi gyámságot hozzon be, mely tökéletes kijátszása a katholikus hivek jogainak és lealacsonyítása a világi elemnek a hierar­chiával szemben. Hogy nyíltan és leplezetlenül kimond­juk, ezen katholikus congressus nem volt egyéb szemfényvesztő mutatványnál, mely­nél csak a szereplők mulattak jól és talál­tak meg dús hasznokat, míg a katholikus hivek nagy néző közönsége busásan fizette meg reményét és várakozásait. Van-e a congressus határozatai között csak egy pont is, mely a hivek jogos befolyásának bármi csekély tekintetben tért engedne ? Nem határozott visszaesést jelölnek-e a congressus megállapodásai, előmenetel és méltányos engedmények helyett? Ha a ka­tholikus hívek tudomásul veszik a hozott határozatokat és fölvetik maguk előtt e kérdéseket, tisztában lesznek arra nézve, mit tartsanak a tegnap szétoszlott con­­gressusról és azon munkálatról, melyet kö­zös gyönyörködésünkre hátrahagyott. Legkevesebb szándékunk sincs tagadni, hogy főpapjaink a lehető legjobb rendbe hozták szénájukat a congressusi többség által elfogadott munkálatban. Valóban igen igazságtalanok lennénk, ha nem ismernék el ama rendkívüli ügyességet, melylyel­­a magyarországi hierarchia képviselői biztosí­tani iparkodtak maguk számára e határo­zatokban mindazt, a­mi már meglevő ha­talmukat consolidálja és szélesbíti s a vi­lági elemet teljes és föltétlen gyámságuk alá tereli. Ismételjük, nincs szándékunk kétségbe­vonni főpapjaink diplomatiai körmönfontsá­­gát, mert a hierarchia érdekében alig le­hetne ravaszabbul és előnyösebben megol­dani az autonómia kérdését, mint azt a kongressus határozatai teszik. Mert míg egyrészről e megállapodások által a katho­­lkus egyház teljesen kiesik az állami be­folyás hatásköre alól, addig másrészről ugyane határozatok minden hatalmat a fő­­papság kezeiben összpontosítanak ugyanú­­gyira, hogy a katholikus autonómia kérdé­sének ilynemű megoldása által Magyaror­szág államot teremtene az államban. Oly államot, melyben a hierarchia korlátlan hatalmat gyakorolna a világi elem fölött, is mely a római papuralom minden m­erény­esének kivitelére segédkezet nyújthatna, anélkül, hogy ebbe a tulajdonképi államnak beleszólási joga volna. Hanem hát a Simorok és dárdahor­dozó Virgiliusaik nem képviselik és nem képviselhetik Magyarország szabadelvű katholikus többségének meggyőződését. S ha a katholikus hivek eme többsége nem akar csak kifacsarásra szánt czitrom lenni a hierarchia kezeiben, ám tiltakozzék or­szágszerte a congressus sötét határozatai ellen teljes sulylyal s a megsértett önér­zet fölháborodásának egész hatalmával. Jo­ga van hozzá, mert lelkiismeretének szabad­sága fölött akarnak határozni. Ez azonban katholikus polgártársaink magánügye. A mi azonban nem magánügy, a mi mindnyájunkat mint magyar állampolgáro­kat felekezetkülönbség nélkül első­sorban érdekel, az abban áll, hogy a magyar tör­vényhozás ne adja semmi föltét alatt sem beleegyezését a congressus e határozatai­hoz. Rajta áll őrködni minden oly kísérlet fölött, mely meg akarja csorbítani az állam jogait hatáskörének megszorítása által. S a katholikus hivek, kik a congressus hatá­rozatainak szentesítése által föltétlenül ki­szolgáltatnának a hierarchia önző és sza­badságellenes befolyásának, joggal követel­hetik a magyar törvényhozás interventióját ez ügyben, mely mindnyájunk ügyévé vált, kik meg akarjuk csorbutlanul őrizni az ál­lam jogait az egyház túlkapásaival szemben, s kik biztosítani akarják a lelkiismereti sza­badságot minden állampolgárnak. Az ország sürgősen óhajtja ismerni a kormány álláspontját ez ügyben, mely nem tűri a huzavonát és megköveteli a haladék­talan véleménynyilvánítást. P­a­u­­­e­r kul­­tusminiszter úr, kinek magatartására leg­­kiváncsibb a közvélemény, már rövid idő múlva oly helyzetben lehet, hogy föltárhatja ez ügyre vonatkozó intenzióit és nézeteit s reméljük, hogy határozott és erélyes ál­lást foglaland el a főpapi uralom merény­letével szemben. (B.) A baloldali kör szombaton, április 1-jén délután 5 órakor értekezletet tart. Buffet. A községi törvény megszavaztatott azon v­i­r­i­­­i­s kiváltsággal egyetemben, mely Tóth miniszter úr szerint szükséges, hogy a kapatos osztály irányában közeledésre nyerjen ingert a nép. Ki hitte volna, hogy az egyesülésre legbizto­sabb mód az, ha válaszfalakat emelünk az illetők közé. E találmány túl tesz a k­ínaiakon. Az el­lenzék nem járult e mandarin törvényjavaslat el­fogadásához. * Említettem a minap, hogy Horváth mi­niszter urat a főrendi házból hívták el szavazatát adni azon viril­is kiváltság községi megállapítá­sára, melyet nem szavazott meg a megyei rendezés alkalmával. Érdekes tudni, hogy ezen berendelte­­tése gróf Andrásy Gyula parancsára történt. Szép dolog, mikor ily kordában lehet tartani még azon embert is, ki — többszöri állítása szerint — sze­retne szabadulni a miniszterségtől. A­mi a kor­mányelnököt illeti, ő jól teszi, ha parancsol annak, ki engedelmeskedni kész. Volenti non fit injuria.* Az úrbéri maradványok kérdése előkerült végre, s elég gyorsan tárgyaltatik, daczára egyes kísérleteknek, melyek egy jó ügy érvényesülésé­nek elodázhatlanságát is kizsákmányolni szerették volna az állam rovására és zsebeik érdekében. Ha nem hol marad a fődolog, a regálék törvényjavaslata ?* A kálvinismusát paróka alá rej­tett J­ó­kai­hoz jön intézve két latin vers is. Az egyiket Ovidiusbó­l idézte Németh Albert, a másikat irta Prick József. Álljanak itt ezek is, Kolozsvárra rándult barátunk tiszteletére. * Venit odoratos Elégia nexa capillos Et pata pes illi — longior alter erat. Forma decens, vestis tenuissima, vultus ama:.tis ln pedibus vitium: causa decoris erat. * Divo Jókaio calvino, charissimo sodalí, cum caput venerabiliter calvum, pulchro caliendro ador­­nari curasset. Felix Jokaius docuit quern Musa pöesim, Uxorem pulchrem cui dedit alma Venus, Pluto divitias, Pallas sapientis honores. Gracia vult pariter mittere dona tibi, Ecce Deae properant oruare caput caliendro, Floret sic capitis, sic operumve decus! Albescunt erines miseris mortalibus Aevo ;-ed mutare comas nil tibi More potest Deliciae divum fulgens aeterna juveuta Iu Te nullám vim fata habere queunt. Josephus Pri ck. Pestini n a ante Kalendas Apriles Anno Domini 1871. Berlin, márcz. 29. London városánál vagyok szállva. Jóravaló vendéglő. Délben társas-ebédet eszünk mindnyá­jan, én legalább még nem látttam, hogy valaki máskép is étkezett volna. Az asztalnál körülbelől 70—80-an vagyunk mindennap. Első nap két fiatal ember közé kerültem. Mindkettő amerikai volt, kik azonban egymást és oly kevéssé ismerték, mint én őket. Az egyik nem tudta miről beszélek, midőn Magyarországot emlegettem neki, a másik csak az iránt nem volt tisztában magával, hogy miféle nyelvet beszélnek a magyarok : francziát, angolt vagy németet? A két fiatal ember társaságát hamar­­ meg­elégeltem. Keveset tudtak és amit tudtak is, ne­hezen bírták elmondani, s fölkértem a vendéglőst, hogy jövő ebédre más helyet adjon. Az asztal bal­szárnyához vágyódtam, hol képviselők voltak. Más­nap már köztük is voltam s egy hannoveri kép­viselővel rögtön megkötöttem a barátságot. Azt hiszem, lesz egy kis hasznom belőle. Ami a poroszok nyelvét illeti, nagyon na­gyon nehéz velük beszélni. A férfiakat még csak megértem, de a nőkkel — boltokban és condito­­resekben — nem bírok boldogulni. Diskursusba nem ereszkedhetem velük. Roppant gyorsan és selypül beszélnek. Ha valamit szólnak hozzám, megkérem őket, hogy mondják el még egyszer, de lasabban. Hanem, ami nekik már lasabban van, nekem még mindig oly gyorsan van mond­va, hogy míg az első szó fölött gondolkozom, ő már kibeszélte magát. Különös, hogy engem első tekintetre minde­nütt muszkának tartanak, Drezdában is, itt is. Csávolszky Lajos. Hogyan ítélt egy osztrák főherczeg és katho­likus főpap a jezsuitákról 1793-ik évben.? Midőn Mária Therésia legifjabb fia F­e­r­e­n­c­z Miksa osztrák főherczeg, kölni választó fejede­lem és münnsteri püspök 1793 ik évben a trieri v. f. miniszter Dominique-től felhívást kapott, hogy a német birodalom többi főpapjaival együtt­működjék közre a jezsuita-rendet ismét visszaál­lítani, mint azon leghatalmasabb védbástyát, mely­lyel a már Németországban is mindinkább elter­jedő­­ forradalmi eszméket elfojtani és a vallásos­ságot gyarapítani lehet, a felszólításra tagadólag felelt, s közreműködését visszautasítván, ellen­zését következő érvekkel támogatta: „Attól félek, hogy a jezsuiták behozása ál­tal csak izgatottságot idéznénk elő, és nagyobbí­­tanák a zavart. Én, istennek hála, soha sem vol­tam jezsuita,..................hanem csupán azon igye­keztem, hogy jó keresztény legyek. A tudó­sok elágazó véleménye és a papi rendek különb­sége annyi különféle factiókat idézett elő Krisztus egyházában, hogy én, részemről inkább hajlandó volnék a clerus ily alosztályainak kevesbítését, mint szaporítását indítványozni. A jezsuiták, a­mennyire őket a történelemből és tapasztalásból megismerni tanultam,...................az udvari és állami cselszövényekbe ártották magu­kat, és más irányban ugyanazt vitték véghez, a­mit mai napság az illuzuiiatusoknak terhére ró­nak. Véleményem szerint államszolgáknak idegen befolyástól,2) bár­honnan jöj­ön is az, függetleneknek kell lenniök, és egyedülia közjót akadálytalanul el­őm­o­z­d­­­t­a­n­i­ok !“ Ámbár a jezsuita­ befolyás következményei nem voltak oly borzadályosak, mint a párisi gyil­kossági jelenetek, mit az illuminátusok befolyása vitt véghez, de a közjónak ép oly ártalmára dol­goztak,— a királyok feje nem hullott el ugyan vér­padon, de életüket orgyilkosság által vesztették el. — A jezsuiták sok jót eltávolítottak, sok pom­pás intézetet beszüntettek, sok kitűnő elmét el­tettek láb alól,­­ mert tervek kivitelére eszközül föl nem használhatták. Ők katholikus országok­ban a tanulmányokat kezükre kerítvén, minden véleményre tetemes befolyást gyakoroltak. Ők az államot legnagyobb tehetségű ifjaitól megfosztot­ták, mert azokat intézetükbe gyenge koruktól kezd­ve ügyesen belefonták. Ennek folytán a jezsuiták akkori szervezetükhöz képest sokat, sőt mindent keresztül tudtak vi­nni................Minden mozgató erők szállait, melyekkel az emberekre hatni le­het, kezükben tartották ; pénz, protectio, a fiatal­kori tanító iránti engedelmesség, szónokok és gyóntató atyák mind rendelkezésekre állot­tak. És megint ilyen hatalmat az állam­ban( 5) kellene visszaállítani akarnunk, melynek vezénylete független legyen az ország kormányá­tól, sőt még arra is hatást gyakoroljon ? És ha ezen nagyon veszedelmes lépést merényleni akar­nék is, még akkor is, véleményem szerint, ez ál­­dástalan munka lenne.“ „Midőn a jezsuitákat legelőször felállították, akkor a katholikus országokban igen nagy volt — a tudatlanság“ — úgymond a főherczeg és főpap — „tehát a jezsuiták könnyű szerrel ha­talmukba kerítették a tanulmányozás és közokta­tás egyedforgalmát, a legnagyobb tudósok és leg­kitűnőbb egyének az ő intézetükbe lőnek bekeb­­lezve, vagy legalább velők összeköttetésben állot­tak. Most már nincs többé igy. A régi jezsuiták talapzata elenyészett Tudósok, plébánosok, népta­nítók, világi emberek mind­azon eszközöket fel­használnák most a jezsuita-rend ismért behozatala ellenében, melyeket valaha maguk a jezsuiták al­kalmaztak. 6) Ez a még jólelkűleg és kereszté­nys­g gondolkozók kis csoportját izgalomba hoz­ná, elválasztaná egymástól és a vallást teljesen megsemmisítené“. „Az egyházi rendszert Németországban nem a jezsuiták fogják megmenteni, ehez a világi cle­rus megjavulása szükséges — jelesül, hogy a püs­pökök és kanonokok hivatalbeli teendőiket maguk végezzék és az egyházi fegyelmet ne tekintsék csupán jövedelmező hivatalnak.“ sat. „Számoljon ön legbuzgóbb közbejárásomra, ha arról van szó, hogy ily eszközöket ragadjunk meg; de korántsem számoljon ön reám, ha arról lesz szó, hogy a jezsuita rend ismétt fölállítása által — lázas állapotot idézzünk elő czéltalanul. Ettől meggyőződésem irtózik.“ Köln, nov. 29-én 1793. Ferencz Miksa kölni választó fejedelem, osztrák főherczeg. *) Fallit enim vitium specie virtutis et umbra. Horácz. 21 Schwarcz Gyula képviselő interpellatiója a „pla­­cetum“ felöl ugyanezt vallja.’ 3) „Bécset mosta Zrínyi vére!“ 1671. april 30-án, és 200 éve jelenleg. — *) Status in statu. Igaza van Cavournak , hogy leg­­czélszerű­bb: „Szabadegyház a szabad államban.*' 5) Pozsonyba állítólag Spanyolországból számo­san jöttek , ingatlan birtokokkal el vannak látva — a belvárosban és a szőlőhegyekben — Hát Kalocsán és N.-Szombatban ?! Külföldi szemle. Pest, márcz. 31. Páris nyugodt, a helyzet változatlan. Ebbe foglalhatók össze az utóbb érkezett sürgö­nyök. A felkelők között nem nagy az egyetértés. Sok megválasztott községtanácsos lemondott ez állásról, így Delescluze is letette állását, azért, mivel a felkelők azt követelték tőle, hogy tegye le mandátumát, mint párisi képviselő a nemzet­gyűlésen. A párisi forradalmárok programm­­ját a „Cri du Peuple“ következőkben foglalja ösz­­sze:„A commune eszméje, mely után a 12. század óta törekedtünk s melyet az erkölcs, a jog s a tudomány helyesel, végre 187­8 márcz. 18 án dia­dalmaskodott. Vele politikai formakép a köztársaság van összekötve, mely egyedül fér össze a szabadság­gal s a népszuverainitással. A legteljesebb szabad­ság a beszélésre, írásra, összegyűlésre s egye­sülésre. Az egyén tisztelete s a gondolat sérthet­­lensége. Az általános szavazatjog souverainitása, mely mindig ura marad önmagának, s mely min­dig összehívható s kimondhatja akaratát. A válasz­tás elve minden tisztviselőre s hatóságra. A kép­viselők felelőssége s így folytonos letehetőségük. Az imperatív mandátum, mely a képviselő megha­talmazását s küldetését pontosan körülírja és meg­határozza.“ Ezek ugyan igen szép elvek, de meg kell jegyeznünk, hogy a lázadók kormánya már tizenkét napi rövid tétele idején százszorosan meg­sértette ez elvek mindegyikét. A brüsseli b­é­k­e­k­o­nf­e­r­e­n­ci­a elna­polta magát a párisi forradalom legyőzéséig, mint előrelátható volt. A bonapartisták körében nagy remény uralkodik. Chislehurst és Ostende között, hol számos volt császári hivatalnok és tiszt van, élénk összeköttetés áll fen, és naponként utaznak titkos ügynökök Francziaországba. Eugenia császárné közelebb nyíltan kijelenté, hogy hat hó letelte előtt ismét Francziaországban lesz. A dolgok fö­lötte roszul állanak ugyan a köztársaságra nézve, azonban reméljük, hogy az ex-császárné e remé­nye mégsem fog beteljesedni. Az esti lapokkal a következő híreket vettük: A párisi útan alakult „commune“ 28-án és 29-én hét eredménytelen ülést tartott fontos elvi kérdé­sek fölött. Úgy látszik, hogy főleg a municipális főnökök választása okoz komoly nehézségeket, ezután pedig első­sorban ott áll a versaillesi kor­mánynyal szemben elfoglalandó álláspont kérdése, melyre nézve mindez ideig nem tudtak közös megállapodásra jutni. A­ második ülésben Tirar­d hatalmas beszédet tartott a különböző pártok ki­békülése mellett, mire legott vád alá helyeztetett. A községi tagok józanabb része azonban erre tes­tületileg oda hagyta az ülést. Tirard pedig lemon­dását is beadta, minthogy azt tapasztalta, misze­rint a községi tanács tagjai egyedül municipális ügyek elintézésére szóló mandátumaikat politikai térre is ki akarják terjeszteni. E lépést hallomás szerint többen fogják követni. A hangulat átalában békés. A torlaszokat különösen a városház táján kezdik eltávolítani; a „Gaulois“ és a „Figaro“, melyeket a közp. bi­zottság betiltott volt, ismét megjelennek. A „Paris Journal“ a közp. bizottság kiadá­sát fenállása óta három millióra teszi; ennél azon­ban még többre megy azon kár, melyet a zavar­gások a kereskedés megakasztása által okoztak. A párisi czukorfinomítók küldöttségileg azon kérdést tettek a közp. kormánynál, megkezdhetik-e ismét iparüzleteket, mire igenlő választ nyertek azon feltétel mellett, hogy munkásaik közvetlen közelükben tarthassák szüntelen fegyvereiket s szükség esetében mindenkor készen legyenek. Thiers kieszközölte Fabrice német tábor­noktól, hogy a szerződésileg engedélyezett 40,000 főnyi őrség helyett 80 ezeret tarthasson Párisban, mihez képest a kormány ily erővel képes leend­ő lázongókat féken tartani. Alaptalan tehát a hír, hogy Versaillesban hadsereg szerveztetik Páris megtámadására , mert az oda vont katonaság egye­dül a fenebb említett megállapodás érvényesítésére fog használtatni. A csapatok főparancsnokául V­i­­n­o­y helyett Barral tk. neveztetett ki. A departementokban minden lázon­gás kihalt. Marseillban a préfectura épületé­ről a vörös zászló eltűnt s fekete által helyettesit­­tetett, az ottani felkelő bizottság elnöke, Crémi­­eux Gaston hír szerint elfogatott, a bizottság többi tagjai azonban elmenekültek. A „Kreutz. Ztg.“ egy félhivatalos színezetű levelet közöl Pétervárról az Orosz és Németország között fenálló barátságos viszonyról, mely a czár rokonszenvét Vilmos császár s a koronaherczeg iránt benső barátság s a német nemzet felvirágzása iránt táplált forró érdek gyanánt tünteti fel. Az orosz kormány részéről ez az egyetlen helyes és lehetséges érzület, mondja a levél s egyik részről sem szabad esztelen chauvinismusnak zavarólag közbelépni. Erre a Kr. Ztg. felszólítja a német publicistákat, tartózkodjanak olajat önteni a tűzre s mellőzzék hallgatással a moskvai németellenes politikusok szitkozódásait, melyek csak skanda­lumra czéloznak. Dr. Jacobi lapja, a berlini „Zukunft“ ápril­ió 1-én megszűnik, mit a félhivatalos „Nordd. Alig." a következő búcsúztatóval kisér: Politikai szempontból örülnünk kell, hogy e jövő nem akadt termékeny talajra a jelenben, journa­­listikai szempontból azonban csaknem sajnáljuk ez igen ügyesen szerkesztett lap megszűnését. Amit a kormánynak szemére vetni lehetett, mindaz nagy gonddal össze volt szedve benne, s támadá­sait sohasem tette pongyolán, de sok szellemmel és ügyességgel.­­ A publicistái működéséről is­­mert Fadejev orosz tbk, mint az „U. S.“-nak Szt. Pétervárról írják, nemsokára egy új röpi­­r­a­t­o­t fog kiadni. A kefelenyomatok már kézről kézre járnak a beavatottak körében. Amennyire ezek után ítélni lehet, az orosz tábornok új köny­ve kiegészítése lesz „Oroszország haderői” czímű legutolsó művének, de inkább politikai, mintsem katonai dolgokat fog tartalmazni. Különös érdek­kel fog Ausztriában és Magyarországban bírni, mert majdnem kizárólag egy orosz - o­s­z­t­r­á­k-m­agyar háború eshetőségé­vel foglalkozik. Író e kettős harczban találja orosz szempontból kiindulva a keleti kérdés megoldásának e­gye­düli és kizárólagos eszközét. Jeligéje az, hogy „a keleti kérdést nem lehet Konstantinápolyban, hanem csak Bécsben megoldani.“ Megjegyzendő, hogy Fadejev nem veszi tekintetbe Poroszország szö­vetségét, sőt azon feltevésből indul ki, miszerint Oroszország Ausztria-Magyarország ellen egye­dül fog állani, holott utóbbi mindenesetre Török­országot fogja maga mellé szerezni. Valószínű, hogy nemsokára többet is fogunk megtudni az érdekes munka tartalmából. Lapszemle. A Hon a német kir.­gyűlés felirati javasla­tával foglalkozván, a diadalmámor és az ez által nevelt porosz befolyás folytán — kiindulásul elég­nek tartja azt, habár programainak az egész na­gyon kevés. A P. Napló szerint a hierarchikus befolyás a kath. kongressus szabályaiban a legleleményesebb raffinirozottsággal van minden ügyben biztosítva. Az alpapság helyzete nemhogy javulna, de mert urai szaporodnak — még roszabbá válik. A P. Lloyd a párisi lázongást aggasztónak tartja Poroszországra nézve is, mivel a kormány, melylyel ő egyezkedett, a nép jelentékeny része által defavoyáltatott s igy az öt milliárd hadikárpót­lás nagyon kétségessé válik. A M. Újság nem tudja megmagyarázni azon engedékenységet, melyet a reichsrath a határőrvi­dék kérdésében felmutatott, s melyet talán a ke­leti ügyek mozgalmaiban, a Balkán félszigeten ta­lálhatnánk fel. Az U. Lloyd a bécsi alkotmány­pártnál sem­mi tervet és akaratot nem tud felfedezni, s ha e párt véletlenül diadalra jutna felbomladozva s erőt­lenül állana feladatával szemben. A Reform a kath. kongressus zárülése alkal­mából felemlíti, hogy a kongressus a régi bajokat nemhogy végkép elhárította vagy legalább elodázta volna, de inkább uj formákba öntve, divatos nevek alatt szentesítette.­­ A III. Állam Rómában a legszomorubbnak lát­ja az állapotot, mert, úgymond, a fenállott kath. lapok egymásután elnyomattak, mig a legnyomo­rultabb forradalmi lapok száma­­borzasztó s ezen kívül torzképek s gyalázatos irkafirkák árui­tatnak. A Sz. Egyház a semináriumi nevelést határo­zottan ferde irányúnak nyilvánítván, feltétlenül pár­tolja Schwicker kath. kongr. képviselő azon indít­ványát, hogy az összes tanügy fölötti rendelkezés az országos gyűlés speciális jogául tekintessék. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése mik­en. 31 én. Elnök S­o­m­s­s­i­c­h Pál. Kérvények. Járásbíróság tárgyában Majláth An­tal Nagy-Maros városa, Gorove István Árvamegye és Zsedényi Ede több szepesi város részéről adnak be kér­vényeket. — Vi­d­ac­s János Buró János és Mayerfy Sán­­d­r volt honvédek kérvényét nyújtja be alkalmaztatás tár­gyában, továbbá Babi­ák Mátyás folyamodását kárpótlás iránt, végül több pesti és budai lakos feliratát az alsó du­nai híd építése tárgyában. — Széll Kálmán a vasmegyei néptanitóegylet kérvényét mutatja be a fentiek állandósí­tása s Baranyamegye feliratának pártolása iránt. Határozati javaslat. Németh Albert követ­kező határozati javaslatot ad be: „A hűbéri viszonyokból még fönn­maradt kiváltságos jogok, nevezetesen a kisebb királyi haszonvételek és úri jogok u.­n­. a korcsmáltatás és hasvágási jog, a halászat, vadászat, úgyszin­tén a magánbirtokosok tulajdonához tartozó hidak, révek, és vásári jogczímen szedni szokott hely­pénzek és c­édulailletékek, melyek a szabad iparűzés és annak fejlesztésének gátul szolgálnak, eltörlendők lévén, utasíttatik a minisztérium, hogy ezekre vonatkozó törv­­javaslatot a legközeleb­bi ülésszak alatt a ház elé terjesszen; egyszers­mind felhatalmaztatik ezennel arra is, hogy a ma­gántulajdonosok kárpótlására szükséges össze­írásokat, becsléseket és kiszámításokat előlegesen foganatba vétethesse, körülíra­­­vaslattal egyetem­ben e képv. ház elé terjeszthesse.“ Ivánka Imre törvényjavaslatot terjeszt be az úrbéri váltságról szóló 1868. XXIII. t. sz. 20. §-ához tett módosítványa értelmében. Az igazság­­ü­gyminiszter úr ezen §. értelmét egészen magáévá tévén, kijelentette, hogy ő ezt a törvénybe úgy­is befoglaltnak véli; az egyesbírák felfogása azonban különböző lévén, ezen §. utólagos pótlásá­ról törvényjavaslatot nyújt be, hogy az úrbéri vi­szonyokról szóló tvjavaslatokkal együtt tárgyal­­tassék. Napirend : a t­érvényi bizottság jelentésének folytató­lagos tárgyalása. — A brassói g. k. egyház ügyében tegnap megkezdett vita élénken folytattatok. A bizottság jelentése mellett szóltak Halász Boldizsár, Zichy Nándor, Pulszky Ágost, Kerkapoly miniszter s többen, mig Hodossiy Mocsonyi indítványát pártol­ta. Pau­­­e­r ajánlja azon tegnap tett módosítását, mely szerint a bizottság jelentése indokolás nél­kül fogadtassék el. Tisza megjegyzi, hogy Pauler, ki nem tagja a háznak, nem adhat be módosít­­ványt, hanem ezen segíthetni úgy, hogy azt vala­

Next