Ellenőr, 1871. július (3. évfolyam, 287-312. szám)
1871-07-01 / 287. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 8 Egyes szám ára 10 lerajezár. Szeresztési iroda: Pesten, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamdziók Légrády testvérek irodájába (nádor utcza 8. sz.) iidencnek. 287. szám. Szombat, július 1. 1871. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri beigtatásáért . . . . 10 kr. A nyilt tér egy petit sora 30 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas-utcza 14. m.á. m. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest, nádor-utcza 6. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, aranykéz-utcza 5. szám. III. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre....................... 10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetésikor— postai utón vagy személyesen — alcázza Az Ellenetradó hivatala (Pesten, két sas utcza 14. sz.) Százaléka könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Az előfizetést legczélszerűbben — mert gyorsan, biztosan és olcsón — eszközölhetni postai utalványozás által. Miskolcz, június 28-án. (M.) A borsodmegyei szervező küldöttség megkezdette munkálkodását három szakosztályban; az egyik szakosztály, mely a tisztviselők létszáma, hatásköre,, fizetése stb. szóval a szorosabban vett szervezés ügyével foglalkozik, eddig a következő megállapodásokra jutott: Az 1870. XLII. törvényczikk 44-dik §-ában felállitott állandó választmányt úgy tekinti, mint az eddigi különféle küldöttségek összesítését. E szerint az eddig fenállott költségvetési, gazdasági, útépitési állandó küldöttségek az új állandó választmányba olvadván, egyéb speciális tárgyak végett jövőre is fognak külön bizonyos tárgyakkal megbízott küldöttségek is önállóan működhetni. Az állandó választmány három szakosztályra oszlik s a gyűlési napirendre kerülendő tárgyakra nézve a törvény rendelete szerint véleményt fog előterjeszteni, mi végett a gyűlést megelőző héten összes ülést tart s a még azontúl is előfordulandó tárgyak végett a gyűlést megelőző napon is tartozik ülést tartani. Nem kis bajába került a szakosztálynak meghatározni, mi akar lenni, mire való voltaképen ezen új állandó választmányi institutió. Az eddigi önállóan működő küldöttségek a czélnak tökéletesen megfeleltek, e tekintetben nem volt semmi reformra szükség. Mint értesültünk az új intézmény alapeszméje azon atyáskodó gondoskodás volt, hogy a gyűlési tárgyak kellőleg előkészíttessenek s meglepetések utján ne hozattassanak a gyűlésekben helytelen határozatok. A törvénynek egy más szakasza szerint ugyane czélból a napirenden levő tárgggyal össze nem függő önálló indítványokat se lehet a gyűlésen tárgyalni, ha 24 órával előbb bejelentve nem voltak. Miután azonban a 44. §. első bekezdése szerint a 43. §. a, b, c, e, f, i, k, m pontjai alatt elősorolt ügyeknek s átalában az önkormányzat fontosabb ügyeinek közgyűlési tárgyalását az állandó választmány készíti elő, bekövetkezhetnék azon eset, hogy mindent el lehetne odázni, ha mindjárt a napirenden levő tárgygyal összefüggésben indítványoztatnék is, azon ürügy alatt, hogy azt előbb az állandó választmánynak kell előkészítenie. Nehogy ez történhessék, abban állapodott meg a szakosztály, hogy ha ily esetekben az indítványozó és még öt tag kívánja, az állandó választmány a fenforgó tárgyat azonnal felvenni s a másnapi ülésben előterjeszteni köteles legyen. Az alispán hatáskörére vonatkozólag, mint tudva van (58. §.) az alispán felírhat a miniszterhez, ha annak rendeletét törvénybe ütközőnek, vagy károsnak tartja ; ha a miniszter megmarad rendelete mellett, az alispán azt a gyűléselébe terjesztheti.Eszerint tökéletesen az alispán discretiójára van bízva végrehajtani vagy nem hajtani a törvényellenes rendeleteket s teheti ezt anélkül, hogy a megye még csak tudomást is vehetne róla, mert csak a 16. §. esetében van világosan kimondva, hogy az alispán eljárásáról a közgyűlésnek jelentést tesz. A megye állapotáról adott átalános jelentéseibe pedig azt veszi fel, a mit akar s az érdekesebb confliktusi eseteket ha tetszik elhagyhatja. Erre nézve abban állapodott meg a szakosztály, hogy — miután a törvény ezt nem tiltja — az alispán jelentést tartozzék tenni a közgyűlésnek minden oly esetről, melyben indítatva érezte magát felírni valamely rendelet ellen, az újabb leirat folytán azonban végrehajtotta a miniszteri rendeletet s nem élt azon jogával, hogy a gyűlésre appelláljon. Ugyancsak az 58. §. 1. pontjára nézve abban állapodott meg a szakosztály, hogy igenis intézkedhetik az alispán a katonai elszállásolás körül oly esetekben, midőn átvonulásról vagy gyakorlatokról van szó, de állandó elszállásolásról intézkedni a gyűlés hatásköréhez tartozzék. A szolgabirói járások vagy szakaszok felől később fog tanácskozni a szakosztály midőn majd a várt értesítés a bíróságok szervezéséről megérkezik. Addig is vita tárgyává tette azonban a szolgabírák hatáskörét. S itt már teljes mértékben lépett elő a zűrzavar, melyet a kir. bíróságok nevezetesen a járásbíróságok behozatala s az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól való elválasztása, mint előre látható volt, szükségképen előidéz. S bármennyire elismeri is a szakosztály, hogy az új törvényekhez alkalmazkodni szükségesség, bármenynyire kész is a lehető jó rendnek az egyesek érdekei megóvásának tekintetét léptetni előtérbe s nem húzni ujjat a létrehozott viszonyokkal, az eddigiek után kétségbe kell esni a fölött, hogy valahogy összhangot lehessen teremteni a megyei institutio s az új bírósági szervezet között. A zűrzavarból következő megállapodás állott elő a szolgabírák állására nézve: Borsodmegye részére a 25-ös bizottság hat járásbíróságot tervezett, majdnem bizonyos, hogy ebből egy most el fog maradni; az ötből egy Miskolczon lévén, eléggé el lesz foglalva a miskolczvárosi ügyekkel s e szerint marad valószínűleg négy törvénykezési járás s ennek megfelelő négy közigazgatási járás mint eddig. Ennek feltevése mellett a szakosztály két szolgabirót tervez járásonkint egyenlő hatáskörrel s egyszerűen „szolgabiró“ czimmel, így tehát tulajdonképen a közigazgatási járás jövőre nem lesz, hanem lesz nyolcz szakaszra osztva a megye. A közigazgatási járás consistentiája csak anynyiban marad meg, amennyiben két-két szakasz területe lesz egy járásbíróság területével azonosítva , járás alatt Borsod megyében csak a járásbíróságok területe fog értetni. Minden két szakaszban lesz egy csendbiztos az eddigi számú pandúrokkal, miután a közbátorság fentartása mint rendőri ügy ezután is a megye hatáskörébe tartozik s ellenkezőleg a törvény sem intézkedik, a szakosztály azt véleményezi, hogy az egész közbátorsági személyzet a megyénél marad oly formán, hogy azzal a járásbiróság is rendelkezhetik. Csendbiztos és pandúrok ezentúl a járás székhelyén lesznek állandósítva. A községi költségvetések a törvény szerint a „megyehatóság“ által vizsgáltatnak és erősítetnek meg. A törvény ezen intézkedésének hibás volt a szembeszökő, ha úgy magyaráztatik, hogy a „megyehatóság“ alatt a közgyűlés, vagy az alispáni hivatal értetik, mert csak a szolgabirák képesek ítélni a felett, helyes-e valamely falu költségvetése, miután a helyi körülményeket csak ők ismerhetik. Ennélfogva a „megyehatóságot“ úgy kívánja értetni a szakosztály, hogy a megye ezen esetben szolgabirák által gyakorolja hatóságát, azok feladatává teszi jövőre is a falusi költségvetések felülvizsgálatát. Az eként felülvizsgált költségvetések jőnek azután az állandó választmány elébe, hogy a 44. §. m) pontjának elégtétessék. Eddig terjednek ekkoráig a szakosztály megállapodásai. Kivéve a szolgabírákra vonatkozó intézkedést, melynek folytán megyei közigazgatási járások ezentúl megszűnnének létezni, s a megye szakaszokra lenne felaprózva, s a többi mind olyan, hogy sok tekintetben javítana az új megyei törvényen; bátrak vagyunk azokat ennélfogva más megyék működő küldöttségeinek figyelmébe ajánlani, nagyobbat elérnünk nem lehetett.. Szerinte miután a kérdés már egyszer fölmerült Ausztria és Magyarország előtt, az volt a fő dolog, hogy a kérdés békés után intéztessék el. És ez mégis történt. Természetes, hogy azt nem kutatja Széchen gróf, hogy a békés kiegyenlítés mily áron történt meg. Valamely fölmerült viszályt mindig legkönynyebben elintézhetni békés után, ha az egyik fél enged, s minél nagyobb engedményekre vagyunk készek, annál biztosabbak lehetünk, hogy a kérdésben forgó ügy békés szellemben oldatik meg. De az ügynek ilyképen a békés kiegyenlítése még korántsem jelenti azt, hogy azon ügy a mi érdekünkben oldatott meg. Ami az osztrák-magyar birodalom és szomszéd államaink közti viszonyt illeti, a külügyi képviselő Orczy báró épen úgy mint néhány nap előtt Beust az osztrák delegatióban, azt a biztosítást adta, hogy Német és Olaszország irányában viszonyaink a legbarátságosabbak. Oroszországgal ha nem vagyunk is valami különös jó barátságban de nem vagyunk semmi ellenségeskedésben. Oly kérdésekben, hol Oroszország érdekei az osztrák magyar monarchia érdekeivel ellentétben jönnének. Ausztria Magyarország Törökországgal fog együtt járni, miután a bécsi külügyi hivatal, mint képviselője kijelente, meg van arról győződve, hogy Törökország politikája a magyarosztrák birodalom politikájával ellentétben nincs és nem is lehet. 4. Pauler és Tóth Vilmos miniszter uraktól kérdjük, mikép van az, miszerint Kárffy osztálytanácsos a cultusminisztériumban és Ba- lathy osztálytanácsos a belügyminisztériumban rendes szálláspénzt húznak és amellett külön természetbeni lakással is bírnak ? * A tegnapelőtti udvari ebédre mint egy bécsi táviratból értesülünk a magyar delegatió összes tagjai hivatalosak voltak, míg a reichsrathi delegatió részéről csak az urak házának tagjai s az alsóház föderalista tagjai: a lengyelek, szlovének és tyrolok hivattak meg. Lassert kivéve egyetlen német delegátus sem volt hivatalos. S a császár minden egyes vendégével váltott szót, csak Lasserrel nem. * A külügyi vitának, mely a magyar delegatió két utóbbi ülésében tartatott, két fő részét kell megkülönböztetnünk. Először azt, mely a londoni konferentia eredményére vonatkozik; másodszor azt, mely Ausztria Magyarország és Európa többi államai közt létező viszonyt illeti Hogy a londoni konferentia eredménye nem az osztrák-magyar birodalom előnyére ütött ki, hogy az értekezlet által Ausztria és Magyarország tekintélye és állása a külföld előtt mit sem nyert és mit sem erősödött, azt fölösleges volna most újból hosszasan vitatni. Mióta az értekezlet befejeztetett, meg volt az már vitatva az európai sajtóban többször. S maga Széchenyi. is, ki az értekezleten tényleges részt vett, csupán a kérdés békés utón való megoldását emlegeté, mint oly nyereményt, melynél Páris, jan. 25. (Saját levelezőnktől.) A választások előtt állunk. Ha nagy lármát ütnék leveleimben a választásokról — mint önök várják — nem lennének azokoa képei Párisnak, pedig czélom ez. Van mégis egy észrevételem. Rousseau óta Francziaországban elég, hogy valami paradoxon s mint vert arany igazság fog kézről kézre vándorolni. Az uj állam bölcseségnek megvan a maga igazsága, paradoxona: Köztársaság republikánusok nélkül. Az uj bölcseségkő régi mint Thiers 30-as világnézete. Ennél ifjabb még ismert 1849-ből van keltezve. Ekkor anélkül, hogy az elvet formulázták volna tényleg mind a legitimisták, mind a bonapartisták oda törekedtek, hogy hivatalokból, igazgatásból a köztársaságiak kiszoríttassanak. Ezek tétlen politikája mellett ez kitűnően sikerült. A siker jel volt a két párt nyílt és elhatározott fellépésére. A bonapartisták ügyesebb és merészebb fondorkodók valának s mig a legitimisták a haditervet koholták, átlépték a Rubicont és Francziaország az államcsínyre ébredt fel. A helyzet ugyan az. A különbség, hogy Bonaparte Lajos helyett Thiers becsületszava a köztársaság záloga. Az én bizalmas francziám végtelen megnyugszik ebben, mintha az államcsíny nem is történt volna, mintha P. L. Courier nem is francziául írta volna. Quelle preuve en avez vous? N’la dit. Belle raison! Vous juger par ce qu’ il dit de ce qu ’il pense. En vérité, vous étes simples. Anélkül, hogy Thierst gyanúsítani akarjam, írhatom ezt, mert ő mint az assemblée meghatalmazottja kénytelen a többség első makrancsossága előtt lelépni s akkor, hol lesz a garantia ? A július 2-ai választásoktól függ Francziaország sorsa. Mit várhatunk ? Párisban a császári ügynökök a munkásokat munkába vették s a választásoktól való tartózkodásra igyekeznek bírni. A rémuralom jelen fénykorában nem sok csábítás kell erre. Bordeauxban egy egész csapat napóleonista korteskedik a szabad kereskedés álcrája mögött. A császársági tisztek alsóbb, felsőbb rangban mind szálingóznak vissza rangjukat elfoglalni. A császári ügynökök a parasztok közt is mozognak s a régi mesét az első császárról, hogy elárulták tábornokai, forgalomba hozzák, azon naiv toldalékkal, hogy a sereg nem akart a porosz kézre játszott császártól megválni s íme ezért követte a fogságba. Ilyesmit persze csak a főpapok felügyelete alatt álló iskolákból kikerült okosak hihetnek el. Fájdalom, ez országban a népet a hívők oskolájában nevelik. A munkások azon tudatban élnek, hogy őket meg akarják semmisíteni. Mit támogat, hogy Thiers kimondta volt : aki betér házába és leteszi a fegyvert, sem szabadságától, sem életétől nem lesz megfosztva és mennyire tartotta meg látjuk az utczákon elvonuló fogolyszállítmányokból s a soha véget nem érő zaklatásokból. A munkások kétségbeesése bármi áron menekülést és aztán boszút kiván. S mi lesz, ha Napóleon kezet fog velük. A ki hitte volna ! felkiáltásra a semmi eszköztől vissza nem riadó császári kalandor nevetése fogna felelni. Gondolják önök, én ebből a bonapartisták közeli győzelmét következtetem. Mentsen Isten! Hanem a köztársaságiak elnyomásában látom a távoli veszélyt s az eszközökben, melylyel a két királypárt most küzd: saját vérpadját. Miért tartják fen az ostromállapotot, mely a gyülekezés, a sajtó és gondolatszabadságot töltött fegyverrel fenyegeti ? Miért a rendőri rémuralom az egész birodalomban ? Mind a köztársaságiak ellen különböző czímen alkalmazott fegyver. Lám, az imádság elrendelésére mindig kész, az ájtatosságra fogékony assemblée, miért nem választott egy baloldalit is a kegyelem-bizottságba ? Az irgalom szózata a lemészárolt tetemek halma fölött csaknem sértette volna a kegyes füleket? S mi lesz, ha végeztek a köztársaságiakkal, ezen királytalansággal, melyben oly gondosan éreztetik, hogy mi hiányzik. Fusióval, vagy anélkül monarchia. Kimondását belzavarok követendik a kijátszott pártok részéről s ez lesz a pillanat, midőn Napoleon Elbájából visszatér és a nagybátya gyönyörű kiáltványai közül kiáltozza. Francziák! A régi kormányt hozzák vissza. Földnépe ! A tized, a robot, a gyónó czédula mind visszatérnek. Akarjátok-e tűrni a papság kényuralmát, a nemesség zsarnokságát? stb. És — és a hazugságból élő császárság igazat fog mondani először, s talán utólszor. A seregben ott lesznek a tisztek, a katonák, kik a rendőrkémek óhajainak oly borzasztó végrehajtói voltak, s az emberiesség ezen új iskolája nem fogadandja mozgással mesterét. Páris ? Csak azt fogja tudni, hogy főváros lesz, mit az aszemélye tegnapelőtt tőle határozottan megtagadott. Térjünk a nap eseményeire. Pynt Félixet ma még nem fogták el, a héten csak hatszor fogtak Pyatot. A hadbiróság, a cba- csepot igazság elnapoltatok holnapról. A harmadik nemleges újság, hogy a szemle bizonytalan időre elmarad. A háború alatt megroncsolt lóversenytér nézőpadjai a katonai hatóság által megigazítottak. A boulognei erdő kitakarítatott. Mégis Thiers tábornok nem tarthatta meg a fényes urinépség mulattatására a nagy szemlét. Kár. Milyen szép lett volna a zöld pázsiton ellépdelő vörös nadrág háttérben azon 3 óriás halommal, melyek alatt a főbepuffogtattak ezrei nyugszanak. Mily lélekemelő lett volna, midőn a „entreprise des pompes funébres“ tábornoka legmagasabb megelégedését tolmácsló beszédét így fejezte volna be: éljen a világ legszebb serge, milyen még Timurkánnak sem volt! Francziaország katonai jövője nem szemlékben, hanem a szervezésben keresendő. A szervezési törvény előkészítésével felhatalmazott bizottság a szolgálat idejére még a két túlnyomó vélemény közt nem döntött; egyik 5, másik 3 évet ajánl. A kapitulació rendszerét megváltoztatják, mennyiben ezután nem tőkével, hanem jövedelemmel fogják jutalmazni. Említenem felesleges, hogy nálunk az első dívik. Az átalános kötelezettség alól sok kivételt akarnak keresztül vinni a kimondott elv daczára, a többi közt a földmívesiskolák kitűnőit fel akarják menteni. Troehu, kinek 1867-ből igen kitűnő munkája van a franczia szöregről, egy terjedelmes szervezési javaslaton dolgozik. Július közepére, mondják megjelenik. A püspökök még nem szűntek meg az ország iránti csekély rokonszenv lerombolásán működni, még mindig keresztes hadjáraton törik körül nyitott fejük. Merész otrombasága a „Monde" közlönyüknek Voltaire szobrának a sárban döntési ajánlatáig megy. Voila un communeaux! kiáltana fel Voltaire. Dupanloup körözvényében írja: „lehetetlen Páris közelebbi történetében az isten kezét nem látni.“ — Ki hitte volna — kiált fel egy Voltairian, — hogy Orleans püspöke denunciálja az istent! U. G. A hírlapírók Ügye. Tors Kálmán barátunk a „Hon“ csütörtöki számában egy melegen írt czikkben elmondta nézeteit egy alakítandó hírlapírói nyugdíjintézet tárgyában. Az eszme közös megbeszélése után érlelődött odáig, hogy barátunk azzal a nyilvánosság elé lépett. Úgy hisszük, hogy nekünk most már nincs sok mondanivalónk egy ily nyugdíjintézet égető szükségességéről. Ha a legtöbb társadalmi osztály önsegély útján iparkodik könnyíteni helyzetén, nem látjuk be, miért ne biztosíthatnák a hírlapírók is későbbi napjaikat anyagi szükség bajai ellen, önsegély útján. Nincs tudomásunk róla, várjon a külföldi hírlapirodalom körében állanak-e már fen a tervezett nyugdíjintézethez hasonló egyletek. Azt hiszszük, hogy nincsenek. Külföldön, főleg Anglia, Német- és Francziaországban, hol a hírlapok rendkívüli elterjedtsége miatt a journalista állása anyagilag a jövedelmezőbbek közé tartozik, nem foroghat fen vagy azután, ami nálunk szükségesség, elmaradhatlan, égető szükségesség. Az önérzetes, elvekért küzdő hírlapíró, ki nálunk ritka kivételekkel élte végéig anyagi gondokkal küzd, eddig csak elhintett eszméi hatásában találja vigaszát és fáradozásainak díját. Ez nem elég. Meg kell lenni a tudatnak is, hogy az aggkor napjai biztosított existentiát fognak juttatni a hírlapírónak. Mikor gyengül a szellem rugékonysága és apad a testi erő, akkor tán megkívánhatja a hírlapíró is, hogy nyugalomban, anyagi gondok által nem háborgatva élje le küzdelem teljes éltének végnapjait. Az írói segélyegylet, úgy, amint most fonáll, nem nyújthatja a hírlapíróknak e garanciát. A nyugdíjintézet eszméje tehát átalán véve jó és üdvös. Ez nemzárja ki, hogy valaki közülünk az ügy érdekében helyesebb indítványnyal ne lépjen elő, ha egyátalán a nyugdíjintézet eszméjét jobbal lehetne helyettesíteni. Ezen ügyben, mely a szó legszorosabb értelmében véve a hírlapírók magánügye, azt hiszszük, megtaláltuk a közös érintkezési pontot. A tárgy olyan, hogy nem jöhet hírlapi vitatás alá. Tisztázni az eszméket, részletezni a teendőket, megállapodni a részletek iránt — mindezt a magunk körében sokkal sikeresebben végezhetjük el. E czélból mélhatlanul össze kell jönnünk mielőbb, tán már jövő vasárnap, s azok, kik ez eszmét megpendítették, gondoskodni fognak róla valószínűleg, hogy ez összejövetel megtörténhessék. (B.) — A „Pesti Napló“ esti lapja a fönebbi inditványnyal foglalkozván, következőket jegyzi meg: „E lapok egyik szerkesztője több barátjával és most egy kis füzet összeállításán fáradozik, mely röviden ismertetni fogja a főbb ilynemű külföldi egyleteket s egyszersmind egy alapszabálytervezetet közölne a pesti ilynemű egylet számára. Reményük, hogy a füzet néhány hét múlva készen lesz, s aztán „kézirat gyanánt“ közölni fogják írótársaikkal, a végleges megalakulást majd egy összehívandó közgyűlés decretálhatjá”. Mindezt különben csak azért említjük fel, mert a dolgot a „Hon“ szóba hozta, s ha más laptársunk tenné meg a kezdeményezést, ki az előmunkálatokkal gyorsabban készülhet el, a közügy iránti tekintetből szívesen csatlakozunk hozzá.“mányáról elmélkedvén, a nevemet egy e tanácskozmány alkalmával állítólag tett ellenindítványnyal hozza kapcsolatba. Az igazság érdekében tartozom annak kijelentésével, hogy a m. k. curiának kérdéses tanácskozmányában részt nem vettem, s mivel azannak tagja nem vagyok, nem is vehettem. Ellenben részt vettem a m. k. ítélő táblának f. hó 19-én tartott azon teljes ülésében, melyben több tárgy között a m. k. igazságügyminiszter működésének megkezdése felőli átirata előterjesztetett, de ezen átirat elintézése alkalmából követendő eljárás tekintetében sem indítványt, sem elleninditványt nem tettem, — sőt szükségét sem láttam egy olynemű indítvány megtételének, — mint az „Ellenőr" érintett közleményében nevemmel kapcsolatba hozatik, — miután a teljes ülés tagjainak az elnöki előterjesztés folytáni egyhangú, s tudtommal a m. k. curia ez iránybani nézeteivel is egybehangzó megállapodása, a követendő eljárásra nézve, meggyőződésemmel teljesen megegyező volt. A tények ily állásában, az „Ellenőr“ érintett közleménye által is helyeselt eljárás indítványozásának érdeme engemet meg nem illetvén, és tisztelt szerkesztő úrnak ez ügybeni értesülése a fentebbiek szerint tévedésen alapulván, nem kétlem, hogy tisztelt szerkesztő úr indokoltnak fogja találni e helyreigazító sorok szíves közlése iránt kérelmemet, melyet tisztelt szerkesztő úrhoz nyút, és minden tartózkodás nélküli jelen nyilatkozatom tanúsága szerint csupán és egyedül az igazság érdekében intézek. Fogadja t. szerkesztő úr kitűnő tiszteletem kifejezését, melylyel vagyok Tisztelt szerkesztő urnak alázatos szolgája Sárkány József a pesti kir. it. tábla r. bírája. * Értesülésünk téves részének helyreigazítását örömmel veszszük tudomásul, mert inkább szeretjük, ha a méltóságérzet és férfias önállás kérdéseiben egyhangúlag történik a helyes megállapodás s nincs ellene bármily csekély kisebbség is. S az ily unanimitás legörvendetesebb akkor, midőn a felsőbb bíróságok eljárásában fordul elő, függetlenségök és tekintélyük érdekében, melyre sohasem lehetnek tuságosan féltékenyek. Szerkesztő: Pest, jun. 29. Tisztelt szerkesztő úr! A mai „Ellenőr“ egy közleményt hoz, mely a m. k. curiának, — az uj igazságügyminiszter mikénti Üdvözlete iránt állítólag tartott tanácshoz Külföldi szemle. Pest, jun. 30. A két milliárdra nyitott franczia kölcsön aláírása minden várakozáson felül kedvezően sikerült. Pouyer Quertier pénzügyér a nemzetgyűlés 28 diki ülésében tudatta, hogy hat óra alatt 4500 millió frankot meghaladó összeg íratott alá . Páris egymaga 2500 milliót, a departementek egy milliárdnál többet ss a külföld szintén egy milliárdot jegyzett alá, nem is említve, miszerint több helyről még nem is érkezett tudósítás. — E körülmény, téve hozzá a pénzügyért, azon kedvező helyzetbe hoz bennünket, hogy kötelezettségeinket Németország iránt leróhatjuk s tartományainkat az idegen megszállás alól mielőbb felmenthetjük, nem várván be a kitűzött határidőket sem. A franczia hadikárpótlás egyik részletének lefizetése, amely mint tudjuk „a felkelés elnyomása után harminc napra“ volt törlesztendő, éépen e hétre esett, berlini hírek szerint azonban e részlet még nem fizettetett le s jól. 4-ike tűzetett ki újabb határidőül s a további részletek törlesztése a kiszabott időknél előbb várható. A párisi sajtó republikánus uniiója egy követjelölti névsort tesz közzé. Minden oda mutat azonban, hogy ez alkalommal nem a sajtó matadorai fogják játszani a döntő szerepet e téren, hanem a tőlük egészen függetlenül városnegyedenként alakuló bizottságok. Mac Mahon újabban is kijelentette, miszerint nem kíván követjelöltül fellépni, míg Gambetta eddigi vonakodása daczára, legközelebb mind a marseillei, mind a párisi jelöltséget elfogadta. A nagy hadiszemle a Longchampson Péter-Pál napján pompás idő mellett roppant néptömeg jelenlétében végbe ment s igy vége szakadt azon találgatásoknak, melyek ez ünnepély többszörös elhalasztásához fűződtek. Thiers legközelebbi budgetbeszéde a nemzetgyűlésen, részvért csinált Németországban s azon következtetésre jutatta a NI. Alig. Zigot, hogy az öt milliárd hadikárpótlás semmi esetre sem terhes Francziaországra nézve. „Thiers, úgymond, távolról sem szándékozik a franczia szárazföldi és tengeri hadsereg létszámát alább szállítani s igy takarékosságot hozni be a budgetbe. Sőt ellenkezőleg mindkettőt a korábbi magas fokon akarja fentartani s azonfelül még 900,000 főnyi tartalékkal megerősíteni. Miből mi azon világos bizonyságot merítjük, hogy még mindig nem hagytak fel Versaillesban a gondolattal, miszerint Francziaország világuralomra van hivatva. Ha tehát a francziák a korábbinál kedvezőtlenebb viszonyok közt is fentarthatni hiszik a régi hadiállományt, úgy a hadikárpótlás mindenesetre inkább csekély mintsem túlságosan nagy. Továbbá, minthogy Francziaország semmi oldalról nincs fenyegetve, az ily óriási készülődés világosan támadási szádékot árul el s fenyegetés a szomszédokra nézve.“ A franczia hadsereg újjászervezésére vonatkozólag a „Patrie“ a köv. közleményt hozza: „A hadsereg reorganizálására kiküldött bizottság véleménye szerint a tényleges hadseregnek 360,000 emberből és a tartaléknak 900,000 emberből kell állani. A szolgálati idő 3 évre fog megállapíttatni. Az új fegyverekkel és az új hadtan szerint a katonák betanítása sokkal gyorsabban és sikeresebben fog eszközöltetni, mint azelőtt. A kormány fölszólít minden szakértőt, nyilatkozzék e kérdésben, melytől Francziország jövője függ. A hadügyminiszter buzgóságában pláne annyira ment, hogy a tiszteket rangkülönbség nélkül fölhatalmazza, hogy nézeteiket szabadon minden megszorítás nélkül hozzák nyilvánoságra. Ájul. 2-ki pótválasztások után a kormány azonnal a nemzetgyűlés elé terjeszti a