Ellenőr, 1871. szeptember (3. évfolyam, 339-363. szám)
1871-09-01 / 339. szám
Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, néder-utcza 0. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 339. szít hl Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reklamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utca* 0. bb.) intézendő!*.. Péntek September 1. 1871. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri 1 A nyilt tér egy petit sora 80 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 80 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 2. szám. (Légrádji testvérek Irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sas utcza 14. sz. ala intézendők. III. évfolyam. Pest, aug. 31. A jelenlegi országgyűlésnek, mely nem sokára ismét összejön, már kevés ideje van a munkálkodásra. Az 1869. ápril 20-ra egybehívott országgyűlés három évi időtartama 1872. ápril 20-án véget ér s így leszámítva az ünnepek s más egyéb körülmények által előidézhető szünnapokat, alig marad több öt hónapnál a jelenlegi képviselőháznak országgyűlési működésére. Öt hónap alatt rendszeres és kitartó munkálkodás mellett sokat lehetne ugyan tenni, de ha országgyűlésünk eddig követett eljárását veszszük zsinórmértékül, úgy el lehetünk készülve, hogy ezen öt hónap alatt még ama néhány főfontosságú kérdés sem kerül tárgyalás alá, melyeknek elintézése nélkül pedig lehetetlennek tartottuk a jelen országgyűlési idény befejezését. Nem soroljuk elő mindazon tárgyakat, melyeknek gyors elintézése égető szükséggé vált viszonyaink között, (mint például a választási törvény, a bankügy, a polgári házasság behozatala, vagyis p, felekezeti viszonyok szabályozása, egyátalán az ipartörvény, stb.) csupán azon pénzügyi kérdéseket akarjuk itt megemlíteni, melyeket az országgyűlésnek még ez év folytán el kellene intézni. Ez lesz az első esztendő öt évi nyomorúságos kormányzásunk alatt, melyben a költségvetés rendes időben megállapíttatik, költségvetéseink megállapításai eddig merő formalitások voltak minden tényleges haszon és érték nélkül. A költségvetések országgyűlési tárgyalásai sohasem kezdődhettek meg is,1055 időben, mert vagy nem volt a delegációk által megállapítva a közös költség, vagy nem voltak készek a magyar államháztartás költségei, vagy hiányzott mind a kettő, minek következménye az jön, hogy a költségvetés sohasem előre , hanem mindig azon év derekán állapíttatott csak, mely évnek már elejére is törvényes határozatokul kellett volna szolgálni a költségvetés tételeinek. 1867-re egyátalában nem volt költségvetésünk; az 1868-iki költségvetés pedig csak ugyanazon év September végén állapitatott meg: az 1869-iki minden előleges vizsgálat és érdemleges tárgyalás nélkül iktattatott törvénynyé az idő rövidsége miatt; mig az 1870-iki ugyanazon év ápril végén, az 1871-iki pedig 1871 márczius végén jön megállapítva, tehát mind a kettő már csak az első évnegyed lejártával. Már pedig ha a költségvetésnek valóban hasznát akarjuk venni, úgy azt ideje korán, nem pedig akkor kell elkészíteni, midőn négy öt hónap már lefolyt azon évből, melynek számára a költségvetés készült. De nem csak hogy elkésve, hanem elhamarkodva is és tüzetes bírálat nélkül készültek eddigi költségvetéseink, miért is az országgyűlésnek épen most válik múlhatlan kötelességévé: helyre hozni az eddigi hibát s egy oly költségvetést állítani össze, mely irányadóul szolgáljon a jövendő évekre is. A közös budget meg van állapítva, a magyar miniszterek, mint halljuk, szintén elkészítették költségvetéseiket s az országgyűlésnek is van még elegendő ideje a tárgyalásokra. Ha mindezek daczára jövő évi budgetlinket is csak amúgy nagyjából, felületesen állítanak össze, akkor egyúttal lemondhatnánk a reményről is, hogy Magyarországnak valaha rendes és lelkiismeretesen összeállított költségvetése lesz. Zárszámadás nélkül a költségvetés czélszerű megállapítása lehetetlen. Ha nem látjuk a múlt év tényleges eredményét zárszámadásban fölmutatva, képtelenség a jövő év költségvetését czélszerűen megállapítani. Az 1868-ki zárszámadás elveszett az országgyűlésre nézve. Nem vehette hasznát. Az 1869-ki zárszámadás kiadatott az államszámvevőszéknek. Az államszámvevőszék kötelessége tehát elkészíteni a zárszámadásokról a jelentéseket, hogy azok az 1872-iki költségvetéssel egyidejűleg a képviselőház elé kerülhessenek. Mennyire ment az államszámvevőszék e jelentések elkészítésében — úgy az 1869 — mint az 1870-iki zárszámadásokat illetőleg — nem tudjuk, de azt tudjuk, hogy az államszámvevőszék tartozik évenkint szept. 1-éig a megelőző évre vonatkozó zárszámadást elkészíteni s észrevételeivel együtt a miniszteri tanácscsal közleni, hogy igy a zárszámadás mind a minisztertanácsnak, mind magának az államszámvevőszéknek észrevételeivel és jegyzeteivel együtt az országgyűlés elé terjesztethessenek. A költségvetésen kívül az országgyűlésnek a közelebbi napokban még két fontos pénzügyi kérdéssel lesz dolga. Egyik: a 30 millióra menő új kölcsön, mely, mint hírlik, a magyar pénzügyminiszter által már meg is köttetett; másik: a 15 millió közös kölcsön, mely tavaly országgyűlési felhatalmazás nélkül vétetett föl s mely iránt az országgyűlésnek a legközelebbi ülésekben okvetlenül határozni kell: megadja-e a fölmentést vagy nem ? XX. Nyáry Pál hagyatéka. Nyáry Pál végzetes tette fájdalmasan lepett meg mindenkit, mély fájdalmat okozott barátainak, tiszteletteljes neheztelésre indított sokakat, s gyászba bobta a hazafi érzelmeket országszerte. A közrészvét találgatásai, nézetei, ítéletei változatosak voltak nagyon, de kegyeletesek medig. Indokait a sejtelmek és vélemények mérlegén fontolgató mindenféle okoskodás, de becsületének hontálytalanságát nem vonta kétségbe soha, sehol, senki, s egyetlen szóval, a legtávolibb czélzással sem. Átalános volt a meggyőződés, hogy adósságai, pénzzavara fletti izgatottságból vetett végett életének saját vallomása szerint is, de a meggyőződés rögtöni, átalános és szilárd volt mégis, hogy e férfiú nem fog levonni semmit, nevének tisztaságára nem vethet utólagosan árnyékot még azon sajnos körülmény sem, mely sírjába rohantatá. A nemzet nemzet, Nyáry Pál hagyatéka rendezve van. Adóssága annyi maradt, a mennyit feljegyzett. Ezek fedezésére azonban annyi jött be ingó és ingatlan vagyonának elárvereztetéséből, hogy rokonai is örökölnek tőle több, mint harminczezer forintot, s jószágának sirkerti része festmegyének juthatott. Mind e részleteket, a tömeggondnok gr. Kegievich Bélától tudjuk, ki kgyeletes buzgalommal sietteté az ügy tisztázását, mely után nyugodtan, önézetesen élhetet volna az is, ki nem élhető túl lelkiismeretes töprenkedését és becsületes szégyenérzetét a megkárosítás felett- melyet másoknak okozni vélt, Nyáry Pál büszke szelleme is nyugodt lehet imár. Emléke fényes azon. Nyugodtan lehet immár Nyáry Pál büszke szelleme is, mert nincs oka egyebet vetni magának szemére, mint időelőtti távozását, melylyel nemzetét r megszomolttá. Pest, aug. 31. — 7.— Ritkán gyakorolt államférfi egy népképviseleti testület fölött oly irányadó a pártoktól teljesen független és döntő befolyást, mint eddig Thiers a versaillesi kamarában. Esendes alkotmányos viszonyok ki is zárják a személyes hatalom s túlsúly kiváló mértékét, mely nehezen fér meg egy a törvények s intézmények állandósága által szorosra szabott szereplési kör kész és mértéket tartó betöltésével. És azért a legtöbb parlamentáris kormányformájú államban azt látjuk, hogy a miniszteri állásokat oly középszerű tehetségekkel felruházott és csekély initiatívával bíró férfiak foglalják el, kik nem jönnek kísértetbe magukat emancipálni a hátuk mögött álló párt sugalmai alól, vagy merész kezdeményezéshez fogni önálló és eredeti eszmék keresztülvitelében. Dictatori természetek nem tűrik meg a folytonos ellenőrzést, nem alkalmazkodhatnak az alkotmányos élet keretébe, és rendesen csak zaklatott, forradalmi időkben sikerül a népképviseletet oly teljes alárendeltségbe helyezni, hol egy nagy és kiváló egyéniség, ki leginkább ad a tömeg háborgó szenvedélyeinek hangot és kifejezést, képessé válik kizárólagosan intézni nemzete sorsát. Ily állást foglalt el hazánk történelmében Kossuth Lajos a 49-ei függetlenségi harcz közepette, midőn egy perczig sem szűnt meg mellette működni a parlamenti ellenőrzés. Francziaország nincsen jelenleg forradalmi állapotban, de nincsenek intézményei sem. Az átalános pusztulás és romlás közepette, midőn a létezett anyagi és erkölcsi erők egyszerre összeomlottak, új alkotmányos alapok teremtése helyett Thiersnek kezeibe tétetett le a kormányzás vezetése, és ez egyértelmű volt a dictatura átruházásával. A legegyszerűbb logika kívánta volna a nemzetgyűlés feloszlatását, miután az a békeszerződést elfogadta volt, Francziaorország egyedül Thiers bölcseségétől várta üdvét és szüséges lett volna őt egy képtelen majoritás akadékoskodásaitól fölszabadítani. De Thiers máskép fogta fel kinevezésének értelmét és a kamarai határozatok egyszerű végrehajtójának jelentette ki magát, melynél fogva támadt a helyzet azon ellenmondásteljes jellege, hogy míg a tények logikája folyton a dictaturát kívánta, alakilag Thiers csak a nemzetgyűlés közegeinek szolgált. De Francziaország nyugalmának sarkalatos követelménye maradt, hogy Thiers szemben a nemzetgyűléssel a situatió ura lehessen, ha külsőleg a legtökéletesebb függés képezi is viszonyát megbízóihoz. És Thiers bámulatos parlamentáris ügyességgel és államférfim belátással tudott eddig megfelelni oly nehéz feladatának. Megvalósította a dictaturát a képviselet ellenőrzése mellett, uralkodott minden párt felett mint azok végrehajtó eszköze, és nagyobb hatalmat tüntetett ki a vezérlete alatt álló testületben, mint akár Mirabeau az első Constituanteban, akár Robespierre conventben. Nem tartozott egyik párthoz sem, de fékezte tekintélye által valamenynyinek szenvedélyeit, és mint maga mondotta, gondoskodott mindig, hogy a pártok ne vessék magukat egymássa. Mindennap új akadályt látott felmerülni maga előtt, és mindennap újra legyőzte azt. Páratlan és egyedüli látvány volt, tanúskodott a szó hatalmáról, mely mint az evangélium mondja, uralkodott kezdetben a haos fölött és teremte a világot. De a kezdetben elkövetet hiba megboszulta magát. A szellemek, melyeket Thiers fölidézett, lassan kint Kje fölé nőttek, a nemzetgyűlés tényleg constituáló hatalmat tulajdonított magának, és jelenben a helyzet már teljesen tarthatlanná vált. A legutóbbi napok jelenetei mély és végzetes szakadást jeleznek Thiers és a gyűlés jobboldali töredéke között. Rivet javaslata, mely az elnöki hatalomnak állandóságot és nagyobb függetlenséget kölcsönzendett, lehetne az egyedüli mód betemetni a tátongó örvényt, amidőn biztosítja ideiglenesen a köztársaság fenállását, és kiveszi a nemzetgyűlés kezéből a végleges sorsa fölötti eldöntést. De a pártok szenvedélyeinek viharos kitörése problematikussá tette az egyedül elfogadható megoldást, mely nem kívánja a nemzetgyűlés feloszlatását, az örvény még jobban kitágult és alapos az aggodalom, hogy Thiers lesz kénytelen Curtiusként magát áldozatul oda vetni, de azon vigasztalás nélkül, hogy mint a római hős megmenthetné hazáját. A nemzetőrség feloszlatása feletti vitában a jobboldal jóformán ki sem akarta hallgatni a kormányfejét, úgy, hogy az elkeseredett aggastyán a legindulatosabb szavakban támadta meg ellenfeleit, és beszédői végeztével kinyilatkoztatva, hogy nincs több mondanivalója a nemzetgyűléshez, távozott megírni lemondását. A válság balfordulata ezúttal még el lett hárítva, az elnök barátai kiszakították lemondó iratát kezeiből, és a ház töbsége a kormány intenzióival egyező javasatot fogadott el. De a gördülésbe hozott kőeltartóztathatlanul haladt már előre. Rivet javaslata fölötti vitában Thiers határozottan követelte érdemeinek elismerését és a kamara bizalmi nyilatkozatát. A parlamenti taktikának felülmúlhatlan mestere megelőzni szándékozott a royalisták készülő nyílt fellépését, kik már csak az alkalmat lesik, midőn megbuktathatják és saját jelöltjüket léptethetik helyébe. A Dufaure által Thiers nevében tett indítványnak nem lehet más czélja, mint fényes elégtételt szerezni a megbántott államférfiúnak és elleneire a teljes megaláztatás szégyenét hárítani. Jellemzi a kölcsönös elkeseredettséget, a royalisták végletekre kész vakmerőségét, hogy Thiers Francziaország vég nélkül siralmas állapotában szükségesnek találja egy bizalmi nyilatkozat erőszakolása által kockáztatni a nemzet nyugalmát, a polgárháború felidézését és Európa bizalmának tönkretételét. Mi lesz a kifejlett válság vége, nem igen lehet jósolásnak tárgya. Dufaure indítványa leirhatlan zűrzavart és átabotát keltett a gyűlés kebelében. Az önfeledt pártdüh és lelketlen korruptió szoros közelségbe hozták a polgárháború lehetőségét; a gyilkos testvérharcrok fúriái hallhatólag zörgetnek a gyűlés terem ajtaján. A jövő perez meghozhatja Thiers bukásának hírét, a feneketlen s forrongó zűrzavarból Aumale vagy Changarnier elnöksége emelkedhetik ki, s azon pillanatban beállott volna már a vég kezdete. És ha győz is Thiers ! Rivet javaslata oly módosításokat szenvedett, melyek a jelen körülmények közt Thiers helyzetét tűrhetlenné tennék. A bordeauxi egyesség darabokra van tépve és a jobboldalon ezentúl Thiers csak engesztelhetlen ellenségekre fog találni. A baloldal támogatása nem tarthat fen kormányt, mert a nemzetgyűlés két majdnem tökéletesen egyenlő félre oszlik. Thiers kénytelen lesz pártfölötti szerepéről lemondani és teljesen a baloldal karjaiba vetni magát, de pártkormány fentartására egyöntetű, állandó és nagy majoritás volna szükséges. Ha Thiers elég bátorsággal bírna bezárni a kárhozatot és romlást árasztó Pandóra szelenczét és feloszlatni e nemzetgyűlést, még lehetne remélnünk, hogy el fél , múlni Francziaországtól az újabb megpróbáltatások keserű pohara. De ezt alighi fogja tenni, miután eddig maga táplált: 3 a parlament hitét constituáló feladatában , ámbár Francziaország minden zugában visszhangzik most a kiáltás, mely a feloszlatás követeli. A nemzet megunta már azon rémes s kísérteties látomány szemlélését - mint állják körül trónsorár, zsákmányéhes praetendensek a versaillesi assembléenek nevezett boszorkányüstöt, várva a rész szelleinek jósló varázsigéit, hogy meggyilkoltassák a fájdalom ágyán szenvedő köztársaságot. A hivatalos lap mai száma a következő két közleményt hozza: A cs és kir. közös hadügyminisztériumnak 1871. évi aug. 10-én 4 ik oszt. 1449. szám alatt kelt átirata szerint, 1871 évi július 8 ától kelt legfelsőbb elhatározás folytán a Budán, Nagy-Szebenben, Zágrábban és Temesvárott székelő országos katonai törvényszékek föloszt at««!», valamint a nagy-szombati rokkantak házának törvényszéke által polgári jogügyekben gyakorlott eddigi működésnek megszüntetése elrendeltetett, minélfogva ezen törvényszékek polgári jogügyekben gyakorlott hivatalos működésüknek 1871. évi septjével leendő beszüntetésére utasittatnak. Budán, 1871. évi augusztus 28 án. A cs. és kir. főparancsnokságtól. Ő cs. és. Apost. kir. Felségének f. é. julius 8-án kelt legfelsőbb elhatározása folytán a budai, nagy-szebeni, temesvári és zágrábi katonai törvényszékek f. évi September 1én feloszlattatnak és a nagy-szombati rokkantak házába ellátás végett felvett személyekre nézve az ottani katonai bíróságnak polgári ügyekben való illetékessége ugyanaz napon megszüntetik. Az ekként megszüntetett bíróságok teendőit a rendes polgári bíróságok veendik át, amelyekhez mindazon ügyek is áttétetnek, amelyek a fentnevezett katonai törvényszékek előtt folyamatba tétettek ugyan, de f. é. September hó 1-éig végkép el nem intéztettek. Ez oly hozzáadással tétetik közzé, hogy a most érintett ügyekben a katonai törvényszékek által kitűzött, de f. é. Septemberig le nem járt határnapok az illető ügyeknek a polgári bíróságok által eszközlendő átvétele tapjától újra kezdődnek Pest, 1871. aug. 28 án. A m. kir. igazságügyminiszteriumtól. Páris, aug. 27. (Saját levelezőnktől.) Faidherbe lemondása képviselőségéről s annak indokolása képezik a nap eseményét. A kitűnő tábornok visszalép, mert, az assemblée oly tanácskozási irányt vett, mely az alkotmányozó gyűlést illeti meg csak és ő erre magát felhatalmazva nem érzi. Ezen lépését Faidherbe a ház elnökéhez intézett levélben tudatja, melyet első fogalmazványában az elnök több radical kérelmére egy napig nem hozott a ház elé. Ezen idő alatt a tábornok barátai megkísértették tervéről lemondatni s levelét visszavonatni. Csak az utóbbi sikerült s az első levél egy szelidebbet cseréltetett fel. Innen származik, hogy némely apok egészen más szöveget hoz ak, mint a felolvasott. Különben elveszítené minden fontosságát Faidherbe tenye, ha a ház feloszlatásának kérdése az országot nem a legélénkebben foglalkoztatná. Lyonból és a szomszédos megyékből 91 ezer aláíróval ellátott kérelem küldetett be Tolainhez, melyben a ház felosztását kérik. A „Liéele“, „Vérité“ és „Avenir national“ párisi lapokon kívül a lyoni „Progrés“ huszonnégy vidéki lapot sorol fel, melyek mind a feloszlatás mellett működnek. A mérsékelt bal is vitatta ezen kérdést, de a megmaradás mellett nyilatkozott. Faidherbenak tökéletes igaza van elvben s én még sem tartom helyesnek lépését, mert ellensége vagyok azon politikának, mely talpa alól kilöki a földet s az ellenőrzés, az activ törekvésről lemond, hogy a passivitas declaratiójával a jogi flottákat megvédje. A Rivet indítványát tárgyaló bizottság jelentését Vitez holnap fogja benyújtani. Fontos újság, hogy a megyegyűlésre való választásokat a kormány September 17-re rendelte el. S ezt megelőzőleg 12-én a ház szünidőre megy. Az utóbbi nincs a jobb ínyére s Thiers kicsinyes borzujának tartja, fél, ha egy nap nincs Versaillesban, soha többé vissza nem jöhet. Soba Thury specimen jobban nem utózott a számot kérő váasztóktól. A jobboldal még keresi magának mintegy Diogenes az embert, azért úgy mint Diogenes , mert nem találja. Ducrot a hadügyér a loirei hadsereg (120,000 ember) fővezérségével kinálta meg s nem fogadta el, mivel a nemzetőrség feloszlatásának tárgyalásánál tett ígéretét, hogy a törvény végrehajtása fölött őrködni fog, különben nem volna képes megtartani. A ház egy javaslatot dolgoz ki a ház üléseiről való tudósítások tárgyában. Eddig azon rendszert hajlandó elfogadni, melyik a császárság alatt dívott. Kiadják a szöveget, melyhez a lapoknak sem hozzátenni sem elhagyni nem szabad. Ne neked szabadság! Szabad államban milyennek kitűnően egy köztársaságnak lennie kell, nagyobb megtámadása a nyilvánosság ellenőrzési jogának, mely a közvéleményt táplálja s megnyugtatja, nem is képzelhető. Csak nem tudnak kibontakozni a valóság rovására teremtett hivatalos igazság bilincseiből. Beszélik, hogy a decemberi száműzöttek közül a képviselők egy indítványnyal akarnak a ház elé lépni, melyben kérik az őket elítélt vegyes bizottság tagjainak vád alá helyezését. Itt meg kell jegyeznem egy lap keserű észrevételét : A Bastille lerombolásakor csak hat fogoly találtatott benne. Az ezután következett kormányok közt legszabadelvűbb volt a Lajos Fülöpé, ki alatt óránkint a politikai foglyok száma 6010 körül járt átlagosan. Jelenleg a Lajos Fülöpénél is a szabadelvűbb kormány van és 40 ezer politikai fogoly sínylik börtönben. Ez igen helyesen domborítja ki a mostani franczia szabadság jellemét, azt hiszem felesleges a magyarázat. A „Gymnase“ újsága „M a r c e 1 i u eu nem íelelt meg a várakozásnak. Az érdekes mesét egy b. beszélyiró a maga módja szerint, t. i. beszélyiró !S módja szerint dolgozta fel. Sem élénkség, sem a , jellemek domborúsága, csupán pathos. Mindez izében meglátszik, hogy ujoncz iró legelső darab ** ja. Romatur irt ugyan egy pár regényt, de a mű- az által veszített, drámai alkotás sajátságosságának felfogásából, nem nyerte meg a nyelv gazdagságával, mert ez gyönge. A darabot játszák, bár az ítész világ elitélte, azonban rövid lesz élete és ezt is Desclée k. a. művészi játékának köszönheti. A Folles-Marigny „Les libres penseus es” újsága nincs semmi összeköttetésben sem a democrat elvekkel, sem Hiacynthe atyával, hanem barczot izén a férfinemnek szép ajkakról folyó dalok közt és a barcz az édes békeség szent szövetségében végződése, melyet műnyelven házasságnak hivnak. A darab olyan „Kis-Faust“ féle víg operetté. A palais-Royal egy 1850-ben a „Gymnase“ban játszott darabot ásott ki régi sírboltjából aproposnak. „Le bourgois de Paris“ három felvonása, öt képlete mulatságos egy darab. Legelsőbben mulatságos, mint apropos, mert nem apropos. A darab két polgár körül mozog, egyik mindig leczkét akar adni a kormánynak s maga is megszeppen, midőn a tüntetésből forradalom lesz. A másik polgár mindig attól fél nehogy valamibe bonyolódjék. A leczkéző polgár végül pórul jár, elcsípik. A mindentől tartózkodó barátja meg akarja menteni s egy levelet ir egyik laphoz, hogy x. polgár, ki el van fogva nem veszedelmes, csak egy nagy szamár. A fogoly börtönében olvassa a kezdetet és örvend, hogy neve lapban van, tehát a történelemé. Végig olvassa, dühös, hogy ő nem veszedelmes. És kiszabadul. Nem apropos, mert most épen a nép csinált forradalmat a polgárság ellen. U. G. Közoktatásunk. A „Reform“ egyik közelebbi számában Ballagi Mór úr „Közép tanodáink“ czim alatt fájdalommal kiált fel látva az ez évi iskolai kimutatásokban az eredménytelenséget, és gyönyörűen festi azon rendezetlen állapotot, melyben egyátalán iskoláink nyugosznak, — de az okokat, melyek ezt előidézték — a hiányokat, távolról sem mutatja fel, csak a sikertelen eredményt, — pedig nézetem szerint annak, ki ily fontos ügyben ir, s egyátalában az írónak olyannak kell lennie, mint az orvosnak, föltalálni a sebeket, de a gyógyító itt is előírni s orvosolni a mint lehet. A „Hon“ban Kun Pál úr tüzetesebben foglalkozik ezzel, de ki végig olvassa az igen szép értekezést, elmondhatja azt, mit Boissier a franczia irodalomra, hogy „a mi nevelészeti irodalmunknak nincsenek jelenleg eszméi, megvan az ügyesség, tudunk könyveket írni, de tudni kellene ebbe valami újat és határozott eszmét létesíteni“ — Kun Pál úr szép értekezése leginkább csak két fájdalmas tényt tüntet fel iskoláink silányságát: a kormány habozását és semmittevését. Csekély tehetségemmel én is előveszem e nagyfontosságu kérdést, melynek megvitatását legczélszerűbbnek tartom most, midőn politikai mozgalmaink fáradtan pihennek s lapjaink alig hoznak elő valami izgalmast, kivéve a Gasteinból jövő fellegeket. Ha igaz az angol „knowledge is power“ (a tudomány erő) példaszó, ha igazak Knigge szavai, hogy kiki csak annyit ér az emberek között, a mennyi erővé magát teszi, — ha igaz Széchenyi szava, hogy a nemzetek valódi ereje fanatismuson vagy kiműveltségen épül, — amaz chimera, emez állandó, — ha végre igaz, hogy a nép az minden államban, melynek egyedül birtoka azon erő, hogy az állam szervezve és fentartva van és övé minden hatalom, úgy bizonyára a közoktatás a legégetőbb szükség az államban, úgy az alsó, mint felső helyen. Egyik mellőzéséről sem lehet szó, mert az egyik alapja a másiknak s alig lehetne határozott válaszfalat venni, hogy melyiké a nagyobb előny? . . . Az átalános közoktatást bizonyos, hogy egyes ember nem igazgathatja, és valóban innét ered leginkább oktatásügyünk körül a reformhiány. Ha a közoktatásügyi tárca egészen el is lenne választva a vallásügyitől, még akkor is nagy teher egyes egyénre — annál jobban érezzük most a tétlenséget, midőn a vallás és közoktatásügy egy kézben, őszintén szólva ez utóbbi csak mint mellékes van egyesítve. Ez pedig, valljuk meg, a legnagyobb hátrány. A nevelésügy soha sem bízható egyes egyénre, mégpedig olyanra, aki más ügyekkel is el van foglalva, kinek egy élet is kevés ahoz, hogy minden körülményt, igazgatást, vezetést, reformokat hozzon létre. De még nagyobb hátrány is van ily stádiumban. Ott, hol az igazgatás s minden nevelésügy körüli reform egy minisztertől függ, rendesen az eredmény az, hogy akadhat ugyan egy miniszter, ki tanult ismerni mindent, s agyában megszületik egy határozott gondolat s lehet létesítéséhez is fog; de ennek elhunytával a következő utódnak mennyi idő kell csak arra, hogy elődének minden fáradozásait s czélját átértse, vagy ki tudja, ha fog e rokonszenvezni előde terveivel s nem dönti-e azt halomra , hogy saját uj kedvencz eszméjét valósítsa? . . . S mi lesz az eredmény ily esetekben ? . . . Ingadozás, változás mindig. Ily állapotban volt Francziaország is, midőn 1850-ben Fallaux felterjeszté a javaslatot az oktatás szabadságára nézve, mindenki határozott reformoknak nézett elébe, a taofelügyelők a papok tiltakozása daczára kineveztetek, valamint az egyetemek fölvigyázására 86 rector. De egyszerre előjött Fortoul, újra kezdte rendezni az iskolákat, szétválasztá azokat; épen úgy mint Kun Pál úr kívánja. — Az átalános iskolai rendszer gépezet lett, s hátrány mutatkozik mindenütt. Fortoul elhalt, s utána Rouland és Duruy levonták az egész fenálló tervezetet s visszavezették az oktatást a régi elvekhez. — Íme ez az eredmény, ha a közoktatás egy miniszterre van bizva. — Igen helyesen észrevette ezt Zedlitz miniszter II. Fridrik alatt, midőn bizalmasan mondá a királynak, hogy a vallás és közoktatásügyi miniszter egyedülisége alatt az oktatásügy másodrangu kérdéssé sülyed. Mi, kik közoktatásügyünkkel a Scylla s Charrybditek közt hánykódunk, kiknek annyi a megoldandó kérdés e téren s oly fontos, hogy minden év elmulasztása egy időszak vesztés, — mi, kik alig tudjuk még, az iskolák az államé-e vagy az egyházé . . ? . . Az egyetemmel hogy állunk mindig csak opositiót s vitatkozásokat halmozunk