Ellenőr, 1872. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1872-01-03 / 1. szám
Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . ., S ftt. — kr. Fiáérre ... 10 n — „ Egy hónapra . 1 , 80 , Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem kell mit, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 1 szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn a ünnepre következő napon. ▲ lapot illető reclamátiók Légrády testvérek Irodájába (nádor-utcaa 6. ■.) intés Szerda, január 3. 1872. Hirdetési dijak: petit sor egyszeri | A nyilt-tér egy petit sora 80 kr. ír^**'”* 4Shf®tásáért . . . . 10 kr. I Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ \%. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: nádor-tizes itt 0. szám. (Légrády 411 testvérek irodájában). md Sl. pénzek helyben és vidékről Pest, két-s&i utcza 14. n.ila ,s intézendők. 10. évfolyam. Candidátio a tisztújitásnál.Mi Czél-zerű lesz időnkint regisztrálni, miként forgatja magát az életben és gyakorlatban az uj megyei törvény. Tapasztalatunk van már eddig a candidátióra nézve. Mint tudjuk, ezelőtt korlátlan candidátionális joggal birt a főispán ; e jognak korlátlanságát azonban mérsékelte azon szokás, hogy a tisztujitás napját megelőzőleg conferentia tartatott s annak megállapodásai a candidátiónál figyelembe vétettek. Az új törvény szerint nem a főispán candidál, hanem egy bizottság, melybe három tagot választ a megye közönsége, hármat nevez a főispán ő az elnök s az ő szava dönt. E szerint ott vagyunk a hol voltunk s voltaképen a főispán kezében van a candidatio mint ezelőtt. Van azonban két körülmény, melynél fogva a választás szabadságának szempontjából sokkal roszabb a mostani rendszer a réginél. Egyik az, hogy nincs kijelölési conferentia, a másik az, hogy azoknak, kik hivatalba akarnak jőni, előlegesen jelentkezniük kell. (66. §) Conferentia tartásának nincs helye, mert van külön egy közeg, mely hivatva van intézkedni abban, amiben azelőtt a conferentia intézkedett. Lehetne tán azt tenni, hogy a candidáló küldöttség összeillése előtt tartassék meg a régi modorú conferentia, hogy irányt adjon magának a candidáló bizottságnak ; ez azonban gyakorlatilag kivihetetlen, mert a candidáló bizottságnak idő kell ahoz, hogy a kijelölési jegyzéket elkészítse, a megyei bizottmányi tagok pedig tudvalevőleg nem szoktak előbb beérkezni, int a választási napot megelőző délután, conferentiát is, candidáló bizottsági ülést is tartani nincs idő. Ami a jelentkezést illeti, ez épen a főbb hivatalokra való egyénekre nézve kellemetlen dolog, annyival inkább, mert nagyon hasonlít a folyamodáshoz s ezzel hiába, úgy vagyunk, mint Mephisto a kereszttén —es ist mir’ mal zuwider. Az ember sokkal jobban szeret felszólittatni, egy kicsit kéretni Sz ellent nem áthatni, mint kimigrálni, magát feltolni. Hiába distinguálunk még oly élesen is a jelentkezés és folyamodás közt, minduntalan megbotlik az ember nyelve s a jelentkezőnek becsületes magyar neve utóvégre is csak folyamodás marad. A konferentiákon körülvették szépen, megkérték az embert, s meg volt mentve a zászló becsülete; gyakran valóban is sikerült levenni lábáról egyes embert, a folyamodás azonban kétségtelenül visszariaszt igen sok embert és pedig a javából. S ennek azután még más sajátságos következése is van. A törvény azt mondja: „minden állomásra legalább 3 egyén jelölendő ki; e szabály alól eltérésnek csak akkor van helye, ha nem jelentkezett kijelölhető 3 egyén a betöltendő tiszti állomásra.“ Könnyen megeshetik, hogy valamely állomásra senki se jelentkezik, s akkor azután nem levon kit candidálni, nem lehet betölteni az állomást; még könnyebben előfordulhat pedig azon eset, hogy valamely állomásra csak egy ember jelentkezik — ez volt épen most az eset Borsodban, hol 5 —6 főbb hivatalra csak egy-egy jelölt volt. Ily esetben azután az történik, hogy voltaképen nincs is választás, hanem az illető egyedüli jelentkező megválasztja maga magát. Mindezeknél fogva a választás szabadságának szempontjából a mostani kandidationális eljárás roszabb az előbbinél, habár látszólag kedvezőbb, amennyiben nem egyes embernek, a főispánnak, hanem egy bizottságnak kezébe látszik lenni letéve a candidationalis. jog. A főispánnak módjában áll oly egyéneket nevezni a bizottságba, kik az ő akaratát feltétlenül teljesítik, a döntő szó pedig az övé. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy hát megváltoztatván a törvényt, térjünk vissza a régi gyakorlathoz. Én egészen elvetendőnek tartom a candidatiót, lehetetlennek tartom annak czélszerű módját kitalálni. Kettős czélja volna az eddig uralkodott felfogás szerint a candidatiónak; egyik az, hogy a kormánynak a választásnál is legyen befolyása, a másik az, hogy az alkalmatlan egyének kizárattassanak. Ami az elsőt illeti, nem tartom szükségesnek, hogy a kormány befolyással bírjon magára a választásra. Az autonómia rendszere mellett a kormány hivatása csak a felügyelet és ellenőrzés lehet s erre bőven el van látva beavatkozási joggal az uj törvény értelmében, tetszése szerint felfüggeszthetvén a tisztviselőt. De befolyást nem is lehet neki adni más módon, mint korlátlan vétőjog által, melylyel egyenlőn birt a régi s bir az uj rendszer szerint, más módon nem folyhat be s az ilyen befolyás túlságos. Általában minden candidatio a szabad választással elvi ellentétben áll, egyenes negatíója a szabad választásnak. Ami pedig azt illeti, hogy a candidatio czélja az alkalmatlan egyének kirekesztése, a törvény nem mondja azt, hogy csak azok zárhatók ki a kijelöléssel, kik a törvényes qualificatióval nem bírnak; ha ez volna a törvény intenziója, ezt ki kellene mondani, mert most önkényesen járhat el a bizottság s kizárhat olyat is, aki bír a törvényes qualificatióval. De a qualificatió előleges kipuhatolására nincs semmi szükség, mert ez utólagosan is megtörténhetik. A megválasztott tisztviselő egy küldöttség előtt előmutathatja keresztlevelét, diplomáját stb. annak senki sem fogja kitenni magát,hogy mint olyan, ki tudva, hogy nem bír a szükséges qualificatióval, mégis elvállalta a hivatalt s fel is esküdött, csúffá tétessék választás megsemmisítése által. Eltörlendő volna tehát nézetem szerint a candidatio. Eléggé korlátoltatott a megyei autonómia, ami joga maradt, legyen legalább az teljes és csorbítatlan. Néhány oly leveces uiváratot is kaptam, hol párbajom kimeneteléről tudakozódnak. Erre kedves botdjom, nem mondhatok egyebet, mint amennyit te e tárgyra vonatkozólag tegnapi számodban mondani szíves voltál. Nekem sokkal magasabb fogalmam van a parlamentáris függetlenségről, semhogy épen én nyújtsak segédkezet annak tökéletes lerontására, azáltal, hogy kihívást elfogadjak egy köztisztviselőtől kinek eljárását vagy cselekvényét bírálat alá venni képviselői kötelességemnek tartottam. A közhivatalok szigoru ellenőrzése a képviselőnek egyik kiváló kötelessége. Igen helyesen. Hanem a dolog nem csak eddig van. Ha Angliában a parlamenti tagság azon kiváltságait, melyeknél fogva szólásszabadságában csak elnöke által s csak imparlamentáris kifejezéseire vonatkozólag korlátozható, elég vakmerő lenne megsérteni bárki is , ezen vakmerőségéért okvetlenül a Ház színe elé idéztetnék, hogy innen — a parlamenti kiváltság megsejtése, breach of priviledge, miatt — börtönbe küldjék. S ha a vakmerőség olyan fokozatú lenne, hogy a parlament illető tagjának életére nézve fenyegetést foglalna magában , akkor az a börtönbüntetés nem volna tréfa, hanem alkalmasint tread-mill lenne. S ha a parlamenti tagság biztonléte elleni bűnt épenségesen egy államszolga követné el, ezt ugyan nem tűrné meg szolgái sorában az állam egy percig sem, és soha többé. Magyarországon tán nincs még e részben előzetes eset és eljárás, de megvan azon törvényesített fogalom, mely szerint a két ház tagjai sérthetetlenek mind szólásszabadságukban, mind személyeikre nézve, ée ha egy törvényhozót bűnvádi kereset alá sem fog hatni a törvényhozók illető testületének engedelme nélkül, ez a mentelmi jog még szigorúbb fentartást igényel a személybiztonság elleni merényletekkel szemben. Szerintem, tehát, a képviselőház — ha megőrzeni akarja tekintélyét s nem kívánja hatalmának biztosítékait paczkázás tárgyává tenni — a Simonyi Ernő által jelzett tényről hivatalos tudomást kell szerezni magának s aztán ezen tudomáshoz képest intézkedni. S én reményem, hogy ily irányban nem is marad el egy kérdés a ház elnökéhez s a belügyérhez Mert ha a kihívás megtörtént, ennek elutasítása egészen rendén volt ugyan, de a ház kiváltságai elleni merénylet megtörtént és megfenyítendő ; nem is említve az ügy azon eredeti és tanúságos oldalát, hogy épen azon egyén provokál duellumra,akinek egyik kötelessége volna őrködni azon törvény megtartása felett is, mely tiltja a duellumot. Hanem a dolog ezen része a felelős igazságügyét és belügyér intézkedése alá tartozik. Ami a párbkérdést inthesi illeti, elmondom egyszer, midőn ráérek, nézeteimet e társalmi otrombaságról, melynek soha sem vette hasznát a becsületesség, jog, igazság és szabadság s a melyet ki is küszöbölt kebeléből — erős kézzel — az egyéni és nemzeti önérzet, férfiasság, és gentleman-fogalmak mintája — Anglia.* Figyelmeztetjük a belügyért, hogy tán ideje volna már rendet csinálni annál a nemzeti színháznál, hacsak nem vár még valami olyan botrányra, mely tönkre tegye ezen művelődési intézetünk hitelét egy darab időre. Ha megtartották az intendánst, akkor tessék gondoskodni Apróságok. Jót kívánunk az új évre is mindenkinek, még a gonoszoknak is, mert ezek nek leginkább kívánhatni, hogy javuljanak meg, s mert Burns kedélyes reménykedése szerint tán maga Sátán sem oly rész, hogy örökre elkárhozottnak tekintse őt a jóságos isten. A mi drága hazánkat illeti, nem azt kívánom én, amit egyik költőnk sóvárgott. „Hogy a magyart a fél világ uralja, hanem kívánom, hogy ő ne uraljon senkit e világon. Nem a mások szolgaságát óhajtom én nemzetem boldogulására, hanem saját szabadságát. S áldja meg az ég mindazokat, kik e szent szél felé törekszenek.* A Magyar Újság vasárnapi számában Simonyi Ernőtől jelent meg egy levél, melyben felel némely hozzá intézett kérdésekre — s többek közt — a következő nyilatkozatot teszi: arról is, hogy alárendeltjei ne legyenek folytonos lázadásban. Mi nem bánjuk akárkit indítsanak ütnie, de követeljük, hogy a nemzeti színház érdeke ne áldoztassék föl sem báró Orczy Bódog, sem Szerdahelyi Kálmán úr kedvéért. — Tóth Vilmos miniszter ar tán legildomosabban járna el, ha kinevezne egy biztost a dolgok szigorú megvizsgálására, s aztán követné ennek javaslatát Hiszen nem lehetetlen talán találni egy részrehajlatlan és tekintélyes embert ? Csak ne hozza a dolgot, akármit határoz is a miniszter úr. A horvát kiegyezkedés ,árués, mely néhány napja Bécsben a magyar kormány, a horvát nemzeti pártiak és az unionisták közt a tanácskozás tárgyát képezi, a legközelebbi napokban már be lesz fejezve. Tegnap — így távírják a Naplónak — újév délutánján 4 órakor adták át a nemzeti pártbeliek nyilatkozatukat : ma reggel ugyanezt tették az unionisták. A tegnapi értekezleten, mely körülbelül egy félóráig tartott, Kerkapoly is részt vett. Miután már mindkét párt beadta nyilatkozatát, valószínű hogy ma, de bizonyos hogy holnap minisztertanács tartatik. A nyilatkozatokról érdemlegesen, illetőleg részletekről még mit sem hallani. Páris, dec. 27. (Saját levelezőnktől.) Most, miután Francziaország keleti védbástyái épen azok kezébe mentek át, a kik ellen emeltettek, s az elesett részek, mint azt a,,Kladderadatsch“ egyik metszete oly kihivóan hozá, fenyegető szarvként nyúlnak a franczia területbe, a kormány azon van, hogy e veszélyt lehetlenítse s azért az uj határszélen egy várak és földsánczok által támogatott védvonalat szándékozik huzatra. E tervek tanulmányozására legügyesebb tisztjeit küldé ki. Utóbbi időkben Rustowot fogadja gyakorta Thiers, s értekeznek együtt a felépítendő várak kérdésében. Rustow, születésére nézve porosz, de lelkesíti, testestől republikánus, ki már 1848 ban ez eszme mellett annyira lelkesült, hogy a porosz kormány Posen fellegvárába záratá, honnan azonban rövid idő múlva kiszabadult s Helvétiába menekült, hol, mint a szövetség hadimérnöke, felette kitüntető magát. Ma ezredes. Tervei, mint mondják, nagybecsüek, és szakértő tábornokok nem győzik eléggé méltányolni. Egyébiránt az erősségek emelése kérdésében még véghatározás nem történt, csupán tanulmányozzák e kérdést, mint már fenebb mondom. A banktörvények készítésére kiküldött bizottmány ma d. u. hallgató megnínnn** Végiaiaiu/iaiu«, «wmaiuaotti bizonyosnak látszik, hogy a kormány tervezete meg fog változtatni. Minden arra mutat, hogy a bizottmány csupán egy 300 milliónyi legmagyabb pénzforgalmat hajlandó engedélyezni, holott a kormány 600 milliónyit óhajtana. Egy vidéki lap nagyon alkalmi és találó ötletre jött, mely nagy zavart idézett elő az Orleans-pártiak táborában. Elővette az 1848-iki lapokat, s ezekből kivette Napoleon Lajos levelét, melyet ez képviselővé választása és a házba való belépése alkalmával tett közzé, s melyben legszentebbül állítja, hogy ő nem trónkereső, nem áhítozik koronára, sőt tudja, hogy Francziaországban egyedül Respublika lehetséges, azért ő is respublikán, s egyszerű polgár akar maradni, egyedüli ambitiója lévén választóit a nemzeti gyűlésen képviselni. A vidéki lap e levelet egész terjedelmében közlé, azonban Bonaparte Napoleon Lajos aláírása helyett az Orleans testvérekét teszi. Az ily tréfásan felfrisitett levelet, észre nem vévén a második kiadást, több lap mint eredetit közlé, mások szintén közölvén, megjegyzék, hogy akoholtnak tartják, míg végül a Paris Journal észrevette a szellemdús névcserét. A franczia akadémiának jelenleg négy ülése áll üresen A titkos tanácsban összeült akadémiai bizottmány, mely a számos pályázók érdemeit való bírálandó, első ülésében Aumale herczeg és Littré jelöltekkel foglalkozott, emert, mert republikánus, amazt mert nem republikánus, s igy részrehajlatlanságot tanúsítani nyílik alkalma, heves viták után, nagy többségben pártoló. Szegény Páris, innentova már két éve, hogy kiragadtatott ama légkörből, mely kiválóan éltető anyaga, melynek eddigi nagyságát is köszönheti, értem a kereskedelmet. Előbb a porosz ellen harczolt s a nagy „boutique,“ mely Páris legtalálóbb oppositiója, hat hónapra becsukódott, két hóig siratta veszteségeit és a „boutique“ zárva maradt. Jött a kommune s a „boutique“ három hónapra még mindig fel nem nyílott. Azután vége lett ennek is, de a roppant veszteségek munkás kezekben úgy mint pénzértékben, a kereskedelem e két fő tényezőjében, a pártok viszálya s az ezzel beállott bizalmalanság, Fárist hosszú időre megfosztani látszanak kereskedelme egykori nagyságától. A szívós életrevalóság megmenté az elveszéstől s a nagy „boutique“ csődött nem kiáltott. Minél távolabb esőnek a két harcz szerencsétlenségei a múltban, mint egykor Janus templomának fiai, annál tágabbra nyíltak a nagy boutique ajtószárnyai, — az utolsó vasárnapon, de még inkább hétfőn végre egészen felnyíltak s látni engedők a roppant kincset, mikkel nagy szerencsétlenségei daczára még mindig bir. Midőn Páriát e kitűnőleg sajátos kereskedői pompájában a háború óta most először megpillantom, nem fojthatom magamba a kitörő sóhajt , vajha e fényes boutique ajtai többé soha be ne csukódnának. A fő boulevardok hat öl széles járdáin, a platán, hárs és eczetfák lombtalan ágai alatt ma szombaton este beláthatlan végű lánczolatban emelkedtek ideiglenes deszkabódék, míg a kereskedők boltjaik felét kirakatokká alakiták át. Vasárnap délelőttre a bódék és kirakatok felszerelésével telt el. Délre minden készen állt s várt a cselekvés pillanatára. • Délután három-négy óra között a magán paloták, házak, kávé- teketermek és templomokból mintha sehol sem lenne maradás, ezrével omlotta lakosság a fényes boulevardokra. A népszáma folyton nőtt s tetőpontját éjjel tizenegy és egy óra között éré el, midőn a gyalog közlekedés több boulevardon a kocsiközlekedést végkép megállítás maga a gyalog közlekedés valóságos küzdelemmé lett. Hosszú idők után ismét láthattuk a „faria francoséit kikelni, igazi furia, épen látni kell, leírás fogalmat nem adhat. Egy compact emberfolyam, mely ellenállhatlanul hömpölyög, hullámzik, megáll, öszpontosul, most megindul s tovább hullámzik. Bár a nagykereskedők a karácsonyi napokon renkívüli fényt fejtenek ki kirakataikban, a nap hősei mégis a deszkabódék kerekedhetlen szónokárusai. Szónokárusai mondom, mert míg árulnak, nem szűnnek meg egyszersmind szónokolni. Itt egy szivarka-papir-árus gyönyörködteti gammvevő hallgatóságát. Ha úgy tetszik, lépjünk közelebb s hallgassuk meg: „Le az orr-fintorgatószagu gyufákkal! Levelek, melyek csütörtököt mondanak, midőn innen vagy onnan szél fuj, eső, hó esik, szivartól koplalva kell tova ügetned, elmerülve gondba, buba, mert nem ég szivarkád, mely felvidítson. Innenszármazik minden baj, mert nem ég szivarkád, és ez nem ég, mert gyufád kialszik s uj Tantalus füst-szomj-kinjait szenveded. lm elődbe bocsátom kir. szab. legfinomabb s legújabb találmányu szivarpaprikáim. Dühönghet a szél, omolhatik hó, eső, akár mint Noé idejében menj gyalog, lovon, hajón, kocsin vagy imperiálon — mindegy !Egész nyugalommal veszed ki kit. szabad legfinomabb s legújabb találmányu szivarpaprikáid, dohányod, (a szónokárus mindkettőt példás nyugalommal kiveszi, a paprikába teszed, összegöngyölöd s szivarod kész, rágyujdlhatsz gyufa nélkül, igy la ! A szónokárus a szivarkapapir szélére alkalmazott villát megdörzsöli s a szivarka meggyulad, s ezután pathossal folytatja: „íme vegyétek és szívjátok, ez az én szivarkám, melyet öt centiméért adok füstszomjatok oltására ezt cselekedjetek, valahányszor füstszomjatok érzenditek.“ A szónok-árus a kész szivarkát egy gammn szájába dugja s a hallgatóság nagy készséggel jó öt centimejével áldozni. Ha a csoport, kielégittetett, a szónoklat új hallgatóság előtt hallattatik. S igy tart ez egész délutántól éji egykét óráig. De szónokolni okvetlen kell, s ha már az árult tárgy megszónokolásra nem alkalmas, mint az együgyü gesztenye, a roszhirü narancs, legalább árát kiáltozzák szüntelen s mintha nem tudnók, újaikkal teszik szemlélhetővé : öt centime egy sou3! Ha elképzeljük, hogy a mértföld hosszú boulevardok két oldalon szegélyezték ily bódéflCT.^OT^linkbol a Ojr'1 XJtp-»*«--.. több szónok hangja hallik, — lehet némi fogalmunk a bábeli zűrzavarról. Valóban őrültté teszi az embert, de az „enragé“ pánisi e napon legalább is ezt keresi. Ma „eszeveszetten“ mulatni, boldogítni akár mást és magát. Mást ajándékok által, magát az így előidézett öröm által. A gazdag bármikor megveheti ajándékait, a szegénynek külön kell erre félretenni, s ha félretesz, arra a karácsonyi ünnepeket választja, már csak azért is, mert ez időtájt legjobb jövedelme van. Azért a párisi karácsonyi ünnepek kiválólag népünnepek. A találékonyságból ki nem fogyó franczia már hónapokkal előre készül e nagy ünnepre, törve fejét valamely új czikk feltalálásán, mert tudja, hogy itt csak az által vergődhetik zöld ágra. A jelen évi ünnepek, mint általánosan állítják, nem bírnak a múlt évek találékonyságának gazdagságával, mindamellett a phantasia daraboknak nincs vége-hossza. A bódék fele narancsot, déli gyümölcsöket és cukorkákat árul, a többi kiterjed a közszükségletek és olcsóbb fényűzési czikkek összes mezejére. Legnagyobb figyelmet vont magára a tengeri ráklábakból készített pipák, gyufatartók, komikus alakok, részeges prussienek sat. Egy másik bódéban, utánzoit égő fadarabok virgácsok titkos nyittal, meglepő tartalommal. Igen kedvesek az érettepkék, melyek szárnyaik alatt tűket rejtenek. Olcsó a bronz serkentő-óra : 6 ft. Tanulságos a központot futó játékszer. Számtalan bódéban ezermesterek és bűvészek foglalnak helyet. Sok bódé gyermekszinházat képez. Ez utóbbiak közül egy körül sürü gyermekcsoport tanyáz, a háttérben nagyobbacskákat, szakálos gyermecskéket vehetünk észre. E szinház egy ötemeletes vendéglőt mutat, czime: a béke vendéglője. Előbb a vendéglő felső ablakai nyílnak meg s az ablakoknál komikus alakok jelennek meg Aztán az alsóbbak is felnyílnak. Az első emelet egy ablakában Vilmos, Bismarck és Napoleon jelennek meg. Most az alakok kissé kihallanak s figyelmüket azon ablakra látszanak fordítani, melyből a három hatalmas tekint alá E pillanat in a hatalmasok ablaka feletti ötödik emeleti ablakban egy öreg anyóka, Madame História, jelenik meg, kezében kimondhatlan edénynyel, melynek tartalmát a triumvirátusra önti. Leirhatlan tapsvihar, bravó! — Vége az előadásnak. K. M. — A pestmegyei soltjárási baloldali bizottmányi tagokat van szerencsém f. hó 5-én délelőtti 10 órára Duna-Patajon tartandó értekezletre, melynek tárgya a küszöbön levő tisztújítás körüli eljárás, tisztelettel meghívni. Jankovich Miklós, orszgg. képviselő. “ A ma érkezett cseh és morva lapok midőn visszapillantanak a lefolyt év eseményeire, egyszersmind következtetést vonnak azokból a jövendőre nézve is. Mi lesz belőlünk ? kérdi a Narodni Listy. S aztán így felel rá: A cseh nemzetnek nem kell kétségbe esni jövője felett, mert a népek ereje nem a mennyiségben, hanem a minőségben, a szellemben rejlik. Általános közművelődés, ész és kedély, ezek teszik a nemzeteket erősekké, legyőzhetetlenekké. Mai számunkhoz Frommer A. Herrmann árjegyzéke van mellékelve. A cseh nemzet pedig csodálatra méltó módon kimutatta, hogy életképes Most is a cseh kiegyezés meghiúsulása nem jelenti a cseheknek, hand ezek elleneinek gyengeségét A sarkalatos czikkek eltemetettek az 1871. évben, és igy a cseh nép szivében csak a declaratió marad életben. Legyünk önmagunkéi, nem csak félig, mint 1871- ben, hanem egészen, a szabad hazában! — A lengyel lapok, igen helyesen, fölemlítik azt a ferde állást, melybe a lengyel reichsrathi képviselők jutottak. Ezen képviselők ugyanazon egyénekből állanak, kik benne voltak a reichsrathban Hohenwart alatt, és akik meg voltak elégedve Hohenwart javaslatával is. Minthogy a jelenlegi minisztérium és a Hohenwart minisztérium politikája közt. ég és föld a különbség, a lengyel lapok úgy vélekednek, hogy a lengyel képviselőknek Auersperg kinevezésekor le kellett volna tenni mandátumaikat. Az orosz lap, a „Moskov, Wiedomosti“ igazat ad azon nézetnek, hogy Germániia inkább mint bárki más, egyenes befolyást gyakorol a bécsi konningra úgy mint a pestire, s hogy valószínűleg a magyar osztrák politikára a béke érdekében fog hatni. A magyar államférfi — folytatja tovább a lap, aki most az osztrák magyar birodalom ügyeinek élére állíttatott, egy lépést sem tesz, mely a berlini politika nézetével ellenkeznék, és ha ő jelenleg Oroszországgal szemben kedves és békés hangon kezd beszélni,ez csak annak kijelentéséül szolgál, hogy Germániának Oroszország nem okoz aggodalmakat, s hogy emennek barátságos jóakaratját magára nézve elegendőképen biztosítottnak tartja. Oroszország és az egyesült és erős Germánia közti barátság senkire nézve sem lehet ijesztő ; ellenkezőleg ezen barátságban Európa megnyugtatást találhat. Kölcsönös jó viszonyaik mitsem tüntetnek elő a mi „szent szövetséghez“ hasonlítana. Ezen barátság nem a kormány sorakozása saját népeik ellen, ez nem az érzelmek és elvont elvek politikája; ez most valóságos szükség mind a két nagy nemzetre nézve. Ezen szövetségnek nem az a czélja,hogy az egyiket rabjává tegye a másiknak; ez, mint minden valódi barátság a kölcsönös jogok és erők méltánylásán, a kölcsönös becsülés is bizalmon alul. Adott körülmények között Germania és Oroszország barátsága egyedül biztosíthatja az általános békét s nem fenyeget, nem veszélyeztet senkit. A megyékből és városokból. Miskolcz deczember 29. Folyó hó 28 és 29-én folyt le tisztújításunk azon előre várható eredménynyel, hogy a deákpárt teljes mértékben érvényesítvén hazalmát, ki fogja rekeszteni a baloldalt a tisztikából. Két szolgabirón kívül csupa deákpárti választatott meg, ezek közül csak az egyiknek megválasztása volt előleges megállapodása a deákpártnak, a másik a corpheusok ellenére történt olyformán, hogy magának a pártnak egy része revoltált s az általános népszerűséggel biró jeles tisztviselőt nem akarta jövőre nélkülözni; különben csak egy szolgabiró lett volna a deákpárti méltányosságnak csodálatos gyümölcse. Van tehát Borsod megyében összesen a törvénykezésnél két baloldali egyén — egy törvényszéki ülnök és egy járásbiró — a közigazgatásnál pedig szintén kettő — két szolgabiró. A pártok aránya pedig mint a szavazók legmagasabb száma mutatja, 193 jobboldali és 108 baloldali, miután azonban 10 baloldali bizottmányi tagnak választása lett formahiba miatt megsemmisítve, feltéve, hogy ezeknek egy negyedrésze nem jelent volna meg a tisztújításnál, az arány 193 : 115. Hogy miként van ehez mérve a minisztérium által kinevezett bírósági személy , és a megválasztott tisztviselők száma, (összesen 29 választás volt), az olvasó ítéletére bízzuk. A főispán által kinevezett személyzet tagjai közt egyetlen baloldali van, a régi írnokoknak is, akik a baloldalhoz tartoztak, már előre kimondatott, hogy maguknak tulajdonítsák kimaradásukat. A fegyelmi választmányba a főispán nevezett ki egy baloldalit. Eként követte a deákpárt az 1867-ben az akkori többség által követett eljárás példáját, hogy nem kell csinálni a megyéből kortes tanyát, hanem arra kell egyedül nézni, miként lehet legjobban megfelelni a jó közigazgatás kívánalmainak. A lefolyt tisztújítás előtt a baloldal részéről az volt többeknek nézete, hogy ismerve az ellenpárt szándékait, nem kell a tisztújításban részt venni se hivatalra jelentkezés sora a választási jog gyakorlása által. E nézetet azonban a többség nem fogadta el, sőt egyenesen felkérte a párt tagjait, hogy jelentkezzenek, nehogy azt mondhassa a deák párt: nem választhatunk közületek, mert nem jelentkeztetek. A választásban való részvét is szükségesnek tartatott, hogy két rész közül a kisebbik következhessék be. Ennek folytán jelentkeztek is néhányan, a választásban való részvétnek pedig megvolt azon jó eredménye, hogy a baloldal segedelmével érvényesült több esetnél a deákpárt egy függetlenebb töredékének adeli törekvése, hogy az uralkodó deákpárti törzskarnak ellenére mellőzve a korteskedési és nepotismusi szempontokat, alkalmas és hivatott egyének alkalmaztassanak A’tisztújítást különben jellemezte az, hogy átalában nem volt emelkedett hangulat, milyen uralkodott régebben az ily alkotmányos ünnepek alkalmával. Üdítő hatással volt a baloldalra nézve a szomszéd Zemplénből vett azon hir, hogy S. A. Ujhelyben a fömkortes miniszterelnök ur megbukott. Per quid quis peccat, per idem punitur. Gyffr, decz. 29. Az urszinváltozáson átestünk mi is. A preferenter baloldali megyei tisztikar a tegnapi vá-