Ellenőr, 1872. június (4. évfolyam, 126-150. szám)
1872-06-01 / 126. szám
Egész évre Félévre előfizetési árak Évnegyedre . Egy hónapra ügyes szám ára 10 krajczár. 20 frt. — kr. 10 „ - „ Szerkesztési iroda: Pesten, ná<lor-uteza <3. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 5 frt.— kr. 1 „ 80 „ 126 szám. Szombat, jimius 1. 1872 Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri beigtatásáért . . . 10 kr. A nyilt tér egy petit sora 30 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. Pesten, nádor-utcza 6. szám. (Steffrády testvérek irodájában). A lapot illető reklamációk Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 8. sz.) intézendők. Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sas utcza 14. sz. ála intézendők. IV. évfolyam. Pest, május 31. —z— Máj. 29-dikén mentek végbe az összes horvát választások. Mint a távirati jelentésekből láthatjuk, azok eredménye ismét a nemzeti párt győzelmét jelenti. Még nem tudjuk, várjon a választási győzelem kíséretében a jövő országgyűlés többsége is biztosítva van-e a nemzeti pártnak, mert a horvát országgyűlésben a választott képviselőkön kívül nagy számmal foglalnak helyet a virilisek, kiknek túlnyomó része minden körülmény között a némileg megerősödött és előbbi törpe minoritásából kiemelkedett uniópárt védjéül fog szolgálni. Lehet tehát, hogy egy két horvát nagyúr lekötelezett jóindulata fogja kormányunkat megajándékozni az oly alkotmányos többséggel, melyet másutt a népakarat nyilatkozásának szeretnek képzelni. Semmi esetre nem dicsekedhetik kormányunk azon morális diadallal, melyre itt kiváló szüksége volt úgy neki, mint az országnak. Sőt azon magatartás után, melyet a magyar kormány Voncina Iván leleplezéseivel szemben tanúsított, egyenesen neki kell tulajdonítanunk azon gyászos eredmény okoztát, hogy ma már a horvátországi eseményekben erkölcsi rugókat és tényezőket keresni az absurd naivitással volna határos. Jeles minisztereink pillanatig sem gondoltak avval, hogy legelső kötelességükre, az állami jogszolgáltatás eszközlésére lettek felhíva, és hogy hallatlanul léha kitérésük a legodiosusabb színben tüntetheti fel saját kormányzásukat a művelt világ közvéleménye előtt. Mert ha azon kölcsönös vádaknak semmi alapjuk nem volt is , az a frivol noncalance, melylyel kormányunk a pártoskodás és belviszály hasonló monstruosus jelenségein közönyösen túlmegy, a híresztelt ocsmány bűntényeket lehetővé teszi a jövőre nézve; megtanítja az egyik félt, hogy az államnak igazságot osztó hatalmától nincs mit félnie, és a másikat, hogy nincs attól mit remélnie. Igenis, ily körülmények között a kormány-servilizmus lesz kénytelen egymaga megfelelni a szomorú hivatásnak, hogy morális elégtételt találjon a jelentett tényben, mely szerint sikerült egy tucattal több unionistát megválasztatni. Megvalljuk, mi azon sem csodálkoztunk volna, ha a jelen választások kivétel nélkül Lónyay Menyhért drávántúli kegyelfutóinak adtak volna képviselői jogcímet, és az országház szentélye nem nyílt volna meg egy nemzetipárti eretneknek sem. Azt már a Magyarországban űzött választási visszaélések is engednék sejtetni, mit a horvát kormányzás ismertté lett természete kétségtelenné tesz , hogy Vakanovics emberei a polgári jogok gyakorlatának ellenőrzésénél a lelkiismeretességet kényelmetlen tehernek tarthatták. A főispánok, szolgabirák hatalmaskodásairól és törvénytelen terrorizmusukról annyi meg nem cáfolt adat jutott köztudomásra, hogy bízvást lehetne hinni azon feltétlen meghatalmazás létezésében, melyet a promemoriák hatására a horvát bánnak Lónyaytól nyernie kelle. Erőszaknak kelle kiegészítenie azt, mit vagyon és születés teljessé nem tehettek és zavarba ejthetne mindenkit a kérdés, hogy melyik elemnek kelljen több becset tulajdonítanunk a horvát mamelukok azon táborában, mely egy alkotmányosnak nevezett kormány rendelkezésére áll. Kétségtelenül a becsár igen nagy lehet. Coute que coute — mondja miniszterelnökünk, kinek a magyar ellenzék ellen van szüksége segédcsapatokra és azért elfogadja azokat, bár honnét jöjjenek is. „Samiel segíts!“ Hanem a bűvös vadászat aligha érte el azon czélját, melyért kockára tette összes pártjaink és minden országaink közös életérdekeit. Mint már most láthatni, az uniópárt, mely nehezen fogja viriliseit mindig teljes számban és katonás fegyelemben együtt tarthatni, legjobb esetben is csak egyensúlyozni lesz képes a nemzeti párt fölényét. Hogy a hivatalos Castaliából nyert sugallatoknak adjunk hitelt, kormányunknak a pártok ezen helyzete van leginkább ínyére. A kormánypárt orgánumai a valódi evangéliumi kegyesség szellemében hirdették az egy akol, egy pásztor, a tökéletes egyetértés áldását és a szükséget, hogy mindkét horvát párt egyenlő erőben legyen képviselve, mely lehetségessé tenné azt, hogy megalázás nélkül nyújthassák egymásnak a békejobbot. Most tehát megvan az alkalom azon furcsa állambölcseség gyakorlatára, melyet a magyar kormány oly példás tanulékonysággal sajátított el bölcs Salamontól, midőn a társország sorsának gondozását egyszerűen megosztaná a két halálosan perlekedő fél között. Hiszen az unionisták hozzájárulnak a nemzeti pártiak minden követeléseihez és csak azon egy önálló kívánságot táplálják, miszerint hivatalaikban maradhassanak. Hanem hadd győződjünk meg az oly túlvilági kibékülés módjáról, melynek előkészítése a pártok végső elkeserítésében, a legroszabb szenvedélyek felszításában és a politikai vérebek feluszításában állott. Mindegyik párt elég erős arra, hogy kegyet ne fogadjon el; de fog-e ez most tetszeni miniszterelnökünknek ? Apróságok. Magyarország szemei — hogy egy régi szólásmódot használjak — Pozsonyra lesznek szegezve legelőbb is, hol két miniszter részére követtek el az ottani macherek mindenféle gyalázatosságot, s hol — daczára minden kormánypárti erőszaknak és lélekvásárlásnak — az ellenzék férfias kitartás és erély által tünteti ki magát. Június 14-dike előtt — midőn a választás lesz — még egy utolsó nagy gyűlést fog tartani a pozsonyi baloldal, s azon gyűlésen — egész bizonyossággal mondhatom — jelen lesz mind Jókai mind Horn. * Azokra a pozsonyi erőszakoskodásokra és lélekvásárlásokra egyébiránt van még egy kis megjegyzésem. Én nagyon csekély állású ember vagyok, de ezen csekély állásomban is szégyenleném magamat, ha megválasztatásom lehetségesítése olyan nyomorult eljárásra szorulna, amilyen nélkül a pozsonyi jobboldal, úgy látszik teljes lehetetlennek tartotta, jelöltjeinek megválasztatását, kik pedig miniszterek. Ugyan nem restellik gróf Lónyay kormányelnök és Szlávy kereskedelmi ügyér urak, hogy pozsonyi elv (!) társaik ügyessége és tapintata csak azon az uton vélte őket képviselőséghez vezethetni, a melyen elsülyedő ex c e ri en tiájuk s a legszerencsésebb esetben is szánalomgerjesztő állapotba jut nagyméltóságuk? Meg vagyok győződve, hogy restellik, de hát ez esetben miért nem tudatták rögtön, határozottan pozsonyi híveik illető részével, hogy saját jelöltségük mellett és neveikkel kapcsolatban a korteskedés aljas nemeit s a hatalmaskodásnak hitvány alkalmazását elnézni és megtűrni sem önérzetük, sem a miniszteri tekintély fenntartása iránti tartozásuk tudata nem fogja? Mondhatom, nem sok lehet bennük a férfias büszkeség, hogy nem tiltakoztak a szereplés ellen, melyet pozsonyi pártjuk kortesei játszatnak dicsőségükre az egész ország előtt. Hát még ha megbuknak! Pedig megtörténik az eféle esemény néha az erőszak és bitorlás minden mesterkedéseivel szemben is, csak valódi polgárok legyenek a gáton. S úgy látszik — minden tudósításból — hogy a pozsonyi baloldal jellemszilárdsága mégis állja helyét derekasan s számit a győzelemre hitteljesen. Egész pártunk üdvözli becsületes küzdelmüket s a legnagyobb érdekeltséggel tekint e küzdelem döntő napja felé. A pozsonyi baloldal hazafias felvilágosultsága és önzetlen szabadelvűsége nagy elismerést érdemel már csak azért is, hogy nem volt szűkkeblű a jelölés kérdésében s felléptette Jókait, kiről tudva van, hogy a pest-terézvárosi kerület képviselője lesz. De elismerést érdemel Jókai is, hogy nem kímélve magát, elmegy harczolni — a párt érdekében — Pozsonyba is, hol előbb lesz az ütközet mint Pesten. Hogy a terézvárosi baloldal még büszkébb lesz jelöltjére, ki nem fél és nem rest küzdeni más ponton is, mihelyt neve a jelszó s úgy kivánja az igaz ügy, s hogy a fővárosi nagy csata napjára ezen előharcz által is emelkedni fog a Jókai iránti lelkesültség választó hatalma, arról bizonyos lehet azon jobboldali csapat is, mely Pest legnagyobb kerületét olyan obscurus zugnak nézte, hogy országgyűlési képviseltetésére elégnek tart egy teljesen ismeretlen Radóczát is. Egy szóval : Horn és Jókai éljenek s győzzenek mint Pozsony városának képviselőjelöltjei, s aztán éljen és győzzön Jókai mint pestterézvárosi jelölt — mindkét kerület diszére, a baloldal örömére s — meg vagyok győződve — az ország legnagyobb részének elégedettségére. * Puszky Ferencz úr tehát nem keseríti meg az országot visszavonulásával, hanem fellépett Gyöngyösön. Sőt már beszélt is visontai Kovách László választóinak. Mert úgy látszik, hogy ez az ur — bármerre járjon is — mindig magával — tán épen a zsebében — hordja a — volt kerületbeli választók egy részét, nehogy megszökjenek tőle Németh Berczihez, ha nincsenek kéz alatt. Pulszky úrnak volt azonban nézősége ezen importált képmegviselteken kívül is. Megnézte őt egész Gyöngyös, mert hát nem hiszi a tisztességes nép sehol, míg nem látja saját szemeivel, hogy existál egy olyan magyar ember is, mint Pulszky Ferencz úr. Még a város csordája is megjelent beszédjére, akkora volt a kíváncsiság , nem maradt el sem az éljenzés sem a bőgés, s nem tudni, hogy a tetszés ezen nyilatkozatai közül melyik volt őszintébb és oktalanabb. Egy szóval olyan lelkesültség volt, hogy egész a marhaságig ment. Bes locutus este minden jobboldali tudósítás azt mondja, hogy Pulszky F. úr megválasztatása bizonyos. Én azonban azt hiszem, hogy megbukik, hacsak a jobboldal nem talált ki valami módot, a város csordáját is felvétetni a szavazók közé, tán „virilis“ jogon vagy „értelmiségi“ qualificatiónál fogva. Mert hogy a gyöngyösi polgárság értelme mi lehet, azt elég világosan kiolvashatni a következő versecskékből, melyeket ma kaptam mint a Pulszky úr megjelenése és beszédje által Gyöngyösre gyakorolt hatás ékes eredményeit: Hát ez a vén varjú Dögöt keres talán Gyöngyösön hogy károg Képviselet után. Koptasd a magadét Rósz fának madara; Mert biz a mienket Nem veszed magadra. Nem szavazunk kalandorra , így legyen nagyobb az orra; Pulszky Feró nem kell nekünk. Nem tűri meg becsületünk. Freimaurer-jezsuita Feudális forradalmár Megismertünk szép híredből, Most láttunk is: kotródj immár. * Egy szóval Gyöngyösnek elvhű, igaz szivü, becsült jellemű gyöny-ember kell — elvan mint Berecz Ferencz. J * Van még sok versem több kerületből, de maradjon holnapra is. Ma csak annyit mondok még — tréfa gyanánt — hogy Kecskeméten most ezt is dúdolják: A ki Horváth Döme Szökjék ki a szeme. A m. k. független és felelős igazságügyminiszter és előléptetési rendszere, és még valami. A bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. IV. czikk és a birák és bírósági hivatalnokok felelősségéről szóló 1871. VIII. t. sz. a törvényhozásnak oly alkotásai, melyek csak úgy lehetnek hivatva egy fel, és lefelé független bírói kart teremteni, ha a kormány a bírói függetlenség mindenek felett sérthetlen tekinteteit soha szem elől nem téveszti. Azonban mi történik ? — A kormány a birák szolgálati rangsorozatát, melyet eddig csakis a fizetési categória, és az illető fizetési categoriába jutás napja állapit meg, kénye-kedve szerint forgatja fel, — az indokolatlan mellőzések, a megérdemlett előléptetést gátló beszúrások és áthelyezések napirenden vannak. Íme a legújabb kinevezés! egy vidéki törvényszéki elnök 2400 forint fizetésű categoriából 4000 frt fizetésű categoriába helyeztetik mint legfőbb ítélőszéki bíró, mellőzésével valamennyi kir. táblai bírónak és a pest budai kir. törvényszéki alelnököknek. És miért ? talán kiváló érdemekért ? vagy rendkívüli képesitettségénél fogva ? de hisz akkor, miért hagyatott ki 1869-ben a kir. tábla szervezésénél, mint volt kir. táblai biró ? Egy miniszteri tanácsos megunva a bírói szervezés babérjait és a juszticzia adminisztratió dicsőségét, beáll legfőbb ítélőszéki bírónak, és a kir. tábla legkitűnőbb bírái szerencséjüknek tarthatják , méltóságának gratulálhatni. Azt kérdjük már most , lehet-e, szabad-e ily eljárással a valódi érdemet, a szolgálati idő jogosult igényeit arcul csapni? avagy mivé lesz a bírói függetlenség ily eljárás mellett? Íme látjuk ezen rendszeretlenségnek és önkénykedésnek következményeit! Tóth Elek kereskedelmi törvényszéki elnök, elhagyja azon állást, melyre specificus hivatottsággal bír, és miért? mert tulajdonképen azt sem tudták neki megmondani, mily szolgálati rangsorozatban van ? és fokozatos előléptetése hol, és miként következik be? és mert ily körülmények között, nem volt kedve azon roppant felelőségért, és testi lelki erejét felemésztő munkásságért, mely nehéz állásával összekötve volt, egykor majd sértő mellőzés által jutalmaztatni, s igen eszélyesen inkább elvesztett előléptetési cansai tekintetében közel két évet, melyekben mint elnök szolgált, sem mint, hogy talán 10 évi elnökösködés után épen ott legyen ahol most van. Megbocsáthatatlan rövid látás és szakavatatlanság ez, a kormány részéről ! Mert, mint a „Pester Lloyd” múlt szombati vezérczikke helyesen írja: nem elég megtalálni az alkalmatos embereket, hanem tudni kell azokat meg is tartani, igazságos és következetes eljárás által. Amit most tesznek önök uraim, az legalább is könnyelmű rendszeretlenség, mely a bírák önérzetét és függetlenségét szükségképen sérti ! A külföld alkotmányos államaiban gondosan keresik és szemelik ki az elnökségre hivatott túrákat, mint kikben nemcsak magasabb jogképzetség és sokoldalú műveltség, hanem administratív képesség és erély is, mindenekfelett pedig kipróbált és elismert jellemszilárdság kívántatik. — Külföldön az elnökök a bírói testületben egy külön és kiváló „état concret“-t képeznek. Nem is kell Angliára és Francziaországra hivatkoznunk, Németországban és Belgiumban, sőt Bécsben is p. o. a bécsi első folyamodású törvényszék elnöke a legfőbb ítélőszéki alelnökkel áll egy szolgálati rangban. A mi igazságügy minisztériumunk ezt ,pélemélee veszi s a közvéleménynyel a közszolgálat igényeivel s a közönség indokolt óhajtásaival vajmi keveset törődik Íme Tóth Elek példája. Sőt úgy látszik még ezen példa sem elég, a közvéleménynek még egy újabb, még élesebb provocatiója látszik készülőben lenni. Jól értesülteknek látszó körökben már azt is suttogják, hogy a pesti királyi törvényszéknél is változás lesz. Egy szép nyári reggelen megérhetjük, hogy ezen köztudomásúlag par exellence elnökünk is meg fogja unni jobb sorsra méltóbb törekvéseinek és küzdelmeinek ignorálását s a hivatalos lap egyszerűen hozni fogja azon stereotyp közleményt, hogy a pesti királyi törvényszék elnöke „saját kérelmére“ ide és oda s. a. t. áthelyeztetett. Csak rajta uraim! és ezt nevezik önök bírói szervezésnek és bírói függetlenségnek. .. — A horvátországi választások eddigi eredménye — amennyire tudva van — az, hogy 25 unionista s 47 nemzeti párti választatott. Három kerületben a választás még nem történt meg, de ezek a tudósítások szerint unionistákat választanak. A nemzeti pártiak még körülbelül négy virilisre számíthatnak, az unionisták pedig 23—24 re. A megválasztottak a következők: Unionisták: B. Prandau (Eszék v.),Jurkovics (Eszék v.), Sulyok (Szamobor város), Raics (Ivanics), Ivanovics (Ruma), Zsifkovics (Vukovár), Thaller (Pozsega), Hatz (jaskai kér.) Modic (goriczai kér.), Jellasics (szamobori kér.), Prieszter (netredicsi kér.), Krivoj (prokupszkoi ker.), Matarzics (viniczai kerület), Hrovics (szentkereszti kerület), Kiss (krapinai kerület), Lábas (pregradai kerület), Parapatics (vrbováczi kerület), Inkey (kapronczai kerület), Maljevácz (baktesi kerület), Pogacsnik (vocsini kerület), Krsujáni (mikoláczi kerület), Prica (valpói kerület), Rogulics Tivadar (vukovári kerület), Horvát Péter (? kerület.) — Huszonöt unionista képviselő , háromnak nevét még nem tudjuk. Nemzeti pártiak: Zágrábváros , Krestics, Jakics, Mrazovics, ez utóbbi egyúttal Fiumemegy a delniczi kerületében is megválasztatott. Vakanovics itt 22 szavazattal maradt kisebbségben, valószínűleg másutt lép fel. Varasd város: Trist, Jarics ; Bukkari: Smaics; Károly város : Makanecz; Körös város: Ferkics; Kaproncza : P. Pisics; Sziszek : Kothur ; Krapina: Kiepach ; Bellovár város: Mazuránics, ki egyúttal egyik bele a vármegyei vidéki kerületben is megvásztatott; Djakovár: Hrvát; — megyei választások: Zágráb megyében: Tukorics, Csop, Malecz, Vranicsány, Balasko. A turopolyai kerületben a választás ma történik, itt egy unionista bizonyos. Varasd megyében: Antolek, Sperecz, Broz, Milcsics. Körös megyében Voncsina ; egyik kerületből a választás ismeretlen, ott az unionista Somogyi megválasztására van kilátás . Vukanovics a nemz.párti ellenjelölt. Fiume megye : Turkosics, Racski, Mrazovics, Desencsik. Mrazovics itt viszalép, de unionistára nincs remény. Belovármegye: Eddig ismeretes: Stekovics, Mistakovics, Mazuranics, Spun és Svilicsics; ismeretlen még három, mind nationalista. Pozsega megye: Turelyi; a többiek unionisták. Verőcze megye: tudva van: Miháljovics Kvitisics; három kerület a verőczi eszéki és diakóváriból az eredményt nem tudjuk, az utóbbiban a nemz. párt győz, egyben unionistára van remény. Szerém megye: Odjicz, Tombor, Rogulics Joka, Rogulics Sándor, Grici. Megválasztottak még: Csinadar, Tozilovics és Vrbancsics, de nem tudatik, hol ? — — Pest, Pilis és Solt t. e. megyék bizottsági évnegyedes rendes közgyűlése i. é. június 4-én d. e. 10 órakor veendi kezdetét. — A baloldali országos végrehajtó bizottság ismételve ajánlja a baloldal párthiveinek a több ízben hirdetett röpiratokat. Csávolszky Lajos „Komoly szó a választókhoz“ czimü röpiratának, mely már eddig több mint 30,000 példányban kelt el, újabban román és szerb fordításai is megjelentek s példányonkint, a 10 kr. a végrehajtó bizottságnál (váczi utcza 1. sz) utánvét mellett is megrendelhetők. Ugyanitt kapható még újabban Jókai Mór programmbeszéde: „Ha az ellenzék többségre jut.“ Egy példány ára 5 kr. Pest, 1872. máj. 27. Abaloldali országos végrehajtó bizottság Nyilt válasz Dr. Murinyi Endre urnak Tisztelt doctor ur! Sietek, uraságodnak becses nyilt levelére válaszolni. Országgyűlési képviselői jelentésemet, f. h. 12-én a vigarda nagy termében tisztelt választóim előtt megtettem. — A meghívás e gyűlésre nem történt általam, minthogy utolsó napig, a Skene féle enquéle ügyében Bécsben időztem, hanem megtörtént a lipótvárosi deák-párti bizottságnak igen tisztelt elnöke által. Ha ez csak a lipótvárosi deákpárti választópolgársághoz volt intézve, ez csakis tévedésből történhetett. De minthogy a gyűlés nyilvános volt, abban mindenki, lipótvárosi és nem lipótvárosi, választó és nem választó, Deákpárt és nem Deákpárt részt vehettek és tényleg részt is vettek. Oly szerencsés valók ugyanis, nem csak lipótvárosi, hanem még más választókerületi ellenzéki polgárokat, sőt még hölgyeket is ott láthatni. Nem is értelmeztetett e meghívás másképen, — és az „Ellenőr“ igen tisztelt szerkesztője, ki tudvalevőleg nem Deákpárti — egy nappal a gyűlés előtt lapjában tudatta olvasóival — hogy ő a lipótvárosiján is bírván választói joggal el fog menni a vigazdába Wahrmann számadó jelentésének meghallgatására, és ha nem csalódom tisztelt barátom ott is volt a hallgatók soraiban. Ha uraságod, és netán még más lipótvárosi nem Deákpárti választók mindezek daczára, a meghívás hibás szövegezése folytán délicatesse-ből nem jelentek volna meg e gyűlésen, ezt mindenesetre nagy veszteségnek tartanám — de már más után nem felelhetnék meg Önök irányában is kötelességemnek, mintha az urakat az „Ellenőr“ illető számára utalni bátorkodom, melyekben beszédem majdnem egész terjedelmében közöltetett. Szerencsésnek fogom magamat érezni, ha az abban letett nézeteim és elveim, arra fogják indítani ezen tisztelt polgártársaimat, hogy úgy mint három év előtt úgy a jövőre is, országgyűlési képviseltetésüket minden politikai pártállásuktól eltekintve csekély személyemre ruházandják. Hazafius üdvözlettel, és kitűnő tisztelettel. Svábhegy 1872 május 30-án Wahrmann Mór. Nyilatkozat. A „Reform“ május 25 iki 141-ik számában olvastam, hogy Kégl György bevonulását tartván Velenczére, ott a balpárt által megtámadtatott, kövekkel megdobáltatott, zászlói összetörettek, s hogy mindebben Madarászék izgatásának eredményét lehet felismerni. Hogy a „Reform“ ezen közléséből mi igaz, mi nem, azt nem tudhatom, miután én Pakson Tolna megyében lakom, s csakis azon logikát nélkülöző befejezésére akarok megjegyzést tenni, hogy ez a Madarászék izgatásának eredménye. Én midőn képviselői jelentésem tettem, mindig és mindenütt kértem a polgárokat, hogy az ellenvéleményüeket hallgassák ki, azokat hasonjogú polgároknak tekintsék, s minden legkevesebb ellenségeskedéstől óvakodjanak. Mindenütt nyilvánítottam, hogy cselekedjék kiki saját meggyőződése szerint, szavazzon arra, akire akar. Mindenütt arra kértem polgártársaimat, hogy még ha megtámadtatnának is, még ha czivakodásra igerelnék is őket, vonuljanak nyugodtan vissza, s nem csak, hogy okot ne adjanak a verekedésre, de még netalán a bántalmaztatás esetére is, tartsák szem előtt azon igazságos mondatot, hogy az okosabb enged. Én ezeket mondottam mindenütt, erre kértem minden község polgárait. Ha ez izgatás, akkor a Reformnak igaza van. Azonban tartson magának a Reform a tértörténtekről, és az előzményekről híven tudósító levelezőt, de egyes eshető kihágásokat ne tulajdonítson a Madarászék által elkövetett izgatásnak, ne nekünk a kik mindig és mindenhol azt mondjuk, tiszteljétek az ellenvéleményt, tiszteljétek a szólásszabadságot. Paks, 1872. május. 30. Madarász Jenő. Pest, május 30. Tek. szerkesztő ur ! Az „Ellenőr“ mai számában „Vakulj magyar“ czim sajójegy alatt úgy látszik a roszul értesült Pesti Napló tudósítása alapján, azonban az ok nélküli sértegetésben és bántalmazásban mindenek felett gyönyörködő tudósító a budapesti, tanfelügyelői állomás elfoglalásával nevemet hozza összeköttetésbe. A budapesti tanfelügyelői állással egybekötött nagyszerű feladatok megoldása szép és magasztos hivatás s felfogásom szerint alig van e hazában a népoktatás terén ennél kitüntetőbb hivatal, mindemellett akár hol vette a Pesti Napló s méltánytalan ellenfelem azon értesülést, hogy e diszes hivatalra a miniszter csak „Vakulj magyar“ okból hirdetett pályázatot, holott ezt már előre nekem szánta, igen roszforrásból merített, mert a budapesti tanfelügyelői hivatal elfoglalásáról soha sem álmodoztam; meg is nyugtathatom az én haragos ellenfelemet, hogy ez állomás elfoglalása nem is volt, nincs is szándékomban. Tisztelettel kérem, ez, szerkesztő urat, szíveskedjék e nyilatkozatomat szóról szóra közölni becses lapjában, a minden ok nélkül felháborodott tudósítója és a netalán hozzá hasonlók megnyugtatására. Teljes tisztelettel vagyok tekintetes szerkesztő urnak Május 30. 1872. alázatos szolgája Gönczy Pál. — A keleti vasút szomorú helyzete élénken foglalkoztatja a sajtót és a közönséget. A 15 millió frtos deficzitre legelőbb mi hívtuk fel a közönség figyelmét, s egyáltalán figyelemmel kisértünk minden körülményt, mi némi világot deríthetett e vasút ügyeire. Hogy minő botrányos volt az eljárás e vasút építése és kezelésénél, annak bizonyítékául szolgálhat rá „Reform“ csütörtöki vezérczikke, mely e kérdéssel bővebben foglalkozik. A botrány ime annyira ment, hogy még a kormánypárt szemérmesebb közlönyei sem képesek hallgatni. A czikk bevezetésében a deficit eredetét már az engedélyezési rendszerben keresi, mely nem arra használtatik, hogy az ország vasutat kapjon, hanem arra, hogy az engedélytulajdonos jó pénzüzletet csináljon. Szerintünk a deficit első eredetét Párisban és Londonban kell keresni, hol a szerződések — melyek mellett a botrány lehetővé vált — köttettek. A kérdés ezen része egyébiránt még felderítést igényel, mindenesetre meglepő dolgok fognak napfényre kerülni. Az igazgatóság, ha nem hibás, mentse magát. A „Reform“ elmondván, mint értettek egyet Waring és az anglobank — a kizsákmányolásban, szóról szóra ezt írja: „Senki sem fogja a keleti vasút igazgatóságát menthetni azért, hogy ily elfajulásig tűrte, engedte a már a vállalat csírájába beoltott bajt fejlődni. De a kormányt sem fogja menteni senki - mi legalább nem — hogy ellenőrzési jogát egy nemzeti nagyvállalat körül, mely az ország jólétét és hitelét oly közelről érinti, nem gyakorolta szigorúbban és pontosabban. Mert noha egy magántársulat nincsen szolidaritásban a kormánynyal, és egy ilyen társulat bukása és liquidácziója nem támadja meg közvetlenül az államkincstárt és az államhitelt, mégis miután e társulat szubvencionáltatik, annak többnyire külföldi, éspedig holland és német részvényesei az ő részvényeiket az államgarancziába fektetett bizalom alapján vásárolták meg, az államnak sem közlekedésügyi, sem hitelügyi szempontból közönyös nem lehet, hogy mint pazarolja és zsarolja valamelyik hazai vasúttársulat a saját részvényeseit. Igaz, a garanczia a kiépített mértföldre és nem a kibocsájtott részvényjegyre szól, ha a jóhiszemű tőkepénzes bízik abban, és megköveteli, hogy ha neki egy papírt kínálnak, melyre rá van nyomtatva, hogy az állam ilyen vagy amolyan formában az ennek megfelelő vállalatnak jövedelmezőségét biztosítja, hogy azon állam gondoskodjék arról is, amiről ő Frankfurt vagy Amsterdamból nem gondoskodhatik, hogy őt egy bank, egy vállalkozó és egy igazgatóság pénzéből ki ne fosztogassák.“ Már most aztán ítéljen a választóközönség, hogy minő lehet anyagi dolgainkat illetőleg az a rendszer és igazgatás, mely alatt ily botrányok lehetővé válnak, s melyet még a kormány egy ily tekintélyes lapja is elitél. A választások előtt. — A pest-belvárosi ellenzék hétfőn este ülést tart, melyben végleges megállapodás jö létre a jelölt iránt.* — Baján a választás június 16-dikára tűzetett ki. Tóth Kálmánnak nincs ellenjelöltje. — A csákovai választókerület balközép pártja f. hó 26-án tartott értekezletében