Ellenőr, 1872. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1872-07-02 / 151. szám

előfizetési árak Egész h­rd . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1­9­80 . Egyes szám ára 10 krajezár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-uteza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 151 szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók­ Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza e. sz.) Kedd julius 2. 1872 Hirdetési dijak: teábos petit sor egyszeri A nyilt-tér egy petit sora 30 kr utatásáért . . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 k . Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utc­a­a 6. szá­m. (Légrddy test­vérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két­ sas utcza 14. sz. ára intézendők. IV. évfolyam. Ax „V^N­eifter“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre...................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza JLx Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két-sas utcza 14. sz.) szixal­ék a könyvárusi utón történő meg­rendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Eddigi előfizetőink kényelmére ismét szétküldtük a bérmentes postautal­ványokat, melyeket az „Ellenőr“ előfizetői bélyegmentesen használhatnak akár féléves, akár évnegyedes előfizetéseiknél. A félévi előfizetések megoladása sok munkát adván a posta- és kiadó­hivatalok­nak, kérjük a t. közönséget, méltóztassék megrendeléseit, s illetőleg azoknak megújí­tását minél korábban tenni meg, nehogy az előfizetési késedelem fennakadást okozzon a lap vételében. Kedves barátom. Hogy Laugel úrnak gyakran említett R. d. d. M.-beli czikkét lapod olvasóinak már harmadik nyílt levelemben ajánlgatom, s iránta figyelmüket felkelteni igyekszem, nem azért történik, mintha fel nem tenném azoknak nagy részéről, hogy mindazt ne tudnák, a­mi az említett tanulmányban van, s fel ne tenném, mily sokan vannak, kik Delolmetól Blackstone-on át Gneistig rendre tanulmányozták az angol alkotmány, törvénykezés és önkormányzat magyarázóit. Történik inkább azért, mert röviden mint­egy dióhéjba szorítva, szép alakban adja az író azt, mit angol alkotmány viszo­nyokról tudni érdekes és szükséges. És csak­ugyan több ember veheti hasznát e pár évnyi tanulmánynak, mint nagy tudósok és kutatók évtizedes fáradalmai voluminusus eredményének. Történik továbbá azért, mert épen jókor jön, akkor t. i., midőn a ma­gyar parlamentarismusról, a magyar alkot­mányosság correctségéről s az agyonbe­szélt reformbill (!) tökélyeiről oly épületes tirádákat hallottunk nem rég, és olvashatunk helylyel- közzel még elenleg is. Igen alkalomszerűnek látom rámutatni elleneink szemfényvesztő fontoskodásaira, ál­szenteskedő declamatióira, világcsaló komé­diáskodásaira. S itt mintegy önként tolódik tollam alá, felemlítenem pár szóval azt: mit ha­zánkban egy meg nem hozhatott, s egy még fenálló törvény körül elkö­vetni látunk. Szép művelet ám az, mi azzal a bel­ügyminiszteri hírhedt választási törvényja­vaslattal történt s történik. Szegény, naiv, ártatlan ellenzék­ azt gondolta, hogy mivel a miniszteri javaslat érvényre jutását meg­gátolnia sikerült, ezzel az 1848. V. t. cz.-et teljes erőben fentartotta. Pedig dehogy tette. Kiadatott a jelszó, s rendszere­sen és kombinált következetességgel végre­hajtották — a törvényt ? nem, a miniszteri javaslatot. Azaz, engedelmet kérek! Vég­rehajtották ott, hol az, az ügyek élén ál­lóknak szatócsáruik közé beillett, a­hol pe­dig be n­e­m illett, ott hagyták fenállani a régi, a szentesített törvényt. Majd így, majd úgy. Mintha csak Lear leányát hallanám, midőn értesül, hogy apja bizonyos számú testőrt akar tartani. „Százat? minek száz? minek ötven ? huszonöt, öt ? stb. (olvasd körülményesen Shakespeare-nél Lear II. felv. 4-ik fel.) — így a mi embereink is fokról fokra: „törvény ? mit törvény, mit gyakor­lat, mit bevett szokás ?“ „mi — a végre­hajtók — többségben vagyunk, a többség magyarázhat tetszése szerint törvényt, or­­zággyűlés nélkül is változtathat bevett szo­kást, alkalmazhat új gyakorlatot; a több­ség akarata — újabb törvény hozatala nél­kül is — maga a törvény.“ Én valóban komolyan merném java­solni a fenálló hatóságoknak, s az összeü­lendő törvényhozásnak, ne fáraszsza magát egyikük is végzések, szabályok, törvények alkotásával, ne vesztegesse idejét. Az or­szággyűlés első alkalommal láthatja, melyik párt van többségben, s ez aztán majd el­végez mindent.Helyeselheti a törvény­szegést, fátyolt vethet minden becstelenség­re és erőszakra, s az esküszegőket becsüle­tes embereknek dekretálhatja; keresztül gázolhat mindenen a mi tiszteletes a mi szent — hiszen ő a többség, ő a hatalom. Nemde szép? nemde épületes? pedig ez igy van s igy lesz szószerint és nem más­képen. No — de hallom őket, mint mond­ják : „hiszen ti magatok akartátok ezt igy, most láthatjátok, mily jó lett volna az 1848. V. t. cz.-et megmagyarázni, homályos ren­deleteit felvilágosítani, kétes szabványait meghatározni. Íme, akaratotok szerint sön most már magatoknak köszönjétek a bajt.“ A szent álnokjámborok, az émelygős hypocriták! Egy biztosító társulat az összes közön­séget kényszeríteni akarja, hogy épületeit új feltételek mellett tűzvész ellen nála biztosítsa; a közönség drágálja az árt, különben is biztosítottnak tudja ma­gát korábbi még fenálló kötésekkel. A társulat neki megy, s közegeivel fejekre gyújtatja mindazok épületeit, kik újból nem biztosítottak, s bár a régi kötés le nem járt „bankrott­n­ak“v­allja ma­gát inkább, mintsem kárpótlást fiz­essen. Csak vallja, csak szinli magát „bank­­rott“-nak? vagy igazán az? Utóbbi esetben takarodjék el rögtön a társulat igazgató­sága működése teréről; az elsőben a ká­rosodottak vegyék igénybe ellene a meg­torló igazság kérlelhetlen pallosát. Igen ám, ha bírnák! A társaság nevet, s vásott kis fattyúként „répát vakar“ a kötés szentsé­gében bízott megkárosult, tönkre vert, óri­­ásilag nagyobb termetű, de kissé bamba, becsületes kamasznak orra alá! A felgyújtott épület, a törvény, a ki­­gunyolt, tönkre tett,­ álnokul megcsalt jám­bor nagy kamasz neve: nép. Angliában a választások teljesen sza­badok, s ha kiveszem a szavazatvásárlás ki­vételes lehetőségét, teljesen függetlenek. A kormány, mint olyan — Laugel szerint — nem interveniál azoknál hatalma nyomá­sával, nincsenek kormányj­elöltek. Az „állam“ nem szerepel a választásoknál mint fél. A sorkatonaság bizonyos távolban kény­telen magát tartani a választás színhelyé­től. Az „állam“ csak a rend fentartását, a zavar meggátolását ismeri feladatának­. En­nélfogva az angol parlament kicsinyben va­lóságos képe az angol nép összegének, hű kinyomata az angol társadalomnak. Nálunk a franczia császárság példáját követik. Kormányjelöltet tűznek ki. A kor­mány interveniál a maga fenállása, meg­örökítése érdekében, nem mint párt, hanem mint kormány, mint „állam.“ Katonát küld még oda is, a­hová nem kéri a választási elnök — történt Pest megyében — küld, nem a rend­bentartás czéljából, hanem hogy a törvény szerint fegyvertelenül megjelenni tartozó pártjának fegyvere legyen. A fenálló hatalomnak nem tetsző agi­tátorokat, sőt jelölteket elfogatja; tör­tént legújabban Nógrádban, Dahomey-ben és Hontban ez már megszokott praxis. Erről pár szót. Fel kell tennünk, hogy ezen elfogatás merő gyalázatos és szemte­len kortesfogás. Vis et nequitia, magyarul: erőszak és semmirekellőség. Mert bírói ki­hallgatás után az egyidejűleg elfogottak mind szabadon bocsátottak, s igy úgy látszik, az elfogatás nem bírói hatósági intézkedés volt. Megjegyzendő, hogy az elfogva volt jelölt vagyonos ember maga, vagyonos szülők fia, új házas,­pár hetes csecsemő atyja; mind­megannyi momentum, hogy itt a metus fugáé még alaposaknak látszó vádak mel­lett sem volt feltehető. Mondják, nem is forgott fel más ok az elfogatásra mint az eredetileg felállított kormányjelölt zsebé­nek kímélése. Az elfogottat veszélyesen beteg agg anyjához sem akarta bocsátani a csendbiztos, kíséret nélkül, míg csak a hely­beli — rétsági plébános magát a látogatás idejére a szó legszorosabb értelmében túsz­nak fel nem ajánlotta. Végre megjegyzem, hogy az illető urat minden előzményei után teljes joggal valódi jobboldalinak vélem tart­hatni. A dolog kissé mysteriosusnak látszik még, de úgy hiszem fel fog derítetni. Figye­lemmel kisérendjük. És az igy egybeállított parlamenti többséggel akartok majd figuráim urak­ a világ előtt, mint Magyarország népének társadalmának igaz képviseletével, hű le­nyomat­ával ? Ennek követeltek tiszteletet p­etást, hódolatot, megadást ? Hiszen ti még csak jó színészek sem vagytok, kik a nagy korúakat is tudnátok néha illusiókba rin­gatni, ti csak a „paprika-jancsik“ bábjáté­kot vagytok képesek űzni, gyermekek mu­­lattatására. Ignotos fallitis, notis estis de­­risus. És mi aztán szomorú és keserves, önző czéljaitok elvakult szenvedély izgatta hajhászatával a gyermeket fürdőjével öntitek ki, bemocskoljátok, hitel- és érték­veszítetté teszitek, megölitek a parlamentarismust. Valóban csodálatos! A protestáns pa­tens idejében a kormányzók szóval szintén megparancsolták, hogy az a felett nyilat­kozni hivatott testületek szabad vitatási jo­gukban egyátalában ne háborgassanak. Az absolut kormány szintén azt állította, hogy igaz, valódi nyomás nélküli informatiót akar ez egyszer hallani. Midőn aztán az igaz vélemény kezdett neki nem tetszeni, ezt s amazt szintén elfogatta. Mi történik egyéb ma ? kormányunk, vagy annak d­e­­legáltjai, kik a főispáni kapocs­nál fogva szintén csak az ő köze­gei, jó iskolában tanult s tanultak, felül­múlja e kormány mesterét, ő már előre elfogatja azokat kik a népvélemény tol­­mácslására, annak szolgálatára kínálkoznak elfogatja az­­ alkalmatlankodó­kat. Válaszsz fiam lovaim közül, de azt megmon­dom, hogy a derest nem adom. “Nos Nógrád sem engedte oda a maga deresét. Angliában, mint czikkünk olvasója lát­ni fogja, hasonló esetekben a bí­rókhoz szoktak fordulni a sérel­mezettek. [ Mi az az angol bíróság ? mifélék az angol bírák? mennyire biztosítéka ott a szabadságnak a birói intézmény? mint folyt be épen a birói hatalom gyakorlata a leg­nagyobb kérdések megoldásába ? p. o. a rabszolgaság eltörlésébe, mint fordul meg igazság szerint végelemzésben a közszabad­ság sérthetlenségének biztossága, változhat­­lan dogmája épen a birói részrehajlatlan, ma­gasztos sőt mondhatnók fenséges hatalom működésén, — ezt s még sok egyebet fe­­lelti lapod tárczájának nyájas olvasója Lau­gel czikkében. Olvassa el hát kérjük azt — a fordítás hiányainak szives elnézésével, olvassa el, tegyen egybehasonlitást e rész­ben is honunk s az angol állapotok között, s aztán vonja le az egybehasonlitásból —­ité­­letét.­­ A horvát ügyekre vonatkozólag ér­dekesnek tartjuk közölni Prandau képviselőnek választóihoz intézett következő levelét: Az önök által reám ruházott és engem oly­annyira megtisztelő megbízás, valamint Sz­onosi által elfogadott programmom folytán az ország­gyűlésnek f. hó 14-én Zágrábban történendő meg­nyitására ide érkeztem, és az egymással szemközt álló pártok egyesítése czéljából alakult konferen­­czia tárgyalásaiban részt vettem. Az ezt illető tanácskozások úgy­szintén el­válva csak az egy párt tagjaiból alakult gyűlé­sekben valamint együtt, mindkét párt által kikül­dött hat-hat képviselő között folytak. Mint a közös gyűlés, az úgy­nevezett tizen­kettes bizottság által megválasztott elnök a ta­nácskozás menetének annál is inkább szenteltem figyelmemet, mivel a pártharcz mellőzése által remény nem elérendőnek az összeröknek az ország­gyűlési üdvös teendőkre való fordítását és azon törv­ényes intézmények alkotását, melyekre oly számos — de különösen közgazdászati — sebből vérző hazánknak szüksége van. Eddigelé egy országos küldöttség létesítése és megválasztása, valamint egy a magyar ország­gyűlésre menesztendő küldöttség megválasztása iránt történt egyezség. A választási igazolás kérdése, melyben szin­tén a viszály magvai rejlenek, sem válságos többé, úgy hogy a pártok közt már is észlelhető engesz­­telődési szellemtől, valamint a nemzet és a haza iránti szeretetből csak a legjobb várható. A­mi különösen Eszék városa érdekeit ille­ti,melynek képviselője lenni szerencsés vagyok,és me­lyek növelésére s fölvirágozására lesz irányozva törekvésem, hiszem, hogy mindenekelőtt az őrség­kert kérdése, illetőleg annak a város korlátlan tu­­lajdo­nba leendő visszahelyezése kedvezőbb stádi­umba fog lépni; én mindenesetre törekedni fogok e kérdés kedvező megoldását előmozdítani. Úgyszintén a Dráva partjának megerősítését mit annál is szükségesebbnek tartok, mivel e fo­lyam úgy a felső, mint az alsó városban is ma­gántulajdon, annyira elpusztult, hogy elkerülhetően szükséges a segély, melynek siettetését a közmun­ka - közlekedési minisztériumnál szintén kérni fogom. Igen tisztelt választóim ! Meg lévén győződve, hogy a nép­képviselő és a választók közötti érintkezés nemcsak az őket összefűző kapcsot még bensőbbé és erősebbé teszi, de még az átvett megbízás teljesítését könnyebbí­ti, s annak üdvhozó működését előmozdítja, d­e jelentésemet becses tudomás vételre terjesztem elő, kérvén önöket, hogy kívánalmaikat jövőre is velem tudatni szíveskedjenek, hogy egyrészről megbí­zásuknak megfeleljek, s hogy másrészről egye­sitett működésünk szeretett városunk s közös haz­ánk javára fejlődjék. Zágráb 1872. junius havá­ban b. Prandau Ágoston, Eszék városának kép­viselője. * A választások. — Debreczen városa ma választott Az el­ső kerület egyhangúlag Tisza Kálmánt, a má­sodik kerület roppant többséggel Kiss Lajost választotta, s a jobboldali jelölt csak 69 szavaza­tot kapott. A harmadik kerületből estig nem kap­tunk hírt, valószínűleg azonban távirataink közt talál már tudósítást az olvasó. — Aranyosszékről örvendetes tudósí­tás érkezett. E széket a múlt országgyűlésen jobb­oldaliak képviselték, s most nagy többséggel H­e­u­­chard Ferencz és Csipkés Lajos ellenzéki je­lölteket választotta meg. Itt tehát tért foglaltunk, s bár jöjjön mennél több ily örömhír Erdélyből. — Kassán a jobboldal visszavonult, s a belrt választók absolut többségével Éder Ferencz baloldali választatott. A Kecskemét első kerület nagy több­séggel ismét Kiss Miklóst választotta. A máso­dik kerületben heves volt a küzdelem, s roppant erőlködés után Horvát Döme választatott meg, de csak 35 szótöbbséggel a baloldali B­a­g­i László ellenében. — Makó megválasztotta Dobsa Lajost. Az ellenjelölt egy pár szavazatot kapott, s való­ban kár volt szavazásra erőltetni a dolgot. — Czegléden Bobory Károly egyhangúlag ki­áltatott ki s igy Földváry „ezredes” jelöltsége el­párolgott. — Csongrádon mulatságos dolgok történ­tek. Az utolsó napokban Toldy István miniszteri titkár fellépett kormánypárti jelöltül s választás előtti nap beszédet is tartott. Hanem a választás napján szavazás előtt azt vette észre, hogy pártja nincsen, s hir szerint, még a szavazatkivonásra szükséges 10 választó sem volt összefogható. Ennek folytán Éder István a baloldali volt képviselő, egyhangúlag kikiáltatott képviselőül, Toldy István pedig­­ visszaérkezett Pestre. Legalább meglátta Csongrád városát is. — Két jászkun kerület már választott. Karczag ismét volt derék képviselőjét Varró So­mát 619 szótöbbséggel, a jákóhalmi kerület pedig Bar­tál György ellenében szintén nagy többség­gel a szép képzettségű dr. Oláh Gyulát, lapunk külmunkatársát. — „Személy- és szólásszabadság Magyarországon“ czímmel Spolárich Lajos úrtól egy hosszabb nyilatkozat jelent meg a „Hon “ban, melyet sajnálatunkra térhiány miatt egész terjedelmében át nem vehetünk, de meg­­említjük a nyilatkozatban foglalt tényt, mint a nap­jainkban uralkodó hatósági önkénykedés botrán­­koztató példáját. Spolárich úr magán­ügyeiben az alföldön járván, barátjával Majthényi Dezső akkor még tápéi követjelölttel Horgasán is megfordult, s több választó előtt a közelgő választásról és a baloldal politikájáról beszélt nemsokára azonban Klemm csendbiztos elfogatta, s Szegedre kisér­tette, hol az alkapitány minden fogalmat felül­múló aljassággal bánt vele, s rablók közé záratta. Tehát elfogtak és börtönbe hurczoltak egy polgárt, mert a baloldal politikáját helyeslőleg szólt. Fellázad az ember vére ! Spolárich csak másnap délután bocsáttatott szabadon, de elég szemtelenek voltak kikötni azt, hogy Majthényi választására el ne merjen Veszprém megye jun. 28. Van egy hatalmas ember, kinek nincsenek millió szuronyai és mégis rettegnek tőle; e ha­talmas ember a történetí­ó. Van egy birói szék, melynek nincsenek lakói, de azért kivivja maga részére a tiszteletet, e birói­ szék a történelem. Midőn a láng eszü­l­ső Napoleon Europa gya­korlott hadseregeit egymásután tönkre verte , mi­dőn a régi trónokat felforgatta s újakat kénye­­kedve szerint alkotott, megrettent C­h­a­u­t­a­u­briandnak a „Mercure“ czimü hírlapban közlött e néhány sorból álló mondatától „midőn az elal­­jasodás csendében most nem hallani csak a rab­szolgák láncra csörgését, és a vádaskodók hang­ját; midőn mindenki reszket a zsarnok előtt, ki­nek kegyét keresni és oly veszélyes, mint ha­ragját megérdemelni, a népek megboszulásával a történetíró látszik felruházva lenni. Hasztalan kedvez Nerónak a szerencse, Tacitus megszüle­tett már a birodalomban. Ő ismeretlenül Germa­­nicus hamvai mellett nő, és már a bölcs isteni gondviselés egy homályos gyermekre ruházta a világ ura dicsőségét.“ A csatákban félelmet nem ismert hős vissza­rettent a gondolattól, hogy önkényszerű tetteiről egykor a történelem mondana ítéletet, s talán már életben is van tetteinek Tacitusa. Azon nagy férfiak, kik hazánkat kormányoz­zák, váljon erősebb lélekkel birnak-e mint a csa­ták félistene Napoleon ?­­Valjon nem rettennek-e vissza a gondolattól, hogy egy mostaninál kedve­zőbb időszakban a visszarettenhetlen történelem borzasztó ítéletet mondana saját és sattelleseik ocsmány tette felett ? Soha a becsületteli fogalom, a törvény iránti tiszteletlenség, sőt annak vakmerő kigúnyolása, annyira alá nem sülyedt mit jelenleg hazánkban. Általánosan hangzik ugyan e panasz a Kárpátok­tól Adriáig, de méltóbban és jogosabban sehon­nan nem b­agozhatik, mint Veszprém megyéből. E megyében a hatalmat kezelő kormánypárt a központi bizottmány megalakításakor teljesen kizárta az ellenzéki bizottsági tagokat, hogy már akkor tervbe vett törvénytipró tetteit az ellenőr­zés nélküli sötétségben, annál vakmerőbben elkö­vethesse. Az összeíró­ bizottságokat — tisztelet a kivételnek — kegy és hivatalkereső szolgalelkű egyénekből s az alispán határozatlan minőségű szolgálatra fogadott emberéből alakiták meg ma­guk közül a kormánypártiak.­­ Sőt az ugodi kerületben az összeíró bizottság elnökéül a jobb­oldali képviselőjelölt fiát Szabadhegyi Kálmánt tették, ki apja érdekében lelkiismeretlenü­l fosztá meg a baloldali választó képességgel bíró polgá­rok százait. — Az összeíró bizottság jogtipró el­járásának eredménye jön, hogy az ugodi kerület­ben közel 800—1000 oly baloldali polgár foszta­tott meg választó­jogától, kiket nemesi birtok, kézmű vagy jövedelem czimén a választási­ jog törvény szerint megilletett volna, és beíratott kö­rülbelül 600 oly egyén, kik jogosultságukat nem igazolták és nem igazolhatták. A baloldali beirt választók közül többen e beírt egyének ellen a központi bizottmányhoz felszólamlási kérvényeket nyújtottak be, és ám­bár okmányokkal támogatták kitörlési kérelmü­ket, mindamellett kérelmükkel nevetséges nyaka­­tekert indokolás mellett elutasitattak. Telekkönyvi kivonattal igazoltatott, hogy Iharkút tulajdonjo­gilag gróf Eszterházy Pálé, Döbrente a gróf So­mogyi családé, hogy tehát onnan „birtok czimén“ másfél száz szavazót beírni nem lehetett. — Hasz­talan. — A jobboldaliakból álló központi bizott­mány ezeket még sem törölte ki, végzését azzal indokolván, hogy a telekkönyvi kivonattal csak az igazoltatott, hogy Iharkút és Döbrönte a ne­vezett tulajdonosoké, de az nem bizonyitatott, hogy a birtok czimén beirottaknak széles e vilá­gon nem lehet másutt birtokuk. Bebizonyitatott hogy száz meg száz egyénnek egy talpalatnyi földbirtoka sincs, és hogy a „n i­n c­s e t“ telek­könyvi kivonattal nem lehet igazolni, mert csak a „v­a­n-“nak van telekkönyve. Hasztalan. Azt fe­lelték rá, miért nem adott a telekhivatal a „nincs-“ ről kivonatot. Száz meg száz iparos ellen kifogást tettünk, hogy soha sem volt segédük, s ilyentől adót nem fizetnek ; számtalan beirott egyénről ál­lítottuk, hogy nincs 100 forint jövedelme, s kér­tük hogy miután állításunkat adókönyvi kivonat­tal nem igazolhatjuk, mert az adóhivatal azt mondá, hogy felsőbb rendelettel neki meg van tiltv­a magánosoknak adókönyvi kivonatot adni, kérje el hivatalból a központi bizottmány s győződjék meg állításunk valóságáról, vagy a kifogásolt egyéneket utasítsa igazolásra. Egyiket sem tette, hanem minket elutasított, miután állítá­sunkat nem igazoltuk. — Nem törvénytipró el­járás ez ? Az adóhivatalnak megtiltatik bizonyí­tékoknak magán­polgárok részére leendő kiadása s a központi bizottmány nem szerzi meg hivatalból. — Ez eljárásnak alig lehet nevet adni. Az összeíró bizottság és központi bizottmány törvénytipró eljárásának tulajdoníthatni azon szomorú eredményt, hogy az ugodi kerületben az igazi közakarat nem nyilvánulhatott. E kerületben a jogosult polgárok roppant többsége baloldali érzelmű, és még­is f. évi június 26 án tartott választás alkalmával a kormánypárti ultra­­mon­tán elvű Szabadhegyi Antal vá­lasztatott meg képviselőül. Ez nem csak kigú­nyolása a jogérzetnek, de valódi paródiája a par­­liamentarizmusnak. Maga a választás osztrák szuronyok és pi­­kák erőszakoskodása alatt a legnagyobb részre­hajlással ej­tetett meg. A jobboldali elnök és választmányi tagok semmit sem adván a baloldaliak ellenmondására, nappal saját pártjuk választóit szavaztatták meg, éjjelre a baloldaliakat hagyták. Ezek azonban, ám­bár a választás nem faluban, hanem szabadtéren tartatott, ámbár vihar és esőtől szenvedtek egész éjen át, mégis helyükön maradtak és szavaz­tak. Reggel 7 órakor azonban a jobb­oldalról már szavazó nem lévén, az elnök a baloldali jelen , viv , ju vuiaoi­­jLanacoij JJUUUgO és A.—Tevel és Gyimóth községekből 500-an felül voltak, azon kérelmet intézte, hogy miután Sza­badhegyi jobboldali jelölt eddig 1552 szavazatot nyert, Körösi Sándor baloldali jelölt pedig 555 szavazatot kapott, ha 500-an leszavaznának is, hasztalan lenne, mert a többség már Szabadhegyie álljanak el a további szavazástól.­­ A baloldali­ak egész éjen már esőtől és vihartól szenvedvén, elég vigyázatlanok voltak az elnök kérelmének engedni és a további szavazástól elállni, holott erkölcsi kötelességük lett volna 500 szavazatukat jegyzőkönyvbe igtattatni, hogy így az ellenpárt ne dicsekedhetett volna csaknem ezer többséggel. Ha ezt teszik, úgy a többség csak 496 lett volna. A választási elnök és választmány elég rész­rehajlást tanúsított azzal, hogy saját pártbelieket nappal leszavaztatta, éjjelre pedig a baloldaliakat hagyta. Addig, mig a kormánypárt tisztelte a tör­vényt s erkölcsi érzettel is bírt, az volt a gyakor­lat, hogy tekintet nélkül a pártállásra, a legtávo­labb községekbeli választásokat szavaztatták meg. Most pedig, midőn a törvénytiprás napirenden van, erkölcsi jogérzetről és méltányosságról szó sem lehetett többé. Megtörtént, hogy a jobboldalról egy ember háromszor is szavazott, vagy más szemé­lyében szavazott. Ha ezért az esetleg jelen volt baloldali választó felszólalt, a legdurvább sértegeté­sekben részesült, sőt Biró Vincze földbirtokos Tímár Elek elnök az ott jogtalanul tolakodó Hencz János haszonbérlő és Szabadhegyi Kálmán jobboldali főkortesek felhivására a szavazó sátor­ból katonákkal dobatta ki. Ennyi jogtalanság, oly irtóztató vesztegetés, etetés, itatás és vallási izgatás után más aztán nem történhetett, mint a­mi történt, hogy ámbár a kerületben roppant többségben van a baloldal, még­is jobboldali képviselő választatott meg. A baloldali választók azonban nem csügged­tek el, hanem el vannak határozva a közvélemény bírói székén kívül az országgyűlés elé is vinni ügyüket. Nem mondtak még le a reményről, hogy talán magában Deák Ferenczben, és a jobb­oldal önérzetesebb tagjaiban fel fog támadni a jogérzet, s nem törendik el, hogy a veszprém­­megyeihez hasonló törvénytelen eljárással megin­­gattassék népünkben az alkotmányoságbani hit, s tárt karokkal várja az absolutismust. E remény­ben az országgyűléshez kérvényt nyújtanak s a választás megsemmisítése mellett uj összeírás el­rendeléséért esedeznek. — Ha az igazi többség a kormány politikáját támogató képviselőt válasz­tané , akkor minden baloldali választó meg fog nyugodni a többség akaratán, de előbb nem s a most választottat törvényes képviselőjének soha nem ismerendi. S in­c e r u­s. A lévai választás, jan. 20-án Alig hiszem, hogy a választók valahol nemesebb magatartással állottak volna a válasz­tó urnák előtt, mint a lévai­ kerület balpárti vá­lasztói. Mert mind­a mellett, hogy a telivérű jobb­oldali összeíró küldöttség tőle telhetőleg megros­tálta a baloldaliakat, a központi választmány min­den jogérzetet lábbal tapodván 1400-at fosztott meg önkényüleg közülünk polgári legszentebb választói jogától, hitte mégis, — tekintve roppant számát — hogy okvetetlen győzni fog; annyival inkább, mert a belügyminiszternél volt küldöttség folytán várta, hogy csakugyan ily roppant tör­vény­sértés, ily hallatlan jog­fosztás miatt valami orvoslást csak nyerni fog — noha azt csakugyan nem nyert, mint később kitűnt. Ezért a választás helyszínén kimondatván déli 12 órakor az elnök által, hogy a jobboldal

Next