Ellenőr, 1872. augusztus (4. évfolyam, 177-201. szám)

1872-08-01 / 177. szám

Előfizetési áfák Sfe&B Int . *0 Ért. — kr. I Érnegyedre ll 6 frt. — kr. Fotóne . . 10 „ — „­­ Egy hónapra . 1 „­80 . Egyes szám ára 10 krajcsik­. Szerkesztési iroda: Pearten, nádori utcza 6. szám. Semmit tér­ közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 1­0 7 szám. Csütörtök, augustus 1. 1872 Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető red­atátorók Légrády testvérek irodájába (nádor J.téza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, n ú <1 o r • u t e z n O. iazá m. (Léjfrády testvének ii-odú jútmii). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sas utcza H. sz.­ála intézendők. IV. évfolyam. Pest, julius 27. + A községek adóhátralékainak behaj­tása ügyében hozott közleményeink mély bepillantást engednek hazánk pénzügyi vi­szonyaiba. Meglehetősen tájékozva voltunk ugyan eddig is, pénzügyeink roncsolt állapotáról, de az utóbbi események minden kétségen kívül helyezik, hogy financziaink sokkal ro­­szabbak, mintsem eddig sejtettük. Midőn az állam nem képes adóját sa­ját maga behajtani, hanem lelketlen uzso­rásokra bízza, hogy kíméletet nem ismerő eszközökkel vegyék meg azt a népen — ez már a legszomorítóbb jele annak, hogy ná­lunk nemcsak jólét nincs, de a rendes, el­viselhető állapot is hiányzik. Már régebben volt róla szó, hogy a magyar pénzügyminiszter az ország összes adóhátralékát valamelyik pénzintézetnek át­adja, illetőleg eladja. De úgy látszik, eddig nem találkozott intézet, mely ezen kétségbe­esett üzletre vállalkozott volna. Míg tehát e terv valósítható lesz, a pénzügyminiszter új terv kivitelére határozta el magát. Azon községek, melyek 500 fo­rinton felül tartoznak adóval az államnak, kényszeríttetnek a kormány által majdan megnevezendő banktól kölcsönt venni fel. A kölcsön feltételeit a bank fogja meghatá­rozni. A községek csak egy esetben vonhat­ják ki magukat a kölcsön alól, akkor tud­niillik, ha saját erejökből képesek lesznek az összes adóhátralékot egyszerre kifizetni. Különben nem mert a kormány azonnal el­rendeli ellenük a végrehajtást. A községek tehát kénytelenek lesz­nek elfogadni a bankok föltételeit, bármily terhesek legyenek is azok, minek aligha lesz más következménye, mint az, hogy a végrehajtás, melylyel most a kormány fe­nyegeti őket, bizonytalan időre elhalasztta­­tik, azon ideig tudniilik, midőn majd a a bank által előírt föltételeknek nem lévén képesek megfelelni, a Végrehajtás a bank által eszközöltetik. A községek folytonos üldözéseknek lesznek kitéve és a behajtott adó is nem az állampénztárát, hanem a tömérdek pro­­visió — és perczent fejében legnagyobb részben azok zsebeit tömi, kik a közvetí­tésre vállalkoztak. E pénzügyi művelet amennyit segít az állam pillanatnyi bajain, és annyit ront az illető községek érdekein. A haszon, az előny, mely ebből háromlik, tisztán azon bankot fogja illetni, mely a művelet keresz­tülvitelére ajánlkozott. A községek, ha nekik ide engedtetik lassan lassan törlesztették volna adójukat, míg így fizetik az adó mellett a drága ka­matokat is, és a bank föltételei által mindig ki vannak téve azon eshetőségnek, hogy va­lamelyik szép reggelen — ha e föltételek­nek megfelelni pontosan nem képesek — egész vagyonuk dobra üttetik. Szóval e művelet által az adóhátralék­ban szenvedő községeket a kormány kiszol­gáltatja a banknak, mely, hogy semmi kí­méletet nem fog ismerni irányunkban, arra bizton el lehetnénk készülve. Azért az oly községek, melyeknek ke­vés reményük van, hogy a bank föltételeit mindig pontosan teljesíthetik, ne egyezzenek bele a kölcsön fölvételébe, ha végrehajtást intéz ellenük a kormány, hát tegye. Jobb, ha a kormány intézi ellenük a végrehajtást, mint a bank.­­ A szerb iskolák feletti állam­felügyelet tárgyában a közoktatási miniszter egy rendeletet intézett a tanfelügyelőkhöz, melynek szó szerinti szövege a következő: „A császári és apostoli kir. felsége, f. é. ápril 6-án és julius 2-án kelt legfelsőbb elhatáro­zásokkal, a szerb nemzeti egyh. congressus által múlt 1871. évi julius 29-én kelt felterjesztéssel bemutatott a szerb népiskolákról (I.) és a felsőbb leánytanodákról (II.) szóló szabályzatokat, az I. szabályzat 1., 2., 7., 14., 18., 31., 58., (illetőleg 61., 107., 108., 109.,­ 97., 130., 133., 138., és 139-dik­­. és a II. szabályzat 4-ik §-ánál és ré­szint az 1858. évi XXXVIII. t. czikkből részint a metropolitai iskolai tanács és egyházmegyék rendezését helybenhagyó 1875. évi május 29-én kelt legf. elhatározásból folyó módosításokkal leg­kegyelmesebben jóváhagyni méltóztatott. Miután mindkét alapszabálynak illető §§-ain a kellő módosítások már megtörténtek; magok­nak az alapszabályoknak pedig a „Budapesti Közlönyben,a „Néptanítók lapjában“ és „Rende­letek tárában“ leendő közzététele iránt egy­idejű­­­leg intézkedtem; szükségesnek tartom kiváló kö­telességévé tenni azt, hogy a görö kel, szerb nép- és felsőbb leányiskolákat állandóan kellő figye­lemmel kísérje, azoknak a fönnálló utasítások ér­telmében leendő megvizsgálásakor a törvényszabta követelmények és feltételek mi módoni teljesíté­seinek a legnagyobb pontossággal járjon végére, kiváltképen pedig beható tudomást szerezzen ma­gának, az ezen iskoláknál használatban levő tan­könyvek tartalmáról, és a tapasztaltakról,az 1868 évi XXXVIII. t. czikkben kimondott állami főfel­ügyeleti jog érvényesítése végett nekem időről-idő­re jelentést tegyen. Budán 1872. évi julius 17-én, Dr. Paul­er Tivadar s. k. Ázsiai viszonyok a közös ügyes Magyaror­szágon. 1. Az új nemzedék nem érti, nem érzi azt, a­mi Magyarországon most folyik, de mi, kik az alkotmányos önkormányzat áldásait élveztük, mi, kik egy szebb kort éltünk át, mi, kik 1848/b ben a szabadság dicsőségének fényénél melegedtünk; mi előttünk a mostani közös ügyes állapotok valódi politikai purgatóriumot alkotnak; mert a közsza­badság romjain mereven czentralizáló s minden hatalmat minden módon körmei közé összponto­­sitni igyekvő kormányunknak minden intézkedése egy-egy terhefés hazafias szivünkön. A törvényt kijátszó önkénykedésnek egy-egy mérges lehelete az, mely 1861, sőt 1867-ben is feléledt reménye­ink életdús lombjait egymásután hervasztják el, s nem hagynak fenn mást, mint a resignatió sötét, örömtelen állapotát. A hazafi, ki lelke egész he­vével csüngött a hazának oly hosszas szenvedés utáni felszabadulásán, a szabadság emlőin való megizmosodásán és jövő nagyságán: ma már kénytelen átlátni, hogy a hit, a­mi Magyarország annyira kiérdemlett szebb jövője iránt lelkében gyökeret vert csalékony délibáb volt. E hitének meghiúsulta annál fájdalmasabb, mert a nemzet jogos igényeit nem ellenség, nem külhatalom bérencz hada, hanem saját fiainak egy a nemzet múltjával és szent hagyományaival sza­kított hatalom féltő csoportja némítja el, mely a hata­lom káprázata közepette nem lát­ja át, hogy vak eszköz és játékszer azon osztrák reaktió kezében, mely 800 éven át gátolta s gátolja ma is úgy nálunk, mint az osztrák tartományokban a valódi alkot­mányosság áldásainak meghonosulhatását. Hogy ez így van, hogy kormányunk a ha­talom kézben tartást lehetővé tevő centralisatió­­nak minden egyebet alárendel, hogy napjainkban a törvények csak ott és addig tartatnak meg, míg a hatalom­szurpálás fő czéljának eszközül szol­gálnak ; arról minden észlelő meggyőződést szerez­hetett, hisz a jezsuitáknak a világ közerkölcsiségét felforgató pokoli elve, mely a czél által szentesít­­teti a gonosz eszközöket is, ma telj­es alkalmazást nyer hazánk kormányzatában ; a­ki ez iránt talán kételyeket táplált lelkében, az a lefolyt választá­sok alatt igen gazdag tapasztalatokat gyűjthetett optimistikus hitének megrendítésére, mert ha az igazság szemüvegével nézte a központon történte­ket, meggyőződhetett, hogy nálunk a parlamen­táris kormányzat csak névleges, hogy itt a kormány az alkotmányosságot már rég feláldozta a párt­érdekek bálványának, meggyőződhetett, hogy nálunk nincsen miniszteri felelősség, hanem van miniszteri omnipotentia oly mértékben, mely önkénykedésével túl tesz Bach és Schmerling ön­tetszelgő hatalmi ábrándjain; átláthatta, hogy ná­lunk nincs alkotmányos élet, hanem a legnagyobb korruptióra támaszkodó pártzsarnokság vészes uralmát inaugurálta a Lónyay-Tóth dinastia ön­­hitsége. Ezen alkotmánytipró példa a központból ki­hat az ország minden zugába, a központi önkény­­kedés megteremti a vidéki kis zsarnokokat úgy, hogy megyei és városi főispánjaink, ezen politikai amphibiumok mindegyike egy kis satrapát, egy­­egy lófarkas ázsiai puskát állít élénkbe. Ezen ap­ró zsarnokok undorító hatalmaskodásának vak eszközéül szolgálnak a közigazgatási hivatalno­kok ; de méginkább Bittó miniszter úrnak szedett­­vedett, ágról szakadt birói személyzete, kik a birói függetlenség szép magasztos tanáról mitsem tudva vagy tudni nem akarva a pártzsarnokság vak eszközeivé sülyedtek, s oly zelust fejtenek ki a kormány önző c­éljainak kivitele és az alkot­mányosság szentségét védő ellenzék üldözésében, hogy valójában az inquisitió vak keszültjeinek csuklyásait juttatják eszünkbe. Hajmeresztő, vérlázító jog- és törvénytiprá­­sok fordulnak elő mindenhol, a hazafias törekvés, az önzetlen honszeretet bére ma üldözés, gúny, börtön és agyonlövésben határzódik meg. Az a­ki az 1848-ks törvények alapján Magyarország álla­miságát és a personal unió alapján hazánk füg­getlenségét­­ hangsúlyozza és úgy üldöztetik, mint az 50-es években. A különbség az, hogy akkor üldözőink csehek, morvák voltak, míg most ma­gyarok. Akkor, a midőn a miniszter uraknak megvan­nak Horváth Mihályai, kik hivatalos historicusi minőségükben meghamisítják a történelmet s meg­hazudtolják saját multjok és előbb irt könyveiket; most, a midőn a miniszter uraknak megvannak Szász Károlyaik, s más hízelgő udvari költőik, kik a szolgai raeghunyászkodás dicshymnusait zen­gik, a hazafias erényt és kitartást gúny tárgyává igyekeznek tenni; igen szükséges, sőt elmulaszt­­hatlan kötelessége, az igazság barátjainak, és a nemzet Íróinak is a ferdítök és zsoldos írók talpnyalásával szemben az adatokat egybegyűjteni, az előfordult jog- és törvény­tiprások­at vidéken­ként följegyezni, hogy majd a részrehajlatlan tör­ténésznek álljanak rendelkezésére az 1868—1872- ki közös ügyes magyar kormány bonkronikájának megírásánál. Nagyon korszerű és életrevaló volt tehát az Ellenőr szerkesztőjének azon ötlete, hogy azon eseményeket, melyek az 1872-ki választásoknál az alkotmányos szabadságra gyászlevelt vontak, fel kell jegyezni, az azokat felderítő adatokat egybe kell gyűjteni. A vidék alkotmányos érzelmű hon­polgárainak kötelessége e rovathoz adatokat szol­gáltatni; azért én, ki Udvarhelyszéket érdeklőleg , már egy czikkben megkezdettem e korrajz adat­tárát egybegyüjteni, azt folytatólag kiegészitni kötelességemnek ismerem. Kü­küllőmenti. — Az egyetem rectorává, mint már tegnap jelentettük, dr. Hatala Péter választatott meg. Mondanunk sem kell, hogy e választásnak örvendünk, mert Hatalát szabadelvű embernek is­merjük, ki az infallibilitás absurd tana ellen nagy erélylyel küzdött, s így biztosítékot nyújt szemé­lyisége arra nézve, hogy az üdvös irány, melyet Toldy Ferencz rectorsága kezdeményezett az egye­temen, nem fog megszántást szenvedni, hanem további fejlődésnek indul. Azok, kik Hatalát rec­­torrá választották, bizonyán meg fogják szavazni mindazt, mi egyetemünket a valódi tudomány és felvilágosodás terjesztőjévé teheti. B.-Gyarmat, jul. 29. Midőn az Ellenőr jul. 17. sz. között az ecsegi esetet olvastuk, Fráter Pál hírneve után mindany­­nyian hittük, hogy ki fogja mosni magát. És igy az Ellenőr jul. 28. sz. megelent silány czáfolata váratlan meglepetést hozott. Nem válik az be egyébnek mint takaródónak, hogy m­ondott le­gyen is valamit, de azért azon ellenfél kihívása nélkül visszavonulhasson. Mi csináljon az ember ily esetben, mintegy kihiva érzi magát megmon­dani az igazat annak aki azért mégcsak meg se haragszik. Ugyan vett-e tudomást a m. kormány egyik nagyságos hivatalnokának pénzkezeléséről? És el­­szégyelte-e magát? Ha nem, úgy annál inkább szivére vehette, midőn tárfelügyelőjének helyes irás ellenes és összefüggés nélküli c­áfolata a kö­zönség mulattatására közöltszik. Van is oka rá. Mert jelen levelem bizonyíték lehett a mellett, hogy az ecsegi eset nem külön álló hanem rend­szeresített eljárása Fráter Pál tanfelügyelő úr­nak. Nyilvános titok, hogy a szécsény­kovácsi községi iskola építésekor is visszatartott magának 180 frtot az iskola belső felszerelésének fejében. És a visszatartott összeghez oly erősen ragaszko­dott, hogy Sz F. iskolaszéki elnök még az is­kola fölépültével is csak akkor kaphatta vissza, a midőn azzal fenyegetőzött, hogy az építkezési okmányokat e hiányzó összeg hovafordításának megjegyzésével, fogja felterjeszteni a kormánynak helyeslés végett. Sz.-Kovácsi pedig Nógrádban van. De még a következő eset is nálunk történt. A kormány mintegy 7000 fizet utalványozott a csitári és marczali községi iskolák fölépítésére. Fráter Pál úr az adóhivatalnál nyugtáztatta az iskolaszéki elnökök által ez összeget. De mig egy részét takarékpénztárba tetette, és a másik kisebb részét megtartotta magának, — addig az iskolaszéki elnökök kezében meghagyott és pilla­natnyi kiadásokra szánt 280—380 frtról újra ő adatott magának nyugtát. Szükségesnek tartom itt megjegyezni, hogy ez nem gúny, de valóban megtörtént. Úgy, hogy ő szerinte az elnökök mindegyike 280 frttal vett volna fel többet, mint ha az egész összeget markukban tartanák. Csitár községének életrevaló isk­sz. elnöke az első meg­lepetésből felocsúdván írt F. P. úrnak, hogy hisz tulajdonkép az elnök nyugtáj­a, kezeskedik az ösz­­szegért, tehát küldené meg az elvitt pénzt. F. P. úr erre elküldte először a 280 frt fölöslegről szó­ló nyugtát, azután az elismervényt az elvitt összeg­ről, végre biztosította az elnököt, hogy hiszen ő is 6%-kal együtt fogja vissza fizetni. De ezen engedmények mindegyikének kivívása legalább kétszer annyi levélbe került, a­melyek egy né­melyikben a nyilvánosságra hozatal is szerepelt. Végre F. P. ur is elismeréssel adózott a csitári i. sz. elnökének méltányosságáért, mely utóbbi nem akarta a tanfelügyelő ur kárát, hogy ő azért mert őrzi az iskola pénzét még fizessen is 6°/0- ket, mit a takarékpénztárak sem adnak. Mert azt föl se tette, hogy tanfelügyelő úr ezalatt üzletet akart volna vele kezdeni. F. P. úr tehát meg­küldte a kérdéses mennyiséget. Igen ám, de a marczali iskolát illető rész még mindig nála van, és a tanügynek ez áldozatkész oszlopa túltéve a takarékpénztárakon még mindig 6°­0-kel boldo­gítja a marczali iskolát. Pedig már ez se lesz megvetendő összeg, mert már elmúlt két éve, hogy e két iskola épülőfélben van, persze még az alapot se kezdték el ásni. Ezt azután már nem mondtam a nagyságos ár dicséretére. Tehát az említett esetek közül melyikben al­kalmazta­m a tiszta szándékot, a felelősség minden tekintetbeni megfigyelését, mint nyilatkozatában hangsúlyozá! Az egyiknek kifizette,­ a másikét visszatartotta. Hivatalos utasításaira hasztalan hi­vatkoznék , mert annyira mégis vagyunk, hogy be­láthassuk, mi következik abból, ha a kormány az iskolaszékeket bízza meg a pénz fölvételével. Nehe­zen az, hogy a tanfelügyelő úr visszatarthassa. De még a m. kormány okosan nem is alacsonyíthatja le magát tanfelügyelő úr köpenyévé. Mert a tör­vény az iskolaszékre ruházza a pénz­kezelést. Igaz­ még egyet! Értesülve van-e a magas kormány arról, valljon mily mérvben élvezik a nagyságos kir. tanácsos tanfelügyelő urak a napi­díjakat, miket a törvény engedélyez nekik. Mert nekünk tudomásunk van, hogy a törvényszabta is­kolalátogatásokat nem teljesítik. Ha nem veszik ki vagy kevés napidíjat vesznek fel, úgy az oktatás­ügyér úrnak tudnia kellene, hogy bizony nem is látogatják az iskolákat. Azon gyanú még távol le­gyen tőlünk, hogy oly vonzó lehetne rájuk a na­­pidíj, hogy látogatás nélkül is fölveszik. Ezt jó lenne ellenőriztetni és a tanfelügyelők fölé új felügye­lőket rendelni. Úgyis számtalan éhes száj várja a közelmúltban tett érdemeiért a zsíros falatot. De ezt ne vegye valamikép tanácsnak az oktatásügyér­ől, én inkább azt mondom, hogy mint az iskola­kerülő tanulót szokás, csapja el az eddigieket is, kevés kivétellel. Ne használja fel többé még a ne­velés ügyét is támpontul hatalmának erősítésére. De végre valahára adjon inkább helyet e téren a szakképzetteknek. Mert máskép ez egyetlen bűne miatt, bűnéül fog felrovatni minden egyéb erénye. De elég lehet ebből ennyi a közönség tájé­kozására, azon eshetőségre, ha ily tanfelügyelő el­lenében kellene jogát megvédeni. Ennyi elég le­hetne Fráter Pál nógrád­ megyei tanfelügyelő úr­nak is, hogy szigorú vizsgálatot kérjen maga el­len, de még a m. kormánynak is elég ebből ennyi, hogy önkéntes lemondásra szólítsa fel tanfel­ügyelőjét, annál inkább, mert hiszem hogy a kor­mányhoz közel álló nógrádiak elmondhatják, hogy mindez szó szerint megtörtént. G­y. országgyűlési képviselő választás tartatván, a vá­lasztási hely­i jogtiprás és legsúlyosabb beszámí­tás alá eső bűntény elkövetésének színhelye jön. Ugyanis a szavazatszedő küldöttség tagjai közül, Deák Szaniszló alelnök, továbbá Szécsényi Jenő n. militicsi plébános és Gaal István kis-sztu­­páni kincstári uradalmi számtartó, mint bizalmi férfias, az által, hogy egy reám, mint egyik kép­viselőjelöltre szavazott Burger Pál nevű kernyajai választó szavazatát, a szavazatszedő küldöttség többi tagjainak, sőt magának a nevezett válasz­tónak, a szavazatszedő küldöttség előtt tett szemé­lyes s élőszavak­ tiltakozása daczára erőszakkal nem az ér, hanem az ellenjelölt Vojnits Barnabás részére igtattatták a szavazási jegyzőkönyvbe, valamint az által, hogy a szavazási jegyzőkönyv egyik példányában részemre beigtatva volt sza­vazatát önhatalmilag kitörölvén, az ellenjelölt ré­szére íratták át, és ehez képest a szavazási jegy­zőkönyv többi két példányát is kiigazították, hivatalos hatalommali visszaéléssel párosult hiva­­talos okmány hamisításának bűnténye elköve­tésében tették magukat részesekké. Minthogy pedig ezen jogtiprás és erőszakos törvényszegés útján elkövetett, s már a közvéle­ménynek is átadott és sajtó útján is nyilvános­ságra hozott esetet, a bünfenyítő igazság megtor­lása nélkül hagyni, lehetetlen; másrészről azon­ban a jelen eset fontossága, illetőleg az elkövetett bűntény súlyos volta, roppant mérvű erkölcsi hord­­erejét tekintve minden tekintetben független, el­fogulatlan és minden befolyástól ment, részrehaj­­latlan bíróság ítélete alá bocsátandó, e tekintetben azonban számos, itt felemlíteni nem akart szemé­lyes viszonyok s többoldalú befolyásokon kívül azon főfontosságú körülmény, hogy az egyik bűn­részes Szécsényi Jenő az ezen esetben illetékes zombori kir. törvényszék elnökének Szécsényi József urnak testvére, — a részrehaj­latlan igaz­ságszolgáltatás lehetősége iránt méltó aggodalomra szolgál okul, másrészről pedig tekintettek az ural­kodó párt szenvedélyekre, melyek a közvetlen környezet által menten érvényesíteni óhajtott be­folyásnál fogva a legfüggetlenebb és legigazságo­sabb biró irányában is fenhagyják a részrehajlás gyanúját akkor, midőn a biró a vádlott irányában akár rokonsági, vagy egyéb erkölcsi kötelékek­től, akár pedig a közvetlen környezet sürgetett befolyásától magát minden tekintetben mentnek nem tarthatja; s ezeknél fogva mi természetesebb, mint hogy a nagyméltóságú minisztérium is a fenforgó körülmények között oly bíróság által kí­vánja az itt említett esetet elbíráltatni, mely úgy párt, mint magánérdek tekintetébeni függetlensége, mint hajthatlan igazságszeretete által, úgy a közállagnak, mint az egyesek sértett jogainak törvény és igazság szerinti elbírálás tekintetében teljes garantiát nyújt? ugyanazért mély alázattal esedezem a m. k. igazságyügyminisztériumnál : Méltóztassék e kérdésben forgó bűntény fent­­nevezett elkövetői ellen a fenyitó eljárás megindí­tása s a megejtendő vizsgálathoz képest elítélésre a tek. pesti királyi törvényszéket kiküldeni, s a vizsgálat haladék nélküli megindítására uta­sítani. Melyek után jelen folyamodványom folytán keletkezendő rendeletről igazolt képviselőmet érte­­sittetni kérve Mély tisztelettel vagyok a nagyméltóságu m. k. igazságügyminiszteriumnak alázatos szolgája: Pilanzánovits József. — A kernyajai botrányos válasz­tás ügyében az igazságügyi minisztériumhoz a következő folyamodvány intéztetett: Nagyméltóságu m. k. igazságügymiszterium! Bácsmegye ó-moraviczai választó kerületében f. évi junius hó 26-ik napján Kernyaja községben Pestváros közgyűlése. — Jul. 31. — Elnök: Kada Mihály h. polgármester­ A gyűlés megnyitása után felolvastatok a kereskedelmi miniszter azon leirata, melyben föl­szólítja a városi közönséget, hogy a halottfuvaro­zás — a közgyűlés által hozott határozattal ellen­kezőleg — az ipartörvényben foglalt czikkek sze­rint kezelendő. A közgyűlés ugyanis elhatározta, hogy a halottfuvarozók jelen szerződésének le­járta után (aug. 20) egy vállalkozónak fogja azt átadni, ki is rendőri felügyelet alatt kezelendi azt. — A minisztérium azonban nem helyesli ezen el­járást s a halottfuvarozást szabad iparnak kívánja tekintetni. — Hosszabb eszmecsere után a leirat a tanácshoz utasittatik azon czélból, hogy e tárgy­ban tüzetesebb jelentést terjeszszen elő. — B­ó­­­y­a Gergely budapesti tanfelügyelő körlevele, tudomá­sul vétetik. Mik­lóssy Gyula színigazgató egy ideig­lenes népszínháznak az István-téren leendő felál­­lithatása iránt folyamodott. — A felállithatási en­gedély vita nélkül megadatott, a feltételek megha­tározásával a gazdasági bizottmány bízatott meg. A polgári fiú és leánytanodánál betöltendő állomások iránt beadott tanácsi előterjesztés felol­vastatván, szót emel Havas, azon kívonatát fejez­vén ki, hogy a kormány oly intézkedéseket tegyen, miszerint a nők tudatlanságának oly szomorú kö­vetkezményeit­ ne kelljen tapasztalni a világnak, mint a­mily tapasztalatot most szerzett magának egy rendkívüli botrány által. (Fölkiáltások: páter Gábriel!) — Szóllnak a tárgyhoz Ballagi, Simon s többen, a tanácsi előterjesztés határozattá emelte­tett azon hozzátétellel, hogy a pályázati fölhívás­ban meg lesz jegyezve, hogy nők is pályáz­hatnak. Egyúttal fel fog szóllíttatni a közoktatási mi­niszter, hogy a fővárosban szintén állíttasson föl egy női tanítóképezdét. A józsefvárosi alreáltanodánál a természetraj­zi és vegytan üresedésbe jött tanszékére a közgyű­lés Sajóhegyi Frigyest, a szabadkézi rajz­i szép írás tanszékére V­i­d­é­kit választotta meg. A városligetben építendő új korcsmáról an­nak idejében megemlékeztünk. A tanács mai elő­terjesztése szerint 166,000 frtba kerülend, mely összeg daczára, hogy 54,000 írttal haladja meg az eredeti költségvetést, mégis megszavaztatott. Több nyugdíj és végkielégítés megszavazása után tárgyalásra kerül Széher Mihálynak a szabá­lyozási vonalon kívül vagy belül eső házak tár­gyában beadott indítványa. Az indítvány lényege az, mondaná ki a közgyűlés, miszerint „minden a szabályozási vonalon kívül vagy belöl eső házra a kisajátítás elrendelendő. — A közgyűlés ezen indítványt hosszabb, de lényegtelen vita után elfo­gadta. — A légszesz — vizsgálói állomásra 600 frt évi fizetéssel Áujeszky Lipót neveztetett ki. Weisz Bernát még 1870 vége felé indítvá­nyozta egy szeretetház fölállítását, mely egyelőre csak bérházban, de később, midőn a szegényügy a törvényhozás által rendeztetni fog, s midőn e czélra a haza lakosságának áldozatkészsége meg­tette a m­agáét egy e czélra építendő házban lenne elhelyezendő. — Az ügy elintézésével egy 20 tagú képviselőkből és kültagokból álló bizott­mány fog megbizatni. Ülés vége 6 órakor. Külföldi szemle. Pest, jul 31. Az uj franczia kölcsön aláírása min­den várakozást messze túlszárnyaló eredményt mutat fel, olyat, mely a legnagyobb bizalmi nyi­latkozatot foglalja magában Európa részéről Thiers köztársasága iránt, mely azt hiszszük most már csakugyan végleges állapotba ment, az az ideigle­nesből s örökre visszavonulásra bírja a nemzet­­gyűlés fondorkodó monarchista frakcióit. Aláíra­tott ugyanis Páriában 12, a departementekban 2 s a külföldön 14 milliárd úgy, hogy a végleges eredmény körülbelül meg fogja ütni a 30 milliár­­dot.­­ Páriában 28-ikára viradólag sajátságos képet nyújtottak a különböző városrészek polgár­­mesteri hivatalai, hol százakra menő néptömeg várta ülve, vagy a járdán elnyújtózkodva az alá­írás megnyitását unaloműzésből gyertyafénynél kártyázva s minden lehető módon küzdve az álom ellen. A franczia hadügyminiszter leg­­közelebb 91 millió kölcsön fölvehetésére kért en­gedélyt, hogy a legszükségesebb kiadásoknak megfelelhessen. Ez összegből a tüzérségre for­­díttatnék 34 millió, a mérnöki karra eredetileg 31 millió irányoztatott elő, azonban a Németor­szággal közelebb kötött egyezség értelmében a nem sokára felszabadulandó departementokban nem lévén megengedve a franczia kormánynak újabb erődöket felállítani, ez összeg 8­7,millióra szállíttatott alá, mely a már fenálló erődök kija­vítására, a katonai épületek kitatarozására, a tá­­borok jó karba hozására. — Katonai kórodákra elő van előirányozva egy millió, ruházatra pedig két millió.­­ A német megszálló, csapatok ellá­tására a folyó év második felében 25 millió, vé­gül az elbocsátott tisztek nyugdíjára 9 millió. A nemzetgyűlés közelebbi ülésében eme figyelemre méltó tvjavaslat nyújtatott be a baloldal egyik tagja­­ által: 1) A nemzetgyűlés engedve Thiers Bordeauxban kimondott és általa elfogadott szavainak s különben is komoly politikai kénysze­rűség által indíttatva, mely egy végleges kormány­forma felállítását kívánja, — kinyilatkoztatja, hogy mielőbb átalános választást szándé­kozik elrendelni, hogy alkot­mányozó gyűlést nevezzen ki; 2) a nemzetgyűlés jövő összeülésekor mindenekelőtt a budgetet és a had­sereg szervezésére vonatkozó tv javaslatot veszi tár­gyalás alá ; enquettebizottságai szintén befejezik munkálataikat s igy a választók legkésőbb 1873. február havára összehívhatók. 3) A nemzetgyűlés feloszlása után s az alkotmányozó gyűlés összeülé­­séig a nemzetgyűlés elnöke viseli a köztársasági elnök tekintélyét és hatalmát. A spanyol király ellen elkövetett merénylet ügyében a legnagyobb titoktartás mel­lett folynak a vizsgálatok úgy, hogy eddig mi sem szivároghatott ki a közönség közé, a merénylet in­dokait s a benne szereplők személységét illetőleg. — Mily lelki nyugalommal vette Amadeus király a dolgot, bizonyítja azon távirat, melyet a merény­­let után kevéssel atyjához intézett, s mely igy hangzik: „Madrid, jul. 18. Éjfél. — Az olasz ki­rálynak. Tudósítom felségedet, hogy mi ma este merénylet tárgyát képeztük, istennek hála azonban teljesen épen maradtunk. Amadeus.“ S­z.­P­é­t­e­r t­e­m­p­l­o­m­á­nak kupolája, római hírek szerint, beomlással fenyeget, s több jelentékeny repedés észlelhető rajta, legalább ez a hír volt elterjedve a napokban az örökvárosban, mi arra indította a pápát, hogy egy mérnökbizotts­­ságot küldjön ki a kupola megvizsgálására, mely azon megnyugtató jelentést tette, hogy mutat­koznak ugyan repedések, de azok távolról sem veszélyesek. Beckx pater, a jezsuiták generálisa, Ró­mába gyűlésre hívta meg az egész föld kereksé­­ségéről rendje főnökeit, hogy megállapítsa azon magatartást, melyet e félelmes rendnek a küszö­bön álló pápa­választással s az ellene világszerte hatalmasan feltámadó ellenszenvvel szemben kö­vetnie kell. Az Internationale titkos értekezletet tartott a napokban Új-Yorkban, melyen ismét tényleg bebizonyult, hogy ezen társulat a szabad Amerikában csak kevés követővel bír, a­mint szintén hasztalanul kísérlette meg a közelebbi strikeok alkalmával némi befolyást szerezni az ottani munkások közt. Az értekezleten két küldött választtatott, kik a szeptemberi hágai kongressuson Amerikát képviselték. Juarez Mexikót a legnagyobb zavarban és rendetlenségben hagyta s mint az am­a érke­ző hírek e hó 1-jéről jelentik, az üzlet az egész országban pang; a forradalmi mozgalmak külön­böző tartományokban folyvást tartanak, rablás, gyilkolás napirenden van. A felkelők közelebbi vereségeik után az elnök halála által új erőt s bátorságot merítve, elérve látják rég óhajtott ter­veiket, Lerdo de Tajeda elnökké választását, ki mint a legfőbb törvényszék elnöke ideiglenesen már úgy is kezébe vette a hatalmat. A Juarezpárt gyűlölettel és félelemmel tekint Tajedára, ki­ppen nem valami hő republikánus, barátai arisztrokra­­ták, sőt azon gyanúban áll, hogy az egyháznak is nagy híve, így félő, hogy Juarez halála újabb zavarok nyit utat. Az internationalisták a párisi ostrom alatt. A párisi ostrom történetének harmadik füze­tében, mely legközelebb jelent meg Parisban, tel­jesen be van bizonyítva, hogy az internationalis­ták az egész ostrom alatt csaknem kizárólag egye­dül a munkakérdéssel foglalkoztak s csak eset­leg vettek részt a politikai eseményekben és csu­pán akkor, midőn kilátásuk nyílt reá, hogy e po-

Next