Ellenőr, 1872. október (4. évfolyam, 227-253. szám)

1872-10-01 / 227. szám

Előfizetési árak Egész évre : 20 frt. — kr. I Évnegyedre Ti 6 frt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „­­ Egy hónapra ! 1 „ 80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 0. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bém­entesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s­z­nnepre következő napon. V* A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor­ utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pestea, nádor-utcza 6. szám. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két-iöntése 14. m. Alá intézendők. 227. szám. Kedd, October 1. 1872 IV. évfolyam Az „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre . .... 10 „ — évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra ..... 1 „ 80 . Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két­ sas utcza 14. sz.) Százalék a könyvárusi utón történős megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Kérjük a közönséget, méltóztassék megrendeléseit, s illetőleg ezeknek megújí­tását minél korábban tenni meg, nehogy a lap vételében fenakadást vagy késedelmet tapasztaljon. TÁVIRATOK. Székes-Fehérvár, sept. 30. (Az Ellenőr távirata.)A magyar nyugati vasút Vesz­­prém-Kis Czelli vonalszakaszának mütan­­rendőri bejárása akadály nélkül fejeztetett be. Ezen vonalrész üzletmegnyitása, mely által ezen vasútnak egész magyarországi ré­sze elkészült, f. évi október hó 3-án leend. Eszék, sept. 30. A „Drau“ tegnapi száma egy Slavonia autonómiáját követelő czikk miatt lefoglaltatott s szerkesztője, Frank, a városkapitányság által elfogatott, a községtanács közbevetésével azonban sza­badon bocsáttatott. Karlsbad, sept. 30. A német történelmi egy­let tegnap este tartotta bucsulakomáját, melyen Koch a tett embereire ürített poharat, Schmeykal egységre intett és dr. Unger Schmeyhalt köszön­tötte fel. Darmstadt, sept. 30. (Az Ellenőr távirata) A kormány szakelvű választási­­j­avaslatot terjesz­tett a kamara elé. Ems sept. (Az­ Ellenőr távirata) A játékbank tegnap záratottfibe. Konstantinápoly, sept. 80. Az ökumeni zsinat szakadárnak jelentette ki a bolgár egyházat s az erre vonatkozó határozat tegnap olvastatott fel a Phanar templomban; egyedül a jeruzsálemi patriarcha vonakodott aláirni e határozatot. Zágráb sept. 30. (Az Ellenőr távirata) Vu­­kanovic báni helyettes legközelebb nyugalomba lép s jelenlegi itt tartózkodása kizárólag magán­ügyei rendezésére van szentelve. Bécs sept. 30. (Az Ellenőr távirata) Me nem volt esti börze. A rendőrség szétoszlatta az egy­begyűlteket. A pénzhiány a legmagasb fokra há­gott s egész 50°/o fizettetett. LEGÚJABB POSTA Victor Emanuel udvarában ismét megindultak a cselszövények s legközelebb az a hir terjedt el Rómában, hogy ő felsége környeze­téből több nagybefolyásu egyén beadni szándéko­zik lemondását, sőt egy igen magas állású egyén, ki eddig határtalan bizalmát élvezte a királynak, szintén távozni akar az udvartól. A washingtoni fehérház élénkülni kezd s a november 5-én kezdődő elnöki választá­sok némi mozgékonyságot kölcsönöznek a mogor­va Grant­éknak, ki most gyakraban tesz külön­böző irányban kirándulásokat, melyekkel mindig tüntetések vannak egybekapcsolva.­­ 26-án pe­dig elfogadás volt a fehérházban, melyre igen nagy számmal jelentek meg. Este pedig a város kereskedő testülete szerenáddal lepte meg Grant elnököt, ki rövid beszédben köszönte meg a szi­­re a figyelmet­__________________________________ 121. szám. Bérlet. Opera 5 felv. Goethe után irták: Barbier és Carré. FÜRST-féle SZÍNHÁZ, kedden okt. 1-én Hegedűs Mari­k­­a, fellépte. “Trapezunti herczegnő,a vagy: egy comédiás család életörténete. Nagy operetté 3 felv. Zenéjét irta Offenbach. Kezdete 7 órakor. Nemzeti Színház, Pest, kedden október 1-én 1872. F­aust. Személyek: Faust, tudor — — — — — Hajós Mephistopheles — — — — Kőszeghy Margaréta * — — — — —- Tannerné Valentin, bátyja — — — — Maleczky Srr i = = = - äs» a. Mártha — _ — — _ Kvassayné $g Kezdete 7 órakor A helyzetről, III. Simonyi Ernő czikkét — a „Szom­bati Lapok után* — közlöm alább egész terjedelmében, de nem teszek észrevételeket csak az engemet illető második részére. Az első részben érintett kérdésre nézve, ugyanis, már elmondtam nézeteimet tüzete­sen, s nem titkoltam el legkevésbé is, hogy miben értek és miben nem érthetek egyet Ghy­czy Kálmánnal. Ehez legfelebb annyit adhatok most, hogy elismerem S­i­­monyi Ernő állításának alaposságát, mi­szerint „ Ghy­czy sem akar megválni párt­jától, sem pártja nem akar megválni Ghy­­czytől és megkísértenek mindent, hogy az egymással ellenkező véleményeket . . . , mily módon lehenet összeegyeztetni.“ Így áll a dolog kétségtelenül s ez is mutatja, mennyire különbözünk a 48-as párttól, melynek egyik baja épen abban áll, hogy sem főnökei sem tagjai egymáshoz nem vonzódnak s elválnának egymástól szívesen, csak módját találhatnák; egy ilyen mód felmerülhetése iránti reményke­dés sugallván szíves szomszédainknak a Ghyczy és pártja közti nézetkülönbségek kiegyenlíthetésére vonatkozó kételyüket is. Térjünk saját javaslatomra, mely Si­monyi Ernő szerint „a legnagyobb curió­­zum“ azon irodalmi productumok közt, me­lyeket Ghyczy nyilatkozata előidézett. Mindenekelőtt egy csalódásomat ismerem el. Midőn ugyanis javaslatom megírására tollat fogtam, találgatni kezdtem magam­ban, hogy az ellenzék tagjai közül kik fog­nak elszörnyedni rögtön s kik fogják el­itélni ha megfontolták? Gondoltam többekre — s nem is tévesen — de nem soroltam ezek közé Simonyi Er­nőt, mert róla épen az ellenkezőt vagy­is azt tettem fel, hogy a parlamentáris ellenzék természetéről Angliában és más alkotmányos országokban szerzett tapaszta­lataiból nem vonhatott ki más tanúságot mint én az enyimekből. Sajnálom, hogy csalódtam, s bocsásson meg, hogy olyan észjárást tettem fel róla, a­milyent részem­ről absurdumnak vagy legszelídebben szólva is nagy curiosumnak tart, még­pedig meg­fontolás után. Hanem hát csalódásom nem ingatta meg javaslatom helyessége iránti hitemet. Nem számítok ugyan többe­t. barátom helyeslésére, de ezen helyeslés elmaradását nem tartom döntőnek, kivált egy tegnapi beszéd után, melynek terjedelmes okoskodá­sait a következő curiosum zárta be: „Ha egy szabad választás utján a nemzet elfogadja, a nemzet többségben küldi ide a kiegyezés pártolóit, merem részemről ígér­ni, hogy soha e törvények ellenében egy szót sem fogok szólani. (Helyeslés­­a szélső­baloldalon.) Helyeslésem ezt bírni nem fogják akkor sem, de ellenzéket ellenek egy perczig sem fogok képezni.“ A­ki az országházban, egy hosszú be­széd phlegmaticus érveléseinek tetőzete gyanánt ilyen zárnyilatkozattal semmisíti meg az ellenzéki létjogot és mű­ködés­i kötelességet, a legértel­mesebb, leghatalmasabb és leglelkismerte­­sebb kisebbségek részére is, mihelyt egy értelmetlen tömeg — mint a­milyennel pl. III. Napóleon rendelkezett — többségre emelné a hazugság, sőt — mint Napóleon­nál történt — az államcsin és zsarnokság szolgáit is: az a l­o­g­i­k­u­s nem számíthat arra, hogy ítélő tehetsége iránt megnyug­vással legyenek mások is. — S tisztelet, be­csület és barátság de igazság is. Simonyi Ernő czikkére én feljogosítva volnék csak annyit felelni, hogy tessék megolvasni Simonyi Ernő tegnapi beszédének idézett argumentátióját. Én azonban nem élek irányában e joggal, hanem felhaszná­lom saját nyilatkozatát egy pár figyel­meztetésre. Nem kérdem én, hogy az 1869—72-ki országgyűlés alatt, miért működött mint ellenzéki ember és pedig kitűnő erély­­lyel — a kiegyezés törvényei irányában, h­a az akkori t­ö­b­b­sé­g létrejövetelét a nem­zeti akarat szabad választásának tulajdo­nná; vagy hogy miért nem declarálta törvénytelennek és ő felsége által feloszlatandónak már azon a képviselőhá­zat az akkori többség élrejöveteléét nem tartotta szabad választás eredményének; nem akarom ént, barátomat azon dilemma szarvai közt látni, mely ígéretéből szár­mazik ; én sokkal könnyebb próbára teszem leleményességét, mert csak annyit kérek tőle, hogy képzelje megvalósultnak azon helyzetet, a­melyre nézve tegnap egy rendkívüli fogadással lepte meg a házat. Tegye fel, hogy megtörtént az a „sza­bad választás“ s a „nemzet elfogadja, a nem­zet többségben küldi ide a kiegyezés pártolóit“, ugyanhol állana akkor; kérem szépen, ha ott nem, ahol én mondom, hogy pártunknak álla­nia kell most is — minus ígéret a szótlanságra ? Hát ha azon esetben „egy perez­­ig sem* képezne ellenzéket az 1867-ki tör­vények ellenében ugyan , nem tenne e ha­­sonlíthatlanabbul többet annál a mit én mostanra javaslok s a minél többet én nem tennék semmi esetben soha? Hát ha akkor a 12­­. ez. ellen „egy szót sem“ szólana többé: ugyan nem képezne-e ellenzéket a többi rosz törvé­nyek ellenében sem, s a r­o­s­z minisztéri­ummal szemben sem ? S ha igen, váljon nem igyekeznék épen azon után s épen azon reformok kivitelére szerezni meg magának és párt­jának a kormányhatalmat a melyekre nézve most tilosnak tart minden miniszteri vállalkozást pártunk részéről, mert hát nem reformálhatjuk leg­előbb is azon 12-ik t. czikkelyt, mely ellen ő nem szólana egy szót sem, mihelyt, „szabad válasz­tás útján adna mel­lette többséget a nemzet? Én nem javaslok elhall­gatást senkinek, soha, bár­mely törvény irányá­ban is, melyet nem helyesel. Én csak azt ja­­vaslom hogy pártom ha kormányra lépni alkalom nyílik, lépjen rá, ha mindjárt a 12- ik t. czikkelyen nem lehet is rögtön javít­­nia. Javíthat egyeben; van elég baj; s ha ezeken segíthet, nem szabad nézni azok nagyobbodását. Nem tagadni meg az elve­ket; ezek értelmében adni tanácsot Ő fel­ségének ; de nem kötni a nagy elvek és nagy reformok valósítását a még nagyobbak előleges kivitelének feltéte­léhez : ez az én nézetem. Simonyi E. szerint „ez annyit tesz, hogy a párt vezérei önmaguknak csinálja­nak oppositiót. * Ez badar beszéd. Hát azok a whigek és toryk magoknak csi­nálnak oppositiót mindazzal, a­mit nem vi­hetnek ki csak később ? Hiszen gyakran még azt sem tudják, hogy mit vihetnek ki a kormányon s megesett már az is, hogy a whigek választási törvényjavas­latát a tory kabinet emelte törvényre. S bár ha most már nincs azon két nagy párt közt valami állandó jelszó, még is tudja Britania, hogy melyiktől milyen szellemű kormányzatot várhat. Simonyi Ernő épen oly jól emlékez­hetik mint én, hogy 1851-ben, midőn Lon­donban laktunk mindketten, szó sem volt még arról,hogy azon óriási két reform, mely a hadsereg tisztségeinek elárusítását s az iz­­landi angol egyház áll­ami rangját meg­­szünteté, szőnyegre kerülhessen, hanem hát eljött rá az idő a­nélkül, hogy enn­ek elérkeztéig Gladstone vonako­dott volna azon reformokat létesíteni, me­lyek kisebbek ugyan de kivihetők voltak. Nekem mindegy , akár száz akár egy pontból álljon pártom programmja, mert én mindkét esetben azon elvek ér­vényesítésére törekszem, a­melyeket egész életemben vallottam és soha fel nem adha­tok. S ezen törekvésem megmaradna azon esetben is, ha nem tartoznám egy párthoz sem, mint megvan számtalan polgároknál — nálunk is külföldön is — kik a politi­kai küzdelem cirlusában sem fordulnak meg gyakran, de azért mégis elvszilárdan szolgálják a szabadság, igazság és hazájuk szent ügyét. Mit vonok ki ebből? Bizonyára nem azt, hogy mindegy, akármely párthoz tar­tozzék valaki, sem azt, hogy jobb nem tar­tozni egyikhez sem, hanem kívánom azt, hogy a párt, mely az egyenlő meggyőző­déssel biró emberek társulásából áll, tagjai­nak nem elveket ad, hanem testületi erőt a társultak elveinek előmozdítására; s igy nem is rendelkezhetik senki elveivel, de ren­delkezhetik a testületi erő alkalmazásának mikéntje, útja és ideje iránt. Ezen testületi erő pedig csak akkor felel meg hivatásának egy alkotmányos országban, ha elfoglalja a tevékenység te­rét s nem kárhoztatja magát szenvedőle­ges ellentállásra, a­mit én csak azon szo­­morú időkben tartok alkalmazandónak, mi­dőn nincs többé párt­élet, hanem csak egy elnyomót nemzet összetartó szenvedése. Simonyi Ernő czikke szombaton jelent meg s így előbb mintsem czikkeim érvelé­seit olvasta volna. Változott-e ezek folytán nézete; nem tudom, de minden esetre ele­get mondtam most már arra, hogy a kér­dés további fejlődését az időre hagyhassam. Hogy pártunk helyzetét az általam java­solt lépés hatalmassá fogná tenni, arról meg vagyok győződve s ezért adtam elő né­zeteimet. Sikerült-e vagy sem megnyerni ennek elvbarátaimat, azt meglátjuk előbb utóbb. Végül,­­ hogy lássák olvasóink meny­nyire megy a kormánysajtó szemérmetlen­­sége — legyen tudtukra, hogy tegnap — valami jelszóra — a Napló, Reform, és P. Lloyd kijelentik, hogy a jobboldal soha nem állította bár­mely törvényünk változhatlan­­ságát s az ellenzék e részbeni kormánykép­telenségét sem! Ds hát ki is mondta azt Tisza úrnak, hogy van olyan törvényünk, melyet annak módja szerint megváltoztatni nem lehet? Vagy kitől hallotta azt, hogy a­ki ily megváltoztatást óhajt, az az alkot­mányon kívül áll? A Deák párt, tudtunkkal, ily absurdumokat soha sem állított. Nagyon meg lehet szorulva a balközép vezére, hogy saját hallucinatiói ellen folytat Don Quichotte-i harczot ! így mer szólani azon Pesti Napló, mely öt év óta él „a közjogi oppozitio kormányképtelensége” felőli humbug va­­riátióin! Hanem hát tudomásul vesszük e vak­merő kiszóanulást s nem tudjuk ugyan mit jelent, de örvendünk rajta Csernátony. — Pest, Pilis és Solt i.e. megyék jövő évi költségvetésének megállapítása végett f. évi október 5-én d. e. 10 órakor a megye szék­házának nagy termében rendkívüli közgyűlést fog tartani, melynek egyedüli tárgya az 1873. évi költség előirányzat leend. A balközép he­yzete Ghyczy nyilatkozata folytán. *) Ghyczy Kálmánnak e hó 7-én a balközépi körben tett nyilatkozata sok tollat tett mozgásba, sok embert gondolkozóvá a hazában A jobb és baloldali sajtóban különféle szempontból megítélve olvastuk a benyomást, melyet egy s másfelől tett e meglepő nyilatkozat, pedig valami rendkívüli dolgot nem tartalmaz. Nem pendít meg valamely új eszmét, nem keres új megoldási módot azon nehézségekre, melyek a magyarországi pártok ál­lásában ellentétet képeznek. A megoldási kísérlet, mely itt létezik, egye­dül abban áll, a­mit a legegyszerűbb két alkudo­zó is megtesz, hogy egymáshoz közeledjék. Azt mondja ugyanis: Van még köztünk különbség tíz forint, oszszuk meg, engedj el te is ötöt, engedek én is ötöt. Igaz, hogy Ghyczy Kálmán nem ötöt enged a tízből, hanem inkább nyolc­at vagy ki­­lenc­et, de ez azután végre lényegileg mindegy. Hanem bár maga e nyilatkozat nem tartal­maz új eszmét, nagy fontosságot kölcsönöz neki az egyéniség, melytől az származik. Ghyczy Kálmán országszerte tisztelt egyéni­sége, mert becsületessége, jelleme kölcsönöznek fontosságot az általa tett nyilatkozatnak. Ghyczy Kálmánnak állása és pártjánál vezéri szerepe még inkább fokozzák e fontosságot, s körülmény az főképen, mely annyi tollet tett mozgásba. A jobbooldaliak válasza meglehetős könnyű volt. ők azt mondják „Ghyczy nem ad meg min­dent, amit mi akarunk, mi nem engedhetünk egy hajszálnyit sem, tehát az ő ajánlata el nem fo­gadható. A 48-as pártnak válasza szintén oly könnyű. Ez azt mondja: „Mi az ország állami függetlensé­géből és törvényes önállásából le nem alkudhatunk semmit, annálfogva nem fogadhatjuk el Ghiczy nyilatkozatát.“ Nehézséget egyedül a balközépen teremtett e nyilatkozat. A balközépnek e nyilatkozattal szemben, meg kell vallani, nehéz állása volt és van. Neki vagy­ el kell fogadni Ghyczy nyilat­kozatát ’« akkor bevallani nyíltan azt, hogy ed­digi programmját megváltoztatta, hogy eddig val­lott elveit megtagadta, hogy új politikát akar kö­vetni, vagy el kell vetni Ghyczy nyilatkozatát, mint az ő határozott programmjával egyátalában össze nem egyeztethetőt és ez esetben Ghyczy Kálmánnak kell megválni pártjától, mert ő és pártja nem egy alapon állnak, nem egy utón jár­nak, nem egy czél felé törekeszenek, habár a szándék tisztaságát sem az egyik, sem a másik részben kétségbe vonni nem akarjuk. Azonban a nehézség épen az által idéztetett elő, hogy Ghy­­czy sem akar megválni pártjától, sem pártja Ghyczytől és megkísértenek mindent, hogy az egymással ellenkező véleményeket, az egymással ellentétben álló programotokat mily módon le­hetne összeegyeztetni. Hanem ez tudtunkkal még egyiknek sem sikerült kétségbe és vonjuk, hogy valaha sikerül­hessen. Azon sok irodalmi produktumok közül azon­ban, melyeket ezen nyilatkozat eddig előidézett, s hozzá tehetjük, még ezentúl is előidézni fog, a a legnagyobb kuriózum mindenesetre az, a­mit az „Ellenőr" szerkesztője Csernátony tett, és az „Ellenőr“ e hó 21. számában közlött. Csernátony ezt egy lépésnek nevezi, melyet pártja részéről megteendőnek tart. Kimondja nyíltan,­­ ezt min­den habozás nélkül elhiszszük, hogy ő nézetét a közzétevés perezéig senkivel nem közlötte. E né­zet, e lépés abból áll, hogy azon fogalmat, azon feltevést, miszerint a balközép párt nem léphet kormányra a jelenlegi alapon, kivéve, ha a feje­delem előleges felhatalmazását nyeri olyan tör­vényjavaslatok előterjesztésére, melyek által az 1867. XII. t. czikk az ő programmjuk értelmében módositható lenne, f­elejtendőnek véli, s melyet elejteni nemcsak lehet, de kell is még pedig any­­nyival inkább, mert ezt elvetve is, a párt elveit fentarthatja, s mert e felett soha sem volt párt­­értekezlet, annál kevésbé párthatározat. Csernátony azt mondja, hogy ők az 1867-ks törvényeket nem szavazták ugyan meg, de elis­merték kötelező erejüket, teljesítik irányukban tartozásaikat, részesülnek terheiknek viselésében és élvezik vegyes gyümölcseit. Erre azt felelhetnék, amit második Fülöp felelt marquis Posannak Don Carlosban, midőn ez azt m­ondá neki, ő é­vezi a törvényeket, hogy ezen előjogban a gyilkos is részesül. E körülmény te­hát a balközép pártnak semmivel több jogot nem ad, semmivel több kötelezettséget arra nem ró, mint az ország bármely polgárára. Aki az országban lakik, köteles a törvények­nek engedelmeskedni, köteles az általuk felrótt terheket viselni és szabadságában áll vegyes gyü­mölcseit élvezni. A politikai pártoknak azonban nem az a feladata, hogy a törvények alóli kivált­ságot igényeljenek maguk számára, hanem az, hogy azoknak, ha üdvöseknek nem tartják, meg­változtatására törekedjenek. Ha ezen törvényeket bár még oly eltérő elvi különbségek végett, nem tartják is jóknak, a tö­rekvés megváltoztatásukra csakis alkotmányos, tör­vényes utón lehet. Csak azon törvények eltörlésére törekszenek a pártok és nemzetek erőszakos mó­dokkal, a­melyek a társadalmi együttlét feltételeit teszik lehetetlenekké. Itt azonban nem az a kér­dés. Az 1867-ki törvényeknek tudtunkkal ellene nem szegült senki, de sokan, — igen sokan *) A „Szombati Lapok" czikke, vannak e házban, a mi legbensőbb megr­győződésünk szerint a nemzetnek hason­­líthatlanul nagy többsége az, mely e törvé­nyeket nem helyesli, a­mely esen törvények iránt kiirthatatlan ellenszenvvel viseltetik, mert az or­szág állami önállását és függetlenségét semmisí­tik meg, és midőn egy párt egy van meggyőződ­ve, hogy az ország alaptörvényei, hogy az or­szág közjogi alapja magának az országnak állami létével össze nem egyeztethető, akkor megfog­hatatlan ellőttünk, hogy Csernátony mit gondolt midőn azt írta, hogy ily meggyőződés mellett el­veinek megtartásával pártjuk a jelenlegi alapon is kormányra léphet. Szerinte pártjuknak ki kel­lene mondani egy vagy más modorban, hogy Magyarország önkormányzati jogainak teljes ér­vényesülése nélkül nemzetünk nem lesz elégedett soha, hanem azért a kormányra mégis vállalkoz­ható pártjuk. Kormányozni fog tehát oly elveken melyekről meg van győződve, hogy azokkal a nemzet elégedett nem lesz soha. Azt mondja Csernátony, hogy pártjuk ve­zértagjai nem tagadták el soha sehol és legke­vésbé a király előtt, hogy mit tartanak szüksé­gesnek és előbb utóbb, de okvetlenül létesí­tendőnek, hogy a haza és trón egyesült érde­keiben nyilvánítsák készségöket a hatalom felelős kezelésére addig is, míg amaz életkérdés megol­dására fejedelmi megbizhatást nyerhetnének. Hi­szen ez annyit tesz, hogy az ő pártja vezérei ön­­maguknak csináljanak oppositiót. Ne tagadják so­ha sehol, tehát a parlamentben sem, hogy azon alap, melyen ők kormányoznak, tarthatatlan, hogy annak előbb-utóbb meg kell szűnnie, annak a haza és trón érdekében okvetlenül meg kell vál­­toztattatnia,­­ de ugyanazon időben, midőn ezt nyíltan hirdetik, midőn ezt vallják a parlamentben, kell, hogy saját pártjuk által leszavaztassák ma­gukat, és akkor természetesen megbüntettetnek, vagy kell, hogy saját pártjuk által támogattatva, a parlament többsége ellentétbe jöjjön a koro­nával. Csernátony azt akarja, hogy a balközép­­pártból alakulandó ministérium a királynak azon tanácsot adja, hogy a közösügyi törvények eltör­lésébe a haza és trón érdekében beleegyezését ad­ja, de készségeket nyilvánítsák ezen, a hazára és a trónra nézve veszélyes törvények fennállása mellett is felelősség mellett kormányozni, ezen ve­szélyes törvények végrehajtása felett őrködni, sőt azokat, ha szükséges, erőhatalommal is végre­hajtani. Ez olyan fogalomzavar, melyről legjobb azt mondani, a­mivel Csernátony czikkét bef­­ejezi: „n’en parlons plus!“ Ne beszéljünk többet róla! Különben azon következtetésre kell jön­nünk, a­mit Csernátony maga is mond: én ezt, engedelemmel legyen mondva, absurdumnak tartom." Mi lenne a parlamenti kormányformából, mi lenne a miniszteri felelősségből, ha egy miniszté­rium más elveket vallana, és más elvek szerint kormányozna, más tanácsokat adna ő felségének és más rendeleteket fogna az országban végre­hajtani, az országgyűlésen mást prédikálna és más törvényeket alkotna, a törvényhatóságokba más rendeleteket küldene és más elveket híresztelne? Hiszen ez teljes lehetetlen. Hiszen a minisz­teri felelősség, a repr­esentatív kormány, a par­lamenti kormányzat lényege abban áll, hogy a minisztérium a felelősséget azért vállalja el egy bizonyos politika irányáért, mert azt legőszintébb meggyőződése szerint az ország érdekében szüksé­gesnek és legjobbnak tartja. Ha nem így van meggyőződve, akkor a kor­mányt elvállalnia nem szabad. Mellékes, egyes, csekélyebb fontosságú kérdésekben a kormány­férfiak nézetei is eltérnek egymástól. De, hogy az ország sarkalatos törvényeire, az ország közjogi alapjára nézve ellenkező nézetű miniszterek kor­mányozhassanak, az teljes lehetetlen. Csernátonyt ez eszmezavarba csak azon baj hozhatta, melyben kivált­ó, de átalában egész pártja szenvedni látszik, és ez egyszerűen az, hogy a deákpárt a maga kényelmére kitalálta és bőségesen ismételte azon phrasist, hogy az ellen­zék mindaddig, míg a közjogi alapot el nem is­meri, kormányképtelen. Ennél nagyobb politikai otrombaságot még soha senki nem mondott. De h­át a balközép férfiai felültek neki s igyekeznek uttán útfélen mindenkit meggyőzni arról, hogy ők kormányképesek és e kormányképességi viszkete­­gek berántja őket sokszor a legkövetkezetlenebb cselekvényekbe. Vagy van alkotmány Magyarországban, vagy nincs. Ha nincs alkotmány, akkor kár alkotmá­nyos elvekről beszélni is, és akkor a legjobb, ami a hazára nézve történhetik, az, hogy ha ez állapot minél előbb tisztába hozatik a nemzet előtt. Ha van alkotmány, akkor minden párt kor­mányképes, amely az országban többséggel bír. A párt kormányképessége nem abban áll, amit Csernátony látszik föltételezni, hogy annak vezér­­férfiai kijelentsék, miszerint ők ezen az alapon a kormányt készek elfoglalni, hanem áll abból, hogy az általuk vallott politikai nézetekben a nemzet többségre osztozzék. Mert ott, hol alkot­mány van, a nemzet többsége akaratának érvény­re kell emelkedie. Ahol a nemzet többségének akarata érvényre nem emelkedhetik, ott alkot­mány nincsen. Lehetnek bizonyos alkotmányos formák, de ezek csak álcrái az alkotmánynak. Ezek csak üres formák; lényeg, a valódiság hiányzik belőlök.­­ Soha se törődjék tehát Csernátony azzal, hogy pártja kormányképességét bármi módon is bebizonyítsa! Igyekezzék inkább pártját arra bírni, hogy egy határozott, mindeki által könnyen felfogható, minden félremagyarázás nélkül meg­érthető, világos politikát kövessen és ily alapp­on törekedjék többséget nyerni az országban, úgy mint ellenzék is őrködjék ereje, befolyása és tehetsége egész erejével a felett, hogy a hata­lomban levő párt hatalmával vissza ne élhessen, hogy az ország törvényei, a nemzet törvényes jogai tiszteletben tartassanak, és meg fogja látni Csernátony, hogy pártja nyerni fog a közvélemémény előtt, nyerni fog azon erköl­csi befolyásban és tekintélyben, mely a hatalma­sabb és hatalmaskodó pártot is leszavazza még ott is, a­hol az többségben van. Arra, hogy egy kor­­mány megbukjék, egyátalában nem szükséges, hogy az ellenzék szám szerinti többségben legyen a par­lamentben. Elég ha az ellenzék által vallott poli­

Next