Ellenőr, 1872. december (4. évfolyam, 279-302. szám)

1872-12-01 / 279. szám

Előfizetési árak ém . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Felém ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1­9­80 . Egyes szám ára 10 főrajcsár. _______ . f ' Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 6. szám. Satuit Mtt közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem TéValkonak. Minden értesités a szerkesztőséghez Intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el 279 szám. Vasárnap, deczember 1. 1872 Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn 8 ünnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utc­z­a 6. s­z­á­m. (Légrádi testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bálvány-utcza 9. sz. alé intézendők. IV. évfolyam TÁVIRATOK. Zágráb, nov. 30. Az országgyűlés hir szerint közelebb feloszlattatik. —­ A­­jelen országgyűlés által megszavazott mezei rend­őri törvény szentesítés nélkül visszaér­­­kezett. Páris, nov. 30. (Az Ellenőr távirata.) A köz­társaság és Thiers iránt szakadatlanul tartanak a lelkesült nyilvánulások. Versaillesban s Párisban már mindjárt a szavazás után „Éljen a köztársa­ság ! Éljen Thiers !“ kiáltások hangzottak minden­felé, s nagy néptömeg tolult az elnöki palota elé. Bécs, nov. 30. (Az Ellenőr távirata) A reichs­­váth elé terjesztendő vasúti javaslatokról az új Presse írja, hogy legközelabb a Predit és Arlber­­gen átmenő nagy hegyi pályák, a Dalmát vasúthá­lózat s ennek Laibachba és Károlyvárosra menő ágai építtetnek ki. Versailles, nov. 30. A nemzetgyűlés tegnapi szavazata a kormány és a konser­vatív köztársaság döntő győzelme gyanánt tekintetik átalában. London, nov. 30. A parlament január hó 6-ára hivatott össze. Új-York, nov. 29. Greeley Horace el­nökjelölt meghalt. Prága nov. 30. A declaransok ma összejöve­telt tartanak, melyben a fölött fognak tanácskozni, minő lépést kelljen tenniök, hogy befolyásukat a népre ismét visszanyerjék, továbbá, hogy a szán­dékolt kerületi képviseleti törvényt paralysálják. Mindenféle skandalásos tüntetésekre készülnek. Brüssel, nov. 30. A nemzeti bank 5­2-ről 5- ra szállította le a kamatlábat. Berlin, nov. 30. A sociális kérdés tárgyában itten folyt német-osztrák értekezlet tegnap ért véget. Bukarest, nov. 30. A kamara ismét a multévi elnökséget választotta meg, mely Ghika Demeter­rel együtt egészen a konservativ párthoz tartozik. A senatus még nem határozatképes s még sokan hiányzanak. Pétervár, nov. 30. A „Monde Russe“ czimü lap javasolja a kormánynak, hogy az egyházi vi­szonyok szervezése alkalmával vonja be a zárdák óriási javadalmait, s állítson fel azok jövedelméből népiskolákat. — A tőzsde nagy összeget ajánlott fel oly czélra, hogy orosz kézművesek küldessenek a bécsi világkiállításra. — A mai rókavadászatról nem kap­tunk részletes tudósítást, s csak annyit tudunk, hogy a király jelen volt; a királyné, — gyengél­kedés miatt — elmaradt; futamok érdekesek vol­tak; bukás nem történt, de rókát sem fogtak. Bérlet 172 szálló Nemzeti S­zínház Pest, vasárnap deczember 1-én 1872. Az amerikai. A nemzeti szinház által 100 arany pályadijjal jutalmazott eredeti népszinmű­ 3 szak., dalokkal. Irta Szigligeti. Zent szerzette Állaga Géza. Nagy bérlet 134. szám. Kis bérlet 2. szám. B­udai verset viliéje. Vasárnap deczember 1-én 1872 A kisértet. Eredeti népszínmű 3 felv. dalokkal. Irta Szigeti József Zenéjét Bognár. ____ —Miklósi színháza. Pest vasárnap deczember­­­én Délután 4 órakor mérsékelt helyárakkal. A zsidó honvéd. Eredeti énekes népszinmű­ 4 felvonásban. Irta Lukácsy 8. Második előadás este 7 órakor rendes helyárakkal. Ludas Matyi, vagy: Az országos vásár Döbrögün. Eredeti tüneményes énekes bohózat 3 szakaszban, elő­­______________________játékkal._____________________ Pest, nov. 30. **Vive la Republique! Méltán fogadhatta a versaillesi kamarának balol­dala e diadalkiáltással a szavazásnak ered­ményét, mely XIV. Lajos palotájában a köz­társaságnak legális szentesítést kölcsönzött. Egy monarchista gyűlés kiáltotta ki aka­rata ellenére a köztársaságot és az ilyen tény nemcsak a franczia republikánusokat, de az egész művelt világot fogja megnyug­tatni arról, hogy a republikánus kormány­forma most több egy harmadszor megújí­tott kísérletnél. A szabadság barátjai min­den országban végleg megerősítve látják azt a nemes meggyőződést, hogy a nemze­tek önkormányzata a polgárisultság növe­­kedtének elválhatlan szülötte és azt c­élun­­kul egy nagy természeti törvény, az em­beriség haladási ösztöne jelölte ki. Meggyő­ződünk arról, hogy nemcsak az abstract tudományok körében találnak fel a Newto­nok és Galileik oly tagadhatl­an igazságo­kat, melyeket idővel kénytelen elismerni a a babona vagy a biblia tekintélyére eskü­­döző vakság is. A politikában is igaz az „epur si muove“; az emberek állami és társadalmi vonatkozásaira is léteznek örök érvényű eszmék, melyek igazsága előtt, ha későn is, de utóvégre meghajol a Százados előítélet és a hagyománynyá emelt önzés. Nem akkor volt biztosítva a franczia köztársaságnak létere, mikor rajongó re­publikánusok azt a konventnek lelkes ha­­tárzatában oszthatlannak és elenyészhetlen­­nek jelentették ki. A biztosítékot most nyerte, midőn Chambord gróf szolgái, az Orleansok kengyelfutói és a Bonaparték czinkosai tehetlennek érezték a kezekben levő souverain hatalmat szemben a nem­zetnek egyhangú akaratával. A monarchisták elvesztették azt a döntő csatát, melyet ők kerestek, abban a gyűlésben, melynek kebelében ők bírták a többséget. Ők érezték azt, hogy a nemzet­gyűlés egyátalában nem képviseli a nem­zetet, és hogy az új választások ki fogják törölni Francziaországnak jövő történelmé­ből a régi pártokat, melyek sem nem ta­nultak, sem nem feledtek. A parlamentáris erőszak maradt az egyetlen számítás, mely reményeiknek fenmaradt, és melytől komo­lyan félni lehetett. Vétkes és gaz számítás volt, mert kikerülhetlenül egy irtóztató polgárháború örvényébe taszította volna a sokat szenvedett nemzetet. De a monarchis­ták már nem várhattak. A várakozás min­den napja kiszámíthatlanul erősítette a köz­társaságot és így nyíltan és merészen meg­­szenték az irtó háborút a nemzet jövőjének, a haza életének s a modern társadalom legszentebb érdekeinek. Francziaország ki­­mondhatlan szerencsétlenségnek, talán a feltámadás nélküli halálnak küszöbén állott. De az a tényező, melyet a monarchis­ták ismerni nem akartak; maga a nemzet felemelkedett impozáns nagyságában. Míg a többségükre elhízott monarchisták viha­ros tetszésekkel fogadták a bizottsági je­lentést, melynek elfogadásával Thierst és a köztársaságot megdönteni hitték, addig a megyék, a városok, a hatóságok és testü­ltek a legóriásibb mérvekben küldötték a feliratokat, melyekben mindenre kész tá­mogatásukról biztosították a megtámadott államférfiút. Milliók szava támadt fel egy maroknyi összeesküvőnek alávaló hadüzenete ellen. És ez a felsőbb hatalom megbéní­totta a rablásra kinyújtott kezet, mint megbénult Jeroboam király keze, midőn az oltárt akarta megfertőztetni. A nemzetgyűlés az elhatározó pillanat­ban, midőn a köztársaság és monarchia között kelle választania, a köztársaságot, választotta. Evvel megírta végrendeletét, melyet hivatottabb utódja fog végrehajtani. A krízis Saját értesülésünk szerint is úgy állanak a dolgok, a­mint ezeket az alábbi idézetekben talál­ják elmondva olvasóink. S minthogy a tények valódi előterjesztése sokat ny­er jelentősé­gében az által, ha a legközvetlenebbül érdekelt pártnak közlönyeiben is éretté vált megjelenésük­re az idő: nem ismételjük azt, a­mit jobboldali laptársaink elég őszinteséggel közöltek.­­ A két Lloyd értesítéseinek azon részei közt, melyek a b­i­z­a­l­m­i­ c­o­n­f­e­r­e­n­t­i­á­r­a sürgető kísérlet felállít toborzóinak eredetét jelzi, eltérés van ugyan de az Ungarischer nyíltsága helyreigazítja azt a miben a Pester szívessége tévedni akart . Mi csak azt mondjuk el a mit jónak látott elhallgatni mindkét Lloyd. Mert bárha lap­társaink sem hagyják érintettlen­ül a tényt, misze­rint a lemondási fogalmazványnyal a mint ezt gróf Lónyay Menyhért kormányelnök úr a kabi­net tagjai elé terjesztő aláírás végett, a többi mi­niszterek „nem voltak teljesen megelégedve“ s csak akkor írták azt alá valamennyien, midőn kí­vánságuk szerint jön megváltoztatva a fogalmazvány: de hogy ezen érdekes elégedetlenséget miféle tétel okozta, arról nem szóltnak a Lloyd­ok és Pesti Napló semmit, jóllehet, tudják ők is. Megmondjuk hát mi. A lemondási, ő felsége elé terjesztendő kér­vényben, melyet Lónyay Menyhért kormányelnök úr fogalmazott és a saját, első, aláírásával ellátva minisztertársai elé helyzett aláírás végett, egy in­dokoló passus fordult elő, melynél fogva az aláírók állították és elismerték volna, hogy „e­g­y­e­n k i­nt és együttese­n“ bizalmatlanságot tapasztaltak pártjuk részéről. Ezen tétel aláírását tagadták meg gróf Lónyay Menyhért kormányelnök úrnak a többi minisz­terek , s ezen tételt kellett kihagyni gr. Ló­nyay Menyhért kormányelnök úrnak, hogy neve alá írják a magukért minisztertársai is. Egy szó­val: a bizalmatlanság elismerésének solidaritása iránti szövegezést repudeálták a kabinet többi tagjai. S tehették is ezt teljes jog­gal, mert mindenki tudja, hogy nekik nem volt okuk a jobboldal bizalmában kétkedni soha; vala­mint tudja mindenki azt is, hogy ha a jobboldal kedvetlen, bizalmatlan, nyugtalan az utolsó válasz­tásoknál kimesterkedett nagy többsége daczára is, annak egyesegyed­ül a gr. Lónyay Menyhért kormányelnöksége iránti ellenszenv és bizalmat­lanság volt az oka. Nem csodálkozhatni te­hát, hogy a miniszterek nem acceptálták gróf Lónyay Menyhért fogalmazványának azon állítá­sát, mely által solidaritásba vonattak volna a kormányelnök részéről magára nézve a már aláí­rással is elismert bizalmatlansági érzet „egyen­kénti és együttes“ elvállalására. S a solidaritás kötelékeit hiában igye­keztek kivetni némelyek a deákpártra is. E fogás sem sikerült. A krízis természetét és egyet­len okát érti mindenki. Olyan régi az mint gróf Lónyay kormányelnökségének első napja, mely leg­kevésbé sem volt „a boldogság első napja“, a de­ákpártra és a többi miniszterekre nézve, s felidézte már akkor a rosz napok és zavarok sötét ér­telmeit. Némely lapok tehát hiában szeretnék a L­ó­n­y­ay­­k­ormányelnökség bukását pártválság­nak keresztelni. Nem fog solidaritást teremni ez a fogás sem, mert nem vállalja azt el a deákpárt,mint nem vállalták el a miniszerek sem. S csak azon csodálkozunk, hogy némely ellenzéki szótársunk nem látja, mire czéloz szörnyű kiabálásaival a Reform midőn a jobboldalon pártválsá­got fedez fel, bősz elrémüléssel. Pártválság a jobboldalon csak akkor l­ett volna, ha gróf Lónyay Menyhért maradt volna kormányelnök az eddigi kabi­net tagjainak egyete­mes lemondása után is, s ez a veszedelem meg­szűntnek tekintetik a Deákpárt vezéregyéniségei által. Az új kabinet alkotása tehát már a relatív nyugalom kezdetének vehető. S ha e­ kabinet ta­­rintatosan lesz összeállítva,­biztos­ lehet­ az ellenzék pvagias és kíméletes eljárásáról mindazon terhes és kényes kérdésekben, melyeket­­örökségben kap s a­melyeknek a lebonyolítására’­­s elintézésére l­egjobb akarattal és leis­­meretes munkásságga’ ke­il közremű­ködni minden hazafias pártnak. Mi részünkről biztosítjuk az uj ministeriumok, hogy útját nem fogjuk nehezíteni sem aprólékos gán­­csoskodásokkal, sem meddő recriminatiókkal, csak lássuk, hogy a kormányzatba rendet nyíltságot ér­telmet hoz be, s becsületes tevékenysége által a nemzet érdekeinek helyzete jobbra fordulhat. Nem soroljuk elő a különféle combinatiókat, mert csak magán időtöltés termékének tartjuk mindeniket. Remény­jük azonban, hogy a jövő hét kezdetén— tán már hétfőn— megtudjuk a hivatalos névsort. Ma nem volt többé szó csak Szlávyról vagy Trefortról a kormányelnökségre. Óhaj­tandó, hogy holnap ezek közül is visszavonuljon valamelyik. Mert annál jobb mentül korábban vé­get ér a válság s ezzel a kormányelnökség je­­löltjeinek körtáncza is. A lapok a krizisről. A „Pester Lloyd“ . Valószínűleg holnap, vagy holnapután véget ér a miniszterválság. Ő Felsége vasárnap Budára jön, s tán még e napon bekövetkezik az eldöntés, s ha elég idő lesz mindazon személyiségekkel érint­kezni, a­kiknek meghallgatása szándékoltatik. A Minisztertanács aligha fog tartatni, s a demissio­­náló minisztereket ő Felsége valószínűleg egyen­ként fogja fogadni, hogy készségükről esetleg az útonalakítandó kabinetben részt venni, bizonyossá­got szerezzen. Tegnapi közleményünk, hogy az elbocsátási kérelem t­egnap délután íratott alá, helyes volt. Az aláírás Lónyay dr. részéről szin­tén tegnap történt meg, a többi miniszterek azon­ban e — különben egészen rövid — elbocsátási kérelem alakjával nem voltak teljesen megeléged­ve, s felkérték a kormány­elnököt, hogy az álta­luk kívánt változtatásokat megtegye. Lónyay gróf erre késznek nyilatkozott, s ma d. e. 11 órakor a nála összegyűlt miniszterek elé terjesztette az igy megváltoztatott elbocsátási kérelmet, s azt vala­mennyien — Lónyay gróffal együtt — aláírták. A kérelem lényegileg semmi mást nem tartalmaz, mint hogy a kormány elbocsátását kéri azon oknál fogva, mert a párt hangu­lata nem olyan, miszerint ez a kormány kellő bizalommal, s a siker kilátásá­val foghatna fontosabb feladatok megoldásához. Ez elbocsátási kérvény természetesen csak formalitás, miután király­i felsége már tegnap inform­áltatott a helyzetről Lónyay gr. által. Mi a további fejleményeket illeti a „P. Lt.“ combinati­­okba nem akar bocsátkozni, csak azt a tényt constatálja, hogy a mai országos ülés alatt a kép­viselőházban kísérlet létetett aláírások utján ma estére egy Deákpárti előbb conferentiát biztosita­­ni, melynek czélja bizalmi demonstra­te lett volna gr. Lónyay részére. Ez ellen azonban érvényre emeltetett azon felfogás, hogy egy ilyen demonstratiónak ez idő szerént nincs czélja s kellemetlen megjegyzésekre szolgálhatna alkalmul a clubban. Erre a terv elejtetett, még pedig Lónyay gr. l­e­g­­­n­t­i­­mebb barátjai segítették elő az ily megállapodást s Lónyay is, kinek ez később tudomására jött, szintén ily értelemben nyilatkozott. A czélba vett demonstráció annál kevésbbé lett volna ok­szerű, miután a tegnapi gödöllői érteke­zés után a kabinetnek Lónyay gr. által való újjáalakítása kívülesik a való­színűség határain. A Deák-párt soraiban most már csak két személyt tartanak lehetségesnek, Tre­­f­o­r­t­o­t, ki speciális ismereteinél fogva a pénzügyi kérdések rendezésére gyakorolhatna kiváló befo­lyást, (mire mellékesen szólva irányadó személyi­ségek részéről igen nagy súly van fektetve) és Szlávy, kinek qualificatiója kérdésbe sem jöhet, így gondolkoznak a Deákpárton, a korona né­zete, legalább a kormány­elnökét ille­tőleg — valószínűleg már holnap nyilvánvaló­vá lesz. * A Pesti Napló: Ma délben volt a Lónyay Kabinet utolsó mi­nisztertanácsa. Erre, valamint általában a minisz­­terválság jelen állására vonatkozó értesüléseink a következők: Gr. Lónyay Menyhért, mint tudjuk, a teg­napi estét a kir. udvar körében Gödöllőn tölte, honnan késő éjjel tért vissza. Ma kora reggel a miniszterelnök gróf An­­drássy Gyula látogatását fogadta, kivel hosszabb tanácskozmányt tartott. 11 órakor a miniszterek jelentek meg a mi­niszter­elnöki palotában. A miniszterek ismételve kijelenték, hogy nem hiszik azt, hogy a jelen körülmények között a mostani kormány sikeresen működhessék, s kérték a miniszterelnököt, hogy lemondásukat a király ő felsége tudomására juttassa. Gr. Lónyay erre azt feleli, hogy miniszter­­társai e felfogását a maga részéről is osztja, a jelenlegi minisztertanácsnak csak az a czélja, hogy az együttes lemondásra vonatkozó kérvény formuláztassék. Ez azonnal megtörtént, s a lemondási ok­mányt első­sorban gr. Lónyay miniszterelnök írta alá. A többi miniszterek rögtön követték, kivéve a jelen nem volt belügyminisztert, és horvát mi­nisztert, kik azonban azon kérelmüket fejeztették ki, hogy az okmány a mai nap folytán velük közöltessék, hogy azt szintén aláírják, a­mi dél­után meg is fog történni. A lemondási kérvényt a miniszter­elnök, holnap d. u. 10 órakor ő Felségénél kikért audi­­entián „fogja a királynak átnyújtani. ” Felsége a király ugyanis az egész holna­pi napot Budán tölti, s valószínű, hogy ekkor történik megállapodás a részben, hogy kit biz meg a király a jövendő cabinet alakításával. Ma délután gr. Lónyaynak tanácskozása lesz Deák Ferenczczel. * Az „Un­g. Li o y d.u Ámbár Lónyay gr., mint bennünket ismételve biztosítanak, lemondási kérelme visszavételére nem lesz indítható — ma a képviselőházban mégis kép­viselők részéről, kik személyéhez közel állanak, kísérlet létetett, egy pártértekezlet egybehivására aláírásokat gyűjteni. Kívánságukat azzal indokol­ták, hogy a felelősség a jelenlegi helyzet roppant bonyodalmáért a szak­miniszt­er­ek­re hárul. A párt részéről nyilatkozatot szándékoztak felidéz­ni Lónyay javára.­­ Ez értekezlet azon­ban nem fo­g meg­tart­at­ni. Az egybehivására szóló aláírást a párt legtekintélyesebb tagjai meg­tagadták , tekintettel a korona előjogára, mely­re a fejlődés e stádiumában pressiót gyakorolni nem szabad.­­ A szé­kelyföldi orsz. képvise­lő­k a telepítvényesek tárgyában pártkü­lönbség nél­­küli értekezletet tartanak vasárnap d.­e­ 10 óra­kor a képviselőház VI. osztályának tanácskozó termében, mire az illető képviselő urak tisztelettel meghivatnak. Pest, nov. 29. — Pap Lajos, Becze Antal. Országgyűlési levelek. VI. Pest nov. 29. Mintha csak Elibu Burret olajága lebegne a képviselőház felett; oly békés hangulatban van minden, oly nyugodtan folynak a tanácskozások. Még a virilis szavazatok feletti vita sem vert fel nagyobb hullámokat. A jobboldal részéről Hoffmann Pál a deák­párt frondeurje támadta meg, leghevesebben a tör­­vény­javaslat erre vonatkozó pontját, ez alkalommal Tóth Vilmost is. Hangja, modora szokatlanul éles volt. Pauler keserű mosolylyal intett Szlávynak : e mosoly azt jelenté: „bársony karszékembe vá­gyik.“ A baloldal egy része megéljenezte Hoffmannt, pedig volt beszédében sok, mi kivált a baloldal ré­széről tapsot épen nem érdemelt. Többek közt azt monda: egy helyesebb közigazgatás kedvéért kész volna feláldozni a jogegyenlőséget. Mintha lehetsé­ges volna helyes, mindenre s mindenkire egyaránt igazságosan részrehajlatlanul kiterjeszkedő közigaz­gatás ott, hol nincs jogegyenlőség,­­ mintha a jogegyenlőség elve nem volna azon szilárd szikla­alap, melyen minden állam anyagi jóléte szellemi felvirágzása biztosan fejlődik, és melyet megingat­va az önkényt, az elnyomást, az erőszakot, a za­vart segítenek uralomra. Hoffmannról is el lehet mondani: il n’ est pas savant, il n’ est que sachant. Hiányzik nála a mélység. Menjünk tovább. A miniszteri válság tarkábbnál tarkább hirei terjednek szájról szájra. Tegnap még Lónyay le­mondása kétségtelennek mondatott. Végre valahára gondola megkönnyülve mindenki tán Kaas Ivert kivéve, ki valahol így nyilatkozott: ha Lónyay megy, én is megyek. Mire valaki azt kérdezi : hová ? Ma már más versro kering : az összes minisz­térium beadta lemondását. Csak Lónyay marad. Ál­talános elszörnyüködés. Van azonban legújabb hír is, és ez átalános — minus 35 szavazatnyi — elégedettséget kelt. Lónyayról szó sem lehet többé. Soha nem maradhatna a miniszteri székben semmi esetben. Ha ma nem bukik, bukik holnap. Mennél későb történik bukása, mennél nagyobb erőlködés után, a poleton megmaradhatni, annál csattanósabb b­enn a bukás. És annál általáno­sabb felette az öröm, s megelégedés az egész or­szágban. Lónyay a kisszerű eszmék, a kisszerű czélok, a kisszerű eszközök embere. Ezekben aztán párat­lan, utólérhetlen. Jaj annak, ki e pályán vele ver­senyezni mer. De versenytárst nem is tűr maga mellett. Sa­ját kezében kivonja öszpontosítani a hatalom min­den szálait ; egy maga lenni pénzügyi, belügy, köz­lekedési miniszter egy személyben; kötni a kölcsö­nöket, engedélyezni a vasutakat, korteskedni a me­gyékben, biztosítani a választásokat. Beszélhetné­nek erről eleget Kerkapoly, Tisza Lajos és Tóth Vilmos. A király a rákoson rókát vadász Rósz idők járnak a rókákra nézve. Csak rajta, felség! a falka teli torokkal csa­hol; a róka már nem menekül; közel a halál! Is­ten veled, Robert. — Vett­ük a következő dr. Rei­­nitz Adolf Úrhoz intézett választ, s közöljük a dologra nem tartozó megjegyzések elhagyá­sával . Tolcsva, no­v. 28. Dr. Reinitz Adolfnak az „Ellenőriben megjelent azon nyilatkozatára, „hogy Mezősy László neki még mai napig is adós a „Hon“-ban — bizonyos „egy bank“ kérdésbeni felszólalására tett észrevételére — tudatom, hogy én kérdéses feleletemet városi bizonyitványnyal, s igy okmánynyal ellátva, — hetekkel ezelőtt, és igy annak idejében elküldtem a „Hon“ szerkesz­tőjének. Túl, egy bónsípon se adván, — Szakácsy Dániel képviselőm és barátom által újra sürgettem annak közlését. „Nem adják“ i­t nekem Szakátsy. — Miért ? „Csak. — Akkor, — minthogy a „Hon“ vette fel az én első czikkemet,— melyben a dr. urnak bizonyos bank ügyekbeni helytelen eljárását róvtam meg. — S ezen megrovást a dr. úr szintén a „Hon“-ban — mindaddig, mig én azt be nem bizonyítom rágalom­nak nyilvánította“ — magam követeltem a ,,Hon“-tól, hogy bizonyítványomat közölje ok­vetlen, azt felelte reá—nem cselekszem, — miért ? — Csak. — Ez ellen azután megszűnik minden okoskodása. Oda utasítom tehát dr. Reinitz Adolf urat, menjen a „Hon“ szerkesztőségéhez bizonyítványai­mat azon kérdéses „Bank“ ügyben vegye át, talán több szerencsével fog járni mint Szakácsy és én, é­s ha elolvassa, nem fog az „Ellenőri-ben más­kor úgy viczkándozni mint most. Mezősy Lás­zló, a kibocsátás egész epochája alatt az ezüst árfo­lyam átlaga 118 forint 71 és fél krajcrárra ment. Az államszámvevőszék ezen kölcsönü­zlet ha­tását az államvagyonra következőleg jellemzi : 60 millió befizetendő ezüst frtért az állam 85 mil­lió 125,600­ frtnyi ezüst névértékű kötvényt tar­tozik beváltani, az árfolyamveszteség e szerint 25.125,600 frt ez ftben. Az agronyereség ez ideig 8.712,835 frtot tesz ugyan bankértékben, de az agio megszűntéig előforduló tőketörlesztésre be­szerzendő ezüst után nagy részben föl fog emésztetni. Az 50 éven át fizetendő kamat és tőketör­lesztési hányad összesen 232.484,640, vagyis éven­ként 4.649,692 frtot tesz, a­mi az 1867. XIII. t. sz. 1. § ában kijelölt 4.650.000 ezüst frtnyi évi átlagos járadéknak meg is felel. — A Deákkör tegnapi értekezletének, írja a „P. N“, csak egy tárgya volt: a házszabályo­kat revideáló 9 tagú bizottság megválasztása. A baloldalról választandó tagokra nézve a két párt között compromissum jött létre; a deákpárti tagok kijelölése tárgyában azonban hosszabb vita folyt, melynek Deák Ferencz felszólalása vetett véget, ki beszédében a többi között azt is kijelenté, hogy a jelen pillanatban más nagyobb dolgok is van­nak kérdés alatt A bizottságba kijelöltettek : Bánó József, Irányi Dániel, Mihályi Péter, Péchy Tamás, Perczel Béla, Paczolay János, Királyi Pál, Várady Gábor, Zichy Antal. — A vasúti kölcsönről írja a „P. N.“, hogy az teljesen realisálva s legnagyobb részt már beruházva van. Az 1867. XIII. t. sz. alapján elrendelt vasúti kölcsönből az állam valóságban 60 millió ezüst frtot kívánt bevenni. E végre kibocsáttatott össze­sen 85.125,600 ftnyi ezüst névértékű kötvény, a­melyek után bankértékben 72.633,063 frt folyt be. A kibocsátási költség 3.700,905 frt 66 krt tett, s így a tiszta bevétel 68.932,967 frt 34 kr. bank­valutában , ennélfogva 100 frt ezüst névérték árán 80 forint 97 és fél krt értünk el bankértékben, s a coursdifferentia 19 frt 2 és fél krra ment. A 60 millió ezüst frt. 68.932,967 frtot ered­ményezvén, ezen 8.932,967 frt az ezüst-agrót képviseli a mi 100 után 114 frt 88 és fél krt képvisel, mig — A magyar éjszakkeleti vasút bátyu-munkácsi és bástyaháza-szigethi vonalai decz. 4 dikén adatnak át a forgalomnak. ORSZÁGGYŰLÉS. A mai ülés napirendjét a házszabályok át­vizsgálására kiküldendő bizottság megválasztása nyitotta meg, követve a szombati napok szokásos napirendje, a kérvényi bizottság jelentése által. Csak 12 óra felé térhetett a ház a fővárosi tör­vényjavaslat tárgyalására, melyben ez ülés alatt a 68 szakaszig haladt előre, hogy e pontnál is­mét hosszabb megállapodást tartson. A főpolgár­mester kinevezésének alapja van e szakaszban le­téve, mely ellenében a II. osztály különvélemé­nye a korlátlan választás elvét akarja érvényre emelni, s Molnár György előadó által védel­­mezteti álláspontját. St­eiger Gyula egy külön, módosítványnyal járult e szakaszhoz, melynek ér­telmében a főpolgármestert a választók egyeteme vá­lasztaná s a korona megerősítési joggal bírna. Kármán Lajos szintén ezt megközelítő módosít­­ványt adott be, mely csak annyiban tér el az előbbitől, hogy e szerint a választási jogot a bi­zottság gyakorolná. Szóltak a kérdéshez, az indít­ványozókon kívül Szapáry Gy. és Kondo­rossy György a k. p. b. szövegezése mellett, Oláh Gyula és Beöthy Lajos­­pedig a külön­véleményt pártolván,mig Házmán F. sem egyik sem másik javára nem nyilatkozott. A vita hétfőn tovább foly. * Lapunk mai számához egy féliv van mellékelve. A képviselőház ülése nov. 30-án. Elnök: Bittó István. Jegyzők : Széll Kál­mán, Mihályi Péter, Kiss Miklós, Wachter Frigyes. A kormány részéről jelen vannak: Pauler Ti­vadar, Treffort Ágoston, Tisza Lajos miniszterek. Jegyzőkönyv hitelesítése után kérvényeket nyújtanak be: Stoll K. Nagybánya város részéröl kettőt; — Matolay Etele a felső zempléni ref. nép­tanítókét ; M­a­d­a­s K­á­rso­l­y több,haraszti és takso­nyi lakos kérvényét a Dunaág elrekesztése miatt támadt hátrányok tárgyában . — Tost Gyula több sárosmegyei község kérvényét új adóterületi beosztás iránt. Simonyi Ernő. Azon hírek alkalmából, hogy a minisztérium beadta volna lemondását, kérdi a je­­lenlevő igazságügyért, mi van a dologban ? mert ha való a hír, a parlamenti kormányzat megkí­vánja, hogy a törv­­hozás működése felfüggesz­tessék az új minisztérium megalakultáig. Pauler T. miniszter válaszolja, hogy az ügy még nincs abban a stádiumban, hogy a ház elé hozatnék, mi meg fog történni, ha abban a stá­diumba jut.­­ Erre a házszabályok átvizsgálására kikül­dendő bizottságra adatnak be a szavazatok. Az eredmény a legközelebbi ülésen fog kihirdet­­tetni. Molnár Antal a kérvényi bizottság nevében tesz jelentést, s először is a budai népgy­űj­lé­s­n­e­k azon kérelméről, mely szerint B­u­d­a v­á­­r­o­s nyílt várossá tétele és várerődítmé­­nyeinek megszüntetése kérelmeztetik ; tanulmányo­zás czéljából az összes minisztériumnak kiadatni véleményezi. Elfogadtatik. A 603 és 604 számú kér­vényekre szintén elfogadtatik a bizottság véle­ménye.

Next