Ellenőr, 1873. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1873-02-01 / 26. szám
_ _ Előfizetési árak ífe. ^vr® • • 20 fil. — kr. Évnegyedre . . 5 öt. — kr. ®1®Tre • • • 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, uádor-uteza O. ez. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn , ünnepre következő napon. A lapot illető reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor utcza 6. as.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza u. sz. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pert, bélviny-utoa 9. sz. alá intézendők. 26. szám. Budapest, szombat, február 1. 1876. V. évfolyam. TÁVIRATOK. BéCS, jan. 31. (Az „Ellenőr“ távirata.) A „Pressét“ arról értesítik Prágából, hogy Zsiskowba katonaságot szállásoltak be, miután az ottani polgári kör elnöke már is kikitűzte Zsiska hegyére a „tábor“-gyűjtő lobogót. A hegyet szinte katonaság fogja occupálni. Zágráb, jan. 31. (Az Ellenőr távirata.) „Agramer Zeitung“ mai száma egy düstös piszkolódó czikket közöl, melyben Mihailovich érsek, Mollináry tábornok, Zuvich és Zsivkovics hétszemélynökök, Kussevics és Kraljevics főispánok ellen kel ki csúszó-mászó renegátoknak nevezvén őket, gyanúsító kifejezésekkel szaturált stylusban. A czikk nagy feltűnést és megbotránkozást keltett, s valószínűleg recriminatiókra ad alkalmat. BéCS, jan. 31. A képviselőház mai ülésén Jesernigg vasútügyben interpellál. Weiss jelentést tesz tesz a munka vagy szolgálati díjakra vezetendő végrehajtásról szóló törvényjavaslatról. Mayerhoffer ellene nyilatkozik a bizottsági jelentésnek, s a törvényt egyoldalúnak s nem a közgazdasági viszonyok kényszerűségéből kifolyónak tartja. Napirendretérést indítványoz. Sturm Mayerhoffer nézetei ellen felhozza, hogy a törvény az igazság humanitás és közgazdaság elvein alapszik. Kuk Mayerhoffer nézeteit pártolja, míg az igazságügyi miniszter a ház élénk helyeslése közt cáfolja, a javaslat ellen felhozottakat, mire az ülés véget ért. London, jan. 31. A birminghami fegyvergyárak, hallomás szerint 2 millió lőfegyverre kaptak megrendelést Németországból, — a fegyverek szerkezete titokban tartatik. Berlin, jan. 31. A képviselőház mai ülésén 262 szavazattal elfogadtatott a 16-ik alkotmányczikk megváltoztatása iránti törvényjavaslat. Ez alkalommal hivatkozott a kultuszminiszter az ermelandi és paderborni püspökök magaviseletére s kimutatta, hogy ilyennel szemben az államjogait határozottan körvonalazni múlhatlanul szükséges. Versailles, jan. 30. (este): A nemzetgyűlés ma a háború ideje alatt Lyonban kötött szállítási szerződéseket tárgyalta. Chamil Lacour volt lyoni préfect ellenzi e ház előtt fekvő jelentést, mint politikai szenvedélyesség szüleményét. Bukarest, jan. 30. Az új egyházi törvény alapján ma három püspököt választanak a kamarák. Cadix, jan. 31. Az ide megérkezett „Murilló“ gőzöst egész bizonyossággal a „Northtleet“ elsülyesztőjéül ismerték fel. Bécs, jan. 31. (Hivatalos zárlat.) M. földteherm. kötvény 79.—, M. vas. kölcsön 98.40, Salgó-Tarján —, Anglo-magyar 97.50, M. hitel 179.50, Franko-magyar b. 98 25, Magy. záloglevél 85.75, Alföld 172.—, Erdély 172, Magy. éjszak.kel. vas. 157.75, Magy. kel. vas. 125.50, Kel. vas. elsőbbe, kötv. 75,65,Magy sersjegy 102.75, Tiszai vasút 236 50, Magy. földhitel 108.—, Municipal bank —.—, Bécs, jan. 31. (Zárlat) Hitelrészvény 332.50, Angloosztr. 301.25, Galicziai 229.—, Lombard 193.75 Államvasút 332.50, Trammvay 366, Rente 67.35, Hitelsorsjegy 186.—, 1860. —.—, Napoleon’dor 866,50 1864. 147,— Arany 512, Ezüst 107.50, Frankfurt 91.90, London 108.90, Magyar sorsjegy 102.50, Porosz pénzutalv. 162.50, Váltóbank 323 Török sorsj. 77.45 Berlin, jan. 81. (Zárlat.) Galicziai 105.75 Államvasp. 204.75 Lombard 119.75, Papir-jöved. 62.25, Ezüst-jöved. 65 Hitelsorsj.* 118.25, 1860-as 98.50, 1864-es 93.50, Bécs 91.12 Hitelrészvény 203.50,Romániai 15.25,’M. sorsj. 64. — . Berlin, jan. 31. Búza 82.75, 83.50, 83, rozs 57.50, '57.25, 56.12. Zab —.—, 45.—, Árpa helyben —, Olaj 22.75, 22.62, 23.69. 2475. Szesz 18.08. 18.13. 18.22. Berlin, jan 31. Galicziai 105.75, Államvasp. 204.25 Lombard 119.— Papir-jöved —, Ezüst-jöved. —.—, Hitelsorsj. —1860-as —, 1864-es —, Bécs , Hitelrészvény 204.75, Romániai 44.—, M. sorsj. —.—, Paris, jan. 31. (Kezdet.)13%-es jöv. 54.30, 4,/2°/0-es jövedék —.—, Olasz jövedék 65.65, Államvasut 773.—, Credit mobilien —, Lombard 438, Consolok —.—, M. kölcsön —.—, Éjszaknyugoti vasúti —.—, M. kel-vasut —.—, 1871-ki kölcsön 86.75, 1872-ki kölcsön, 88.80. Paris, jan. 31. Liszt 69.75, 72.72, 70.50, Repczeola 97.75, 97.75, 9850. 99 .—, Lenolaj 94. 96, 50. Szesz '55.56, 57.—. —.—, Finomított czukor 158.—, Paris, jan. 31. (Zárlat.) 3 es jöv. 54.30, 4 — es jövedék—.—, Olasz jövedék 65.65, Államvasut 773.—, Credit mobiliens—.— Lombard 438, Consolok —M. kölcsön —.—, Éjszaknyugoti vasúti —.—, M. kel-vasut — .— 1871-ki kölcsön 86.75, 1872-ki kölcsön, 88.80. Boroszló, jan.31. Búza —.—, rozs —, zab —.— olaj 22.33, tavaszi 22.50, szesz 17.50. 17 33. Antwerpen, jan. 31. Petroleum 45.25 Frankfurt, jan. 31. (Kezdet.) Váltóárf. Bécsre—.Amerikai 1882-re 96 50 1860--Lombard 208.75 Évjáruléki papír —.— Osztr. Bank részv. —.— Osztr. hitelrészv. 358. Osztr. államvasp. részv. 357 — 1865 —. — Galiczai — .— Évjárulék ezüst —Győr-Gráczi —.— Frankfurt, jan 31. (Zárlat) Váltóárf. Bécsre 10 - Amerikai 1882-re 96 — 1860 06 — Lombard 201 — Évjáruléki papír 612 - Osztr. Bank részv. 1040 Osztr. hitel - részv. 354 — Osztr. államvasp. részv. 553— 1864 161 — Galiczai 245 — Évjárulék ezüst 65 — Győr-Gráczi.— Nemzeti SzixatLágs. Budapest, szombat, február 1. VI-dik rendkívüli előadásul, fölemelt helyárakkal : F I D E L I O. Nagy opera 2 felv. Zenéjét szerzette Beethoven L. bérletszünet. Általános Személyek : Fernando, miniszter — — — — — Tallián Pizarro, állam fogház parancsnoka — Bodorfi Florestan, fogoly — — — — — Ellinger Leonora, neje, Fidelio név alatti— — BENZA I. Rocco, tömlöcztartó — — — — —— Köszeghy Marcellina, leánya — — — — — Human A. Jaquino, kapus — — — — — — Pauli Tiszt — — — — — — — — Vincze Foglyok, Örök Nép. Kezdete 7 órakor. Nagybérlet 67. szám. Kisbérlet 3. szám. Várszinház. Budapest, szombat, febr. 1. Ármány és szerelem. Szomorujáték 5 felvonásban. Irta Schiller. Fordította Szenvey J. Kezdete 7 órakor Miklósi színháza. Budapest, szombat, febr. 1. A trapezunti herczegnő, vagy: egy komédiáscsalád élettörténete. Kezdete 7 órakor. Budapest, január 31. Abban a rövid válaszban, melyet a pénzügyminiszter Tisza Kálmán beszédére adott, állami és társadalmi viszonyainknak egy hovatovább elfekélyesedő sebe érintetett. Kerkapoly kiemelte, hogy az országnak sok polgárában nincs meg az áldozatkészség, mely az állam iránt tartozó kötelezettségeket híven és pontosan teljesítse. A kincstár érdekei minden oldalról károsíttatnak, az adóhátralékok mennyisége óriási mérveket kezd ölteni, és nemcsak az egyes polgárok, de egész testületek, községek és városok gyakorolják makacsul és következetesen azt a bűnt, mely az államtól csak követelni szeret, ellenben a tartozások alól még jogtalan módon is szabadulni igyekszik. A baj kétségtelenül súlyos és igen szomorú volna, ha annak elharapódzását valahol közönyös részvétlenség fogadná. Mi értjük a pénzügyminisztert, ha a hazafiakhoz pártkülönbség nélkül intézte szavait, hogy a polgári kötelességérzetet mindenütt felébreszteni törekedjenek. Sem az erkölcsi eltompulás nem ért még oly fokat, sem a nézetek ellentéte által szült elfogultság nem oly nagy, hogy az ország vezető értelmiségében találkozzék rész avagy árnyalat, mely félreismerje azt, minő maradandó és talán helyrehozhatlan csapások sújthatják az országot, mily erkölcsi és anyagi veszélyek élhetik túl a mai kormányrendszert és fenyegethetik a haza jövőjét, ha fajunk meggyökerezett szokásává válnék az állami együttlét elemi feltételeit figyelmen kívül hagyni. De mikor a pénzügymiszter a baj elhárítására az összes pártok közreműködését akarja igénybe venni, mikor a jobboldal közlönyei hazafias kezdeményezésre szólítják föl az egyeseket, helyén volna az is, ha a kormánypárt magába szállana, és ön lelkiismeretének számot adna az okokról, melyek a kóros állapotokat felidézték. Mert nem elég tudni azt, hogy a baj immár összes nemzetgazdasági és hitelviszonyainkra gyakorolja öldöklő hatásait, és mindnyájunkra veszélyt hozhat; a gyógyításnak is megvan a maga határozott módszere, melynek felismerése nélkül hiába tanúsítunk segítő jóakaratot, ha még oly hangos jajveszékeléssel töltjük is be a levegőt. A homoeopathiának az orvosi tudományban nagyszámú barátjai lehetnek, de a politikában még senki sem állította fel azt a tételt, hogy ugyanazon rendszer és eljárás, mely megrontotta a nemzetnek erkölcsi és anyagi épségét, azt egyszersmind orvosolni is képes legyen, mihelyest a fájdalmas érzés öntudatára jut. Ilyenkor bizony nem csodálkozhatnak, ha kormányférfiaink irányában fölmerült a kérdés, váljon illetékesek-e ők a segítséget igénybe venni? Meg lehet szokni azt, hogy egy kormányrendszer öröklött bűnére a hallgatás fátyolát borítsuk, de azt nem várhatja senki, hogy a nemzet elhárítani igyekezzék a káros következményeket, ellenben fentartani segítse a szülő okot, mely azokat újból és újból létrehozhatja. Távolról sem állítjuk azt, hogy egyedül a deákpárt s a kebeléből származott kormányok politikája képezné kútfejét az átalános hanyatlásnak, mely a hazafias lelkesedés, polgári kötelességérzet és a közügyek buzgó szolgálásának tekintetében országszerte észlelhető. Tudjuk azt, hogy az állam iránt tartozó kötelezettségek gyűlölése és az ellenséges indulat a kincstár iránt egy korábbi időből veszi származását, midőn törvénytelen és nemzetellenes kormányok a folyton szaporodó terhek fejében csaknem vérig sanyargatták és jogaiból kifosztották az adózó népet. De épen ez bizonyítja egyrészt, hogy a nemzeti ellenszenvnek forrása nem oly jogosulatlan s jelölhette meg másrészt a következett alkotmányos kormányoknak azt a határozott utat, melyet követniük kell, hogy a nemzet áldozatkész támogatását tapasztalhassák minden téren. A nemzetnek látnia kellett volna, hogy az állam nem az, ami volt az absolut korszakiján, hanem mindnyájunk ellensége és zsarnoka, nem az a közület, mievnek érdekei minden egyes polgár érdekeivel azonosak. De a jelen kormányrendszernek számos bűnei és hátrányai közül nem az utolsó és erkölcsileg talán a legkárosabb az, hogy az ország polgáraiban egyátalában nem fejlesztheti az állami közösséget alkotó kapcsoknak élénk felfogását. Vagy fejlődhetik-e az államérdekek helyes átérzése ott, hol a nemzet saját legfontosabb szükségei fölött nem határozhat szabadon; ott, hol untalanul áldozatokat igényelnek oly érdekekért, melyeket az ország magáénak nem ismer? Lehet-e azt várni, hogy a polgári kötelességek szívós érzete verjen gyökeret a nemzetben, ha azt látja továbbá, mint nyernek tanyát kormányzatunk közelében a szédelgés és önérdek, melyek az állam rovására buján élősködnek. Idegen érdekek uralma a nemzet érdekei fölött és a magán önzés győzelmes versengése az állam követelményei ellen : ez képezi politikai állapotainknak kettős éremoldalát ; csodálkozhatik-e azután valaki, ha az absolut korszakban elvetett mag nem veszett el ? A történelem eléggé tanúsítja, hogy minden oly államban, melynek alkotmánya és kormányzata idegen és magánérdekeknek engedett befolyást, az állam kötelékei meglazultak és a közérdeket vagy kizsákmányolták, vagy megtagadták, kiki tehetsége és hatalma szerint. Itt rejlik a bajnak valódi oka, nem pedig nemzetünknek vagy fajunknak egy speciális hibájában és jellemfogyatkozásában. Ezért maga az anyagi szigor nem sokat segíthet ; ezt az absolut kormány telhetőleg alkalmazta, de végeredménye csakis az átalános elfajulás és a társadalmi kapcsok felbomlása lehetett volna. Erkölcsi tényezők szükségesek a javulás előidézésére, s ezeket kéri a pénzügyminiszter valamennyi magyar párttól. A pártoktól nincs is mit tartani, senki sem vádolhatja az ellenzéket avval, hogy a nemzet ferde hajlamait és a kormányra hárult kellemetlenségeket előnyére felhasználni törekedett. A boldogult Nyáry Pál volt az, ki az ország házában a legnagyobb kíméletlenséggel ostorozta a könnyű lelkiismeretet és lanyhaságot, mely a kincstár érdekei irányában szokásossá vált. De a nemezis ujjmutatását láthatjuk abban, hogy valahányszor egy kormány az általa okozott bajok megszüntetésére az összes pártok közreműködését veszi igénybe, épen az ő részvéte az, minek mellőzése lesz elsősorban szükségessé. A kormány a pártoktól és a nemzettől kér segítséget; a pártok és a nemzet a valódi segítséget épen a kormányrendszer megváltoztatásában fogják látni. Pártunk mindig kész erkölcsi befolyásával a nemzet kötelességérzetének felébresztését előmozdítani, de legkevésbé sem zárkózhatik el a meggyőződés elől, hogy a valódi javulást csak az fogja meghozni, ha a jelen kormány szelleme és elvei helyébe saját elveit és szellemét léptetheti. Közreműködésünket kéritek ? Mi nemcsak jóakaratunkat, de elveinket és programaiunkat ajánljuk föl, melyek a leghatályosabb segítséget biztosítják. Aggodalmunk épen az, hogy a jelen kormányrendszer tartós uralma végkép kiölheti a nemzet jobb ösztöneit és a jóvátétel azután jobb elvek, jobb intézmények és jobb kormányzat mellett sem volna lehetséges. Ennek elhárítása az, ami minden hazafinak egyformán szent kötelessége. Igen, mi is azt hirdetjük, hogy mindenkinek becsületbeli tartozása a törvényesen megszavazott adókat megfizetni. Mi is érezzük a bosszúságot és szégyent a fölött, hogy a külföld kölcsöneihez vagyunk kénytelenek folyamodni, midőn kötelezettségeink pontos teljesítése által magunk erejéből enyésztethetnők el az államháztartás deficitjét. Az ország polgáraihoz intézzük felszólításunkat, gondolják meg jól, hogy az adók fizetése a leglényegesebb kihatást gyakorolja hitelünkre és az államgazdasági felvirulásnak minden közegére, hogy továbbá a jelen kormány egy alkotmányos kormány, melyet hibái és vétkei daczára egyedül csak törvényes eszközökkel szabad megbuktatnuk. Másrészt a kormány és az uralkodó párt is vegyék mindenkor tekintetbe, hogy azon intézmény vagy intézkedés, mely legjobban látszik megfelelni a pillanat opportunitási kellékeinek, gyakorta a legkárosabb kihatást gyakorolhatja a nemzetnek jövőjére. A magyar -horvát regnicolaris bizottmány magyar részének tagjai e napokban főleg a pénzügyi adatok összeállításával foglalkoznak, melyek most szolgáltatnak ki a kormány által a bizottság rendelkezésére. A „P. N.“ , úgy értesül, hogy a jövő hét végén összes ülés várható, melyben a magyar tagok előterjesztik véleményüket a horvát munkálat fölött. A zalavári apátság visszakebelezése. A hivatalos lap mai száma jelenti: Ő cs. és Ap. kir felsége, a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztése folytán, f. évi január hó 27-én kelt legfelsőbb határozatával legkegyelmesebben, megengedni méltóztatott, hogy a szt. Adorjánról czimzett zalavári javadalmas apátság, az ausztriai gottwitzi szerzetből kikebeleztetvén, ezentúl az utóbbitól független magyarországi apátságnak tekintessék. Az e czélból teendő további lépések megtételével ugyancsak a vallás- és közoktatásügyi miniszter bízatott meg. Az országházból. (.e.) Csalódtunk tegnapelőtt, midőn ugyanezen helyen kifejeztük reményünket, hogy az 1873-as költségvetés tárgyalása már a tegnapi napon be lesz fejezve és a mai ülésen kezdetét veheti a részletes vita. Tegnap még négy szónok beszélt és a mai egész ülést Hefy Ignácz, mint az ellenindítvány benyújtójának és Széll Kálmán, a pénzügyi bizottsági előadónak zárbeszédei foglalták el. Sok újat egyik beszéd se tartalmazott és nem is tartanánk feladatunknak, különösen Helfy képviselő úr szónoklatára bővebben reflektálni, ha beszédének végén nem fordult volna egyenesen a balközép ellen és pártunknak eljárását, mely szerint a pénzügyi bizottság jelentését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta, nem roszálta volna oly érvekkel, melyek egyrészt szánandó gyöngeséget, másrészt egyenes részakaratot árulnak el. Helfy képviselő azt mondja, hogy nem érti, midőn a balközép szónokai a költségvetési előirányzatban annyi hibát fedeznek fel, az eddig követett pénzügyi politikát olyveszélyesnek és rendszertelennek tartják, mégis azon conclusióra jutnak, hogy a pénzügyi bizottság jelentését átalánosságban elfogadni hajlandók. Mi valóban nem tehetünk arról, hogy Helly úr nem érti azt, amit a balközép párt szónokai és hírlapi orgánumai minden évben apróra megmagyaráznak, és bizony nem is töltenénk időnket azzal, hogy erről újra meg újra beszéljünk, ha ős pártjának egyéb szónokai nem fáradoznának minden alkalommal azon, hogy ebből tőkét csináljanak saját hazafiságuk számára, és nem törekednének ország-világ előtt olyannak feltüntetni a balközépet, mely csak szájjal és beszéddel csinál oppositiót, de ha tettre kerül a sor, akkor csupán azok állnak helyt, kik Helly úr határozati javaslatait szokták aláírni. Ha már máskép nem lehetséges, jöjjünk az idén is tisztába a kérdéssel, és beszéljünk az ellenzék két árnyalatának magatartásáról a budgettel szemben, fentartván magunknak egy későbbi alkalomra, beszélni magyar nemzeti szempontból Hellyék határozati javaslatának azon pontjáról, mely a nemzetiségekre vonatkozik.A balközép elfogadja a pénzügyi bizottság jelentését — részletes tárgyalás alapjául, és letárgyalja a budgetet, tekintet nélkül arra, hogy mily kormány fogja ugyanezen budgettel kezelni az ország igazgatását , mert igen jól tudja, hogy alkotmányos országban csak törvényes uton megállapított költségvetés szerint szabad kormányozni, és az indemnity csupán kivételes esetekben adható meg , tehát mindenekelőtt szükséges, hogy az államháztartás bevételei és kiadásai megállapítva és szabályozva legyenek , mely alkotmányos elv fontosságától az 1848-as törvények alkotói is annyira átvoltak hatva, hogy az országgyűlés elnapolását vagy feloszlatását is csak akkor engedték meg, ha előzőleg már a jövő évi költségvetés a törvényhozás által megállapíttatott. Ez nem bizalomkérdés, e kérdésnek semmi köze sincs ahhoz, vájjon egyik vagy másik párt, egyik vagy másik képviselő viseltetik-e bizalommal a fennálló kormány iránt, vagy nem. A bizalom kérdése akkor jöhet szóba, midőn a budgettörvény tárgyaltatik, mely a végrehajtást a kormányra bízza. Helfy úr mai beszédében szintén eljutott e ponthoz, hanem itt azt mondta, hogy hiszen ez nem ér semmit, mert a törvény nem mondja, hogy a végrehajtással Lónyay gróf vagy Kerkapoly bizatik meg, hanem a korona határozza meg, ki legyen ezen végrehajtó. Hiszen ez igaz, ha a dolgot tűhegyre állítjuk, de azt hiszszük, Helly úr is egyetért velünk az alkotmányos fogalmak olynemű értelmezésében, hogy a korona ily esetben a kormányt, — tehát azon közeget, mely a költségvetési törvény végrehajtásával megbízva van, — alkotmányosan csak azon párt köréből nevezheti ki, mely a bizalomkérdés eme felvetésénél az eddigi kormány ellenében többségre jutott. Ily eljárás a balközép elvei iránt nem fogja tévedésbe ejteni az ország népét. E felől nyugodt lehet Helly úr, kinek e perczben úgy látszik, nincs égetőbb aggodalma mint őrködni a balközép érdekei és azon viszony felett, mely a párt és választói közt fenáll. Hanem ily után, ha a 48-as párt vezérférfiai minden alkalmat gondosan felkeresnek, melyben a balközépet a közvélemény előtt bevádolhassák, isten tudja miféle törekvésekkel, miféle hazafiatlan iránynyal ; bizonyára nem fogja Helly úr elérhetni azon czélt, hogy az egész ellenzék közös lobogó alatt csoportosuljon, és ha már ezen eszmét megpendíteni szíves volt, mi is elmondjuk róla véleményünket leplezetlenül. Mi azt hisszük, hogy az ellenzék mindegyik irányának megvan saját feladata, melynek teljesítése által a közügynek a parlamentáris téren használhat. E feladatkörét és határait mindegyik pártnak saját programmja szabja meg, melyben elvei és a mód, melylyel azt érvényesíteni törekszik, körülírva vannak. A balközép és a 48-as párt külön programmal bír és mindkettő csakis úgy felelhet meg hivatásának, ha annak korlátai közt mozog. A közös zászló ezen esetben csak közös konfusiókat és mielőbbi meghasonlást okozna, mely sem a speciális pártérdekeknek, sem az általános ellenzéki érdekeknek, sem a közügynek nem válnék javára. De másrészt mindezen érdekeknek hasznára azon eljárási mód se válik, melyben Helly úr és pártjának némely tagja különös kedvet látszik találni. A hazafi érzelmek bármily rejtett, bármily mézes szavak mögé burkolt kétségbevonása az ellenzéki árnyalatok közt, a választási idényben talán megjárja, noha kortesfogásnak sem egészen tisztességes, hanem a parlamentben eldictiózva már határozottan részakaratot vagy legalább is nagy tapintatlanságot árul el. Mi inkább feltételezzük az utóbbit. Tisza Kálmán tegnapelőtti beszédében idézte azon epitaphiumot, melyet egy elmés ember II. Károly angol királyra készített: Here lies he, who never said a foolish thing, and never did a wiseone. Őszintén sajnáljuk, hogy Helfy úrra, mai beszédének végighallgatása után, e mondatnak előrészét nem alkalmazhatjuk. ____ — Baja és Hódmező-Vásárhely városoknak törvényhatósági joggal való felruházásáról szóló törvényjavaslatot holnap fogja tárgyalni a ház. A központi bizottság változatlanul elfogadta, de a III. osztály azon törvényjavaslatot csupán Baja városára vonatkozólag fogadja el. Hódmező- Vásárhelyre nézve pedig elutasitandónak tartja s igy azt átalános vita alapjául sem fogadja el, mert ugyanott az indokolás szerint is még a gróf Károlyi családnak úrbéri viszonyból folyó kisebb királyi haszonvételi joga fenáll, — e jog szabad gyakorolhatására és megóvására pedig Hódmezővásárhelynek egy saját úrbéri kötelezettségét ellenőrző és bíráló törvényhatósággá emelését a dolog természetéből folyólag lehetetleníti. Pénzügyi hitelünk külföldön. Gróf Lónyay Menyhért, mint bukott államférfi, nevezetes jelenség. Tökéletesen úgy viseli magát kormányzósági múltja iránt, mintha nem ő lakott volna saját bőrében. Szörnyű szabadelvű és rettenetes magyar lett, miey nem jön megtűrve többé azon hatalom kezelésében, melyet soha sem alkalmazott sem a szabadelvűség, sem nemzete javára egy perczig is. Még ennél is nagyobb meglepetést szerzett azonban mindenkinek azon hirtelen kitörés által, melyet a bécsi pénzvilág ellen intézett egész átalánosságban, mintha nem ő lett volna épen azon pénzügyér és kormányelnök, a kinek köszönheti Magyarország, hogy alig mozzanhatjja bécsi pénzvilág s az osztrák nemzeti bank engedelme nélkül. Hanem hát gróf Lónyay Menyhért most már jó fogásnak látja más húrokat pengetni s egész politikája abban áll, hogy azon minisztériumnak, amely nélküle óhajtott maradni, mentél több galibát vessen. S meglehet, hogy szótlanul néznők ezen épületes működését mi is,mert hát eszünk ágában sincs a minisztérium tagjainak egyénisége iránt érzett tisztelet által a minisztérium életrevalósága iránti képzelgésre ringattatni magunkat) ; sőt tán élveznék is azon dissolvens hatást, melylyel gróf Lónyay Menyhért ur legújabb politikája tartja forrongásban a jobboldalt; (mert hát ezen élvezetünket nem zavarná meg semmi félelem a dissolvens politika impossibilissé vált emberének újbóli felülkerekedhetése iránt), de midőn látjuk, hogy működésének némely nyilatkozataival nemcsak galibapolitikát űz az általa gyűjtött miniszterek ellen, hanem árt hazánk ügyének is, akkor bizony nem engedhetjük magunkat át a szótlan élvezetnek. Márpedig tény, hogy gr. Lónyay Menyhért fennebb érintett nyilatkozata felzúdította Magyarország ellen a bécsi egész pénzvilágot és sajtót .