Ellenőr, 1873. július (5. évfolyam, 149-175. szám)

1873-07-01 / 149. szám

Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr.­­ Évnegyedre . . 5 frt. — kb. félévre . . 10 „ — „ I Egy hónapra . 1 „ 80 v Egyes szám Ara 10 Krajczár-Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utasa O. tus. Sím­. mit sem közlünk, ha nem tudjuk, Ütői jön. — Kéziratok viszaküldésére nem Vállalkozunk. Minden érteeités a verkesztőséghez Intézendő. Levelek csak bém­entezen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn ■ finnepre következő napon a lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodáját* (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádori utcza t­. mm. (Légvád) testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pszt, bávány*?MM f. sz alá intézendők. 149. szám. Budapest* kedd, julius 1. 1873. V. évfolyam. *­ .ar­­tuén--­ai A tisztelt közönséghez. Eddigi előfizetőink kényelmére ismét szétküldtük a bérmentes postautal­ván­yokat, melyeket az ,,Ellenőr“ előfi­zetői bélyegmentesen használhatnak akár féléves, akár évnegyedes előfizetéseknél. A félévi előfizetések megtorlódása sok munkát adván a posta- és kiadó­hivatalok­nak­, kérjük a t. közönséget, méltóztassék megrendeléseit, s illetőleg azoknak megújí­tását minél korábban tenni meg, nehogy az előfizetési késedelem fennakadást okozzon a lap vételében. Az „Ellenőr“ ára: egy évre..........................................................20 forint, ki félévre.........................................h* n »» negyedévre......................................5 .. ., egy hóra............................... 1 »­80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, bálvány-utcza 9. sz.). Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Zágráb, jun. 80. (Az „Ellenőr“ távira­ta..) Vakanovich, a báni helytartó hatheti­zabadságot s kapott a horvát-magyar kiegye­zés létrejötte következtében, s fürdőre utazik. Zágráb, jun. 30. (Az „Ellenőr“ távira­ta.) Nasicában, Szlavonországban kiütött a cholera s oly erősen dühöng, hogy egy nap 30 ember lett áldozata. Bécs, jun. 30. A bécsi izraelita hit­község s a párisi Alliance Israelite egy kül­döttsége tisztelgett Kuranda reichsrath-kép­viselő vezérlete alatt Károly román feje­delemnél, a romániai zsidók helyzetének javítása czéljából. — A fejedelem érdekkel hallgatta az előterjesztést, s főgondjául je­lenté ki ez ügy rendezését. Bécs, jun. 30. A tegnapi diszebéden ő felsége a király következő pohárköszöntést mondta: Miután őszinte sajnálatomra ideig­lenesen nélkülöznöm kell kedves barátom, a német császár ő felsége látogatását , poharat emelek német császár és po­rosz király ő felségére forró hálámat fejezve ki Auguszta császárné szíves látoga­tásáért. Mindkét felség éljen soká! — Au­guszta császárné így válaszolt: Felséged tudja, mily nehezére esik a császárnak, hogy most nem lehet itt, de felséged tud­ja azt is, miszerint az én megtisztelő meg­bízatásom volt kimenteni az elmaradást, s kifejeznem ama jó baráti érzületet, mely felségtek, államaik és népeik javára irány­zott jóki­várlatok­ban nyilatkozik.­­ Róma, jun. 30. Az „Ital. Nachrichten“ szerint Minghetti megkísérlendő a volt ma­joritásra támaszkodó cabinete t képezi. Róma, jun. 30. Az alessandrai főtemp­lom káptalana mentegetőzik a pápához intézett nyilatkozat­­ban Ratazzi temetésé­nél való részvéte miatt. — Uredo herczeg­­nő a pápának egy 235.000 aláírással ellátott okmányt nyújtott be, melyben a kolostor-törvény ellen tiltakoznak Bécs, június 30. (Zárlat.) Hitelrészvény. 255.50 Angl. osztr. 190.— Galicziai 224.—, Lombard 189.—, Allam­vasut 3­67, Trammvay 262, Rente 67.60 Hitelsorsjegy 174.— 1860. 101.25 Napoleon’dor 884.50, 1864 135.— Arany 521 — Eztffrt 108.,75 Frankfurt 93 20 Iiondon 110.— Magyar sors­jegy —.—, Porosz pénzutalv. 165. Váltóbank — Törlík sorsj. 66 25. Unió­bank 138. Páris, június 30. (Zárlat ) 3°/1,-es jöv. 56.10 4%';' es jövedék—.—. 01»'z jövedék 64 10. Államvasút 7.72.—, Cre­dit möblier —. Lombard 436. Consolok —.— M. kölcsön —.—, Északnyugot vasúti —.— Magy. kel. vasút — 1871-ki kölcsön 91.45. 1872-ki kölcsön, 91,60. Páris, junius 30. (Kezdet.) 8%-es jöv. 56.75, 41/170-e jövedék —Olasz jövedék 63.50 Államvasut 758.— Credit mobilien —Lombard 423 Consolok —. M. köl­csön —. Északnyugoti vasúti —. M. kel-vasut — — 1871-ki kölcsön 89.95, 1872-ki kölcsön, 91.05. Páris, junius 30. Liszt 75.50 75.75, 71.25, Repczeolaj 90.50, 90.75, 92.— Lenolaj 9375, 93,26, 92.50 Szesz 62 — 63.50. Czukorfinomitó 155.— Frankfurt, junius 30. (Zárlat.) Váltóárf. Bécsre 104,25 Amerikai 1882-re 9­0­, 1860-ra 92.% Lombard —Év járuléki papír 60. V. Osztr. bank részv. 1040. Osztr. hite részv. 274.50 Osztr. államvasp. rész. 349.50 1864 153.75 Galicziai 235.50 ezü­st­járulék 65.25 Győr-gráczi •— Berlin, június 30. Galicziai 101.— Allamvasp. 204 50 Lombard 114.75 Papir-jöved. 60.75. Ezüst-jöved. 65.75. Hi­­telsorsj. 112.­, 1860-as 92 50. 1864-es 87.­, Bécs 89.% Hitelrészvény 155.—. Romániai 40'/... M. sorsj. 52.50. Berlin, junius 22. (Zárlat.) Galicziai 101.— Aliam­vasp. 204.50. — Lombard 114.75 Papir-jöved. 60.75 fiztisz-jöved. 65.75.—. Hitelsorsj. 112.— 1860-as 92.50 864-es 87.— Bécs 88.26.—. Hitelrészvény 155.75.— Ro­mániai sorsj. 400%. Magy. sorj. 5250 Berlin, június 30. Búza 79.75 85.— 89. — rozs 53.25 57.—. 67.50 Zab 48.25­­.—. Árpa helyben 51.50 4875 «V. - Olaj 20.10. 20.08 19.07 Szesz —. Nemzeti színház. A szünidők előtti utolsó elő­adás az ó-spanyol irodalom egyik jelesének, Cal­­deronnak indulatokban gazdag, s az ó­kori tragé­diák nyomán készült drámája volt: „Az élet álom.“ A magvas stylű, költői reflexiókban, de még epikai részekben is gazdag színműnek kivált első része általánosan lekötötte a figyelmet; a má­sodik rész­e kivált a befejezés, hol az indulatok békés kiengesztelése már a keresztény tragédiák fenkölt szellemében­ van megoldva, csak a mélyebb gondolkozású kedélyeket foglalkoztatta. Az érdekes és sok helyen nyers alakok különben mindenkinek sok megfigyelni valót szolgáltattak. A darab die tiókbaan das momentumai az ábrázoló erőket na­gyon igénybe vették. Dicséretekre mondva, sok buzgósággal is igyekeztek ennek megfelelni, s mi­dőn az előadás jóravalóságát kiemeljük, egyelőre is Komáromit említjük meg, ki mindjárt a darab elején egy hosszú és nehéz stylü elbeszélést, a sza­valat minden dicséretes apparátusával adott elő. A darab zenekíséretét Nikolics írta és pedig sok he­lyen kifejezőleg. Átalában az előadás a jobb esték közül való volt, miről bővebben is fogunk szólni. A közönség megtöltötte a zártszékeket, de a pá­holyokat nem. MIKLÓSY SZÍNKÖR. Budapest, kedden jul. 1. VÍZVÁRY Gyula úr a nemzeti színház tagjának első ven­dégjátékául. A háromcsövű kacsa. Víg operette 3 felvonásban Kezdete 5 órakor Budapest, június 30. Bármi legyen is egyes laptársaink vé­leménye azon vitáról, melyet a rozsnyói püs­pök esete és a vallás- és közoktatási minisz­ternek ezzel szemben követett eljárása a képviselőházban előidézett, a kormány múlt­kori leszavaztatásának mindenesetre meg­volt azon nagy eredménye, hogy egé­szen váratlanul a megvitatás napirendjére került egész csapat nagy fontosságú kér­dés, melyekkel Trefort úr addig úgy látszik óvatosan tartózkodott szembeszállni. Már ez évi február hóban, midőn a vallás- és köz­­oktatásügyi költségvetés tárgyaltatott, meg­említettük, hogy Trefort úr csak mint köz­oktatási ügyér beszélt, de a cultusminisz­­tert, nem volt szerencsénk hallani. Azóta se sokszor részesültünk e szerencsében és amikor mint ilyen beszélt, az igazat meg­vallva nem nagy köszönet volt benne. Mi Trefort miniszter urat egy igen fel­világosodott tudományos férfiúnak tartjuk, de őszintén megvallva nem gondoljuk, hogy mint gyakorlati államférfi, mint végrehajtó közeg azon nagyszámú magas eszmék szín­vonalán áll, melyeket Deák Ferencz tegnap­­előtti beszéde felölelt és melyeknek áll­am­­intézményeink keretébe való beleillesztése a­­képviselőház mai határozata által kimonda­tott. Ismételjük nem szellemi képességeinek arravalóságát vonjuk kétségbe, hanem nem hiszszük őt azon kellő erély és tetterő bir­tokában, melyet a tegnapelőtti és mai nap eseményei által merőben megváltozott hely­zet megkíván. Mert, hogy a helyzet változott és na­gyot változott, ezt még a „Magyar Állam“ is talán csak olvasóival szeretné elhitetni, de maga el nem hiszi. A képviselőház óriási és pártkülönbség­­nélküli nagy többségének mai impozáns mani­­festatiója, melylyel Deák Ferencz a június 28-ai ülésben kifejtett nézeteit és elveit nem­csak teljesen magáévá tette, de határoza­tává is emelte, intésül és figyelmeztetésül szolgálhat mindenkinek, hogy a törvényho­zás el van határozva, erélyesen kezébe ven­ni mindazon eddig mesterségesen elhaloga­tott kérdések lebonyolítását, melyek az ál­lam és egyház közti viszonyra vonatkoznak és oly irányban vezetni az erre vonatkozó törvényhozási működést, mely ha végered­ményekben az alapul kijelölt eszmékhez hű marad, Magyarországot a bonyodalmas egy­házi kérdések szabadelvű megoldása tekin­tetében, Európa legelőbbrehaladott népei közé fogja emelni. De intésül szolgálhat ez még arra néz­ve is, hogy azon időköz alatt, míg az egy­másból következő szükséges törvények lán­c­ol­ata megalkottatik, a képviselőház nem fog oly könnyen napirendre térni holmi cle­­ricális visszaélések felett semmiféle miniszter kedvéért és nem fogja eltűrni azon eddig létezett privilégium további gyakorlását, mely szerint egy kiváltságos osztály makacs következetességgel ignorálhassa a törvényes király törvényes rendeletét teljesen büntet­lenül, mert hiszen egy kis audiendum vagy egy csendes miniszteri rászólás aligha fog egyetlen püspököt is arra bírni, hogy a magyarországi orr helyett Rómából küldes­sen magának orrot. A kultusminiszter úrnak tehát, a képviselőház akaratát megértvén, kettős irányban van előírva kötelessége. Egyik: határozottan reáállni azon eszmék alapjára, melyeket ma a nemzet képviselete sajátjául adoptált, eszerint módosítani jövő eljárá­sát az összes magyarországi egyházak és felekezetek irányában és ehhez képest járni el azok ellenében is, kik netalán ellenkezésbe tennék magukat a nemzeti akarattal. A másik: részéről is mindent elkövetni az eddigi mulasztások helyrehozására és siet­tetni megvalósulását .Azon új kornak, melyet Deák Ferencz beszéde elénk ábrázolt, mely­ben az egyház az államtól teljesen elkülönittet­­vén, rendeletéhez képest teljesítheti háborí­tatlanul és a politika zivatarai elől meg­védve culturális és erkölcsnemesítő fel­adatát. Kétségtelen, hogy országszerte oly hatalmas viszhangra fog találni a képvise­lőház mai ünnepélyes nyilatkozványa, mi­szerint e kérdés elaltatása többé nem lesz lehetséges, bármily hatalmas és ügyes ke­zek iparkodnának is azt a dermedés bilin­cseibe zárni, és az akire az országos vallás­ügyek legfőbb kezelése bízva van, csak addig teljesíté kötelességét, míg lankadatlan erélylyel legelöl megy azon utón, melyet számára a képviselőház kijelölt. És ezen erély hiányától félünk Trefort miniszter úrnál, és épen ezért folytonos éber figyelemmel fogjuk kísérni működését; de másfelől bizonynyal elsők leszünk, kik örömmel fogjuk bevallani csalódásunkat, ha Trefort úr kultusminiszteri minőségében nem szavaival — mert ez valóban nem sikerült — hanem tetteivel iparkodott kivívni a szabadelvűek elismerését.­­ A horvát kiegyezési tárgya­lások befejeztettek. Mint a „P. N.“ jelenti, teg­nap d. e. 11 órakor volt a regnicolaris bizottság zárülése Szögyény László elnöklete alatt. Ez ülésen felolvastatott a megnyitó ülés jegyzőkönyve, mely hitelesittetett. Ezután előterjeszté a kikül­dött nyolc­as bizottság a törvényjavaslatot, mely a megállapodások nyomán készült. E törvényjavas­lat elfogadtatott s azt Széll Kálmán ma terj­eszté elő a képv. házban. Az országházból. Június 30. Hogy a jobboldal szabadelvű zöme és az ellenzék balközép többsége közt nem csak érintkezési pontokat de valóságos egye­sülést is idézhetnek elő a hazafias irány és józan haladás követelményei, arról örvendetes tanúságot tett a képviselőház mai emlékezetes ülésének nagy­szerű határozata. Mi, kik nem szoktunk sem csü­ggedezni a csalódások alatt, sem türelmet veszteni az akadá­lyok miatt, melyekkel pártunk 1867 iki programm­­jának érvényesítési feladatában találkozott és talál­­kozhatik lelkiismeretes küzdelmünk: sohasem számoltunk arra, hogy az állami önkormányzat teljességének jogosultságára és az európai művelt­­ségben elöljáró nemzetek fejlődési színvonalának elérésére vonatkozó változhatatlan elveinket rögtön és egyszerre fogjuk megvalósíthatni. Mi jól tudtuk és jól tudjuk, hogy a nagy kérdések rögtöni és egyetemes megoldását csak sorjában és lassan kint szokta eszközölni a fokozatos fejlődés békés hatal­ma s hogy egy csapással tömeges változást idézni elő csak azon forradalmi erő képes, mely a dolgok rendes menetén túlteheti magát, amelynek műkö­déséhez azonban nem folyamodik egyetlen józan nemzet sem addig, amig az alkotmányos szabad­ság­ intézményeiben műszereket talál sorsának anyagi és szellemi javítására, vagy amíg az ön­védelem legszentebb kötelességeinek teljesítésére nem utal minden becsületes polgárt a hazaszeretet. Hanem számoltunk igenis arra, hogy az idő eloszlatja azon téveszméket és elfogultságot, melylyel a baloldal elveinek hitvallása iránt visel­tetett a jobboldal, s hogy 1867-ki programmunkat — mely reform-kérdés gyanánt sorolja el pártunk nézeteit állami összes érdekeinkre vonat­kozólag — nem fogja többé olyannak tekinteni és hirdetni mint amely egy alkotmányos ellenzék jogkörét meghaladná, sőt magáévá teendi annak egyes pontjait aszerint amint a körülmények ala­kulnak. S hogy ezen számításunkban nem csalódunk, arra­eddig is voltak jelek azon teljesen megválto­zott hangulatban, melylyel — leszámítva a Ló­­ny Lista orgánum sziszegő fogásait — a jobboldal komoly emberei és közlönyei beszélnek pártunk elveiről és politikájáról. Most azonban már nemcsak jelek, hanem egy nagy tény bizonyít számításunk helyessége mellett. A képviselőház mai üdvös határozata — mely a magyar felvilágosultság valódi manifestuma gyanánt fog üdvözöltetni világszerte — kitüntette, hogy pártunk politikai hitvallásának több olyan pontja van, melyet érvényesíteni feladatnak tartja Deák is és késznek nyilatkozott csaknem az egész jobboldal. Igaz, hogy a baloldali programainak vannak más nevezetes pontjai is, mikre nézve még el­térnek tőlünk pártelleneink, de majd megjön az egyetértés ideje azon reformokra nézve is, melyeket a jobboldal jelenleg még csak titokban helyesel, de már nem kárhoztat nyíltan. Egy szóval: a képviselőház mai határozata, melyben a 48-as párt s néhány jobboldali con­­servatív képviselő kivételével — lelkesen egye­sült az egész ház , világosan kimutató, hogy né­mely nagy kérdések megoldására nem hiányzik a két na­gy párt összetartása. És ezen tapasztalatban látjuk mi azon nagy liberális pá­rt alakulásának biztosítékát, mely — idővel —érvényesíteni fogja a baloldal 1867-iki programmjának minden pontját, egymásután a viszonyokhoz képest s a korona szentesítésével. S hogy azon nagy liberális párttal szemben egy conservativ pár­t is létesüljön mindazon elemekből, melyek annak más országokban is al­katrészei — azt nem csak természetesnek talál­nék, de óhajtjuk is, mert alkotmányos életünk par­lamentáris működése csak akkor jutna valódi, egészséges helyzetbe. Mondanunk sem kell, hogy a mai határozat­nak — bár mennyire emelje is a képviselőház hitelét s nemzetünk hírnevét — csak akkor lesz teste, ha a nyilvánított nagy elvekhez való ra­gaszkodást nem csupán az országos bizottság ve­szi utasításul, hanem progr­ammja gyanánt fogadja el és jelenti ki az ország kormánya is. Van-e a jelenlegi minisztériumban erre akarat és erő , azt nem tudjuk, de ha hiányzik benne akár az akarat, akár az erő, azon esetben nem élhet soká. (…) Trefort feje fölött elvonult a parlamenti zivatar. Megtépázta ugyan egy kissé annak módja­­szerint, egyéb baja azonban most az egyszer nem történt. Rajta áll a parlamenti szélcsendben kivon­ni a viták irányából mindazt az ok- és időszerű tanulmányt, mely nélkül állása csak futó pehely, melyet el­seper a legsimább szárnyalású parlamenti zephirecske is. A magyar kultusminiszter oly hatalommal ren­delkezik a vaskalaposság megtörésére, minővel ke­vés más miniszter. A legközelebbi jövő meg fogja mutatni, várjon Trefortot a parlamentben uralkodó szellem vezérlé e lépteiben, avagy bizonyos titkos rokonszenv, az ultramontanismus intéseivel. Mert hogy nem elég egy felelős miniszter lelki üdvössé­gére, ha „pressio befolyása alatt“ nagy erőlködés­sel kiszorít egy nyilatkozatot, hanem kell, hogy felelősségének érzetében kinevezéseit is e szel­lem lengje át, az kétségtelen. Eddig a mi vallásügyi minisztereink élette­vékenysége egy kétséges probléma megfejtése kö­rül keringett: két urnák akartak egyszerre szol­gálni. Voltak aztán hangzatos nyilatkozatok a képviselőházban, mint valaki megjegyzi: „pattogott a párásra vetett tengeride voltak egyszersmind famosus kinevezések a főbb egyházi javadalmakra, hogy — mint valaki megjegyzé: „az ördögnek is gyertyát gyújtsanak.“ A parlamentarismust kigúnyoló ilyféle eljá­rásnak köszönheti Schopper a püspöki pá­sztorbotot, kiből aztán lett a Menenins Agrippa-féle mesében érintett kéz, mely megmarta a neki tápot nyújtó szájat. Hátra van még csak az, hogy a hazafias és valamennyinél szabadabbelvű Bartakovics utódjá­nak kinevezésénél kövesse Trefort a régi nyomokat. Elfogadni Deák programmelveit, s aztán kinevezni oly érseket, kinek első főpásztori ténye az állam és nemzet elleni henczegésben nyilvánuljon : gyö­nyörű összefüggés volna. Pedig hallottunk olyas­valamit, mely azt látszik mutatni, hogy kormánykörökben a jelöltek körül ép a legultramontánabb felé fordul a biza­lom. Ha csakugyan megtörténik annak kinevezése úgy Trefort keztyűt dob arczába annak a parla­mentnek, mely Deák szabadelvű reformnézeteit magáévá tette és ő maga a parlamenti miniszter, provocálja az állam és egyház közötti harczot. Mert az ily ember kinevezése nem jelenthet egyebet, mint hogy Trefort erősíteni akarja azt a főpapi eligyet, mely garázda czéljaira szeretné felhasz­nálni az államot. (2) Két várva várt törvényjavaslat fekszik előttünk. Az egyik a fő­tanodai okt­atásról, a másik a középtanodai oktatásról szól. Tárgybőség miatt a szöveg helyett csupán főbb elveit emeljük ki. A főtanodai oktatást tárgyazó tör­vényjavaslat különbséget tesz az állam által fentartott állami, és a törvény értelmében felállí­tott magánintézetek között. Az állami főtanodák szervezetének, valamint az egész tudományos oktatásnak alapelve a taní­tási és tanulási szabadság. Ilyen főtanodák jelenleg a tudományos egyetemek Budapesten és Kolozsvá­rott, a műegyetem Budapesten és a jogi akadémia Nagy-Szebenben. A jogo­s államtudományi főtano­dák különálló jog­i államtudományi egyetemi karo­kat képeznek, s azért a fegyelmi bíróságot ily tanodák felett a budapesti tudományegyetem, az erdélyi részekben a kolozsvári gyakorolja. Nem állami főtanodát minen­féle testület és magános felállíthat, ha azok a törvény kívánalmai­nak megfelelnek; kimondja egyúttal a javaslat, hogy jövőre nem állami főtanodák csupán a tör­vényhozás beleegyezésével állíthatók fel. A már lé­tező ily intézetek pedig a törvény kihirdetésétől számított két év alatt rendezendők. A középtanodák, vagy gymnasiumok, vagy reáltanodák. Vannak szintén állami és magán középtanodák. Mind a gymnasium, mind a reáltanoda nyolc­ osztályból, s ugyanannyi évfolyamból áll. Kivéte­lesen lehet nem teljes gymnasiumokat is felállítani, de ezek négy osztálynál kisebbek nem lehetnek. Minden középtanoda mellé egy előkészítő osztály állíttatik, mely az illető középtanodával szerves kapcsolatban van. A közép tanodáknál szabály szerint csak ren­­des tanárok alkalmazhatók. Tanerők hiányában azonban kivételesen helyettes tanárok is, de azon föltétellel, hogy 2 év lefolyása alatt­­ a tanári vizs­gálatot letegyék. Rendes tanárokká csak oly egyének lehet­nek, kik a tanárvizsgáló bizottságtól képesítő ok­levelet nyertek. Akik már t­í­z évet tanári pályán töltöttek, a vizsgálat alól felmentvék, a többiek három év alatt vizsgálatot tenni tartoznak. A gymnasium vagy reáltanoda egy-egy osz­tályában 50 tanulónál több nem lehet; a tanórák száma az alsóbb osztályokban 30-nál, a felsőbbek­ben 32-nél több nem lehet. Minden tanév végén nyilvános vizsgálatok tartatnak. A nyolc­adik osztályt végzett tanulók pedig zárvizsgálatot tesznek. Az állami középtanodák közvetlenül és kizá­rólag a közoktatásügyi miniszter hatósága alatt állanak. Ily intézetekben a hitoktatás a szülők és vallásfelekezetek gondja. Minden tizenöt középtanoda egy tankerületet képez, melynek élén egy középtanodai felügyelő áll. Mígyem állami középtanodát a törvénynek meg­­felelőleg bárki állíthat. Azonban minden középtanoda az állam köz­oktatási kormányának felügyelete alatt áll. A tan­kerületi felügyelő mindenkor meglátogathatja ezen intézeteket. S minden ily nem állami középtanoda értesítvényben tudatja az intézet anyagi és szellemi állapotát a miniszterrel. Jogában áll a miniszternek minden tanodát, ha a törvény által követelt szervezetnek meg nem fe­lel, háromszori megintés után bezáratni. A horvát-magyar kiegyezés. A megállapított törvényjavaslat szövege a következő: Törvényj­avaslat a Magyarország s Horvát- Szlavón- és Dalmátor­­szágok közt fenforgott közjogi kérdések kiegyenlí­tése iránt létrejött, az 1868. XXX. t. sz. által be­­czikkelyezett egyezmény némely szakaszainak mó­dosításáról, illetőleg kiegészítéséről. A két varasdi határőrezrednek, Zengg és Bellovár katonai községnek, Ivanics várának és Sziszek községének Horvát-Szlavonországokkal köz­igazgatásilag egyesítése következtében az 1868. XXX. t. ez. 33. §-a szerint a Horvát-Szlavon-Dal­­mátországok országgyűlése által a közös ország­gyűlésre küldendő képviselők számának arányla­­gos szaporítása válván szükségessé, s Horvát-Szla­­von-Dalmátországok országgyűlése óhajtását fejez­vén ki, hogy az 1868. XXX. t. czikkelyben fog­lalt egyezmény némely pontjai átvizsgálás alá vé­tessenek : e tárgyakra nézve egyrészről Magyaror­szág országgyűlése, másrészről Horvát-Szlavon-Dal­­mátországok országgyűlése között az idézett 1868. XXX. t. sz. 70. §-ában rendelt módon közös meg­állapodással egyezmény jött létre. Ezen egyezmény a császár és apostoli királyi felsége által is jóvá­hagyva, megerősítve és szentesítve, mint Magyaror­szág és Horvát-Szlavón- és Dalmátországok közös alaptörvénye ezennel törvénybe igtattatik, amint következik: 1. §. A két varasdi határőrezred Zengg és Belovár katonai község, Ivanics vára és Sziszek községe Horvát Szlavonországokkal egyesittetvén Horvát-Szlavonországok a közös országgyűlésre kül­dendő képviselők száma az 1868: XXX. t. sz. 33. §-a alapján a népesség szaporodása arányában 29 ről 34-re emeltetik. 2. §. Az 1868. XXX. t. sz. 8. §-nak azon szavai, hogy a Horvát-Szlavonországban fekvő állam­földbirtok eladására nézve a magyar szent korona összes országainak közös országgyűlése, azon meg­szorítással intézkedik, hogy e részben a horvát­­szlavon-dalmát országgyűlés is meghallgatandó, amelynek beleegyezése nélkül előadás nem történ­hetik, akként értetnek, hogy az „államföldbirtok“ kifejezésében az államerdők is benne foglaltatnak. 3. §. Az 1868. XXX. t. sz. 15. 16. 17. 25. 26 §§-ai hatályon kivitt helyeztetvén, helyettök következők rendeltetnek: Horvát Szlavonországok beligazgatási szükség­lete 1873-ik évi január hó 1-től kezdve azon időre ameddig a magyar korona országi és ő felsége többi királysága és országai között a közös ügyek költségeihez való hozzájárulási arány iránt kötött egyezmény tart, mindenekelőtt Horvát-Szlavonorszá­­gok egyenes és közvetett adóinak és egyéb közjö­vedelmeinek 45°/0-ával fedeztetik, vagyis azon or­szágok tiszta közjövedelmeiből annyi százalék szol­­gáltatik be azon horvát-szlavón országos vagy tör­vényhatósági pénztárba, ahová a társországok tör­vényhozása vagy kormánya kívánni fogja. Horvát-Szlavonországok összes bevételeinek 55°/0-a a közös költségek fedezésére a közös kincs­tárba szolgáltatandó be. Horvát-Szlavonországok tiszta közjövedelme­inek 45 százaléka akként számíttatik ki, hogy Horvát-Szlavonországok összes egyenes és közve­tett adóiból, a Horvát-Szlavonországokban fekvő államjavak jövedelmeiből s egyéb közjövedelmek­ből csak azon kiadások vonulnak le, amelyek az adók kivetésével és behajtásával a közös pénz-­ügyi igazgatás költségeit ide nem értve az állam­javak kezelésével, az összes közvetett adók és jö­vedékek és a többi közjövedelmek előállításával és közvetlen kezelésével járnak. Midőn a határőrvidék még nem polgárosított része, részben vagy egészben Horvát-Szlavonor­­szágokkal közigazgatásilag egyesíttetik, s Horvát- Szlavonországok akkori összes területének mind közjövedelmei mind bözigazgatási költségei meg­állapíthatók lesznek, ha ezen alapokon a jelen törvény azon fentebbi rendeletére nézve, mely a Horvát-Szlavonországok jövedelmeiből ezen orszá­gok közigazgatási költségeire fordítandó 45 száza­lékot megállapítja, módosításnak szüksége mutat­koznék, ezen módosítás habár az 1868. XXX. t. sz. 12. §-ában kijelölt határidő még nem követ­kezett is be, a változott viszonyok és Horvát Szlavonországok valódi szükségletének tekintetbe vétele alapján az 1868 : XXX. t. ez. 70. §-ában megszabott módon eszközlendő. 4. §. Az 1868: XXX. t. ez. 34. §-a végül következő bekezdéssel toldatik­ meg: „Az érintett esetben a Horvát-Szlavon-Dalmátországok ország­gyűlése a feloszlástól számított 3 hónap alatt összehívandó.“ 5. §. Az 1868 : XXX. t. ez. 44. §-ának vége következő megtoldással egészittetik ki. „Ezen minőségben a bánnak ő felségéhez intézett előterjesztéseit változatlanul és késedelem nélkül felterjeszti, és csak azon esetekben, ami­dőn az 1868: XXX. t. ez. által megállapított állami közösség vagy érdekek közössége szempontjából kételyek merülnének fel, amennyiben azok a bán meghallgatása után nem oszlattathatnának el, ter­jeszti ő felsége elé egyidejűleg, de elkülönítve saját, illetőleg a magyar közös kormánynak azokra vonatkozó észrevételeit.“ 6. §. Az 1868: XXX. t. sz. 49 §-a a követ­kező hozzáadással egészittetik ki: „A kölcsönös leszámolás megtörténte után azoknak Horvát-Szlavonországokat illető része a közösen kezelt alapokból kiválasszatik és a neve­zett országok autonom kormányának kiszolgáltatik.“ 7. §. Az 1868. XXX. t. ez. 52 §-a helyett a következő szakasz vétetik fel: „A bán katonai hatáskörrel nem birhat.“ 8. §. Az 1868. XXX. 3 t. ez. 53. §-a hatá­lyon kívül helyeztetvén, helyette a következők ren­deltetnek :

Next