Ellenőr, 1873. november (5. évfolyam, 256-284. szám)

1873-11-01 / 256. szám

Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. | Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre ... 10 „ — n­­ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. h*. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Vállalkozunk Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Level­ek csak bérmentesen fogadtatnak el. POLITIKAI NAPILAP. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába­­­n (nádor-uteza 6. sz.) intézendők.­­ — Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-uteza 1. sz. (Légrády testvérek irodáját»«»). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sas-ntera 14. sz. alá intézendők. 256. szám. Budapest, szombat, november 1. 1873. 7. évfolyam. Chambord gróf nyilatkozata. (Távirati tudósítás) „Che­sodorig képviselőhöz Párisban. Salzburg, okt. 27.“ .Uram! Salzburgi látogatásának oly kelle­mes emléke ragadt meg hivemben, nemes jelleme oly mély tiszteletet oltott belém ön iránt, miszerint nem habozom ép oly lojális módon fordulni önhöz, a­mily loyál­is módon ön engem felkeresett. Ön több órán át társalgott velem drága, sze­retett hazánk sorsáról. Tudom, hogy visszatérte után elvtársad körében is oly szót emelt, mely élénk hálára kötelez engem. Köszönet, hogy lelkem aggo­dalmait oly jól fogta fel, s semmit nem hallgatott el elhatározásaim rendületlen szilárd­s­ágából. Nem is indultam fel, midőn a közvéle­mény, elragadva a panaszlottam áramlat által, azt álltá, miszerint végtére beleegyeztem, hogy legitim királya legyek a forradalomnak Védvemü­l volt egy nemes szivü férfiú tanúbizonysága. El voltam tökélve hallgatag lenni mindaddig, amig nem kény­szerítenek az ön lojalitására hivatkoznom. De mivel, daczára az ön fáradozásainak — a félreértések egyre szaporodnak, politikámat mely tiszta, világos mint az ég derűje, elhomályo­­dtani akarják: tiszta, teljes igazsággal tartozom az országnak, mely félreismerhetne, mely azon­ban elismeréssel van őszinteségem iránt, mert tudja, ho­gy soha nem csaltam meg, soha megcsalni nem fogom. Becsületemből kívánnak ma tőlem áldozatot. Mit feleljek erre egyebet mint azt, hogy korábbi nyilatkozataimból semmit vissza nem vonok, semmit el nem veszek. A mai igé­nyek mértékét adják a holnapi követeléseknek. És én nem egyezhetem abba, hogy egy javító, erős kormány gyöngeség jelét adja. Divatban van, V. Henrik szilárdságával IV. Henrik alkalmazkodását állítani szembe. „Forró szeretetem alattvalóim iránt — mondotta­­mez gyakran — minden lehetőt becsületessé tesz előt­tem.“ Mondhatom, e pontban én sem engedek neki semmit. De szeretném tudni, mit vont volna fejére az oly balgatag, aki eléggé vakmerő lett volna, hogy őt az arques­i és jorv-i lobogó megtagadására rá­beszélje ? Ön, uram, ama korból való, mely látta világrajöttét: ön bizonyára velem együtt a véle­mény uja lesz, hogy ő hirtelen lefegyverezte volna az igy beszélőt, beárni hevességével szólván . ..Barátom, fogj­a ö­n a fe­h­ér r­ob­og­ó­t, az mindenkor becsületre és győzelemre vezére­­“. Azzal vádolnak, hogy katonáink vitézségét nem becsülöm eléggé, s ezt oly pillanatban, midőn arra törekszem, hogy rájuk bízzam, ami legbecse­­sebbem van a világon. Elfeledik hát, hogy a be­csület a Bourbonház és a franczia hadsereg közös öröksége, s hogy ezen a téren nem lehet egymást meg nem érteniök. Nem , hazám dicsőséges korszakainak egyikét sem ismerem én félre. Csak az isten látta számki­vetésem magányában omló kényeimet, valahány­szor Fr­ancziaország fiai, jó vagy rész napokban, méltónak mutatkoztak hazájukhoz. Azonban egy nagy munkát kell együtt véghezvinnünk. Kész, tökéletesen kész vagyok e munkára vállalkozni, ha kívánni fogják; még holnap, még ez este, még ebben a pillanatban. Ezért akarok annak maradni, ami vagyok; ma megfogyatkozva: tehetet­en lennék holnap. Nem csekélyebbről van szó, mint a mélyen megrendített társadalom hely­­reállításáról természetes alapon ; arról, hogy a tör­vény uralma erélyesen biztosíthassék, a belselét felélesztessék, kifelé pedig állandó szövetségek köt­tessenek ; egyátalán arról, hogy az er­őhat­a­lomnak alkalmazásától, a rend és igazság szolgálatában, v­i­s­s­z­a ne ret­tenjünk. Feltételekről beszélnek. Vájjon az ifjú her­czeg, akinek legális ölelését oly kéjjel éreztem , aki csupán hazafiasságtól indíttatva önkénytesen jött hozzám és övéinek nevében a béke, odaadás s kiengesztelődés bizonyitékát hozta meg: vájjon tű­zött, e elém feltételeket? — Garancziákat, kivan­nak. Várjon az újkori Bayard-tól kivontak-e garan­cziákat amaz emlékezetes éjjel, május 24-én, mi­dőn szerénységét megbízták a dicső missióval, hogy hazáját, a becsületes ember és katona szavá­val megnyugtassa, megnyugtassa a jókat, s meg­remegtesse a gonoszokat? Igaz, én nem hordoz­tam Francziaország kardját, miként ő, húsz csata­téren , de én 43 éven át megőriztem szentül, sér­tetlenül traditióinkat, szabadságainkat. Van tehát jogom ugyanoly bizalomra számítanom. Ugyanoly biztosság érzetét kell, hogy keltsek. Személyem, semmi, elvem, az a minden. Franczia be fogja látni megpróbáltatása után, mikor fog érteni akarni, hogy én vagyok a szük­ségszerű, az egyedül képes kalauz a hajó biztos révbe vezetésére, mert hatalmi kü­ldeté­s­em­ v­a­n. Azért, uram, sokat tehet ön a félreértések eloszlatására s a harcz órájában való megbénulás­nak feltartóztatására. Szünet nélkül emlékezetem­ben vannak salzburgi bucsuzásakor mondott biz­tató szavai : Francziaország nem veszhet el, mert Krisztus urunk szereti még frankjait; s ha isten valamely nép megmentését határozta el, őrködik a felett, hogy az igazság sceptruma csak oly kézbe jusson, mely hordozására elég szilárd. Henry“. * E famozus nyilatkozat, mint épen most (éj­jel 1 órakor) érkező párisi távirat jelenti : „nagy kiábrándu­lást okozott a jobb centrum­ban. A „Jour, de Paris“ (az orleánsház udvari lapja) következő megjegyzéssel teszi közzé Cham­bord nyilatkozatát: „Fájdalommal repro­dukáljuk e levelet, fájdalommal, melyet meg­ért, s melyben osztozni fog velünk minden barátunk. Ugyan csak most érkező távirat szerint, a 9-es bizottság többsége az utolsó pillanatig azt hitte, hogy egy újabb frohsdorfi sürgöny felfüg­geszti a nyilatkozat közzétételét. Csalódtak. A balközép tegnap esti értekezleten egyhan­gúlag oly értelmű határozatot hozott, hogy a Provisorium megszüntetésének s a conserva­­tiv köztársaság végleges szervezésé­nek pillanata elérkezett. TÁVIRATOK. Bécs, okt. 31. A „Wiener Zeitung“ egy csá­szári kéziratot tesz közzé Károly Lajos és Rainer főherczegekhez, melyben ezek iránt a kiállítás kö­zül a császárnak és az államna­k tett kiváló mű­ködésükért a császár teljes elismerését és kö­szönetét nyilvánítja. Hasonlólag császári kéz­irattal a legnagyobb elismerés és köszönet mon­datik ő felsége részéről herczeg Koburg Ágostnak, herczeg Lichtenstein Jánosnak, herczeg Schwar­zenberg Adolfnak a kiállítás érdekében tanúsított feláldozó szolgálatukért. — Végre a hivatalos lap ő felsége elismerésének kifejezést tudatja számos személyiséggel, egyletek és testületekkel, melyek részvétük és közreműködésük által a kiállí­tást illetőleg maguknak érdemeket szereztek. Bécs, okt. 31. A szász király temetkezésé­nél az osztrák-magyar fejedelmet Károly Lajos főherczeg képviselte. Az udvari gyász holnaptól négy hónapig viseltetik. — Király ő felsége holnap utazik Gödöllőről Bécsbe. Dresda, okt. 30. Harangzúgás és ágyudörgés közt érkezett a király holteteme 11/­ órakor az itteni gőzhajó-kikötő-állomáshoz, s innen királyi kamarások által ünnepélyes gyászmenetben gyász­zene és fáklya kísérettel vitetett a királyi udvari templomba. A koporsó után közvetlenül Albert ki­rály és György herczeg mentek fáklyával kezük­ben, ezeket követték valamennyi miniszter és a kamara elnökök. A templomban a koporsó a disz­­állványra tétetett. Holnap a holtterem közszemlére tétetik ki, este pedig ünnepélyesen eltemettetik. A temetkezéshez számos herczegi vendég váratik. A templom, erkélyek és a híd összes helyiségeit a nép ezerei foglalták el szomorkodó szívvel, s a tömeg magatartása a gyászünnepélyhez méltó volt. Berlin, okt. 31. A császár gyenge meghatés folytán nem utazott Drezdába és a koronahercze­­get bizá meg képviseletével. Páris, okt. 31. A „Journ. de Debats“ mondja : Chambord gróf levele azt bizonyítja, hogy a con­­servativek nem egyezkedhettek a Bourbon-ház fejé­vel az intézmények alapja iránt, mindazáltal együtt marad a monarchisták pártja a mű folytatására. — Az orleansi herczegek helyzete — mondja az orleanista „Soleil“ — világos ; ragaszkodnak nyi­latkozatukhoz, hogy ők nem trónkövetelők. — Re­publikánus lapok ezt írják : A fusió meghalt, a királyságnak vége. Versailles, okt. 31. (délben.) Chambord gróf levele következtében ugy látszik a monarchia kiki­áltásának szándéka föladatott. Biztosittatik, misze­rint a conservativ fractiok egyetértenek Mac- Mahon hatalmának meghosszabbítására nézve. — A jobboldal bizottságai ma Párisban ülést tar­tanak. Róma, okt. 30. A német követ Kendell ide érkezett. A „Voce della Veritá“ szerint az osztrák pápai követ legközelebb szintén ide érkezik. A jezsuiták főnöke Páter Beckx Flórenczbe utazott. Utolsó posta. A távirda meghozta — éjfél felé — Cham­bord gróf manifestumát. Elég érzelgős, van benne önérzet és becsületére válik, hogy nem igér sem­mit, de Francziaország nem lesz szerelmesebb ál­tala a Bourbon „elvekbe“ és restauratióba. Leg­nevezetesebb része az,mely­ben az erő alkalmazását hangsúlyozza a rend helyreállítására, és legkevésbé „királyi“ része az, hol hizeleg Mac-Mahonnak, ezen „Bayardot“ alkalmasint biztosítni óhajtván az „erő“ alkalmazására, ha a „többség“ nem lesz meg. — Ezen erő működni is fog valószínűleg, mihelyt elvettetik a monarchia helyreállítására te­endő indítvány. A nemzetgyűlés szét fog veretni, mint anarchikus testület, mert csak addig „souve­raine“, amíg royalista többség fondorkodhatik benne a létező institutiók ellen. Lesznek elfogatások cso­portosan, ostromállapot mindenfelé, s ha a hadse­reg kész a vak engedelmességre, akkor a gonosz­ság csinyje sikerülhet is, egy időre. Ha azonban kitör a polgárháború s a hadsereg megoszlik, bor­zasztó dolgokra lehet elkészülve a világ november folyamában, a latin faj fő nemzetségének földjéről. — A párisi grófhoz Montalavier gróf nyílt levelet intézett az „Ind. Belge“-ben, megbot­ránkozását fejezvén ki a trónpraetendens mostani magatartása fölött, mely apja és anyja végrende­letének egyenes megtagadása.­­ Újabb hir szerint Beckx jezsuita ge­nerális Belgiumot akarja jelenlétével boldogítani. -- A porosz képviselőház, végleges elhatá­rozás szerint, hétfőn november 10-ikén nyitta­­tik meg. — A megválasztott osztrák kép­viselőket a „N. Fr. Pr.“ pártcsoportok szerint következőleg osztályozza : I. Alkotmányy párt 1. Baloldal: Alsó-Ausztriában 15; Felső Ausztriá­ban 4 ; Salzburgban 2; Csehországban 31; Morva­országban 16 ; Sziléziában 5 ; Galicziában 3; Bu­kovinában 6; Szíriában 5; Karinthiában 4; Kraj­­nában 2; Dalmácziában 4; Tirolban 1; Triestben 1; Görzben 2 ; Istriában 2 ; Összesen 103. —­2. Balközép: Alsó-Ausztriában 8; Felsőben 3; Salzburgban 1 ; Csehországban 22 ; Morvaország­ban 9 ; Sziléziában 3 ; Bukovinában 1; Stiriában 4; Krajnában 2; Dalmácziában 1; Tirolban 4; Istriában 1. Összesen 59. —­3. Szélsőbal: Al­­só-Ausztriában 14; Felsőben 4 ; Csehországban 4 ; Morvában 2; Sziléziában 1; Stiriában 7 ; Ka­rinthiában 5 ; Krajnában 2; Tirolban 1; Vo­­ralbergben 1. Összesen 39. — 4. Ruthenek 15. — 5. Liberális olaszok: Tirolban 5; Triesztben kettő, összesen 7. — 6. A ZiemialkowSky frac­­tio­n 3 Alkotmány hi­vek együtt: 246. — II. Anticentralisták: 1. Cterikalisok: Alsó Ausz­triában 1; Felső Ausztriában 6 ; Salzburgban 2; Csehországban 1; Istriában 1; Görzben 1; Kraj­nában 2; Tirolban 7 ; Vorarlbergben 2; Sziriában 6. ö­s­s­z­e­s­e­n 29. — 2. Csehek : Csehországon 32; Morvában 9. Összesen 41. — 3. Lengyelek: Galicziában 41, Sziléziában 1.­­ 42. — 4. Ifjú szlovének: Triestben 1, Krajnában 2, Sziriában 1­­ 4. — 5. Feudálisok: Görezben 1, Bukovinában 3 - 4. — 6. Dalmaták: 4. Anticentralisták együtt: Felelet a válaszra. Senki sem fogja tagadni, hogy D­i­v­a­­­d Adolf úr — kinek válaszát alább adjuk — nagy buzgósággal szolgálta és szolgálja az erdőüzleti consortium érdekeit , mert min­denki tudja, hogy egyenesen ezek kezelésére lépett ki az államhivatalból, mihelyt itteni befolyása által létesítve jön a szerző­dés . D­i­v­a­­­d úr azonban vagy félreértette vagy félremagyarázta az eljárásának lénye­gére vonatkozó tegnapi idézeteim indokát. Botrányos­na­k tartottam tavaly és b­o­t­­rányosnak tartom most is a tényt, mi­szerint az állam egyik főhivatalnoka azon consortium üzletének igazgatására vállalkoz­zék, amelylyel szerződésre lépni az államnak tanácsot adott s szakismereteinél fogva va­lóságos tot­u­m fac-ja volt. A dolog lényege azonban nem ezen botrányos tényben áll, mert hiszen ez utoljára is az egyéni fogal­mak és ízlés dolga az illendő és nem illen­dő eljárások megítélésében.. A dolog l­é­­nyege, amennyiben ez Divald úrral van kapcsolatban, áll abból, hogy a szerződés megkötésére a pénzügyminisztérium erdészeti osztályának akkori főnöke által adott tanácsok, tervek és biztosítások vezették az államot s hogy ezen tanácsok, tervek és biz­tosítások nem bírtak solid alappal sem az előmunkálatok minőségének szempont­jából, sem a vállalkozó consortium üzletképes­ségének tekintetéből.Tavaly ilyenkor még senki sem gyanította az idei krach közelségét s mégis átalános volt, sőt úgy a sajtóban mint a képviselőház tagjainak köreiben nyilvá­nult is eléggé a sejtelem, miszerint az ál­lamot ismét belevitték egy rosz és gyanús geschaftbe, persze a leg­pompásabb kilátások ragyogtatásával. S a következés megmutatta, hogy az átalános sejtelem nem volt alaptalan. Ez a dolog lé­nyege azon államhivatalnokra nézve, kinek szakbuzgósága, tanácsadó tevékenysége és „életveszéllyel“ járó utazgatásai nélkül az a fényes szerződés létre sem jött volna, s igy legalább egygyel kevesebb baja lenne most az országnak, sőt Divald urat is a pénzügy­minisztérium erdészeti osztályának élén lát­­hatnók tán ma is. Mennyiben teljesítette vagy mulasz­totta el kötelességeit a szerződés irányában a kormány s mennyiben követelhető ezen állítólagos mulasztás alapján akár kártérí­tés akár pláne a szerződés felbontása; a felett ítéljen az illetékes bíróság, ha ugyan­ehhez folyamodni kedvet érez a consortium. Mi a kincstár részére nem ismerünk el több jogot, de nem is követelünk kevesebb jogot, mint a­mennyit bármely magánegyén perére nézve elismerünk és követelünk : a részrehaj­­latlan igazság megnyerésére vnatkozó jogot. Mert kétségtelenül áll ugyan, hogy az állam ellenében is igaza lehet sok embernek, de bizony az is áll, hogy az állam sem olyan bitang tehén, melyet szabadon fejhessen vé­rig minden felsült speculatio. Hogy a consortium menekülni akar egy rész speculatiótól, azt természetesnek talá­lom. Az üzlet nem az érzelgés nagylelkűsé­geire, hanem az önérdek számításaira fek­teti vállalatát. Senki sem vág bár­mibe is azért, hogy veszítsen; a­ki koc­káztat va­lamit, az nyerni akar. A kérdés csak az, hogy a szerződés felmondására elégsé­ges okot és jogot szolgáltattak-e azon állí­tólagos mulasztások, melyek a szerződés né­mely kötelezettségeinek nem teljesítése végett hozatnak fel a kincstár ellen? Mert ha ezen mulasztások vagy nem lényegesek vagy — mint sokan állítják — kérdésesek is, sőt — mások szerint — compromissum iránti értekezések tárgyait is képezték, akkor a szerződés felmondása nem egyéb mint kísér­let az állam kijátszására s a kincstár meg­rövidítésére, aprólékos ürügyek alapján a felmondás igazolására elégséges ok és jog nélkül. És ez esetben az államnak érdekeit erélyesen megvédni ne habozzék a kormány legkevésbé sem. Azt hallom,hogy ezt nem meri tenni, mert a consortium hatalma sokfelé bir befolyással s nem csekély szava­zattal rendelkezik a képviselőházban is. Én pe­­dig azt mondom a minisztériumnak, hogy me­r­­jen erélyes lenni, ha igaza van s az­tán meglátjuk, hogy kik mernek a kincstár igaza ellen és rovására felszólalni a képvi­selőházban. Ha a kormány érzi ügye állá­sának gyengeségét, az más dolog. — La­punk tegnapi és tegnapelőtti — A jegyű — czikke előadta a kérdés lehetősé­geit szárazon s figyel­mezteté azokra a fele­ket higgadtan. Én azonban tegnap is, most is csak abból indultam ki, a­mit Divald Adolf ur tavalyi és idei ellentétes szereplé­sének meggondolása folytán tartok az erdő­üzleti szerződés felháborító történetéről. Divald úr ajánlkozik ugyan, hogy ha tért engedek neki az „Eli­enőr “-ben, be fogja bizonyítani, mily pompás lehetett vol­na azon „alapjaiban jó és a kincstár érde­keit teljesen biztosító szerződés“ a kincstár részéről közbejött „példátlan gondatlan­ság stb.fz nélkül, szíves ajánlatát azon­ban nem fogadhatom el. Az „Ellenőr“ nem volt és nem lesz a kormány ügyvéde, de nem volt és nem lesz a consortium pró­kátora sem. Divald Adolf úr igen ügyes ember, de megbocsásson nekem, ha bizo­­nyítgatásaira nem fektethetek túlsá­gos fontosságot, midőn tudom, hogy meny­nyire buzgólkodik ma, mint a consortium üzleti igazgatója, azon szerződés felbontá­sában, a­melynek megkötésére annyi buz­­góságot fejtett ki tavaly, mint az állam erdészeti szakosztályának főnöke. Felesleges ugyan ismételnem, a mit jegyű czikkírónk már megjegyzett, de még­is felemlítem én is a tényt, hogy bár­mi­ként álljon az ügy, ennek botrányos voltáért és káros következményeiért a mi­nisztériumra nehezedik a felelősség egész terhe. A törvényhozók nem Divald urat s nem is ennek volt és mostani patronusait vonják számadásra, hanem Ker­kapoly pénzügyér urat, mint a kincstár érdekei­nek sáfárját. Csernátony, 124. Azaz 122 szavazat többség az alkotmány - ht­ párt részére. — A spanyol kormány értesitette a hatalma­kat, hogy Cartagena ostromzár alatt van a tenger felől is.­­ A párisi operaház égése a ruhatárban kezdődött, melynek lángoló bűze érezhető volt a boulevardokon is. A tűz éjjeli 11 órakor ütött ki. Eleinte azt hitték, hogy menthető lesz a classicus épület, de éjfélkor már elh­amvadt eremény. Ham-­­ e­t, mely más napra, okt 30-ikára volt hirdetve, a füstölgő romok közt maradt, atyja szellemével együtt. Az utolsó előadás benne a „Próféta“ volt, okt. 27-ikén. Ez az opera görög tűzzel vég­ződik és sokan állítják, hogy azóta már érezték a gyulás szagát. Alkalmasint utólagos képzelődés. Reggel csak két fal maradt fenn. A Passage de To­per­a megmenekült. Emberélet is veszett el. Ezt a színházat 1821-ben építették az előbbi helyett, mely azért vontatott le, mert a B­e­­­r­g herczeg meggyilkoltatott, midőn belőle kilépett 1820- ban, február 13-kán. Nemzeti színház: Nov. 1 én adatik „Hunyadi László“. Vár-színház: „A fösvény“. Miklósy-szín­­ház: „Molnár és gyermeke“. — Helyreigazítás. Tegnapi lapunk második czikkének utolsóelőtti bekezdésében ki­maradt egy szó, s közöljük most az egész monda­tot megigazítva: „Mert nálunk úgy mennek a dolgok, hogy a keleti vasútnál legalább is tizenöt milliót kell az állam nyakába venni, különben a Waring által megrablott részvényesek elvesztik pénzüket s hi­telünk ellenségeivé lesznek. “ Nyilatkozat. A „Magyar Politika“, melylyel különben az „Erre n­ő !“ polemizálni nem szokott, mai számá­ban a határőrvidéki erdőügyről többek közt így ír: Az ,,Ellenőr“ üzleti Mephistója, ki a mi­toszat sem sejtő szerkesztő mellett, nélkül, vagy háta mögött néha sikerrel űzi játékát, úgy látszik ez alkalommal is — bizonyo­san önzetlenül és csak azon „nemzetgazdászati érdekek“ iránti buzgalomból, melyek az erdőüzleti consortiumnak, mint emlékiratukból megtudtuk, mindenekfölött feküsznek a szivén — olyan védelmet csúsztatott a lapba, melynek tartalma túllő az ellenzéki czélon , a­mennyiben nem csak a kormány állítólagos mulasztásait állítja előtérbe hanem ab­ból a consortium javára oly merész jogi következéseket von le, hogy a consortium legdúsabban díjazott bécsi ügy­véde sem mehetne tovább — a rabulistikában. Miután a kérdéses czikkeket én írtam, kö­telességemnek tartom egyszer mindenkorra kijelen­teni, hogy soha se szoktam senki mellett, nélkül vagy háta mögött játékot űzni, annál kevésbé teszem ezt az „Ellenőr“ szerkesztője irányában, kihez a sze­mélyes tisztelet és barátságon kivül a nézetegy­ség köteléke is fűz; az efféle játéküzést azokra szoktam hagyni, kiknek természetök és önérzetük megengedi, hogy ma ilyen, holnap amolyan érde­keket szolgáljanak, a szerint a mint itt vagy ott jobban fizetik őket. Én mint hírlapíró kötelessé­gemnek tartottam elmondani véleményemet a tárgy­ról és elsorolván a kormány kétségtelen hibáinak egy részét, (melyek, mint tegnapi czikkemben is­mételve hangsúlyoztam, megadták a vállalkozóknak a plausibilis ürügyet arra, hogy perutján iparkodjanak menekülni a szerződéstől;) kifejezni meggyőződésemet, hogy miután a kormány, akár megnyeri, akár elveszti a pert, anélkül se nyerhet semmit, czélszerű lenne egyezkedés útján megmen­teni azt, a­mi a könnyelmű hanyagság által veszé­lyeztetett kincstári érdekek javára megmenthető. Ezt tenni kötelességemnek tartottam és ilyféle kö­telességek teljesítésétől jövőre se fog visszariasz­tani, bármily mellékc­élokkal gyanúsít, a „M. P.“, mert istennek hála a közönség igen jól tudja, hogy a minden oldalról való függetlenség dolgában mit tartson az „Elr­e n ő­r“-r­ő­l és mit van jogosítva tartani a „Magyar Politikádról. Huszár Imre, ” Glaser osztrák igazságügyminiszter azért volt itt, hogy az osztrák trónbeszéd fogalma­zását terjeszsze a császár elé.­­ A választási törvényjavaslat a , P. N.“ szerint kész, s több lényeges pontban különbözik a múlt országgyűlésen előterjesztett ja­vaslattól. Az egyik főbb különbség az, hogy a javaslat a választók összeírása s a választás körül fölmerülő minden vitás kérdés eldöntését a bírósá­gokra bízza, s további különbség, hogy igen rész­letes határozatokat tartalmaz a választások körül fölmerülhető visszaélések és vesztegetések megtorlá­sára. A javaslat előreláthatólag kedvező fogadta­tásban részesül.­­ A kereskedelmi törvény­javasl­­­at tárgyalására egybehívott enquête-bizottság ma délelőtt Zichy miniszter­elnöklete alatt ülést tar­tott Részt vettek a tanácskozásban Fabinyi Teo­­phil, Tóth, Janitsek, Ary K. államtitkár, Reitz mi­nisztertanácsos, Schnierer osztály tanácsos, Matle­­kovits, Herrich, Kilényi, Salmen báró, Kovátsy, Horn képviselő, Hoffmann Pál képviselő, Wahr­­mann Mór, Kochmeister, Strasser Alajos, Bróde, Apáthy, Ráth Károly, Korizm­os és Szvetenay. A tanácskozás előbb a fölött folyt, hogy ismételve felavassanak e véleményadásra ama kereskedel­mi testületek, melyek a szóban levő törvényjavas­lat felől mindez ideig nem nyilatkoztak. Mint tudva van, negyven ily testülettől kértek s csak hattól nyertek. Az enquéte tagjai átalában fölös­legesnek tárták újból felszólítani a hallgatókat, mi­után a határidő egyszer már meghosszabbíttatott kedvekért. Határozat hozatott ez alkalommal a bizottság ülés­napjai iránt is. E szerint hetenkint háromszor, és pedig délután 5-8-ig fog az en­­quete ülést tartani. Az ülések nyilvánossága vitára adott alkalmat. Hoffmann teljesen zárt üléseket kívánt, míg Brode az ülés jegyzőkönyveinek köz­zététele mellett nyilatkozott, — ezek ellenében Horn határozottan a nyílt üléseket sürgeté; végre kimondatott, hogy az ülések zártak lesznek, de a bizottság tagjainak jogukban áll a tanácskozások eredményét nyilvánosságra hozni. Végül egy szer­kesztő-bizottság kinevezése határoztatott el. E bi­zottság a törvényjavaslat szerkesztője dr. Apáthin kivül két tagból fog állani, kiket a kereskedelmi miniszter nevez ki. — Úgy halljuk, hogy Szlávy és Kerkapoly miniszter urak tegnap Gödöllőn király ő felségével ho­sszas értekezésben voltak a bankügy kérdése felett.­­ A kölcsönt illetőleg a „P. N.“ tegnapi híre kiegészítéséül megjegyzi, hogy a kölcsön ösz­­szege 75 millió, s a kölcsönt adó társaságnak fentartatik az optio további 75 millióra, mely köl­csönökkel a törvényileg elrendelt összes beruhá­zások fedezhetők. Nyilatkozat. A­miket az „Ellenőr“ terén 1872 deczembe­­rének 17-én elmondottam azon befolyásról, melyet a határőrvidéki erdőüzletre vonatkozó szerződés megkötésére gyakoroltam, mindazokat ma is fenn­tartom, még­pedig betű szerint, és kérem azokat, a­kik ellenkezőt tudnak bizonyítani, hogy a sík­ra k­i­l­é­p­j­e­n­e­k, sőt addig megyek, hogy azt mondom — méltóztassék nekem az illető szerződés­ben csak egy betűt is mutatni, mely arra lenne bármily agyafúrt consortium által ürügyül felhasznál­ható, hogy a szerződés alól kibújhasson, vagy a cincstárt bármi más után megkárosíthassa, feltéve, hogy a kincstár azon szerződést, a­mely az én be­folyásom mellett is keletkezett, szigorúan megtar­totta volna. Tagadom, hogy az erdőü­zleti szerződés histó­riája szédelgés lett volna és határozottan állí­tom, hogy azt teljesen betartani a consortiumnak legkomolyabb szándéka volt, s hogy azt veszteség nélkül sőt, az idők jobbra fordulta mellett, nyere­séggel tehető vala, ha a kincstár példátlan gondat­lansága, sőt könnyelműsége és hanyagsága e szer­ződés végrehajtását a consortiumra nézve lehe­tetlenné nem teszi. Ezen állításaimat itt, és most csak azért nem indokolom, mert e nyilatkozattal nem akarok túl­ságosan nagy tért elfoglalni, de azokat bebizonyí­tani, ha erre az „Ellenőr“-ben tért engednek, szí­vesen kész vagyok. Hivatkozom én is a nemzetre, és bátran kí­vánhatom én is, hogy ítélje meg most az ország: én vagyok és lehetek-e annak oka, ha a kormány oly hanyagságot, gondatlanságot és könnyelműsé­get követ el egy — alapjaiban jó és a kincstár érdekeit teljesen biztosító — szerződés kezelésében, a­mely mulasztás, a­míg egyrészt a szerződés okszerű teljesítésének folytatását lehetetlenné teszi, addig más­részt a törvényekben gyökeredző teljes jogot nyújt azon a consortiumnak, hogy az ezen, a kincstár által teljesíthetlenné tett szerződéstől elálljon? Ehhez még csak annyit, hogy a szerződés megkötése körüli működésem akkor, és a szerző­dés felbontására vonatkozó tevékenységem most, minden részrehajlatlan ember által csakis a­k­k­o­ri és mostani állásomból egyedül folyó kötelesség­­teljesítésnek tekinthető. Divald Adolf:­­■ Az őszi honvédségi előlépte­tésről alább közöljük a részleteket. Megerősítést nyer ez által azon néhány hét előtt közlött hírünk, hogy ezúttal nem lesz szerencsénk áthelyezésekhez a közös hadseregből. Ez valóban honvédségi előléptetés. ¿ Az osztrák nemzeti bank, mint a „P. Ll.“-nak sürgönyzik, elhatározta, hogy a kor­mány intézkedéseit támogatni fogja s e czélból egy bizottságot nevezett ki, mely a bankot a kormány által az országgyűlés megnyitása előtt egybehí­vandó enqnete-ben képviselje. A kormányzó e czél­ból a szükséges felhatalmazással láttatott el. A „Presse“ szerint a kormány részére a bank kilencz millió bankjegyet fog utalványozni hasonló meny­­nyiségű­ járadék­ czim letétele mellett. Államháztartásunk 1873 harmadik ne­gyedében. A hivatalos lap mai száma két táblázatos kimutatást közöl az államháztartás eredményéről. Az első kimutatás a magyar koronához tartozó állam­pénztáraknál 1873. évi julius 1-től szept. hó végéig pénztárilag előfordult tiszta állambevételeket tün­teti fel, összehasonlítva azokat az 1872. évi hason időszakban az 1873. évi Lés az 1873. év második negyedében előfordult államabevételekkel és az 1873. évi előirányzat negyedrészével. E kimutatásból kiemeljük a következő rova­tokat, melyek a tényleges eredményt 1873. évi

Next