Ellenőr, 1874. július (6. évfolyam, 178-208. szám)

1874-07-01 / 178. szám

Előfizetési árak: Egész éve. . . 20 írt. — kr. Évnegyedre . . 5 irt. — kr Félévre . . . 10 „­­ , Egy hónapra . 1­8­80 Eszyes szám ára 10 krajczár. szerkesztési iroda: Budepesten, nádor-utcza 6. ez. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el Hirdetések felvétele : Budapesten, nédor-utcza fl. •«, (LégrÁrti testvérek irod­ágában). Kiadó-hivatal: . . Előüzethuzni helyben és posta utján : nádor-utcza 6. sz. *. ®i / * I Bk / ^nap szétküldésére vonatkozó reclamációk Légrádi testvérek irodáidba (nador-nteza t1. sz.) intézendők. POLITIKAI NAPILAP,­­ 178. szám Budapest, szerda, julius 1. 1874. VI. évfolyam. A tisztelt közönséghez. Eddigi előfizetőink kényelmére ismét szétküldtük­­ a bélrn­etes posta­utalványokat, melyeket az „Ellenőr“ előfizetői bélyegmentesen használhatnak akár féléves, akár évnegyedes előfizetéseknél. A félévi előfizetések megtorlódása sok­munkát adván a posta- és kiadó­hivatalok­nak, kérjük a t. közönséget, méltóztassék megrendeléseit, s illetőleg azoknak megújí­tását minél korábban tenni meg, nehogy az előfizetési késedelem fennakadást okozzon a lap vételében. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Ecy évre................................20 forint - kr Félévre.........................................10 ” — N­gyedévre.................................5­0­0 kr. Egy hóra......................................1­80 kr. Az előfizetést — postai útón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK, Szécs, jan. 30. A Bécsben holnap megnyi­tandó nemzet­közi egészségügyi tanácskozás alkal­mából a „Wiener Abendpost“ egy czikket közöl, mely az e tárgyban tett lépések fölötti históriai visszapillantás után kiemeli, hogy nem a veszteg­­zárolás elleni harc­, hanem nemzetközi egyezség a czélszerű­tlen és forgalomzavaró zárolási rendszabá­lyok mellőzése iránt, forog szóban; az egyezség által hozzájárult kormányok a czélszerb­knek ta­pasztalt rendeletek életbeléptetésére és azok fenn­tartására kötelezve érezzék magukat, mi az illető rendeletek codificálása és néma konstantinápolyi hatá­rozatok módosítása által fogna leghamarább elévetni, a létesítendő, állandó nemzetközi közeg feladata leende a tanácskormány határozatai értelmében oda működni, hogy egyesült vezérlet mellett a járvány elleni harcont rendszeresítse, ilyen ered­mények azonban csupán valamennyi kormány egyesült közreműködése mellett érhetők el, miért is óhajtandó volna, hogy a méltányosság szelleme minden kicsinyes aggodal­mat a tanácskozmányok­­­tól kizárna. Bécs, jan. 30. A múlt évben kirendelt nem­zetközi bizottság a bécsi gabonatőzsdével egyetér­tésben az idei nemzetközi gabonavásár napjait augusztus 12. és 13-ára tűzte, ezzel egyidejűleg az alsóausztriai iparegy­et által gépek és molná­rok segédeszközeiből külön kiállítást rendez. Zágráb, jún. 30 A zágrábi hivatalos lap közzéteszi m a az újonnan kinevezett bírák névso­rát ; a kinevezettek közt szerepel Schmidt, a báni tábla tanácsosa, mint a főtörvényszék elnöke, és dr. Loital Napoleon országgyűlési képviselő mint fő­álamügyész. München, jan. 30. A képviselőházban a cultusminiszter költségvetésének igen élénk általá­nos tárgyalásához hozzászólt Kraetzer, ki a ka­mara föloszlatását kívánja ; továbbá Joerg, ki a miniszter 26-iki beszédére válaszol, végül maga a miniszter, ki az ultramontán szónokok vádjait erélyesen visszautasítja. Bayonne, junius 29. A kormánycsapatok csütörtök és pénteken győzelmesen előnyomultak, ha em egy szombaton tett kísérletnél, melynek czélja az Estellát környező magaslatok elfoglalása lett volna, rendetlenségben visszavezettek. Concha tábornagy eleste után általános futásnak eredtek. A tüzérség Echagnas divisiója visszavonulását fe­dezi. Valamennyi ágyú és társzekér visszavonatott; a konmánycsapatok vesztessége 4000 ember; a carlisták részérő­l veszteség is jelentékeny. jBertn, jun. 30. A „Nordd. Zeitung“ alap­talannak nyilvánítja ama hírt, mintha Schweinitz grff vonkodna bécsi követségi állomását ismét el­foglalni. K­ulai színkör. Szerdán jul. 1-én. Uj díszletekkel és jelmoaisckel, előszö­r ■ Száz szűz, vagy a zöld sziget. Nagy operette 3 felvonásban. Szövegét írták Club­vil­l, Chinot és Duni. Zenéjét szerző Lecoq, kezdete 7 órakor. Budapest, jan. 30. (1) Holnap kezdi a ház a választási törvényjavaslat tárgyalását. Sok szerencsét, s mentől kevesebb beszédet kivánunk hozzá. És hogy meglegyen mindkettő, az a képvise­lőktől függ mindennek előtt, s csak másod­sorban a kormány tapintatos magavise­letétől. Már maga azon körülmény, hogy a jobboldal bomladozó pártvegyülete és szét­szakadozó politikája mellett, melyet, egy so­­lidáris présbe csavart és idegen befolyás által hintált kormány csinál, lehetséges volt egy oly javaslathoz jutni, mely csak tűrhető és helyenként jó is annyira, az agyonbeszélési sors nem fenyegeti: elégséges érdem, hogy a­mennyire lehet, agyonhallgassák a köz­ponti bizottság által szövegezett paragrafusait. A tárgyalás gyors lefolyását nagyban elősegítheti az érzet, mely közös a jobb és baloldallal egyaránt, hogy az 1848-iki tör­vény, számos kirívó hiányainál fogva, tart­hatatlan és annak a félremagyarázások és f­elcsavarások ellen való biztosítása, érdeké-­­­ben áll édes mindnyájunknak. A választási szabadság biztosítása min-­­­den fajú és érdekű pártmanoeuverek, vissza­élések és erőszakoskodások ellen, a legfőbb indok, melynek e módosító törvény megho­zatalánál az egyes szónokokat és indítvány­tevőket vezetni kell. Viszonyaink között mindaz, mi nem szigorúan e körre szorítko­zik, hanem az elméleti nyargalások bőbeszé­dűsége által kíván tetszelegni, csak időt ra­bol, a­helyett, hogy siettetné a czélt. A választási szabadságot azonban biz­tosítanunk kell, most inkább, mint más­kor. Ha nem az alkotmányos élet azon sarkal­méért, hogy a közvélemény eszme- és elváramlatának többségi és kisebbségi irá­nyai hamisu­latlanul tüköröződjenek vissza a parlamentben, biztosítanunk kell azt óva­tosságból. De tessék e szót ijedésre ma­gyarázni, egy újabban a falra pingálni szo­kott reactiótól, melyet talán már alkalmat­lankodni is érezünk a testünkön. Nem ijesztés az, csak figyelmeztetés, mert hát az Ördög sem alszik mindig. Akár képzeltek, akár csak kimesterkéltek az újabb leplezé­sek és talányfejtegetések, egyre mégis jók, hogy a „mindent megkaptunk“ boldogító mámorából felrázzák az önfeledt politikusok jobboldali táborát és emlékeztetik őket, hogy nincs ám minden oly betörés- és tűz­­mentesen biztosítva, mint könnyelműségek hinni szeretné. Általában rá­jönnek az igazságra, hogy egy parlament és nép sem lehet eléggé scrupulózus és óvatos a köz­szabadság és alkotmányosság biztosításában, legkevésbbé pedig a parlament megalakításá­nak, vagyis az összes alkotmányosság alap­jogának a választói jognak minden hamis érdek, intriga és törvényes erőszak ellen való körfilsánczolásában. Lehetnek ott a leggyönyörűbb charták és legpedánsabb pontossággal kiesztergályozott törvények, hol egy ember, vagy egy párt meghamisíthatja a szavazatokat és a par­lamentből csinálhat Paprika Jancsi színházat vagy mi komédiánál is roszabb börzét és vásárcsarnokot. Ki a választó, s a ki az, e jogától meg ne fosztassék és e jogának élvezésében ne háborgattassék,­­ ezen fordul meg a dolog csinyja hingja. És ám legyen inkább többé­­kevésbbé magasabb a census, de biztos a meghatározás kit illet és kit nem a jog, mint alacsony a census, de könnyű a mód kijátszani határozatait és egyrészről egész uradalom cselédségét becsempészni értelme­zése által választói névjegyzékbe, míg más részről kiszorítani ugyancsak félrecsavarásá­­val a legjogosultabb polgárokat. Sok függ attól nagyon, miként képes a fennlévő hatalom a törvényt hozzáférhetővé tenni, saját szolga hadának. Könnyen-e vagy ne­­hezen ? S a­kik ma a hatalom polczán áll­nak, vagy melegénél, a pártviszonynál fogva sütkéreznek, ép a bécsi baljóslatú előjelek, de még más körülmények, se az egészsé­ges parlamentarizmus iránti tekintetekből, ne feledjék azt a mindennapi és túlságosan elcsépelt közmondást: hódié mihi, eras tibi. Mert minden, mi emberi, múlandó és válto­zik időnként és egymásután, viselje bár egy nemzet bizalmának és tetteinek bélyegét homlokán; valamennyiök között legmulan­­dóbbak a parlamentáris kormányok. De e múlandóságot kiterjeszteni magára a nem­zetre ak­kép, hogy ugyanazzal a kor­mányi­­val éljen és haljon, nemcsak köny­­nyelműség, de bűn. Mentőt tökéletesebbé sikerül tenniük a törvény­intézkedésen, a kijátszások ellen, mentői jobban biztosítva a választói jog és lelkiismeret minden pressió és főkép a ha­talom befolyása ellen, annál nyugodtabban nézhet a nemzet szeme közé bármiféle olyan kísérleteknek, melyeknek czélja a vá­lasztásokban nyilvánuló közvélemény meg­­hamisításával és egy szolgaparlament te­remtésével az ország önállóságának és in­tézményeinek lerombolása volna. Ugyan ho­va lennénk egész alkotmányosságunkkal, ha a szélsőjobboldali ideák keresztülhajkurázására alakíttatnék egy kabinet, mely az ország k­é­­születlenségéből és illetőleg a mostani törvény vagy egy újabb rész­törvény h­a­j­­lítha­tó­ságáb­ól merítené az erőt oly képviselőházi többség teremtésére, mely végső esetben kész volna aláírni Magyarország halálos ítéletét is. A törvényjavaslat két pontján segíteni kell okvetlenül, mert a három lakosztály s az a bizonyos (francziából magyarra majmolt) gyűlölet §-jai ezereket fosztanának meg a szavaz­at­­jogtól s ezerekben keltenének gyűlölséget. Gondolja azt, meg a kormány s ne legyen makacs az igaztalan és idétlen követelések fenntartásában vagy elfogadásában. A balodali kör ma délutáni értekezle­tén a választási törvényjavaslat egyes §-aihoz a következő határozatokat hozta: A 2. §-nál a többség, a teljesebb igazság és egyenlőség szempontjából most is ragaszkodik azon nézetéhez, hogy régi jogon bevezessék mind, a ki igazolhatja, hogy 1848 tól 1872-ig jogosítva lett volna a választási jogot ezen alapon igénybe venni.­­ Ezt azonban pártkérdéssé nem teszi. A 3 §. a) pontjában 3 lakrész helyett 2 teendő, a c) alatt pedig egy uj pontb­an megadatni kívánja a jogot a párt­­.«oknak is, kik házuk és földbir­tokük után együttvéve fizetik a b) pontban megkívánt adót. A 12 § 1. pontjából az 1848: XVIII. tör­­vényczikkből idézett §-ok közül a 11. és 12 iket — továbbá a §. 2-ik pontját egészen — kiha­gyatni kívánja. A 14. § ban a közbirtokossági közösségek mellett az osztatlan rokonokról is kíván gondos­kodni. A 24. §. 2. pontjából kihagyatni kívánja a következő tételt: „kivéve a rendkívüli eseteket, midőn az elnöknek jogában áll a központi választ­mányt időhaladék nélkül összehívni.“ A 30. §-ba közbeszúrandó, hogy legalább egy küldöttség választandó minden kerületben. A 33 §, mindenkinek megengedvén a név­jegyzék megtekintését és lemásolását — nehogy a kettő egymást akadályoztassa : a megtekintést a délelőtti, a másolást a délutáni órákra kívánja ha­tároztatni. , Az 56. §-ban 24 nap helyett 30 teendő. Az 57. §-ban különbség teendő az időközi és a meghiúsult választások közt, — akként, hogy a közp. választmány időközi választások végett vá­rosokban 3­0 megyékben 8 nap alatt, meghiú­sult választásoknál pedig azonnal üljön össze. A 62. §-ban 3 nap helyett 8 teendő. A 74 ikből a „közigazgatási tisztviselő“ ki­hagyandó. A 75-ik utolsó pontjában nem csak az egyes választók, de az egész községek is megemlítendők. A 77. § ban a küldöttség tagjai is felhatalmazandók, hogy az elnök által kérdést in­­téztethessenek a szavazóhoz. A 81. §-ban kimondandó, hogy a választás folyama alatt a jelölt már csak pártjának , a bizalmi férfiak által nyilvánítandó beleegyezésével léphessen vissza. A 82-iknél ragaszkodik azon nézetéhez, hogy ha az első szavazásnál átalános többséget senki se nyert, az új szavazás azonnal, vagy másnap eszközöltessék.­­ Ha azonban ezt a többség el­ejtené, akkor e §. utolsó pontjának is el kell esnie. A 87. § ban az egyhangú választások is meg­­említendők az f) pontban. A 88-b ban kimondatni kívánja, hogy a meg­bízó levél a megválasztott képviselőnek 24 óra a 1 a 11 átadandó vagy elküldendő. — Továbbá, hogy a minisztérium a törvényhatóságoknak jegy­zőkönyvi mintákat is küldjön. A 103. §-ban a fegyver és bot mellett, „egyéb bántalomra szolgáló eszköz“ is megemlítendő. A 104 §. második pontjában a „nyilvános“ mellett kiteendő, hogy „szabad ég alatt tar­tott.“ Ezen pont végén pedig a következő tétel: „ezeken magát az elöljáróság megbízott által kép­viseltetheti“ kihagyandó. A külön­vélemények felett hozott határozato­kat tegnap délutáni lapunk tartalmazza. Az értekezlet végén Szontagh Pál egy inter­­pellációt jelentett be, a­melyet a párt helyesel. Végül megjegyezzük, hogy Popovics Desse­­anu János legújabban megválasztott képviselő pár­tunkhoz csatlakozott és a mai értekezésben már tevé­keny részt is vett.­­ A pénzügyi bizottság, a mai ülés­ben azon elhatározásban állapodott meg, — a pénzügyér ellenében, — hogy az orsova­­temesvári csatlakozás engedélyéhez feltételül kell kötni a differentiális tariff­k olyatén módosítását az osztrák államvasut egész vonalán — Orsová­­tól Bodenbachig — hogy Magyarország föld­ipara ne jusson tönkre az idegen termékek szál­lításánál alkalmazandó előnyök által. Igen meg­döbbentő, hogy Grbyczy pénzügyőr úr ezen ép oly jogos, mint a hazafias követelést olyan makacs­sággal ellenezte, hogy mindenkit meglepett. A pénz­ügyi bizottságot azonban annál nagyobb elismerés illeti, hogy az ország életérdekének szemmeltartá­­sában nem hátrált meg a miniszteri ellenzés előtt.­­ Egy másik és nem kevésbbé fontos változtatást is tett, azt t. i. hogy a csatlakozást mindkét vonalnak egy időben kell megnyittatni. (2) A főrendiház ma versenyezett az állam magyar jellegének biztosításában a képvise­­lőházzal; sőt gr. Kiglevich Béla hazafias beszéd­jének közvetlensége alatt, melyet országgyűlési ro­vatunk egész terjedelmében hoz, felülmúlta az. Oda módosította ugyanis a közjegyzőségi törvény nyelvezeti szakaszát, hogy minden okmány magya­rul állítandó ki, a fél kívánságára azonban kiad­hatják más a hazában dívó nyelven is, de csak mint másolatot, melynek tertrészetesen jogi kéte­lyek esetén a magyar szolgál eredeti forrása gya­nánt. Pártolta e módositványt érdekesen néhány főispán is, mely aztán Pauler ellenzése daczára, ki nagyon ügyetlenül védte álláspontját, ha­tározottá vált. A főrendiház ez elhatározásá­hoz bármely oldalról férhet szó, csak arról az oldalról nem, melyre a főrendiház mostani alakjá­ban kiválólag hivatva van, hogy az állam ősi osz­tatlan magyar jellegét védje és fentartsa Ezen a téren, mely az államegység lazuló kapcsolatainak tömörítését, úgy ama másikon, melyen a közerköl­­csök javulását czélozza, versenye mindig számolhat a nemzet és közvélemény méltánylására.­­ A nd­r­ás­s­y g­r­ó­f mint a „Kari. Zig“­­nak írják, odautasította a követségeket, hogy előfor­duló alkalomkor jelentsék ki, hogy a hadügyminisz­­terségben történt változást egyedül a katonai szer­vezet körül fölmerült teendők tették szükségessé, s hogy az távolról sem jelenti a politikában történt változást, mely most is csak úgy, mint azelőtt, nem ismer más törekvést, mint hogy a monarchia szövetsé­geseivel való egyetértésben a világbéke fentartassék. — A vasúti bizottság mai ülésében tárgyalás alá vette a soprony pozsony lundenburgi vasút engedélyokmánya némely ok­ainak módosí­tásáról szóló törvényjavaslatot. A­­javaslat első­r­ban elfogadtatott, hogy a nevezett vasút ezentúl a „vágvölgyi vasút“ nevet viselendi. A törvényjavas­lat többi része is változatlanul elfogadtatott. Tár­gyalás alá vétetett ezután a győr soprony-ebenfurti vasút engedélyokmánya némely §§ annak módosítá­sáról szóló törvényjavaslat, melyet a bizottság szintén elfogadott az 1. §. b) pontja kivételével, mely szerint engedélyes följogosíttatnék, hogy tár­sulat alakítása esetén az alaptőke 2/s része erejéig elsőbbségi kötvényeket bocsásson ki. Proeszky föl­vetetni óhajtaná azt is, hogy az elsőbbségi kötvé­nyek kibocsátása csak a részvényesek közgyűlésé­nek hozzájárulásával történhessék. A közlekedési miniszte e kérdés eldöntését függőben kéri ha­gyatni, míg ez iránt az engedélyessel érintkezik. A bizottság ennek folytán a kérdéses pont eldön­tését függőben hagyta.­­ Szerb congressusi dolgok. Az újvidéki „Szrbszky Narod“ szerint az eddigi szerb congressusi választások után a szerb „con­­servatio-liberalis“ párt, (melyet a „Szrb. Nar.“ képvisel) tíz világi és tizenöt egyházi követre szá­míthat, kik az újvidéki „részeg szent“ (Miletics­­ni­k) pártját soha nem fogják szaporítani. A felső­­károlyvárosi és bácsmegyei választások csak ezu­tán következnek. Czikkiró erősen hiszi, hogy a szerb congressusan pártja jelentékeny kisebbség által (25- 40 szavazattal) lesz képviselve, mely­nek élén Zsivkovics Jánost szeretné látni. Ugyancsak a „Szrb. Nar.“ szerint Hue­­ber kir. biztos a szükséges utasításokat már meg­kapta. Az utasítások mindenben megegyeznek a kir. biztosoknak adott eddigi utasításokkal, csak annyiban különböznek mégis az eddigiektől, hogy a kir. biztos ezúttal a szavazásnak befejeztével nem fog jelöltet ajánlani, a kire nézve a követek egyetérten­ének, hanem a választás egész ered­ményét egyszerűen a legfelsőbb helyre felterjeszti, hol király ő felsége a jelöltek közül, a kire sza­vazás történt, az érsek-patriarchát kinevezi. A ki­nevezés tehát bekövetkezik, ha az ismeretes párt makacsul Sztojkovics Áron püspökre szavaz is, ám ha a szavazatok Grujics Nikánor püspök sze­mélyében egyesülnek, akkor a kinevezésnek nem lesz helye, mert magától értetődik, hogy a királyi kegy ez alkalommal is azon főpap felé hajlik, ki Sztojkovics Arzén püspöknek bukásával a szerb patriarchátus administratori székére emeltetett. Legújabb hirkép a következőt közli még a „Szrbszki Národ. A szerb püspöknek Sztojkovics Arzén püspök iránti hangulat hírére ugy­ancsak Sztojkovics folyó hó 8/2- án kérelmet, illetőleg írásbeli le­mondást terjesztett be illetékes helyen, mely­ben aziránt,­esd, hogy Hueber Z­sgmond udvari tanácsos és kir. biztos értesittessék, miszerint az ő jelölül való fellépte esetében az érsek-patriar­­cha választásból magát kizárja. Karlovi ezen congressusi tagnak megvá­lasztatott Sztankovics Szilárd szavazattöbb­séggel. Ellenjelöltje Risztics István karloviczi pol­gármester volt. Mindkettő a „conservativ-szabadelvű­“ párthoz tartozik. A zágrábi „Nor. Nov.“ szerint Sztankovics Koszta „clericalis“ választása ellen az ellenfél választói óvást jelentett be. Az újvidéki „Zasztava“ Budapestről a következő távirati közleményt hozza: A június 26-diki országgyűlési ülés a horvát autonómián csorbát ejtett az incompatibilitási tör­vény által. Tombor tiltakozó óvást jelentett be. — Hiteles for­rá­s után beszélik, hogy az uralkodó, a congressusi választá­sok eredményét előre látván, Bittó­nak azt mondotta, hogy Sz,­toj­k­ovi­cs­nak eventuális megválasztását meg­erősíti. ____ Biztosítás a politikai életben. A kormány a polgári házasság napirendre tűzött kérdésének tárgyalását elhalasztotta a nyár meleg napjairól , az ősz ködös, borongós idejére, egyfelől azért, mert nem volt fizikai ideje sem arra, hogy beható megfontolás alá vehesse fontos pontjait; másfelől, mert helytelen eljárásnak tar­taná, hogy a bizottság rádiktáljon a kormányra ily fontos kérdésben megállapodásokat. Kijelenthető okai ezek valónak. Kell azonban ezeken kívül valami más oknak is lappangani a mi­niszteri tárcza titkos rejtekében, mit nem lehet be­mutatni a nemzeti közvélemény előtt. Csak a vak nem látja, s az elfogultság nem tudja, hogy a kormányt kiállító többség numerusai a reverenda hátul lógó zsebéből huzattak ki. — A vagyonnal elég bőven rendelkező magyar főpapság kezéből s­ok szép pénzt csalt ki a választások ér­deke. — Pénzforgalmi szempontból mi kifogásunk sem lehet az ellen, hogy a papság megnyitja szűk­­szájú zsebeit, s ügyes kortesek kezeinek egy kis gyenge belemarkolást engedett más czélra is csak úgy elmenő kincseibe; s mert szabad volt eddig az eladásra készeknek mutatkozott emberi állato­kat fontosságuk súlyának értéke szerint megvenni — nem is mondhatjuk törvénytelennek a glaftelés e­lemét. — Az erkölcs és illem szempontjából le­hetne csak ez ellen szólnunk, de ezek kezdenek leszorulni politikai életünk deszkáiról. A természet törvénye az adás­ és verés. —­­A föld ad eledelt számunkra, de vár is viszont tőlünk táplálkozására szükségelt anyagokat. A „do­nt des“ szabálya az emberek közt is érvényes. A kormány ad lehető és feltűnés nélkül nyújtható engedményeket a darusnak, mert kapott, vagy hogy kapjon tőle éljenző számokat. A kölcsönös biztosítás jótékonysága, hogy senki ne károsodjék nagyon.­­ A biztosítás jóté­kony intézménye a természet országából átment az életbe, s alkalmazást lelt a politikai körökben is, hol zöldreményű tavasz csak úgy van, mint a természetben, hol forró napok fortó légkörében összegyűlt felhők szintúgy előtódulhatnak váratla­nul, mint a természet derült egén. Előrelátó gazdi, a biztosítást nem is mulasztja el, ha megérzi is a biztosítási díjnak magátóli el­vonulását, de elvonja azt, s a jövőt nem koc­káz­­tatja. A kormány is sietett biztosítani széfen in­dult vetéseit, s a legrégebben fennálló l­eghíre­sebb ezégű társaságnál bevallotta azoknak érté­két. . . A díjra nézve hamar megtörtént az egyez­ség­, s a biztosítási árnak részletes apránkén­t le­fizetése is el lett fogadva. Úgy hisz­zük, nem csalódunk, midőn ezen biztosítási díj egy részletének lefizetését látjuk a polgári házasság kérdésének a napirendről leké­­­­résével. Azt azonban nem tudjuk : várjon a fizetése­ket előre szokna ama társaságnál fizetni nagyre­ményű vetéseiért a kormány, vagy utólagosan ro­­vogatja le? Szemlélődésünk eredménye röviden ez: a többségnek s az abból kifolyó kormánynak két­ségkívül igen nagy szolgálatot tett a magyar fő­papság készsége és buzgalma. — A kormánytól pedig egy szép jellemvonást, — a hálaérzet tet­tekben nyilatkozó szép vonását­­ nem lehet meg­tagadni, sőt igazán el lehet mondani, hogy azok iránt — kik neki szolgálatot tettek — a hála meglepő nyilatkozatait mutatta ki — nem üres szavakban, de tettekben és valóságban. A h­­a ezen meglepő nyilatkozatainak egyike —szerintünk — ezen aktus, mely a képviselőház napirendjéről lehúzott egy kérdést, mit a nemzeti közért.ttlet s kö/óhaj által sarkalt majoritás kebléből alakult bizottság maga tolt oda fel. Hogy ezen leszorított kérdés mikor fog is­mét fel­éphetni fontosságának méltó helyére, azt előre tudni nem lehet. — Mi legalább nem hisz­­szük annak az őszi ködös napokban lehető fellé­pését, bár mint igérge­­ is azt, a meggondolt ra időt kapott kormány jó akarata, nem hiszszü­k pe­dig azon egyezel­ű oknál fogva, mert azon időig nem lesz leróva még minden részlet a biztosítási árból az illetők által az asszentatiót elfogadott, hálára méltó társulatnál; — és ha mégis feltet­­t­­ték e kérdés a deszkákra — a nemzeti közé­pü­let nyilvánulása folytán e­rre is tudjuk, hogy a meg­oldás tragicumát ügyesen adó szereplőket kevés taps kiséri a lebocsátott függöny mögé. Azokat pedig, kik gúnyos mosolylyal fogad­ják e sorokat, szívesen kérjük a mosolynak visz­­szatartására most, hogy az őszi tárgyalások nagy napjainak elmúlása után vagy igazat adjanak a ,,kezdő politikusinak, vagy nagyot kac­aghassa­­nak fezsülése felett. D­ömény József: A keleti vasút közgyűlése. A délután 2 órakor megszakított közgyűlés délután 5 órakor folytattatott, s tartott késő estig, midőn véget ért. A közgyűlésről rendszeres képet adni igen n°héz mert az, kivált délután, igen zavarosan folyt le. Szorítkozunk így csupán az eredmények con­­statálására. A napirend első három pontja (üzleti jelen­tés, mérleg, számvizsgálati jelentés stb) felett a határozathozatal elm­o­tatott. Hosszú vitát keltett a 4-dik pont, mely ekkép szólt: „Határozat hozatal­a felett, vajjon az 1873. junius 28-án tartott 2-ik rendkívüli közgyűlés ál­tal az igazgatótanácsnak a végleges rendezésre vo­natkozólag adott meghatalmazás a jövőre nézve megszüntetendő-e?“ . Sokan e kérdésre egyszerű „nem“ mel kí­vántak felelni, de utóljára dr. Wald­stein Pál következő közvetítő indítványa fogadtatott el: „Az igazgatótanácsnak felhatalmazás adatik, fentartva egy közgyűlés későbbi ranficacióját, a kormánynyal a végleges rendezés iránt tárgyalásba bocsátkozni és minden ezzel ellentmondásban álló bármily felhatalmazások érvényen kívül helyez­tetnek.“ Az indítvány elfogadására beadatott 1519 „igen“ szavazat, ellene 1202 „nem,“ s így az 317 szótöbbséggel fogadtatott el. Következett ezután a szavazás a betöltendő igazgatótanácsi helyekre, minek eredményét közöl­ni fogjuk. Ezúttal nem hallgathatjuk el rászólásunkat némely oly nyilatkozat felett, melyet az Ausztriát­ól ide csődzett részvényesek szóvivői egyenesen az ország ellen intéztek, s ez megerősít bennünket azon korábbi meggyőződésünkben, hogy az egész agitatió nem csupán az anyagi károsodás érzetén alapszik, hanem hogy itt egyéb rugók is já­zzanak. Nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy ily után czélt érnek. VIDÉK: Iléva város polgárai a következő feliratot intézték a belü­gy­miniszterhez . Barsmegyébe kebelezett Léva városa polgá­rainak egy része az 1871. XVIII. t. sz. életbe lép­tetése után oda nyilatkoztak, miszerint városuk a rendezett tanácscsal biró városok sorába helyeztes­sék, és az ez értelemben a magas kormányhoz fel­terjesztett folyamodásuk a m. kir. belügyi minisz­térium által helybenhagyatott és íregerösittetett. Ezen fontos lépésükre az alább írott városi polgárokat nem hiúsági viszketeg vezérelte, hanem ezen tettjük érett megfontolás és a legtisztább ha­­zafiság kifolyása volt. — Léva városa hazafias polgárai igen is felismerték azon fontos körül­ményt,, hogy városuk mint a magyarságnak a tót vidék határán fekvő Ultima-Thale-ja hi­vatva van nemcsak arra, hogy a szép és termé­keny Garam völgyének fővárosa legyen, és ezen vidék tetemes kereskedelmét kebelében összponto­sítsa, hanem főleg arra, hogy mint a magyar elem és így hazánkban a műveltség terjesztésének ere­de, ezen magasztos hivatásának úgy a műve­ődés, de még inkább a magyarság terjesztése, esetleg ennek megvédése tekintetéből kellően megfelel­hessen. Ez volt azon czél, melyet Léva vámosa pol­gárai szemük előtt tartva, áldozatkészen elhatároz­ták, miszerint a rendezett tanácscsal járó nagy terheket magukra vállalják, így nemcsak hazafiul

Next