Ellenőr, 1874. december (6. évfolyam, 330-358. szám)
1874-12-01 / 330. szám
Előfizetési árak: Égész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre. . 5frt. — kr Félévre ... 10 , — , | Egy hónapra , 1 , 10 . Egyes szánt ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. i. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok vbrakiudósóra nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el 330. szám. Budapest, kedd, deczember 1.1874. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések fakorate, Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrády testvérek Irodájában). Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6 sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamációk tégrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. VI. évfolyam: KsmKmaaammzzmmiMmmamMmBr' Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre....................................20 forint — kr. Félévre.........................................10 » ^ Negyedévre ...... 50 kr. Egy hóra......................................1 » 80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Eltettőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr" részéröl nem adatik. TÁVIRATOK. Bécs, nov. 30. (Birodalmi tanács ülése.) Lasser belügyér válaszol a Bärenfeind és társai álal a vidéken uralkodó biztonsághiány tárgyában hozzá intézett interpellátióra. — Widauer képviselő indokolja javaslatát az 1868. május 2-án szentesített iskola felügyelőségi törvény módosítására vonatkozólag. Indítványa a kerületi és községi iskolatanács elöljáróságának szervezésére irányul, az említett birodalmi törvény csak az országos iskolatanácsot szabályozván. Országos, kerületi és községi főnökök képezzék a háromféle iskolatanács legfőbb elöljáróságát, és minthogy az országos főnököt a császár nevezi ki, a kerületi főnököt a miniszter nevezhesse Szóló kikel ezután a cleriális pártnak a tiroli országgyűlésen és az országos bizottságban tett alkotmányellenes nyilatkozataira. Indítványozza, hogy javaslata egy 9 tagú bizottsághoz utasíttassék. Hat nap múlva — úgymond — épen 100 éve lesz, hogy Mária Terézia Ausztriában a népiskolát létesítette; a nagy császárnő emléke nem tisztelhető jobban, mint ha az iskolaügy haladása előmozdíttatik. — Dr. Russ megjegyzi, hogy mióta az ausztriai parlament ülésez, nem terjesztetett elébe oly fontos iskolaügyi javaslat, mint a fent indokolt; kívánja, hogy az egy 15 tagú bizottsághoz utasíttassék. Dr. Graf (clericális titoli) fölöslegesnek mondja ily javaslatot bizottsághoz utasítani, mivel az iskolai felügyelőségre vonatkozó törvényhozás a tartományi gyűléseket illeti. A javaslat célja az alkotmány megsértésével a tartományi gyűlések csekély jogkörét is elvonni. A tiroli országgyűlés oppozitiója a kormány iskolaügyi előterjesztéseivel szemben e tartomány különös viszonyaiból ered. Az előterjesztett javaslat mit sem használna, sőt inkább a nép vallási és jogi érzületét sértené. Az oktatásügy emeléséhez nem fog a keresztyén nép közreműködésével járulni, hacsak a keresztyén népiskola meg nem hagyatik neki. A népiskolakérdés megoldása kizárólag a tartományi gyűléseket illeti. Utasíttassék a javaslat vissza, — úgymond — mert alkotmányellenes és elfogadásából a tiroli nép azon meggyőződést merítheti, hogy e házban vágyai semmibe sem vétetnek; az elfogadás által világosan jelölik meg azat, melyen ezentúl haladnunk kell. Dr. Hoffer óvást tesz az ellen, hogy a beterjesztett javaslat alkotmánysértésnek mondassék. Dordi képviselő (déltiroli) pártolja a javaslatot. mildáner indítványozó válaszol Graf kikeléseire és egy 15 tagú bizottságot indítványoz. Stremayr oktatásügyér a kormány nevében odanyilatkozik, hogy a javaslat semmi esetre sem tartalmaz illetékességi túlhágást és szintén a mellett szavaz, hogy az egy 15 tagú bizottsághoz ulájuttassék. — Szavazásra kerülvén, Wildauer indítványa nagy többséggel elfogadtatik. Ezután tárgyalja a ház a részvénytörvény egyes szakaszaira vonatkozólag a bizottság által tett indítványokat, és elfogadtatik Herbst azon nézete, hogy e törvény, hacsak rendeleti intézkedések másként nem intézkednek, már fennálló társaságokra nézve is érvénynyel bírjon. A törvény ezek után második olvasásban is elfogadtatik. Közelebbi ülés szerdán. Bécs, nov. 30. A kézműipar szakmában Jultimo itt minden zavar nélkül folyt le. London, nov. 30. A Westminsteri egyházkerület valamennyi kath. templomában, tegnap Manning érsek pásztorlevele olvastatott fel, melyben kinyilatkoztatja, hogy minden katholikus, ki a pápa csalhatatlanságát tagadja, ipso facto kiválik a kath. egyház közösségéből, s hogy sacriigiuraot követ el az, ki eme hitetlenségének eltitkolása mellett a szentségek gyakorlásához járni. Legközelebb egy röpirat fog megjelenni Manningtől, a vatikáni decretumok és azoknak befolyásáról az alattvalók hűségére. Hivatalos tudósás szerint, még nem hozatott végérvényes határozat az éjszaki sark-expeditió parancsnokságát illetőleg. London, nov. 30. Az angol bank 6°/0-ra emelte a leszámítolási kamatlábat. London, nov. 30. A „Times“ egy konstantinápolyi távirata jelenti, hogy : Habár a porta a Dunafejedelemségek fennhatóságáról nem mond le, mind annak daczára ezen kérdés a romániai egyezségek alkalmából, Anglia jó szolgálatai következtében, az érdekelt felek részéről megnyugtató meoldást nyert. Pária, nov. 30. A szélsőbaloldal tegnap tartott gyűlésében egyhangúlag fogadtatott el azon nézet, hogy a seregkeretekre vonatkozó törvényjavaslat haladéktalanul tárgyalás alá vetessék , a politikai kérdések fölötti viták január elseje utánig elhalasztasoanak. Remélhető, hogy a balolda többi árnyalatainak gyűlései szintén hasonló határozatot fognak hozni, miután a jobboldal árnyalatok ugyanezen nézeten vannak; úgy látszik, hogy az ülésszak csendesen fog megnyitni. München, nov. 30. Dr. Sigl, az esküdtek mellőzésével in contumaciam ítéltetett el a törvényszék által, Bismarck ellen elkövetett ama rágalmazási sértés miatt, azt állítván, mintha a kissingeni merénylet csupán csak komédia lett volna, tiz havi börtönbüntetésre. Berlin, nov. 30. A „Nordd. Ztg.“ egy communiquet közöl, mely a porosz évkönyvek odavonatkozó szövegét, mintha 1866-ban Berlinnél ajánlatok tétettek volna a szász udvarnak, bizonyos kárpótlási összeg fejében Szászországról emondani, megczifolja. Bács, nov. 30. (Hivat. zárlat.) Magy. földteherm. kötvény 78.10. Salg.-Tarján 81—. Magyar hitel. 229.*/. Magyar záloglevél 86.80. Erdélyi —.—. Magyar keleti vasút 54.*/4. Magyar sorsjegy 81.*/4. Tiszai vasút 191 50 Magyar vasúti kölcsön 97.80. Angol-magyar 29.50. Franco-magyar 75.50. Alföld 137.50. Magy. északkeleti vasút 113.—. Keletvasúti elsőbbségi kötvény 68.75. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhiteintézet 7375. Török —.Municipális 30.75. Frankfurt, nov. 30. (Zárlat.) Váltóárfolyam 107.36 1860-ik 107.50 metalique —. Uj ezüst kölcsön —.— Nemzeti kölcsön —.—. Régi metalliques —.—. Uj adómentes kölcsön —. Amerikai 1882-re —. Osztrák hitelrészvény 243.50. Osztrák államvasut 319.—. 1860-ik 172.50. 1860-diki 10750. Ferencz Józsefvasút —.—. Lombardok 143.50 Galicziai 255.25. Papirjáradék 6425. Egünt jegyek . Német osztrák bank —. Győri — Gömör —.—. Budapesti féiilapok. Kedd, decz. 1-én. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 167. szám. Faust. Opera 5 felv. Zenéjét szerzette Gounod K. Személyek: Faust, tudor — — — Pauli Mephistopheles — — — Kőszeghy Margaréta — — — — Nagyné Benza Ida Valentin bátyja — — — Malecky Wagner, ) , — — — Ormay Siebel ) tanulók — — Humann Al. Mártha — — — — Kvassainé Kezdete 7 órakor. ISTVÁNT ÉRI SZÍNHÁZ. Angolosan. Vígjáték 2 felvonásban. Ezt követi: Elkényeztetett férj. Tréfa 1 felv. Felelet a „Pester Lloyd“ kérdésére. „Legyen nekünk megengedve csak azon kérdés, hogy „a hétéves gazdálkodás gyümölcsére“ való utalás, melytől az „Ellenőr“ a választások által nagy csodákat vár, valóban programmot foglal-e már magában ?“ Ez azon kérdés, melyet a »Pester Lloyd“ tegnapelőtt intézett hozzánk. Erre részünkről elégséges felelet egész szárazon azt mondani, hogy: igenis, a jobboldali hétéves gazdálkodás gyümölcsére való utalás valóban programmot foglal már magában, mert azon utalásban kifejezve van a józan és lelkiismeretes gazdálkodás helyreállításának nélkülözhetetlen és első föltétele: az eddigi romlásos sáfárság esztelen és lelketlen embereinek elcsapatása. Nem nagy csodákat várunk mi azon utalás folytán a választásoktól, hanem várjuk egyszerűen csak azt, hogy a „Pester Lloyd“ pártjának ajtót mutasson a pusztulásra ébredett nemzet igazságos felháborodása. S az lenne valóban a nagy csoda, ha az eddigi keserves tapasztalatok után is azon párt maradna törvényhozó s így a kormányzó hatalomban, amely hét év óta kezelte ezt Magyarország állami és társadalmi összes érdekeinek kiszámíthatatlan kárára. Ha ilyen csoda történhetnék, akkor a népséget, mely annak mivelésére képes volna, nem a szavazatjog illetné, hanem a tébolyda. Addig azonban míg az átalános elégedetlenség végeredménye gyanánt a polgári józaneszűség megbomlottságának miraculumát magunk előtt nem látjuk: bocsásson meg a „Pester Lloyd“, de ki kell mondanunk, hogy ötletét, miszerint a jobboldali hétéves gazdálkodás gyümölcsére való utalás „kétségbeesetten keveset jelent“ mint pártprogramul, a javulhatlanság olyan vakmerő nyilatkozatának tartjuk, mely a szemérmetlenséggel határos. Hát csakugyan annyira megromlott önökben a politikai lelkűlét, hogy már érzékük sincs azon baj és veszedelem iránt, melybe a hazáit döntötték, és „kétségbeesetten keveset jelent“ önök előtt kormányzási bűneik egész sötét halmaza, ha az ellenzék csak arra hívná föl az átalános választások bíróságának ítéletét? Hát mi jogon tudakozódhatik a „Pester Lloyd“ pártja bármiféle programm után is azok részéről, kik nem voltak czimborái az uralkodó politika kárhozatos rendszerének és mestereinek fenntartásában? Ők! és programmot követelni! Még megérjük, hogy a piócra magyarázatot fog követelni az embertől, miért akarja őt lesózni lábáról, melyen plena cruoris csüng. Ugyan miként vezették önök nemzetünket a bukás szélére: programmjuk értelmében vagy minden programja nélkül? Ez iránt tessék adni kielégítő felvilágosítást, s nem formálni idétlen követeléseket azok irányában, akiknek politikai hitvallásuk tudva van, az állam kormányzatában pedig nem volt részük. „A hétéves gazdálkodásra“ épen úgy utalhat a szélsőbal is, mint átalában minden fractio, mely, úgy mint a balközép, azt képzeli, hogy az ország mai állapotában semmi bűne nincs.“ A „Pester Lloyd“ ezen megjegyzése alapos, de hát mi következik belőle ? Tán erősebb jogezim a jobboldali gazdálkodás folytatására ? Vagy tán annál gyengébbnek tartja a vádat, mentői több részről emelkedik az ellene? Még kisül, hogy országos elitéltetésétől várja kormányzási monopóliumának valódi biztosítékát, s hogy mentői inkább nem kell senkinek, annál inkább fog ragaszkodni a hatalom megtartásához, persze csupa hazafias önáldozatból. D is ragy, midőn még az ellenzéki oldalon ült, egy kormánypárti ember által kérdőre vonatott egyszer, hogy minő programmja lenne a kormányon. A conservatív párt vezére a hozzá intézett kérdésre nagyon röviden így felelt: „Azt majd meglátják önök, ha kormányon leszünk; a conservatív párt irányelvei ép oly ismeretesek, mint a liberális párt irányelvei; de hogy ezek szellemében mely kérdéseket hozhat megoldás alá akár melyik párt, aziránt csak a kormányon létei alatt tájékozhatja és határozhatja el magát. Most önök vannak a kormányon; a programmot tehát önöknek kell előadni a trónbeszédben és törvényjavaslataikban ; nekünk ez idő szerint az a kötelességünk, hogy ellenőrizzük önöket a hatalom kezelésében; és így a t gentlemannek egyelőre csak annyit mondhatok, hogy ha megnyerjük az ő felsége és az ország bizalmát, igyekezni fogunk üdvösebben kormányozni, mint az most történik. “ Az angol pártvezér válaszának értelmében felelhetne Tisza Kálmán is, ha olyan forma kérdést intézne hozzá valaki a jobboldalról, mint amilyen a „Pester Lloyd“ ötletében foglaltatik. De sem Tisza Kálmán, sem senki a balközépen nem szorítkozott soha s nem szorítkozik ma sem az olyan átalános feleletre. S ha a „Pester Lloyd“ ismerni akarja pártunk és pártvezérünk programmját, megtalálhatja azt 1867-ben, részletezve; azóta pedig több pártnyilatkozatban, és jelesen tavaly. Ha ez nem elégséges a „Pester Lloyd“ előtt, sajnáljuk, de az ő kedvéért bizony nem fogunk egy új programmot csinálni. A baloldalör ma este 6 órakor tartott értekezletén Horváth Gyula eddig középpárti képviselő a balközép párthoz visszacsatlakozott. Felvétetvén a Városi főispánságra vonatkozójavaslat — az értekezlet a szerkezetét akként kívánja módosíttatni, hogy az oly városoknál, amelyek nincsenek valamely , megye területével körülvéve, de a megye szélén, vagy több megye közt feküsznek, a kormány a czélszerűséghez képest egyik vagy másik megye főispánját nevezhesse ki azon város főispánjává. Hogy továbbá a városok önállósága szemben a megyékkel a főispán czimében is kifejezést nyerjen, annak czimében mindenkor neveztetni kívánja mindazon törvényhatóságokat, amelyek főispányi méltóságát viseli. (…) Az in demni tnyargalás tehát kezdődik újra. Csakhogy „post equitem sédét atra curs“, nagyon sokan unták már meg a dicsőséget, melyben az egyptomi hét sovány esztendő alatt volt elégszer része a háznak. Vagy hát a fáraók uralmát azzal biztosítja a nép érdekeit képviselők java, hogy engedje újból kezdeni, ahol elhagyták. Alig vergődtünk ki az indemnity-szavazások rendszeretlen kormány- és parlamenti munkásságot feltételező zavarosából, már rohantunk ismét a bizonytalanba. De hát „még csak egyszer“ mondják némelyek túlról, bár hangjukból kivehető, hogy hitük meg van törve saját pártjuk életrevalósága tekintetében. Ugyan hányadik már ez a „még csak egyszer“ és váljon ki gátolta a jobboldalt eddig is, hogy a nemzet képviselőháza többé ne álljon szemközt a „még egyszer“ kérdésével ? Lehetünk fatalisták, de annyira bárgyúk soha sem, hogy bizzunk, mikor egyre csalódtunk. Ghyczy személye pedig nem elég mennykőbárítónak. Ő bizalmat érdemel egyénileg, de nem ama kormány és nem ama párt, melynek bűneiért és mulasztásaiért az indemnityt kívánja. Szavazhat indemnityt, kinek játékszer a Parlamentarismus, és titkos terve, hogy mentől hamarabb lejárassa azt, ám a népképviseleti rendszer komoly híveinek nem állhat érdekében, hogy egy új indemnityvel azt mondják: „édes jó alak ott a jobboldalon, miután hét évig sem tudtátok rendes kerékvágásba hozni az ország ügyeit, ráadásul kaptak egyenként még hetet. Kétszer hét év alatt majd csak tesztek valamit és nemcsak a fogzáson, hanem a kamaszkoron is átkeshettek, habár a hetes szám nagy szerepet játszik a keleti fatalizmus történetében.“ Nem, mi nem akarunk így beszélni, mert a hét főbűnhöz, nem akarunk még újabb hetet, melyeknek istenverését ez a szerencsétlen ország érezze. _________ — Minisztertaács tartatott tegnap négy órán át, mely több folyó ügyet tárgyalt, ezek között a központi igazgatás költségeinek a pénzügyi bizottság által követelt leszállítását. — A képviselőház számvizsgáló bizottsága deczember hó 2. napján délelőtt 16 órakor az országházban szokott helyiségében ülést tart — Az állam és egyház közti viszonyok rendezésére kiküldött bizottság deczember hó 3. napján délután 5 órakor az országházban szokott helyiségében ülést tart. — A közigazgatási bizottság deczember hó 2. napján délelőtt 10 órakor az országházban a társalgóteremben ülést tart. Tárgy: a megyei iházi adóról szóló törvényjavaslat. — Az igazságügyi bizottság deczemberzó 2. napján délután 5 órakor az országházban szokott helyiségében ülést tart. (1) A fényűzési adókról a ház mai ülésén, terjeszte be Ghyczy Kálmán javaslatait. Alább szó szerint közöljük e javaslatokat, és itt csak annyit jegyzünk meg, hogy a fényűzési adók tárgyát cseléd, teke, játék, kocsi és ló képezi. Nemzetgazdasági szempontból legjobban indokolható a cselédadó. Nálunk a cselédtartással túlságos fényűzést fejt ki minden csak kissé tehetős ember is. Pedig ha valahol, úgy ép Magyarországon e fényűzés érzékeny közgazdasági veszteséggel jár, mert a munkaerőt elvonja a productív termeléstől, és besorozza az inproductív fogyasztók közé. Vannak föidesuraink, kiket egy csomó cseléd vesz körül szakács, inas, huszár, lovász és egyéb czimeken, bár megesik gyakran, hogy katonaságot kell kérni és méregdrágán űzetni az aratókat, mikor a cselédség édes semmitevéssel tölt vig órákat az éléstárak és pinczék maradékai körül. S így persze nem csoda, hogy a naphoszszat dolgozni kénytelen iparossegéd, sőt önálló „mesterember“ is inkább cselédnek megy, legalább henyélhet és élhet kedvére. Statistikailag lehet kimutatni, hogy a férficselédeknek összehasonlíthatlanul túlnyomó része más productívabb foglalkozásoktól és elsősorban a kézi szerszámtól került a libériába. És ez nagy közgazdasági baj. Panaszolják is az iparosok, beszélték a kereskedelem emelésére kiküldött enguetten, hogy az ipar fejlődésének nagy akadálya e viszásság. Hiába lesznek kedvezőbbek a viszonyok az iparra, ha nincs ki dolgozzék, márpedig munkáskéz nélkül sem Bécscsel versenyezni, sem a keretet áruczikkekkel ellátni nem lehet. Ép e szempontokból egy kifogásunk mégis van Ghyczy javaslata ellen. Az tudniillik, hogy nem progressiv adólábban alapítá meg. És azért a fényűzési adók neme ellen legfölebb azon kifogást emelheti egyik és másik nemzetgazdász, hogy a progressiv adóláb nem elég magas. Más kifogás józanul nem is lehet, még csak az sem, hogy a nőcselédek ki vannak véve. Nagyon helyes, hogy Ghyczy Kálmán nem hunyt szemet azon fontos társadalmi indokok előtt, melyek parancsolják, hogy a nő mag ne fosztassék, még pénzügyi tekintetek árán sem, becsületes jövedelmi forrásának, úgyszólván a cselédségi viszonyra szorított körétől. Aztán meg a háztartásban a nőcseléd soha sem oly here mint a férfi cseléd, legtöbbször épenséggel nélkülözhetlek Igaz, hogy számtalan városi anya és házi nő megérdemelte volna, hogy egy kicsikét több gondra és családiasságra szoktattassék, magas dada és egyéb háztartásnál szerepelő cselédadó útján, no de igy meg a financziális szempont szerfölött belevágna a nevelési és családi szempontokba. Jobb tehát, ha ily nőkkel együtt az érdemesebbek szivéről is levették a nehéz követ, mely ott lebegett, mióta hallatszik, hogy a cselédadó is hivatva lesz az egyensúlyt helyreütni. _________ _— A pénzügyi bizottság mai ülésében befejezte a honvédelmi miniszterium költségvetésének tárgyalását. A „csapatok“ rovatánál a bizottság az 1875-re kért 6.191,202 frt helyett a tavalyi összeget szavazta meg 5.483,639 frtban, törölt tehát 700 ezernél többet. B. Lipthay Béla másfél millió törlést ajánlott, mi nem fogadtatván el, b. Lipthay az előadói tisztről lemondott s ezzel Széll Kálmán bizatott meg. B. Lipthay kijelenté, hogy a házban ismételni fogja törlési indítványát. A rendkívüli szükséglet, mely 768,563 frttal volt előirányozva, majdnem teljesen töröltetett. A miniszter a ruházat és felszerelésre kért 480,000 frt rendkívüli tétel törlése ellen tiltakozott s kijelenté, hogy a házhoz föllebbez. A törlések összege mintegy másfél millió.A román egyházi congressus valószínűleg szerdán választ újból. A határozat, melyet a királyi leiratra hoztak, így hangzik: „A congressus a legfelsőbb elhatározást mély fájdalommal bár, mert a congressus szavazata nem találkozott legfelsőbb hozzájárulással, de az ő császári és apostoli királyi felségét megillető osztatlan hódolattal tudomásul veszi s azon legfelsőbb elhatározás és szervezetei szabályzat értelmében új választást eszközlend.“ — Nyíregyházáról kaptuk a következő tudósítást, mely igen jellemző adatokat hord föl igazságszolgáltatási viszonyainkhoz. Szabolcs megyének f. hó 25-én és következő napjain tartott rendes bizottmányi közgyűlésének egy nevezetes határozatáról sietek e lap tisztelt olvasóit értesíteni, mely annyival is inkább érdekes, mennyiben e megye Deák-pártjának vezérférfiai indítványára egyhangúlag emelkedett határozattá. Ezen határozatlapjául egyik szolgabíró jelentése szolgált, melyben panaszképen előterjesztetett, hogy a bomladozni indult közbiztonság fönntartása maholnap lehetetlenné fog válni, amenynyiben a nyíregyházi kir. törvényszék, a bekísért bűnösökkel fölötte gyengén bánik el, azoknak nagy része , bár tetten kapatott is, csakhamar bántatlanul hazaszabadul: egy szóval, a rész vizsgálat és eljárás ellen érzékenyen panaszt emelt. E panaszos szolgabirói jelentés felolvasása után, a megye deákpártjának egyik vezérférfia Kauzsay Károly indítványára egyhangúlag el lett határozva, az igazságügyminiszternél kérelmezni a nyíregyházi kir. törvényszék elleni fegyelmi vizsgálat elrendeléséért. Megfoghatlan az mindenki előtt, hogy az általában nem jó hírben álló kir. törvényszék eddigelé még felsőbb helyről megvizsgálva nem lett, holott már volt reá egy eclatáns ok, amennyiben a hazai lapokban is már szellőztetett néhai Naményi Gábor hagyatékának megkárosítási ügye, és az illető megkárosait örökösök nemcsak panaszt emeltek az illető helyeken a kir. törvényszék ellen, hanem a kérelmezett delegátiónak hely adatott és a szolnoki kir. törvényszék lett delegálva, így most már mégis csak meg fogjuk élni a megye kérelme folytán a rég várt vizsgálatot. Erdélyi képviselők értekezlete. — Nov. 29. — Az értekezlet, melyre az erdélyrésti képviselők pártkülönbség nélkül hivattak össze, b. Kemény Gábor lakásán tartatott, s lefolyásáról a következő tudósítást olvassuk: Kemény Gábor , üdvözölvén a megjelenteket, előadó, hogy a tanácskozmányok czélját némely speciális erdélyi ügy megbeszélése képezi, hogy a létesült megállapodások alapján, az erdélyi képviselők hatékonyabban érvényesíthessék befolyásukat. A régebben tartott értekezletek által kiküldött bizottságok több munkálatot dolgoztak ki, melyekből a mai viszonyok között is sok használható. Szóló elősorol néhány ily munkálatot. Péchy Manó gr. melegen üdvözli az értekezletek megkezdését. Elősorol néhány ügyet, melyek megbeszélése igen kívánatos. Ilyenek: a törvényhatóságok területi kikerekítése; a kisebb rendőri kihágások elintézésének a közigazgatási tisztviselőkre bízása, s ezzel kapcsolatban a bírósági személyzet leszállítása, továbbá az erdélyi csendőrség, az adó, a Király föld rendezése s a kataszter behozatalának ügye; szint ily fontosak: a kőszénbányák, az erdők, a tagosítások s a kárpótlási visszafizetések kérdése. Azt ajánlja, hogy mindezen kérdésekre albizottságok választassanak, melyek az erdélyi képviselők összes értekezlete elé terjesztendő munkálatokat dolgoznának ki. Tisza László a maga és elvtársai nevében örömmel jelenti ki a készséget a speciális erdélyi érdekek megbeszélése és előmozdítására, ő meg van győződve arról, hogy minden erdélyi képviselő eddig is híven teljesíti kötelességét , az összeműködés azonban bizonyosan fokozni fogja az egyesek erejét. Kijelenti azt is, hogy ő és elvtársai, ha az egyes ügyekben nézeteik helytelenségéről meggyőződtetek, szívesen engedik magukat kapacitáltatni, de a többség ne majorizálja őket. Az értekezlet czélja, berendezése és a kiküldendő bizottságok feladatához számosan hozzászólóiak. Minden szónok helyesli a közös tanácskozásokat és sikert vár ezektől. Érdekes volt e vitának következő pontja. Az egyik szónok az adóügyet s különösen aházosztályadó-javaslat azon rendelkezését is fölemlíté, hogy minden önálló és szab. kir. város egyenlőképen adóztatnék meg, mi nagyon károsítaná az erdélyi kis városokat. Ajánlja tehát, hogy ez ügy is az erdélyi képviselők tanácskozásának tárgyát képezze. Éber Nándor erre azt jegyezte meg, hogy nem kívánna külön erdélyi országgyűlés félét, az adóügy általános országos ügy, s ő kötelességszerűleg hozzájárul, hogy Erdély speciális viszonyai e tekintetben is figyelembe vétessenek, de azt más úton is elérhetni véli, mint az erdélyi képviselők értekezlete által. Ez értekezletek csak azon ügyek körére terjedjenek ki, melyek speciálisan erdélyi ügyek. E nézet általánosan helyeseltetett. Többen hangsúlyozták az erdély úrbéri rendezés s a kárpótlási visszafizetések kérdését, melyektől számtalan család sorsa függ. Az utóbbira nézve kormányintézkedések szüksége forog fenn, és az értekezlet megállapítván óhajait, lényegesen befolyhatna a kormány ebbeli elhatározására. A csendőrség ügyére nézve azon óhaj fejeztetett ki, hogy a„ a magyar honvédelmi miniszter alá rendeltessék. A kisebb kihágásoknak a közigazgatási tisztviselők általi elintézés, általánosan helyeseltett s megjegyezték azt is, hogy az egy rövid novella által még a jelen országgyűlésen lenne eldönthető. Abban, hogy a közjogi műre vonatkozó s a jelen pártálláskkal összekötött kérdések az értekezleteken ne vitattassanak, mindenki egyetértett. Szóba hozatott az értekezletek szervezése. Egyhangúlag kijelentetett, hogy jegyzőkönyvek ne vizessenek, s hogy az értekezleteknek a zárt baráti tanácskozás jellegével kell birniok. A tanácskozások helyes idejének kitűzésére, b. Kemény Gábor, gr. Péchy Manó s Tisza László kérettek fel. Kimondatott az is, hogy hat tag bármikor összehívhatja az értekezletet. Vitát keltett fel azon kérdés, hogy a megyei házi adó ügye fölvetessék-e a tanácskozás tárgyául. Tisza László azt óhajta, hogy várják be az ezen ügygyel foglalkozó orsz. közigazgatási bizottság tanácskozásainak eredményét. Mások megjegyezték, hogy a megyei házi adóról szóló javaslat ez idő szerint valószínűleg el fog ejtetni, hogy e kérdés összefügg az egész közigazgatás rendezésével s most nem tárgyalható stb. A többség ez ügyre nézve is albizottságot óhajtván, erre fölkérettek a közigazgatási bizottságban levő erdélyi képviselők, kikhez még több képviselő csatlakozott. Az albizottságokra egyáltalában kimondatott hogy azokban bármely erdélyi képviselő résztvehet