Ellenőr, 1874. december (6. évfolyam, 330-358. szám)

1874-12-01 / 330. szám

Előfizetési árak: Égész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre. . 5frt. — kr Félévre ... 10 , — , | Egy hónapra , 1 , 10 . Egyes szánt ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. i. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok vb­rakiu­dósóra nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el 330. szám. Budapest, kedd, deczember 1.1874. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések fakorate, Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrády testvérek Irodájában). Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6 sz. a. A lap­ szétküldésére vonatkozó reclamációk tégrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. VI. évfolyam: KsmKmaaammzzmmiMmmamMmBr' Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre....................................20 forint — kr. Félévre.........................................10 » ^ Negyedévre ...... 5­0 kr. Egy hóra......................................1 » 80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Eltettőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr" részéröl nem adatik. TÁVIRATOK. Bécs, nov. 30. (Birodalmi tanács ülése.) Lasser belügyér válaszol a Bärenfeind és társai álal a vidéken uralkodó biztonsághiány tárgyában hozzá intézett interpellátióra. — W­i­­­d­a­u­e­r képvi­selő indokolja javaslatát az 1868. május 2-án szentesített iskola felügyelőségi törvény módosítá­sára vonatkozólag. Indítványa a kerületi és köz­ségi iskolatanács elöljáróságának szervezésére irányul, az említett birodalmi törvény csak az országos iskolatanácsot szabályozván. Országos, kerületi és községi főnökök képezzék a háromféle iskolatanács legfőbb elöljáróságát, és minthogy az országos főnököt a császár nevezi ki, a kerületi főnököt a miniszter nevezhesse Szóló kikel ezután a cleri­ális pártnak a tiroli országgyűlésen és az országos bizottságban tett alkotmányellenes nyi­latkozataira. Indítványozza, hogy javaslata egy 9 tagú bizottsághoz utasíttassék. Hat nap múlva — úgymond — épen 100 éve lesz, hogy Mária Terézia Ausztriában a népiskolát létesítette; a nagy császárnő emléke nem tisztelhető jobban, mint ha az iskolaügy haladása előmozdíttatik. — Dr. R­u­s­s megjegyzi, hogy mióta az ausztriai parlament ülésez, nem terjesztetett elébe oly fon­tos iskolaügyi javaslat, mint a fent indokolt; kí­vánja, hogy az egy 15 tagú bizottsághoz utasít­tassék. Dr. G­r­a­f (clericális titoli) fölöslegesnek mond­ja ily javaslatot bizottsághoz utasítani, mivel az is­kolai felügyelőségre vonatkozó törvényhozás a tar­tományi gyűléseket illeti. A javaslat c­élja az alkotmány megsértésével a tartományi gyűlések csekély jogkörét is elvonni. A tiroli or­szággyűlés oppozitiója a kormány iskolaügyi elő­terjesztéseivel szemben e tartomány különös viszo­nyaiból ered. Az előterjesztett javaslat mit sem használna, sőt inkább a nép vallási és jogi érzü­letét sértené. Az oktatásügy emeléséhez nem fog a keresztyén nép közreműködésével járulni, hacsak a keresztyén népiskola meg nem hagyatik neki. A népiskolakérdés megoldása kizárólag a tartományi gyűléseket illeti. Utasíttassék a javas­lat vissza, — úgymond — mert alkotmányelle­nes és elfogadásából a tiroli nép azon meggyőző­dést merítheti, hogy e házban vágyai semmibe sem vétetnek; az elfogadás által világosan jelölik meg az­­at, melyen ezentúl haladnunk kell. Dr. Hoffer óvást tesz az ellen, hogy a beterjesztett javaslat alkotmánysértésnek mondassék. Dordi képviselő (déltiroli) pártolja a javaslatot. mi­ld­án­er indítványozó válaszol Graf kikeléseire és egy 15 tagú bizottságot indítványoz. Stremayr oktatásügyér a kormány nevé­ben odanyilatkozik, hogy a javaslat semmi esetre sem tartalmaz illetékességi túlhágást és szintén a mellett szavaz, hogy az egy 15 tagú bizottsághoz ulájuttassék. — Szavazásra kerülvén, Wildauer indítványa nagy többséggel elfogadtatik. Ezután tárgyalja a ház a részvénytörvény egyes szakaszaira vonatkozólag a bizottság által tett indítványokat, és elfogadtatik Herbst azon né­zete, hogy e törvény, hacsak rendeleti intézkedé­sek másként nem intézkednek, már fennálló társasá­gokra nézve is érvénynyel bírjon. A törvény ezek után második olvasásban is elfogadtatik. Közelebbi ülés szerdán. Bécs, nov. 30. A kézműipar szakmában J­ul­timo itt minden zavar nélkül folyt le. London, nov. 30. A Westminsteri egyház­kerület valamennyi kath. templomában, tegnap Manning érsek pásztorlevele olvastatott fel, mely­ben kinyilatkoztatja, hogy minden katholikus, ki a pápa csalhatatlanságát tagadja, ipso facto kivá­lik a kath. egyház közösségéből, s hogy sacrii­­giuraot követ el az, ki eme hitetlenségének eltit­kolása mellett a szentségek gyakorlásához járni.­­ Legközelebb egy röpirat fog megjelenni Man­­ningtől, a vatikáni decretumok és azoknak befo­lyásáról az alattvalók hűségére. Hivatalos tudós­ás szerint, még nem hoza­tott végérvényes határozat az éjszaki sark-expedi­­tió parancsnokságát illetőleg. London, nov. 30. Az angol bank 6°/0-ra emelte a leszámítolási kamatlábat. London, nov. 30. A „Times“ egy konstan­tinápolyi távirata jelenti, hogy : Habár a porta a Dunafejedelemségek fennhatóságáról nem mond le, mind annak daczára ezen kérdés a romániai egyez­ségek alkalmából, Anglia jó szolgálatai következ­tében, az érdekelt felek részéről megnyugtató me­oldást nyert. Pária, nov. 30. A szélsőbaloldal tegnap tartott gyűlésében egyhangúlag fogadtatott el azon nézet, hogy a­ sereg­keretekre vonatkozó törvény­javaslat haladéktalanul tárgyalás alá vetessék , a politikai kérdések fölötti viták január elseje utá­nig elhalasztasoanak. Remélhető, hogy a balolda többi árnyalatainak gyűlései szintén hasonló hatá­rozatot fognak hozni, miután a jobboldal árnya­latok ugyanezen nézeten vannak; úgy látszik, hogy az ülésszak csendesen fog megnyitni. München, nov. 30. Dr. Sigl, az esküdtek mellőzésével in contumaciam ítéltetett el a törvény­szék által, Bismarck ellen elkövetett ama rágalma­­zási sértés miatt, azt állítván, mintha a kissingeni merénylet csupán csak komédia lett volna, tiz havi börtönbüntetésre. Berlin, nov. 30. A „Nordd. Ztg.“ egy communiquet közöl, mely a porosz évkönyvek odavon­atkozó szövegét, mintha 1866-ban Berlin­nél ajánlatok tétettek volna a szász udvarnak, bizonyos kárpótlási összeg fejében Szászországról emondani, megczifolja. Bács, nov. 30. (Hivat. zárlat.) Magy. földteherm. köt­vény 78.10. Salg.-Tarján 81—. Magyar hitel. 229.*/. Ma­gyar záloglevél 86.80. Erdélyi —.—. Magyar keleti vasút 54.*/4. Magyar sorsjegy 81.*/4. Tiszai vasút 191 50 Magyar vasúti kölcsön 97.80. Angol-magyar 29.50. Franco-magyar 75.50. Alföld 137.50. Magy. északkeleti vasút 113.—. Kelet­­vasúti elsőbbségi kötvény 68.75. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhiteintézet 7375. Török —.Municipális 30.75. Frankfurt, nov. 30. (Zárlat.) Váltóárfolyam 107.36 1860-ik 107.50 metalique —. Uj ezüst kölcsön —.— Nemzeti kölcsön —.—. Régi metalliques —.—. Uj adó­mentes kölcsön —. Amerikai 1882-re —. Osztrák hitelrészvény 243.50. Osztrák államvasut 319.—. 1860-ik 172.50. 1860-diki 10750. Ferencz­ Józsefvasút —.—. Lom­­bardok 143.50 Galicziai 255.25. Papirjáradék 6425. Egünt jegyek . Német osztrák bank —. Győri — Gömör —.—. Budapesti f­éiilapok. Kedd, decz. 1-én. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 167. szám. F­aust. Opera 5 felv. Zenéjét szerzette Gounod K. Személyek: Faust, tudor — — — Pauli Mephistopheles — — — Kőszeghy Margaréta — — — — Nagyné Benza Ida Valentin bátyja — — — Malecky Wagner, ) , — — — Ormay Siebel ) tanulók­­ — — Humann Al. Mártha — — — — Kvassainé Kezdete 7 órakor. I­STVÁNT ÉRI SZÍNHÁZ. Angolosan. Vígjáték 2 felvonásban. Ezt követi: Elkényeztetett férj. Tréfa 1 felv. Felelet a „Pester Lloyd“ kérdésére. „Legyen nekünk megengedve csak azon kérdés, hogy „a hétéves gazdálkodás gyü­mölcsére“ való utalás, melytől az „Ellen­őr“ a választások által nagy csodákat vár, valóban programmot foglal-e már ma­gában ?“ Ez azon kérdés, melyet a »Pester Lloyd“ tegnapelőtt intézett hozzánk. Erre részünkről elégséges felelet egész szára­zon azt mondani, hogy: igenis, a jobb­oldali hétéves gazdálkodás gyümölcsére való utalás valóban programmot foglal már magában, mert azon utalásban kifejezve van a józan és lelkiismeretes gazdálkodás helyreállításának nélkülözhetetlen és első föltétele: az eddigi romlásos sá­­fárság esztelen és lelketlen embereinek el­­csapatása. Nem nagy csodákat várunk mi azon utalás folytán a választásoktól, hanem várjuk egyszerűen csak azt, hogy a „Pes­ter Lloyd“ pártjának ajtót mutasson a pusztulásra ébredett nemzet igazságos fel­háborodása. S az lenne valóban a nagy csoda, ha az eddigi keserves tapasztalatok után is azon párt maradna törvényhozó s így a kormányzó hatalomban, a­mely hét év óta kezelte ezt Magyarország állami és társadalmi összes érdekeinek kiszámíthatat­lan kárára. Ha ilyen csoda történhetnék, akkor a népséget, mely annak mivelésére képes volna, nem a szavazatjog illetné, ha­nem a tébolyda. Addig azonban míg az áta­­lános elégedetlenség végeredménye gyanánt a polgári józaneszűség megbomlottságának miraculumát magunk előtt nem látjuk: bo­csásson meg a „Pester Lloyd“, de ki kell mondanunk, hogy ötletét, miszerint a jobboldali hétéves gazdálkodás gyümölcsére való utalás „kétségbeesetten keveset jelent“ mint pártprogramul, a javulhatlanság olyan vakmerő nyilatkozatának tartjuk, mely a szemérmetlenséggel határos. Hát csakugyan annyira megromlott önökben a politikai lel­kűlét, hogy már érzékük sincs azon baj és veszedelem iránt, melybe a hazáit döntöt­ték, és „kétségbeesetten keveset jelent“ önök előtt kormányzási bűneik egész sötét hal­maza, ha az ellenzék csak arra hívná föl az átalános választások bíróságának ítéletét? Hát mi jogon tudakozódhatik a „Pester Lloyd“ pártja bármiféle programm után is azok részéről, kik nem voltak czimborái az uralkodó politika kárhozatos rendszeré­nek és mestereinek fenntartásában? Ők! és programmot követelni! Még megérjük, hogy a piócra magyarázatot fog követelni az em­bertől, miért akarja őt lesózni lábáról, me­lyen plena cruoris csüng. Ugyan miként vezették önök nemzetünket a bukás szélére: programmjuk értelmében vagy minden pro­gramja nélkül? Ez iránt tessék adni kielé­gítő felvilágosítást, s nem formálni idétlen követeléseket azok irányában, a­kiknek po­litikai hitvallásuk tudva van, az állam kor­mányzatában pedig nem volt részük. „A hétéves gazdálkodásra“ épen úgy utalhat a szélsőbal is, mint átalában min­den fractio, mely, úgy mint a balközép, azt képzeli, hogy az ország m­ai állapotában sem­mi bűne nincs.“ A „P­e­st­er Lloyd“ ezen megjegy­zése alapos, de hát mi következik belőle ? Tán erősebb jogezim a jobboldali gazdálko­dás folytatására ? Vagy tán annál gyengébb­nek tartja a vádat, mentői több részről emelkedik az ellene? Még kisül, hogy or­szágos elitéltetésétől várja kormányzási mo­nopóliumának valódi biztosítékát, s hogy mentői inkább nem kell senkinek, annál inkább fog ragaszkodni a hatalom megtar­tásához, persze csupa hazafias önáldozatból. D i­s r­a­g­­­y, midőn még az ellenzéki oldalon ült, egy kormánypárti ember által kérdőre vonatott egyszer, hogy minő pro­­grammja lenne a kormányon. A conservatív párt vezére a hozzá intézett kérdésre na­gyon röviden így felelt: „Azt majd meglát­ják önök, ha kormányon leszünk; a con­servatív párt irány­elvei ép oly ismeretesek, mint a liberális párt irányelvei; de hogy ezek szellemében mely kérdéseket hozhat megoldás alá akár melyik párt, aziránt csak a kormányon létei alatt tájékozhatja és határozhatja el magát. Most önök vannak a kormányon; a programmot tehát önök­nek kell előadni a trónbeszédben és tör­vényjavaslataikban ; nekünk ez idő sze­rint az a kötelességünk, hogy ellenőrizzük önöket a hatalom kezelésében; és így a t­ gentlemannek egyelőre csak annyit mond­hatok, hogy ha megnyerjük az ő felsége és az ország bizalmát, igyekezni fogunk üd­vösebben kormányozni, mint az most tör­ténik. “ Az angol pártvezér válaszának értel­mében felelhetne Tisza Kálmán is, ha olyan forma kérdést intézne hozzá valaki a jobboldalról, mint a­milyen a „Pester Lloyd“ ötletében foglaltatik. De sem Tisza Kálmán, sem senki a balközépen nem szorítkozott soha s nem szorítkozik ma sem az olyan átalános feleletre. S ha a „Pester Lloyd“ ismerni akarja pártunk és pártve­zérünk programmját, megtalálhatja azt 1867-ben, részletezve; azóta pedig több pártnyilatkozatban, és jelesen tavaly. Ha ez nem elégséges a „Pester Lloyd“ előtt, sajnáljuk, de az ő kedvéért bizony nem fo­gunk egy új programmot csinálni. A balolda­lör ma este 6 órakor tartott érte­kezletén Horváth Gyula eddig középpárti képviselő a balközép párthoz visszacsatlakozott. Felvétetvén a Városi főispánságra vonatkozó­­javaslat — az értekezlet a szerkezetét akként kí­vánja módosíttatni, hogy az oly városoknál, a­me­lyek nincsenek valamely , megye területével körül­véve, de a megye szélén, vagy több megye közt feküsznek, a kormány a czélszerű­séghez képest egyik vagy másik megye főispánját nevezhesse ki azon város főispánjává. Hogy továbbá a városok önállósága szemben a megyékkel a főispán czimében is kifejezést nyerjen, annak czimében mindenkor neveztetni kí­vánja mindazon törvényhatóságokat, a­melyek fő­­ispányi méltóságát viseli. (…) Az i­n d­e­mni t­­ny­a­r­g­al­ás tehát kezdődik újra. Csakhogy „post equitem sédét atra curs“, nagyon sokan unták már meg a dicsőséget, melyben az egyptomi hét sovány esztendő alatt volt elégszer része a háznak. Vagy hát a fáraók uralmát azzal biztosítja a nép érdekeit képviselők java, hogy engedje újból kezdeni, a­hol elhagyták. Alig vergődtünk ki az indemnity-szavazások rend­szeretlen kormány- és parlamenti munkásságot feltételező zavarosából, már rohantunk ismét a bi­zonytalanba. De hát „még csak egyszer“ mondják néme­lyek túlról, bár hangjukból kivehető, hogy hitük meg van törve saját pártjuk életrevalósága tekin­tetében. Ugyan hányadik már ez a „még csak egy­szer“ és váljon ki gátolta a jobboldalt eddig is, hogy a nemzet képviselőháza többé ne álljon szem­közt a „még egyszer“ kérdésével ? Lehetünk fatalisták, de annyira bárgyúk so­ha sem, hogy bizzunk, mikor egyre csalódtunk. Ghyczy személye pedig nem elég mennykőbárítónak. Ő bizalmat érdemel egyénileg, de nem ama kor­mány és nem ama párt, melynek bűneiért és mu­lasztásaiért az indemnityt kívánja. Szavazhat indemnityt, kinek játékszer a Par­lamentarismus, és titkos terve, hogy mentől hama­rabb lejárassa azt, ám a népképviseleti rendszer komoly híveinek nem állhat érdekében, hogy egy új indemnityvel azt mondják: „édes jó alak ott a jobboldalon, miután hét évig sem tudtátok rendes kerékvágásba hozni az ország ügyeit, ráadásul kap­tak egyenként még hetet. Kétszer hét év alatt majd csak tesztek valamit és nemcsak a fogzáson, hanem a kamaszkoron is átkeshettek, habár a he­tes szám nagy szerepet játszik a keleti fatalizmus történetében.“ Nem, mi nem akarunk így beszélni, mert a hét főbűnhöz, nem akarunk még újabb hetet, me­lyeknek istenverését ez a szerencsétlen ország érezze. _________ — Minisztertaács tartatott tegnap négy órán át, mely több folyó ügyet tárgyalt, ezek között a központi igazgatás költségeinek a pénz­ügyi bizottság által követelt leszállítását. — A képviselőház számvizsgáló bizo­tt­ság­a deczember hó 2. napján délelőtt 16 órakor az országházban szokott helyiségében ülést tart — Az állam és egyház közti viszo­nyok rendezésére kiküldött bizottság deczem­­ber hó 3. napján délután 5 órakor az országház­­ban szokott helyiségében ülést tart. — A közigazg­a­tás­i b­izottság deczem­ber hó 2. napján délelőtt 10 órakor az országház­­ban a társalgó­teremben ülést tart. Tárgy: a me­gyei iházi adóról szóló törvényjavaslat. — Az igazságügyi biz­o­tt­ság deczem­ber­­zó 2. napján délután 5 órakor az országház­ban szokott helyiségében ülést tart. (1­) A fényűzési adó­król a ház mai ülésén, terjeszte be Ghyczy Kálmán javaslatait. Alább szó szerint közöljük e javaslatokat, és itt csak annyit jegyzünk meg, hogy a fényűzési adók tárgyát cseléd, teke, játék, kocsi és ló képezi. Nemzetgazdasági szempontból legjobban indo­kolható a cselédadó. Nálunk a cselédtartással túlságos fényűzést fejt ki minden csak kissé tehe­tős ember is. Pedig ha valahol, úgy ép Magyaror­szágon e fényűzés érzékeny közgazdasági veszte­séggel jár, mert a munkaerőt elvonja a productív termeléstől, és besorozza az inproductív fogyasztók közé. Vannak föidesuraink, kiket egy csomó cse­léd vesz körül szakács, inas, huszár, lovász és egyéb czimeken, bár megesik gyakran, hogy ka­tonaságot kell kérni és méregdrágán űzetni az aratókat, mikor a cselédség édes semmitevéssel tölt vig órákat az éléstárak és pinczék maradékai körül. S így persze nem csoda, hogy a naphosz­­szat dolgozni kénytelen iparossegéd, sőt önálló „mesterember“ is inkább cselédnek megy, legalább henyélhet és élhet kedvére. Statistikailag lehet ki­mutatni, hogy a férficselédeknek összehasonlíthat­­lanul túlnyomó része más productívabb foglalko­zásoktól és első­sorban a kézi szerszámtól került a libériába. És ez nagy közgazdasági baj. Panaszolják is az iparosok, beszélték a ke­reskedelem emelésére kiküldött enguetten, hogy az ipar fejlődésének nagy akadálya e viszásság. Hiába lesznek kedvezőbbek a viszonyok az iparra, ha nincs ki dolgozzék, már­pedig munkáskéz nélkül sem Bécscsel versenyezni, sem a keretet áruczikkekkel ellátni nem lehet. Ép e szempontokból egy kifogásunk mégis van Ghyczy javaslata ellen. Az tudniillik, hogy nem progressiv adólábban alapítá meg. És azért a fényűzési adók neme ellen legfö­­lebb azon kifogást emelheti egyik és másik nem­­zetgazdász, hogy a progressiv adóláb nem elég magas. Más kifogás józanul nem is lehet, még csak az sem, hogy a nőcselédek ki vannak véve. Nagyon helyes, hogy Ghyczy Kálmán nem hunyt szemet azon fontos társadalmi indokok előtt, melyek parancsolják, hogy a nő mag ne fosztassék, még pénzügyi tekintetek árán sem, becsületes jövedelmi forrásának, úgyszólván a cselédségi viszonyra szorított körétől. Aztán meg a háztartásban a nőcseléd soha sem oly here mint a férfi cseléd, legtöbbször épenséggel nélkü­lözhetlek Igaz, hogy számtalan városi anya és házi nő megérdemelte volna, hogy egy kicsikét több gondra és családiasságra szoktattassék, ma­gas dada és egyéb háztartásnál szerepelő cseléd­adó útján, no de igy meg a financziális szempont szerfölött belevágna a nevelési és családi szem­pontokba. Jobb tehát, ha ily nőkkel együtt az érdemesebbek szivéről is levették a nehéz követ, mely ott lebegett, mióta hallatszik, hogy a cse­lédadó is hivatva lesz az egyensúlyt helyreütni. _________ _­— A pénzügyi bizottság mai ülésé­ben befejezte a honvédelmi miniszterium költség­­vetésének tárgyalását. A „csapatok“ rovatánál a bizottság az 1875-re kért 6.191,202 frt helyett a tavalyi összeget szavazta meg 5.483,639 frtban, törölt tehát 700 ezernél többet. B. Lipthay Béla másfél millió törlést ajánlott, mi nem fogadtatván el, b. Lipthay az előadói tisztről lemondott s ezzel Széll Kálmán bizatott meg. B. Lipthay kijelenté, hogy a házban ismételni fogja törlési indítványát. A rendkívüli szükséglet, mely 768,563 frttal volt előirányozva, majdnem teljesen töröltetett. A mi­niszter a ruházat és felszerelésre kért 480,000 frt rendkívüli tétel törlése ellen tiltakozott s kijelen­té, hogy a házhoz föllebbez. A törlések összege mintegy másfél millió.­­A román egyházi congressus valószínűleg szerdán választ újból. A határozat, melyet a királyi leiratra hoztak, így hangzik: „A congressus a legfelsőbb elhatározást mély fájda­lommal bár, mert a congressus szavazata nem ta­lálkozott legfelsőbb hozzájárulással, de az ő csá­szári és apostoli királyi felségét megillető osztatlan hódolattal tudomásul veszi s azon legfelsőbb elha­tározás és szervezetei szabályzat értelmében új vá­lasztást eszközlend.“ — Nyíregyházáról kaptuk a követ­kező tudósítást, mely igen jellemző adatokat hord föl igazságszolgáltatási viszonyainkhoz. Szabolcs megyének f. hó 25-én és következő napjain tartott rendes bizottmányi közgyűlésének egy nevezetes határozatáról sietek e lap tisztelt olvasóit értesíteni, mely annyival is inkább érde­kes, mennyiben e megye Deák-pártjának vezérférfiai indítványára egyhangúlag emelkedett határozattá. Ezen határozat­­­lapjául egyik szolgabíró je­lentése szolgált, melyben panaszképen előterjesz­tetett, hogy a bomladozni indult közbiztonság fönn­tartása maholnap lehetetlenné fog válni, a­meny­nyiben a nyíregyházi kir. törvényszék, a bekísért bűnösökkel fölötte gyengén bánik el, azoknak nagy része , bár tetten kapatott is, csakha­mar bántatlanul hazaszabadul: egy szóval, a rész vizsgálat és eljárás ellen érzékenyen panaszt emelt. E panaszos szolgabirói jelentés felolvasása után, a megye deákpártjának egyik vezérférfia Kauzsay Károly indítványára egyhangúlag el lett határozva, az igazságü­gyminiszternél kérelmezni a nyíregyházi kir. törvényszék elleni fegyelmi vizsgálat elrendeléséért. Megfoghatlan az mindenki előtt, hogy az ál­talában nem jó hírben álló kir. törvényszék ed­­digelé még felsőbb helyről meg­vizsgálva nem lett, holott már volt reá egy eclatáns ok,­ a­mennyi­ben a hazai lapokban is már szellőztetett néhai Naményi Gábor hagyatékának megkárosítási ügye, és az illető megk­árosait örökösök nemcsak pa­naszt emeltek az illető helyeken a kir. törvény­szék ellen, hanem a kérelmezett delegátiónak hely adatott és a szolnoki kir. törvényszék lett dele­gálva, így most már mégis csak meg fogjuk élni a megye kérelme folytán a rég várt vizsgálatot. Erdélyi képviselők értekezlete. — Nov. 29. — Az értekezlet, melyre az erdélyrésti képvise­lők pártkülönbség nélkül hivattak össze, b. Ke­mény Gábor lakásán tartatott, s lefolyásáról a kö­vetkező tudósítást olvassuk: Ke­mény Gábor , üdvözölvén a megjelen­teket, előadó, hogy a tanácskozmányok czélját né­mely speciális erdélyi ügy megbeszélése képezi, hogy a létesült megállapodások alapján, az erdélyi képviselők­ hatékonyabban érvényesíthessék befo­lyásukat. A régebben tartott értekezletek által ki­küldött bizottságok több munkálatot dolgoztak ki, me­lyekből a mai viszonyok között is sok használható. Szóló elősorol néhány ily munkálatot. P­é­c­h­y Manó gr. melegen üdvözli az értekez­letek megkezdését. Elősorol néhány ügyet, melyek megbeszélése igen kívánatos. Ilyenek: a törvény­­hatóságok területi kikerekítése; a kisebb rendőri kihágások elintézésének a közigazgatási tisztvise­lőkre bízása, s ezzel kapcsolatban a bírósági sze­mélyzet leszállítása, továbbá az erdélyi csendőr­ség, az adó, a Király föld rendezése s a kataszter behozatalának ügye; szint ily fontosak: a kőszén­bányák, az erdők, a tagosítások s a kárpótlási visszafizetések kérdése. Azt ajánlja, hogy mindezen kérdésekre albizottságok választassanak, melyek az erdélyi képviselők összes értekezlete elé terjesztendő munkálatokat dolgoznának ki. Tisza László a maga és elvtársai nevében örömmel jelenti ki a készséget a speciális erdélyi érdekek megbeszélése és előmozdítására, ő meg van győződve arról, hogy minden erdélyi képvi­selő eddig is híven teljesíti kötelességét ,­­ az összeműködés azonban bizonyosan fokozni fogja az egyesek erejét. Kijelenti azt is, hogy ő és elv­társai, ha az egyes ügyekben nézeteik helytelen­ségéről meggyőződtetek, szívesen engedik magu­kat kapacitáltatni, de a többség ne majorizálja őket. Az értekezlet czélja, berendezése és a kikül­dendő bizottságok feladatához számosan hozzászó­lóiak. Minden szónok helyesli a közös tanácsko­zásokat és sikert vár ezektől. Érdekes volt e vi­tának következő pontja. Az egyik szónok az adó­ügyet s különösen a­­házosztályadó-javaslat azon rendelkezését is fölemlíté, hogy minden önálló és szab. kir. város egyenlőképen adóztatnék meg, mi nagyon károsítaná az erdélyi kis városokat. Ajánlja tehát, hogy ez ügy is az erdélyi képviselők ta­nácskozásának tárgyát képezze. Éber Nándor erre azt jegyezte meg, hogy nem kívánna külön erdélyi országgyű­lés félét,­­ az adóügy általános országos ügy, s ő kötelességszerűleg hozzájárul, hogy Erdély speciális viszonyai e tekintetben is figyelembe vétessenek, de azt más úton is elérhetni véli, mint az erdélyi képviselők értekezlete által. Ez értekezletek csak azon ügyek körére terjedje­nek ki, melyek speciálisan erdélyi ügyek. E nézet általánosan helyeseltetett. Többen hangsúlyozták az erdély úrbéri ren­dezés s a kárpótlási visszafizetések kérdését, me­lyektől számtalan család sorsa függ. Az utóbbira nézve kormányintézkedések szüksége forog fenn, é­s az értekezlet megállapítván óhajait, lényege­sen befolyhatna a kormány ebbeli elhatározására. A csendőrség ügyére nézve azon óhaj fejeztetett ki, hogy a„ a magyar honvédelmi miniszter alá rendeltessék. A kisebb kihágásoknak a közigazga­tási tisztviselők általi elintézés, általánosan he­­lyeseltett s megjegyezték azt is, hogy az egy rö­vid novella által még a jelen országgyűlésen lenne eldönthető. Abban, hogy a közjogi műre vonatkozó s a jelen pártállá­skkal összekötött kérdések az értekezleteken ne vitattassanak, mindenki egyet­értett. Szóba hozatott az értekezletek szervezése. Egyhangúlag kijelentetett, hogy jegyzőkönyvek ne vizessenek, s hogy az értekezleteknek a zárt ba­ráti tanácskozás jellegével kell birniok. A tanács­kozások helye­s idejének kitűzésére, b. Kemény Gábor, gr. P­é­c­h­y Manó s Tisza László kéret­tek fel. Kimondatott az is, hogy hat tag bármikor összehívhatja az értekezletet. Vitát keltett fel azon kérdés, hogy a megyei házi adó ügye fölvetessék-e a tanácskozás tár­gyául. Tisza László azt óhajta, hogy várják be az ezen ügygyel foglalkozó orsz. közigazgatási bi­zottság tanácskozásainak eredményét. Mások meg­jegyezték, hogy a megyei házi adóról szóló javas­lat ez idő szerint valószínű­leg el fog ejtetni, hogy e kérdés összefügg az egész közigazgatás rende­zésével s most nem tárgyalható stb. A többség ez ügyre nézve is albizottságot óhajtván, erre fölkérettek a közigazgatási bizottságban levő er­délyi képviselők, kikhez még több képviselő csat­lakozott. Az albizottságokra egyáltalában kimondatott hogy azokban bármely erdélyi képviselő résztvehet

Next