Ellenőr, 1875. január (7. évfolyam, 1-31. szám)
1875-01-01 / 1. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr Félévre . . . 1O „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám óra 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Budapesten, nádor-utcza 6. sz., POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: pesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrád testvérek irodájában). ' ' ' '■ Kiadó-hivatala: ((fizethetni helyben és posta utján: nádor-utcza 6. sz. a. 1. szám Budapest, péntek, január l 1875. VII. évfolyam. létküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. A tisztelt közönséghez. Eddigi előfizetőink kényelmére ismét szétküldtük a bérmentes postautalványokat, melyeket az „Ellenőr“ előfizetői bélyegmentesen használhatnak akár féléves, akár évnegyedes előfizetéseknél. A félévi előfizetések megtorlódása sok munkát adván a posta- és kiadóhivataloknak, kérjük a t. közönséget, méltóztassék megrendeléseit, s illetőleg azoknak megújítását minél korábban tenni meg, nehogy az előfizetési késedelem fennakadást okozzon a lap vételében. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre ....... 20 forint — kr. Félévre ........ 10 „ — kr. N gyedévre..........................5 „ — kr. Egy hóra.......................... . 180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK: IPáris, decz. 31. Egy ma reggeli 3 órakor föladott madridi sürgöny jelenti, hogy Alfons herczeg Spanyolország királyává proklamáltatott, és az egész éjszaki hadsereg és czentrum által elismertetett. Páris, decz. 31. Izabella királyné 30-án éjfél a következő sürgönyt kapta Madridból: a centrális és éjszaki hadsereg, valamint Madrid város és vidéke helyőrségei Alphonst királyul proklamálták; Madrid valamint Spanyolország minden városa lelkesedéssel fogják fogadni ezen proklamátiót; Pano Rivera, Madrid város főkapitánya és Camas Gastello az alfonzista párt főnöke kérik ő felségét, ezen távsürgönyt felséges fiának tudtára adni, kinek jelenlegi tartózkodási helye ismeretlen; ő felségének szerencsét kívánnak a nagy, harcz és vérontás nélkül kivivott győzelemhez. Aláírva: Rivera, Camas Castello. Zágráb, decz. 31. A mai országgyűlésen Makanec interpellálta a bánt a kincstár és a határőrvidéki erdőüzleti consortium közt létesült egyezség tárgyában, vájjon az egyezség által az ország érdeke biztosítva van-e ? A bán azzal válaszol, hogy sem joga, sem kötelessége nem volt az erdőüzletre befolyást gyakorolni, mely válaszszal Makanec nem volt megelégedve, a ház azonban tudomásul vette. Ezután folytattatik a költségvetés részletes tárgyalása, mely az országos alapok ügyével együtt befejeztetett. Róma, decz. 31. A király a diplomatiai testület szerencsekivánatait elfogadta. — Kendell német nagykövet átnyújtotta a királynak a német császár arczképét s ennek sajátkezüleg irt levelét. Páris, decz. 31. A „Debats“ jelenti, hogy az elyséei conferencziák eredményei szerint, valószínűnek látszik a két czentrum egyesülése, de az csak a jobboldal nélkül történhetik. HES* Páris, decz. 31. (Zárlat.) 3 járad. 61.95. Olasz járadék 68.75. Credit mobilier 355.—. Osztr. — Consulok —.—. Éjszaknyugoti pálya —. —. 5-ös járadék 97.82. Államvaspálya 693.—. Lombardok 287.—. Amerikai —. —. Magyar kölcsön —. Magyar keleti pálya 6, 1871-iki kölcsön 93.42. 1872-iki 30.47. Budapesti szinlapok. Péntek, jan. 1. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 194. szám. A szigetvári vértanuk. Eredeti szomorujáték 4 felv. Irta Jókai Mór. VAR-SZINHAZ. Nagy Bérlet 54. szám. Kis bérlet 1. szám. Fenn az ernyő, nincsen kas. A Teleky-alapitványból 100 arany pályadijjal jutalmazott eredeti vigjáték 3 felv. Irta Szigligeti Ede. Hogy áll a világ? Ha valaki az ezernyolczszázhetvennegyedik év száraz krónikáját, a történelem lánczolatából kiszakítva, venné időmúltával elő, bajosan találná meg benne e kérdésre a feleletet. Látna egy csomó eseményt kóvályogni a szürkületben; de arról, hogy hajnalodik-e, vagy alkonyul? s a rajzó események iránya merre tart: előre-e a kelő nap felé ? vagy hátra egy kialvó fény után ? — arról nem lenne megvilágosodása e krónika lapjaiból. Ellentétes irányok szeldelik egymást s összekuszált nyomukon hasztalan kutatni a czélt, mely felé majdan diadalmas útja lesz nyílandó az események fejlődésének. Egymást kizáró törekvések szülemlenek és izmosodnak nagggyá, nem ritkán kölcsönös segélylyel, mintha csak ikervérek lennének; míg másfelől az egy anyától lett eszmék harczban állanak szemközt életre halálra. Itt a nyers erőszak önző hatalma szegődik a szabadság zászlóvivőjévé, melynek lefordult szövétnekét, amott ecrvkarí imíS/IAi wawír-sárba. Emitt: galamb enyeleg az ölyüvel, ott csóka csóka társának ássa ki a szemét ; különben gazdagon nyit az örökös barátságok virágzó fája, csak a bárányok ellen van egy kis panasz, minek zavarják a vizet. Csoda-e, hogy a farkasok fegyvereznek ? Kiszakítva, ilyen ellentétes holmi ez évnek krónikája. De, ha az összkuszált csomó eltépett szálait a hozzájuk végező múlthoz illesztjük, nem oly nehéz Ariadne fonálra akadni, mely a tömkelegen átvezet, s kiérve onnan, tán a jövendő folytatást is megsejteti. Az ezernyolczszázhetvennegyediki történetek rugóit és magyarázatát 1869-ben és 1870-ben találjuk meg. „Róma és Sedán“: Íme a kulcs a látszólagos ellentétek és természetellenes események enigmájához. Ami a letelt évben a világ folyására kiható történt, az események nagy különfélesége s a szemmel látható összefüggés hiánya daczára a czél vagy eredet szerint csupán két főcsoportra oszlik, s fejezetül a csoportok fölé ez illenék leginkább: A syllabus harcza a felvilágosodással. Küzdés a megzavart egyensúlyért. Ami Poroszországon a korszellem daliájává ütötte a megcsontosult ,junker-t s a szabadröptü franczia szellemből a reactionak vet puha ágyat, ami Spanyolországon testvért testvér ellen támaszt, s a fiú tőrét az apa szivében forgatja meg; ami az olaszországi urnák körül a passiv ellenállással vonat sánczot s Itália gyermekeit a német Caesar palástja alá kergeti a franczia testvér kebléről; ami Angliában múltja megtagadására bírja a whig vezért s a ritualizmusból fegyvert kovácsol az anglikán egyház ellen, ami a Svájczban megszavaztatja a nemzeti erők tömörítésére az alkotmányt, s a szentszéki követnek ajtót mutat; Belgiumban a corruptiót fedezi és klastromokat épít; véres lázadásokat idéz elő az oroszok földjén; s vallási villongást a török uralta országokban, s még a forró égövi indolencziát is felriasztja álmából Brazíliában és Venezuelában, mig a jó Ecuadorból országos péterfilléreket sípol ki általános bucsu fejében s végre még szegény Bittót is keztyübe kergeti boldogtalan a polgári házassággal, s Bécsben Rauscher szavával emel tiltakozást az egyházi törvények ellen: s mindez egy és ugyanazon erjedés szelleme. Egy és ugyanaz a küzdelem mindenütt, csak alakjában különbözik. A vaticáni zsinat harczi trombitája csattogva hangzik ki a zsivajból, s fájdalom, csak itt-ott harsogja túl a felvilágosodás riadója; de hogy határozottan elnyomná valahol, arra, az egy kis Svajczot kivéve, a lefolyt esztendő példát nem mutat. Svajczban az erélyt igazi szabadelvűség sugallja, s ez magyarázza meg a sikert, mely igen kicsi híján teljesnek mondható máris. Németországon ellenben, hol a szabadelvűség zászlaja csak a korlátlan uralomvágy kendőzésére való, s az actiót hatalmi czélok sugalják, az erély kíméletlen szigorával nem áll arányban foganatra. Az ultramontán párt tetemesen megerősödve jött ki az ez idei választások tisztító tüzéből, s a bebörtönözött püspökök mögött nem csillapult a felkorbácsolt szenvedélyek hullámverése. A syllabus és a felvilágosodás tusájának e tulajdonképeni része, amint látjuk, nem sok megnyugtatót mutat fel a lefolyt évben. S hogy vagyunk a leplezett, hogy úgy mondjuk be nem vallott részszel ? Franczia- és Spanyolország ez évi történetei felelnek erre. Itt és amott a monarchikus reactio képviseli a syllabust, s a felvilágosodást a köztársaság. Francziaországon az utóbbi javára hajlik a tusa. Az év folytán nagy vereséget ért Broglie bukásában a fekete sereg, s a felvilágosodás nagy tért hódított a nemzet közvéleményében. Itt megvan a remény és erősbödött ez év folytán, hogy a szabadság elborult csillaga utóljára mégis diadalmasan fel fog ragyogni. Nem így Spanyolországon. Ott államcsínynyel kezdődött az év, nehéz viaskodással folyt a kabizmus erősbödésére, s a Serrano-kormány nyomorultságának documentálásául éppen, midőn e sorokat írjuk, hozza a távíró a hírt, hogy államcsinynyel is végződött. A katonai forradalom ma reggel három órakor asturiai Alfonz herczeget kikiáltotta királynak. Spanyolország nem is rekeszthette be méltóbban ez évi hitvány történetét. Itt a syllabus lett a győztes. Egyebütt még nagyon bizonytalanok a harcz esélyei. S így áll a dolog azzal a küzdéssel is, mely a második fejezet alá Az 1870-iki világjázó katastropha után támadt hullámzás ez évben sok meglepő mozzanatot mutat, de tájékoztatóul arra, hogy mikor és hogy fog elülni a zaj , egyetlen egyet sem találunk. Németország túlsúlya ellen egyfelől, s annak megtartására másfelől, érdekesnél érdekesebb sakkhúzások történtek ez idén. A három éjszaki monarchiának, többszörös fejedelmi találkozásokkal megpecsételt szövetségéből Németország szilárd bástyát emelt magának — máról holnapig. De egy ki nem puhatolható befolyás mindjárt legelső alkalommal rést ütött a várövön, midőn Oroszország el nem ismerte a spanyol kormányt, szövetségesei kedvéért. Ugyanez a befolyás vezette az Ázsiában farkasszemet néző két nagyhatalmat: Oroszországot és Angliát egymáshoz közelebb, s ha a brüsseli congressus fiascója miatt némi neheztelése támadt is amannak ez utóbbira, nem volt az nagyobb annál, mely a fiascoért a német szövetségest is méltán terhelheté, s egyáltalán nem olyan nagy, hogy az Edinburgi herczeg és Mária orosz nagyherczegasszony házasságával megerősített frigynek megárthatott volna; s különösen a dán kérdés fölvetése óta, mely Achilles-sarka a német-orosz barátságnak, ezzel legalább is kiállja a versenyt az oroszangol jó viszony. Istápoltatott ez különösen ez év folytán jelentékeny concessiókkal Anglia részéről a keleti politikában. Anglia lemondóban van Törökország gondnokságáról, s a Dunai fejedelemségek szerződési ügyében már olyan politikát követett, mely az orosz ízlésnek s mellesleg Ausztria-Magyarország kívánságának is megfelel. Törökország különben lahedzsi oktalankodásával, maga is sokat tett Anglia érzelmeinek megváltozására. De ha az érdekcsoportosítás a német suprematia javára — mint a fenntebbiek mutatják — nem mondható valami különösen sikerültnek, annál kevésbbé az, ami a franczia érdekek javára e részben történt. Francziaország igen ügyesen kacérkodott ugyan Oroszországgal, s fejedelmünk szentpétervári utazásakor monarchiánkkal is sőt a lengyel kérdést is megpengette befolyása, Oroszországnak tetsző accordokban, hanem a siker mindez ideig nem emelkedett, szemmel láthatólag a zéruson felül. Egyetlen egy húzása mondható sikerüknek: az, melyivel az „Orenoque“ botrány kövét eltávolította az olasz barátság útjából, de ennek is sokat árt, hogy német befolyás nyomása alatt történt. A másik szomszédját azonban, a spanyolt, tökéletesen elidegenítette magától. Keresett még érintkezési pontokat az angol tory párttal, de ez egyelőre kosarat adott szintén, bár a két állam jó viszonya, eltűnvén Sedán óta minden féltékenykedés, tetemesen gyarapodott s nem lehetetlen, hogy bizonyos tekintetben szövetséggé forrasztja az érdekközösség. Igen az érdekközösség! Ez az, ami a nemzetközi egyensúlyt kereső hullámzást a lefolyt évben szabályozás nem ritkán oly csoportosulásokat idézett elő, melyek első tekintetre szinte képtelenségnek látszanak. S a múlt háttere és a jövő perspectívája valóban is olyanokat mutatja. Hanem az érdekközösséget szokás lett mai napság csupán a jelen mértékével venni számba. A múlt nem nyom, a jövő nem számít; minden terv, minden cselekvés csak a jelennek szól; máról holnapra csinálják a politikát, s a régi iskola csillagvizsgálósa mellett a garádon át eső politikája kiment a divatból. Ellesni a pillanat titkát s úgy fordítani az önérdek javára, nem törődve se Péterrel se Pállal, holnapra hagyni, ami a holnap dolga, de felhasználni a mát, körömpróbáig: ez a mai nap politikai kátéja. Reálpolitika a la Bismarck. S ennek követését látván az év eseményei tükrében mindenütt, nem fogjuk meglepőnek találni, hogy a béke és barátság folytonos emlegetése közben, állig fegyverkezik az ölelkező szomszédság, s ha sokadalomba fut össze, sohase tudjuk, menyegző lesz-e vagy temetés. Így áll a világ. terjesztette elő, hogy a bélyegzett váltótárlapokból 700,000, a váltókra egyébként alkalmazott bélyegből pedig vagy 100,000 frt a bevétel; ha itt is, mint Ausztriában vagy 20°/0-kal leszállíttatnak a bélyeg tételei, 160,000 forintnyi bevételi csökkenéstől lehet tartani. A bizottság tagjai csaknem egyhangúlag azt a nézetet nyilvánították, hogy a magyar kincstár nem fogna ugyan 100.000 forinttal megrövidíttetni, ha csupán Ausztriában szállíttatnék le 20°/0-kal a váltóbélyeg, másrészt azonban bizonyos, hogy ha nálunk is ezen leszállítással egyidejűleg elfogadtatnak azon rendszabályok, melyeket Ausztriában javaslatba hoz a kormány, akkor ama hiány sokszorosan ki lesz pótolva. Nevezetesen ajánltatik, hogy ezentúl a büntetés a bélyegcsonkítás százszoros értékéig emelkedik, és hogy oly váltón, amelynél kincstári űrlap nem használtatik, úgy a kiállító, mint az elfogadó aláírása a bélyegen átírandó , továbbá, hogy számláknál, nyugtáknál a bélyegrövidítésért az elfogadó egyetemlegesen felelős legyen a kiállítóval együtt. Figyelmeztetik egyúttal a kereskedelmi kamara képviselői részéről a kormányt egynémely visszaélésre az illetékek megszabásánál. Az értekezlet eredménye valószínűleg az lesz, hogy a magyar kormány magáévá teendi az osztrák pénzügyminiszter javaslatát a váltóbélyeg tárgyában. Újév napján d. e. 11 órakor a balközép tagjai testületileg tisztelegnek Tisza Kálmánnál az évforduló alkalmából. A pénzügyminisztériumban kedden este a pénzügyminiszter elnöklete alatt értekezlet tartatott az Ausztriában tervezett bélyegilleték leszállítása tárgyában. A kérdést Wahrmann vetette föl a képviselőházban a pénzügyminiszterhez intézett interpellációjával, amelyben kifejtette azon hátrányokat, melyek a magyar kincstárt különösen a váltóbélyeg utáni jövedelemnél érhetik, ha a tétel Ausztriában alacsonyabb lesz, mint a Magyarországon megállapított. Az értekezleten részt vettek több minisztérium képviselői s a kereskedelmi kamara két küldöttje : Wahrmann Mór és Kochmeister Frigyes. A Pénzügyminisztérium szakvefe-— A „Pester Lloyd“-ot Bécsben confiscálták. A bécsi „Deutsche Zeitung“ erre vonatkozólag a következőket írja: A „Pester Lloyd“-ot, mely már több nap előtt megkezdte az Offenheimper vádiratának közlését, s ezt —miután Magyarország külföld — ott büntetlenül tehette is, ma az itteni államügyészség lefoglalta. A „Pester Lloyd“ kiadása mindaddig meg fog akadályoztatni, míg a vádirat közlése tart. A „D. Z.“ ez egyszer helyes szempontból szól Magyarországnak Ausztriához való viszonyáról. Szegény Spanyolország! Csordultig tellett a pohár. A karlista lázadással csupán az alfonzista lázadás áll szemközt e pillanatban. Spanyolország nincs sehol. Asturiai Alfonz herczeget, a száműzött Izabella fiát, a katonai forradalom kikiáltotta királynak. Múlt éjjel érkezett hozzánk e forradalom legelső híre , s ma virradóra három órakor teljes eredményig ért. Martinez Campos fellázadt zászlóaljai egy huszonnégy óra alatt magukkal ragadták az egész centrális hadsereget, mely leverésükre küldetett tegnap, és az egész éjszaki hadsereget, mely Serrano fő vezérsége alatt a karlisták ellen volt indulandó. Ilyen villámgyorsaságú fordulat még Spanyolországon, a váratlanságok ez édes otthonában is, a ritkaságok közé tartozik, s bár számos példából ismerjük a spanyol seregek utólérhetetlen virtuozitását a pronunciamento-csinálásban, de ez a gyorsaság és általánosság mégis meglepő. Csak két esetet tudunk képzelni e bámulatos egyetértés és gyorsaság magyarázatául : vagy Serrano volt eleitől fogva, s következetesen mindvégig, semmirevaló gazember, s az alphonzismusnak álcrázott hive akkor is, midőn a legutóbbi időben oly erélyesen lépett fel ellene, s most a táborba menvén személyesen, maga tűzte ki a lázadás zászlaját, őrizet alá tétetve minden nem hajló vezért és tisztet; vagy gazember a hadseregnek minden vezére s tisztje, le az utolsó zászlótartóig, s ezeknek alattomos, sokáig előkészített conspiratiója lobbantotta föl a tűzaknát Serrano lábai alatt. Harmadik eset nem képzelhető. Mert ha csak egy becsületes vezér volt is a táborban, nem válhatott volna általánossá ily gyorsan a lázadás, s legalább pour sauver Thonneur du drapeau lett volna némi nyoma a köztársasági érzelmű seregek ellenállásának. Meglehet különben, hogy a táviró nagyítja a dolgot, s hogy utólag előkerül valahonnan a köztársaság híveinek serege is. De ez, megváltjuk, csak kétségbeesettebbé tenné a helyzetet, ha csak olyan tekintélyes haderőt nem képviselne a nemzeti zászlóhoz hű sereg, hogy az alfonzista pártütőkkel megbizni, mégpedig gyorsan megbizni képes lenne. Serrano szereplése mindenesetre olyan talány, melynek megfejtését a legnagyobb érdekkel várjuk, jóllehet ez ember múltjában és jellemében keresve hozzá kulcsot, tán megoldható volna e perezben is. De mi hiszünk az emberek javulhatásában, s nem akarunk teljes bizonyosság érkeztéig ezen férfiúról sem ítélni. Ami a helyzetet illeti, annak bonyodalmai beláthatatlanok. De a pillanat számtalan esélyei közül nincs kizárva az sem, hogy a karlista seregek egy része átpártolhat az alfonzismushoz, hanem ezzel nem a nemzet nyer, csak az újabb lázadás. Különben az is megeshetik — hiszen spanyolokról van szó — hogy a fait accomplit elfogadják, s az évzáró alfonzista államcsínyt is eltűrik egy ideig, mint eltűrték az év elején a Serrano herezeoróf. Páris, deczember 28. (A politika. — Versailles és Páris. —Karácsony. — Egy karácsony-történetke 999-ik kiadása. — Az év utolsó napjai Párisban.) A versaillesi nemzetgyűlés tagjai mégis jó hazafiak. Érezvén azt, hogy a nemzetnek a nyugalmat megadni nem képesek, legalább megzavarni sem akarták az ország ünnepi (értsd: ünnepek alatti) nyugalmát, és a családi tűzhelyükhöz tértek vissza. S ez a legokosabb, amit ez idő szerint tehettek. Nem, nem akarom azt mondani — távol legyen tőlem! — hogy a parlamentek a népeknek átkai, sőt azt is megengedem, hogy áldásai, de azon t. ez. olvasóközönségtől, amely, ha kedvencz újsága egy vagy más „szent“ ünnep miatt (mert kérem az újságírók egytől-egyig jó keresztény emberek) — ha, mondom, kedvencz újsága két napig meg nem jelent, békétlenkedni, zúgolódni szokott: ezen t. ez. olvasóközönségtől az őszinteségért hasonló őszinteséget kérek. Tegyék a szívükre kezüket uraim, s vallják be, nem sóhajtottak-e föl sokszor könnyebbülten, ha az alkotmány várának, a parlamentnek várai olykor-olykor bezáródtak ? Mi, magyarokul, hála törvényhozásaink bölcseségének, a parlamentarismussal ugyan még nem jutottunk ennyire, de a franczia választópolgárok szívét mindannyiszor öröm tölti be, valahányszor a nemzet képviselőinek gyülekezete „elnapolja magát.“ És mert a versaillesi nemzetgyűlés tagjai, mint mondom, mégis jó hazafiak, a nemzet ünnepi nyugalmát ezúttal még az sem zavarta meg, ami, ha a versaillesi nemzetgyűlés együtt van, bizonyára megtörténni — nem történik vala meg. Aki ismeri ama nehézségeket, amelyek a versaillesi nemzetgyűlés elnapolása előtt állnak, az kalapot fog emelni mindannyiszor, ha olvassa vagy hallja, hogy ez igen tisztelt testület feloszlott. Tudni kell mindenekelőtt, hogy a köztársaság elnöke minden ily alkalomkor czak mókostul, a magentai herczegnőt sem véve ki, harczolkodni kénytelen .... Versaillesből Párisba, majd az elyséei palotából a versaillesi elnöki lakba. Ez pedig, eltekintve a harczolkodás kellemetlenségeitől, azért is gyűlöletes Mac-Mahon tábornagy előtt, mert nagyon is pellengérre állítja a köztársasági elnök zsellér voltát. S azok a hurczolkodási kellemetlenségek! A legutóbbi hurczolkodásnál történt, hogy egy kis láda feneke behorpadt, s a láda tartalmát képezett tárgy sérülést szenvedett. Az elnök részakarói legottazt a hírt terjesztették, hogy a láda tartalmát az a korona képezte, amit Mac-Mahon, ha tükör előtt áll, a fejére szokott tenni. Mások azonban — s ezek inkább érdemelnek hitelt — azt mondják, hogy a láda tartalma, noha törékeny edény, nem lehetett korona, mert a koronán nem szoktak — ülni. A ládában hát — válaszoltak a részakarók — a tábornagy trónja volt. S a képviselőkre lehetőleg még kellemetlenebb az ily harczolkodás, főleg, ha a szünet csak néhány napig tart. Hová menjenek ilyenkor, ha a fővárosba nem? Már most képzeljék el önök, mily önzetlenség kell ahhoz, hogy a versaillesi nemzetgyűlés annak a Párisnak látogassa báljait, amelynek Versaillest elébe teszi, a melyet decapitalizál. Amit azonban ez elnapolási akadályok közt először kell vóla említenem, azok a versaillesi nemzetgyűlés termének kényelmes bársony-karszékei. Az ily karszékekben tudvalevőleg nagyon jól esik a nyugvás, s ezekben a karszékekben rejlik magyarázata annak, miért nem tesz a nemzetgyűlés már évek óta semmit, s ezek a karszékek teszik érthetővé a következő párbeszédet is: — Jean! — szól a képviselő inasához — kabátomat. — Nagyságod távozik? — E pillanatban. — Bocsánat a kérdésért nagyságos uram , hová? — A nemzetgyűlésbe. — Úgy jól cselekszem nemde, ha mindjárt a hálóköntössel szolgálok ? Mindebből láthatják önök, mily áldozatot hoz a versaillesi nemzetgyűlés, valahányszor elnapolja magát. Ezt az áldozatot a karácsonyi ünnepek alkalmával is meghozta, s bizonyára a nemzet őszinte örömére. A karácsonyi ünnepeket hát politikai villongások nem zavarták meg. A karácsony egyébiránt — különösen német ünnep lévén — Francziaország és Páris nem annyira a családok ünnepe, mint Németországban a még nálunk is. A karácsonyfák kedvéért sem ritkítják meg az erdőket annyira, mint a szomszédállamban s azt sem tartják elimennek, ha karácsony estéjét, a családi örömök e boldog estéjét az egész család a színházban tölti. S valóban, karácsony estéjén a színházak csak úgy tömve voltak, mint az ünnep napján. Maga az ünnep is csak egy napból áll. István napján mindenki ismét dolgához lát. Nálunk a karácsonyi ünnepek alatt legkevesebb öt napig szünetel a munka, itt még 24 óráig is csak részben. A párisi gyárak harmincz százalékában karácsony napján is folyt a munka s nem a gyárosok kényszerítők a munkásokat dologra, hanem ezek ajánlkoztak önkényt, azt mondván, hogy hét napban elég egy napi pihenés. Nálunk szentségtörésnek tartanák, ha valaki karácsony ünnepén dolgoznék, itt imádságnak tartják. Ám hasonlítsa valaki össze a kiválóan katholikus Francziaország naptárat a mi liberális országunkéval s azonnal látni fogja, hogy e kiválóan katholikus ország fél annyit sem ünnepel (olvasd : ’ henyél), mint a mi liberális országunk. Mi minden apró-cseprő szentet megünnepelünk, mig a „bigott“ francziák karácsonykor is, húsvétkor is csak egy napot engednek a munkaszünetnek. De ne hasonlítsuk össze a naptárakat — fölösleges. Tekintsük csak az eredményeket. Míg a franczia nemzet rö ,vid két év alatt öt milliárd hadisarcot képes ki- fizetni, addig mi . . . A munkaszeretetben rejlik a franczia