Ellenőr, 1875. január (7. évfolyam, 1-31. szám)

1875-01-01 / 1. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr Félévre . . . 1O „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám óra 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Budapesten, nádor-utcza 6. sz., POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: pesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrád testvérek irodájában).­­ ' ' ' '■ Kiadó-hivatala: ((fizethetni helyben és posta utján: nádor-utcza 6. sz. a. 1. szám Budapest, péntek, január l 1875. VII. évfolyam. létkü­ldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. A tisztelt közönséghez. Eddigi előfizetőink kényelmére ismét szétküldtük a bérmentes postautal­ványokat, melyeket az „Ellenőr“ előfi­zetői bélyegmentesen használhatnak akár féléves, akár évnegyedes előfizetéseknél. A félévi előfizetések megtorlódása sok munkát adván a posta- és kiadó­hivatalok­nak, kérjük a t. közönséget, méltóztassék megrendeléseit, s illetőleg azoknak megújí­tását minél korábban tenni meg, nehogy az előfizetési késedelem fennakadást okozzon a lap vételében. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre ....... 20 forint — kr. Félévre ........ 10 „ — kr. N gyedévre..........................5 „ — kr. Egy hóra.......................... . 1­­­80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK: IPáris, decz. 31. Egy ma reggeli 3 órakor föladott madridi sürgöny jelenti, hogy Alfons herczeg Spanyolország királyá­vá proklamáltatott, és az egész éjszaki had­sereg és czentrum által elismertetett. Páris, decz. 31. Izabella királyné 30-án éjfél a következő sürgönyt kapta Madridból: a centrális és éj­szaki hadsereg, valamint Madrid vá­ros és vidéke helyőrségei Alphonst királyul prokla­­m­álták; Madrid valamint Spanyolország minden városa lelkesedéssel fogják fogadni ezen prokla­­mátiót; Pan­o Rivera, Madrid város főkapitánya és Cam­as Gastello az alfonzista párt főnöke ké­rik ő felségét, ezen távsürgönyt felséges fiának tud­tára adni, kinek jelenlegi tartózkodási helye isme­retlen; ő felségének szerencsét kívánnak a nagy, harcz és vérontás nélkül kivivott győzelemhez. Aláírva: Rivera, Cam­as Castello. Zágráb, decz. 31. A mai országgyűlésen Makanec interpellálta a bánt a kincstár és a ha­tárőrvidéki erdőüzleti consortium közt létesült egyez­ség tárgyában, vájjon az egyezség által az ország érdeke biztosítva van-e ? A bán azzal válaszol, hogy sem joga, sem kötelessége nem volt az erdő­üzletre befolyást gyakorolni, mely válaszszal Ma­kanec nem volt megelégedve, a ház azonban tudo­másul vette. Ezután folytattatik a költségvetés rész­letes tárgyalása, mely az országos alapok ügyével együtt befejeztetett. Róma, decz. 31. A király a diplomat­iai testület szerencsekivánatait elfogadta. — Kendell német nagykövet átnyújtotta a királynak a német császár arczképét s ennek sajátkezüleg irt le­velét. Páris, decz. 31. A „Debats“ jelenti, hogy az elyséei conferencziák eredményei szerint, való­színűnek látszik a két czentrum egyesülése, de az csak a jobboldal nélkül történhetik. HE­S* Páris, decz. 31. (Zárlat.) 3 járad. 61.95. Olasz járadék 68.75. Credit mobilier 355.—. Osztr. — Consulok —.—. Éjszaknyugoti pálya —. —. 5-ös jára­dék 97.82. Államvaspálya 693.—. Lombardok 287.—. Ame­rikai —. —. Magyar kölcsön —. Magyar keleti pálya 6­, 1871-iki kölcsön 93.42. 1872-iki 30.47. Budapesti szinlapok. Péntek, jan. 1. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 194. szám. A szigetvári vértanuk. Eredeti szomorujáték 4 felv. Irta Jókai Mór. V­A­R-S­ZINHA­Z. Nagy Bérlet 54. szám. Kis bérlet 1. szám. Fenn az ernyő, nincsen kas. A Teleky-alapitványból 100 arany pályadijjal jutalmazott eredeti vigjáték 3 felv. Irta Szigligeti Ede. Hogy áll a világ? Ha valaki az ezernyolczszázhetvenne­­gyedik év száraz krónikáját, a történelem lánczolatából kiszakítva, venné időmúltával elő, bajosan találná meg benne e kérdésre a feleletet. Látna egy csomó eseményt kó­vályogni a szürkületben; de arról, hogy hajnalodik-e, vagy alkonyul? s a rajzó ese­mények iránya merre tart: előre-e a kelő nap felé ? vagy hátra egy kialvó fény után ? — arról nem lenne megvilágosodása e kró­nika lapjaiból. Ellentétes irányok szeldelik egymást s összekuszált nyomukon hasztalan kutatni a czélt, mely felé majdan diadalmas útja lesz nyílandó az események fejlődésének. Egy­mást kizáró törekvések szülemlenek és iz­mosodnak nagggyá, nem ritkán kölcsönös segélylyel, mintha csak ikervérek lennének; míg másfelől az egy anyától lett eszmék harczban állanak szemközt életre halálra. Itt a nyers erőszak önző hatalma szegődik a sza­badság zászlóvivőjévé, melynek lefordult szövétnekét, amott ecrvkarí imíS/IAi wawír­­-­­sárba. Emitt: galamb enyeleg az ölyüvel, ott­ csóka csóka társának ássa ki a szemét ; különben gazdagon nyit az örökös barátsá­gok virágzó fája, csak a bárányok ellen van egy kis panasz, minek zavarják a vi­zet. Csoda-e, hogy a farkasok fegyverez­nek ? Kiszakítva, ilyen ellentétes holmi ez évnek krónikája. De, ha az összkuszált csomó eltépett szálait a hozzájuk végező múlthoz­­ illesztjük, nem oly nehéz Ariadne fonálra akadni, mely a tömkelegen átvezet, s kiérve onnan, tán a jövendő folytatást is meg­sejteti. Az ezernyolczszázhetvennegyediki törté­netek rugóit és magyarázatát 1869-ben és 1870-ben találjuk meg. „Róma és Sedán“: Íme a kulcs a látszólagos ellentétek és ter­mészetellenes események enigmájához. Ami a letelt évben a világ folyására kiható történt, az események nagy külön­­félesége s a szemmel látható összefüggés hiánya daczára a czél vagy eredet szerint csupán két főcsoportra oszlik, s fejezetül a csoportok fölé ez illenék leginkább: A syllabus harcza a felvilágo­­so­dással. Küzdés a megzavart egyen­súlyért. Ami Poroszországon a korszellem da­liájává ütötte a megcsontosult ,junker­-t s a szabadröptü franczia szellemből a reactionak vet puha ágyat, ami Spanyol­­országon testvért testvér ellen támaszt, s a fiú tőrét az apa szivében for­gatja meg; ami az olaszországi urnák kö­rül a passiv ellenállással vonat sánczot s Itália gyermekeit a német Caesar palástja alá kergeti a franczia testvér kebléről; ami Angliában múltja megtagadására bírja a whig vezért s a ritualizmusból fegyvert ko­vácsol az anglikán egyház ellen, ami a Svájczban megszavaztatja a nemzeti erők tö­mörítésére az alkotmányt, s a szentszéki követnek ajtót mutat; Belgiumban a cor­­ruptiót fedezi és klastromokat épít; véres lá­zadásokat idéz elő az oroszok földjén; s val­lási villongást a török uralta országokban, s még a forró égövi indolencziát is felri­asztja álmából Brazíliában és Venezuelában, mig a jó Ecuadorból országos péterfillére­­ket sípol ki általános bucsu fejében s végre még szegény Bittót is keztyübe kergeti bol­dogtalan a polgári házassággal, s Bécsben Rauscher szavával emel tiltakozást az egy­házi törvények ellen: s mindez egy és ugyanazon erjedés szelleme. Egy és ugyan­az a küzdelem mindenütt, csak alakjában különbözik. A vaticáni zsinat harczi trombitája csattogva hangzik ki a zsivajból, s fájda­lom, csak itt-ott harsogja túl a felvilágo­sodás riadója; de hogy határozottan el­nyomná valahol, arra, az egy kis Svajczot kivéve, a lefolyt esztendő példát nem mutat. Svajczban az erélyt igazi szabadelvűség su­gallja, s ez magyarázza meg a sikert, mely igen kicsi híján teljesnek mondható máris. Németországon ellenben, hol a szabadelvű­ség zászlaja csak a korlátlan uralomvágy kendőzésére való, s az actiót hatalmi czélok sugalják, az erély kíméletlen szigorával nem áll arányban foganatra. Az ultramon­­tán párt tetemesen megerősödve jött ki az ez idei választások tisztító tüzéből, s a be­börtönözött püspökök mögött nem csillapult a felkorbácsolt szenvedélyek hullámverése. A syllabus és a felvilágosodás tusájá­­nak e tulajdonképeni része, amint látjuk, nem sok megnyugtatót mutat fel a lefolyt évben. S hogy vagyunk a leplezett, hogy úgy mondjuk be nem vallott részszel ? Fran­czia- és Spanyolország ez évi történetei fe­lelnek erre. Itt és amott a monarchikus re­­actio képviseli a syllabust, s a felvilágoso­dást a köztársaság. Francziaországon az utóbbi javára hajlik a tusa. Az év folytán nagy vereséget ért Broglie bukásában a fekete sereg, s a felvilágosodás nagy tért hódított a nemzet közvéleményében. Itt megvan a remény és erősbödött ez év folytán, hogy a szabadság elborult csillaga utóljára mégis diadalmasan fel fog ragyogni. Nem így Spa­nyolországon. Ott államcsínynyel kezdődött az év, nehéz viaskodással folyt a kab­izmus erősbödésére, s a Serrano-kormány nyomo­rul­tságának documentálásául éppen, midőn e sorokat írjuk, hozza a távíró a hírt, hogy államcsinynyel is végződött. A katonai forradalom ma reggel három óra­kor asturiai Alfonz herczeget ki­kiáltotta királynak. Spanyolország nem is rekeszthette be méltóbban ez évi hitvány történetét. Itt a syllabus lett a győztes. Egyebütt még nagyon bizonytalanok a harcz esélyei. S így áll a­ dolog azzal a küzdéssel is, mely a második fejezet alá Az 1870-iki világjázó katastropha után támadt hullámzás ez évben sok meglepő mozzanatot mutat, de tájékoztatóul arra, hogy mikor és hogy fog elülni a zaj , egyetlen egyet sem találunk. Németország túlsúlya ellen egyfelől, s annak megtartására másfelől, érdekesnél érdekesebb sakkhúzások történtek ez idén. A három éjszaki monarchiának, többszörös fejedelmi találkozásokkal meg­pecsételt szövetségéből Németország szilárd bástyát emelt magának — máról holnapig. De egy ki nem puhatolható befolyás mind­járt legelső alkalommal rést ütött a vár­övön, midőn Oroszország el nem ismerte a spanyol kormányt, szövetségesei kedvéért. Ugyanez a befolyás vezette az Ázsiában farkasszemet néző két nagyhatalmat: Orosz­országot és Angliát egymáshoz közelebb, s ha a brüsseli congressus fiascója miatt némi neheztelése támadt is amannak ez utóbbira, nem volt az nagyobb annál, mely a fiascoért a német szövetségest is méltán terhelheté, s egyáltalán nem olyan nagy, hogy az Edinburgi herczeg és Mária orosz nagyherczegasszony házasságával megerősí­tett frigynek megárthatott volna; s külö­nösen a dán kérdés fölvetése óta, mely Achilles-sarka a német-orosz barátságnak, ezzel legalább is kiállja a versenyt az orosz­angol jó viszony. Istápoltatott ez különösen ez év folytán jelentékeny concessiókkal Anglia részéről a keleti politikában. Anglia lemond­óban van Törökország gondnokságá­ról, s a Dunai fejedelemségek szerződési ügyében már olyan politikát követett, mely az orosz ízlésnek s mellesleg Ausztria-Ma­­gyarország kívánságának is megfelel. Tö­rökország különben lahedzsi oktalankodásá­val, maga is sokat tett Anglia érzelmeinek megváltozására. De ha az érdek­csoportosítás a német suprematia javára — mint a fenntebbiek mutatják — nem mondható valami különösen sikerültnek, annál kevésbbé az, ami a fran­czia érdekek javára e részben történt. Fran­­cziaország igen ügyesen kac­érkodott ugyan Oroszországgal, s fejedelmünk szentpétervári utazásakor monarchiánkkal is sőt a len­gyel kérdést is megpengette befolyása, Orosz­országnak tetsző accordokban, hanem a siker mindez ideig nem emelkedett, szem­­­­mel láthatólag a zéruson felül. Egyet­len egy húzása mondható sikerük­nek: az, melyivel az „Orenoque“ botrány kövét eltá­volította az ola­sz barátság útjából, de ennek is sokat árt, hogy német befolyás nyo­mása alatt történt. A másik szomszédját azonban, a spanyolt, tökéletesen elidegení­tette magától. Keresett még érintkezési pon­tokat az angol tory párttal, de ez egyelőre kosarat adott szintén, bár a két állam jó viszonya, eltűnvén Sedán óta minden félté­kenykedés, tetemesen gyarapodott s nem le­hetetlen, hogy bizonyos tekintetben szövet­séggé forrasztja az érdekközösség. Igen az érdekközösség! Ez az, a­mi a nemzetközi egyensúlyt kereső hullámzást a lefolyt évben szabályozá­s nem ritkán oly csoportosulásokat idézett elő, melyek első tekintetre szinte képtelenségnek látszanak. S a múlt háttere és a jövő perspectívája valóban is olyanokat mutatja. Hanem az érdekközösséget szokás lett mai napság csupán a jelen mértékével venni számba. A múlt nem nyom, a jövő nem számít; min­den terv, minden cselekvés csak a jelennek szól; máról holnapra csinálják a politikát, s a régi iskola csillagvizsgáló­s­a mellett a garádon át eső politikája kiment a divat­ból. Ellesni a pillanat titkát s úgy fordí­tani az önérdek javára, nem törődve se Péterrel se Pállal, holnapra hagyni, a­mi a holnap dolga, de felhasználni a mát, köröm­próbáig: ez a mai nap politikai kátéja. Reál­politika a la Bismarck. S ennek követését látván az év esemé­nyei tükrében mindenütt, nem fogjuk meg­lepőnek találni, hogy a béke és barátság folytonos emlegetése közben, állig fegyver­kezik az ölelkező szomszédság, s ha sokada­­lomba fut össze, sohase tudjuk, menyegző lesz-e vagy temetés. Így áll a világ. terjesztette elő, hogy a bélyegzett váltótárlapokból 700,000, a váltókra egyébként alkalmazott bélyeg­ből pedig vagy 100,000 frt­ a bevétel; ha itt is, mint Ausztriában vagy 20°/0-kal leszállíttatnak a bélyeg tételei, 160,000 forintnyi bevételi csökke­néstől lehet tartani.­­ A bizottság tagjai csak­nem egyhangúlag azt a nézetet nyilvánították, hogy a magyar kincstár nem fogna ugyan 100.000 forinttal megrövidíttetni, ha csupán Ausztriában szállíttatnék le 20°/0-kal a váltóbélyeg, másrészt azonban bizonyos, hogy ha nálunk is ezen leszál­lítással egyidejűleg elfogadtatnak azon rendszabá­lyok, melyeket Ausztriában javaslatba hoz a kor­mány, akkor ama hiány sokszorosan ki lesz pó­tolva. Nevezetesen ajánltatik, hogy ezentúl a bün­tetés a bélyegcsonkítás százszoros értékéig emel­kedik, és hogy oly váltón, a­melynél kincstári űr­lap nem használtatik, úgy a kiállító, mint az elfo­gadó aláírása a bélyegen átírandó , továbbá, hogy számláknál, nyugtáknál a bélyegrövidítésért az el­fogadó egyetemlegesen felelős legyen a kiállítóval együtt. Figyelmeztetik egyúttal a kereskedelmi ka­mara képviselői részéről a kormányt egynémely visszaélésre az illetékek megszabásánál. Az érte­kezlet eredménye valószínűleg az lesz, hogy a ma­gyar kormány magáévá teendi az osztrák pénz­ügyminiszter javaslatát a váltóbélyeg tárgyában. Újév napján d. e. 11 órakor a balközép tagjai testületileg tisztelegnek Tisza Kálmán­ná­l az évforduló alkalmából. A pénzügyminisztériumban kedden este a pénzügyminiszter elnöklete alatt értekezlet tartatott az Ausztriában tervezett bélyegilleték leszál­lítása tárgyában.­­ A kérdést Wahrmann vetette föl a képviselőházban a pénzügyminiszterhez inté­zett interpellációjával, a­melyben kifejtette azon hátrányokat, melyek a magyar kincstárt különö­sen a váltóbélyeg utáni jövedelemnél érhetik, ha a tétel Ausztriában a­lacsonyabb lesz, mint a Magyar­­országon megállapí­tott. Az értekezleten részt vet­tek több minisztérium képviselői s a kereskedelmi kamara két küldöttje : Wahrmann Mór és Koch­­meister Frigyes. A Pénzügyminisztérium szakvefe-— A „Pester Lloyd“-ot Bécsben confiscál­­ták. A bécsi „Deutsche Zeitung“ erre vonatkozó­lag a következőket írja: A „Pester Lloyd“-ot, mely már több nap előtt megkezdte az Offenheim­­per vádiratának közlését, s ezt —miután Magyar­­ország külföld — ott büntetlenül tehette is, ma az itteni államügyészség lefoglalta. A „Pester Lloyd“ kiadása mindaddig meg fog akadályoztatni, míg a vádirat közlése tart. A „D. Z.“ ez egyszer helyes szempontból szól Magyarországnak Ausztriához va­ló viszonyáról. Szegény Spanyolország! Csordultig tellett a pohár. A karlista lázadással csupán az alfon­zista lázadás áll szemközt e pillanatban. Spanyolország nincs sehol. Asturiai Alfonz herczeget, a száműzött Izabella fiát, a ka­tonai forradalom kikiáltotta királynak. Múlt éjjel érkezett hozzánk e forrada­lom legelső híre , s ma virradóra három órakor teljes eredményig ért. Martinez Cam­pos fellázadt zászlóaljai egy huszonnégy óra alatt magukkal ragadták az egész centrális hadsereget, mely le­verésükre küldetett tegnap, és az egész éjszaki hadsereget, mely Serrano fő vezér­sége alatt a karlisták ellen volt indu­landó. Ilyen villámgyorsaságú fordulat még Spanyolországon, a váratlanságok ez édes otthonában is, a ritkaságok közé tartozik, s bár számos példából ismerjük a spanyol seregek utólérhetetlen virtuozitását a pro­­nunciamento-csinálásban, de ez a gyorsaság és általánosság mégis meglepő. Csak két esetet tudunk képzelni e bámulatos egyet­értés és gyorsaság magyarázatául : vagy Serrano volt eleitől fogva, s következe­tesen mindvégig, semmirevaló gazember, s az alphonzismusnak álcrázott hive akkor is, midőn a legutóbbi időben oly erélyesen lépett fel ellene, s most a táborba menvén személyesen, maga tűzte ki a lázadás zász­laját, őrizet alá tétetve minden nem hajló vezért és tisztet; vagy gazember a hadse­regnek minden vezére s tisztje, le az utolsó zászlótartóig, s ezeknek alattomos, sokáig előkészített conspiratiója lobbantotta föl a tűzaknát Serrano lábai alatt. Harmadik eset nem képzelhető. Mert ha csak egy becsületes vezér volt is a tá­borban, nem válhatott volna általánossá ily gyorsan a lázadás, s legalább pour sau­ver Thonneur du drapeau lett volna némi nyoma a köztársasági érzelmű seregek ellenállásá­nak. Meglehet különben, hogy a táviró nagyítja a dolgot, s hogy utólag előkerül va­lahonnan a köztársaság híveinek serege is. De ez, megváltjuk, csak kétségbeesettebbé tenné a helyzetet, ha csak olyan tekinté­lyes haderőt nem képviselne a nemzeti zászlóhoz hű sereg, hogy az alfonzista párt­ütőkkel megbizni, még­pedig gyorsan meg­­bizni képes lenne. Serrano szereplése mindenesetre olyan talány, melynek megfejtését a legnagyobb érdekkel várjuk, jóllehet ez ember múltjá­ban és jellemében keresve hozzá kulcsot, tán megoldható volna e perezben is. De mi hiszünk az emberek javulhatásában, s nem akarunk teljes bizonyosság érkeztéig ezen férfiúról sem ítélni. A­mi a helyzetet illeti, annak bonyo­dalmai beláthatatlanok. De a pillanat szám­talan esélyei közül nincs kizárva az sem, hogy a karlista seregek egy része átpártol­hat az alfonzismushoz, hanem ezzel nem a nemzet nyer, csak az újabb lázadás. Külön­ben az is megeshetik — hiszen spanyolok­ról van szó — hogy a fait accomplit elfo­gadják, s az évzáró alfonzista államcsínyt is eltűrik egy ideig, mint eltűrték az év elején a Serra­no herezeoróf. Páris, deczember 28. (A politik­a. — Versailles és Páris. —Ka­rácsony. — Egy karácsony-történ­etke 999-ik kiadása. — Az év utolsó napjai Párisban.) A versaillesi nemzetgyűlés tagjai mégis jó hazafiak. Érezvén azt, hogy a nemzetnek a nyu­galmat megadni nem képesek, legalább megzavarni sem akarták az ország ünnepi (értsd: ünnepek alatti) nyugalmát, és a családi tűzhelyükhöz tér­tek vissza. S ez a legokosabb, a­mit ez idő sze­rint tehettek. Nem, nem akarom azt mondani — távol le­gyen tőlem! — hogy a parlamentek a népeknek átkai, sőt azt is megengedem, hogy áldásai, de azon t. ez. olvasóközönségtől, a­mely, ha kedvencz újsága egy vagy más „szent“ ünnep miatt (mert kérem az újságírók egytől-egyig jó keresztény em­berek) — ha, mondom, kedvencz újsága két napig meg nem jelent, békétlenkedni, zúgolódni szokott: ezen t. ez. olvasóközönségtől az őszinteségért ha­sonló őszinteséget kérek. Tegyék a szívükre kezü­ket uraim, s vallják be, nem sóhajtottak-e föl sok­szor könnyebbülten, ha az alkotmány várának, a parlamentnek várai olykor-olykor bezáródtak ? Mi, magyarokul, hála törvényhozásaink bölcseségének, a parlamentarismussal ugyan még nem jutottunk ennyire, de a franczia választópolgárok szívét mindannyiszor öröm tölti be, valahányszor a nem­zet képviselőinek gyülekezete „elnapolja magát.“ És mert a versaillesi nemzetgyűlés tagjai, mint mondom, mégis jó hazafiak, a nemzet ünnepi nyugalmát ezúttal még az sem zavarta meg, a­mi, ha a versaillesi nemzetgyűlés együtt van, bizonyára megtörténni — nem történik vala meg. A­ki ismeri ama nehézségeket, a­melyek a versaillesi nemzetgyűlés elnapolása előtt állnak, az kalapot fog emelni mindannyiszor, ha olvassa vagy hallja, hogy ez igen tisztelt testület felosz­lott. Tudni kell mindenekelőtt, hogy a köztársaság elnöke minden ily alkalomkor czak­ mókostul, a magentai herczegnőt sem véve ki, harczolkodni kénytelen .... Versaillesből Párisba, majd az elyséei palotából a versaillesi elnöki lakba. Ez pe­dig, eltekintve a harczolkodás kellemetlenségeitől, azért is gyűlöletes Mac-Mahon tábornagy előtt, mert nagyon is pellengérre állítja a köztársasági elnök zsellér voltát. S azok a hurczolkodási kellemetlenségek! A legutóbbi hurczolkodásnál történt, hogy egy kis láda feneke behorpadt, s a láda tartalmát képezett tárgy sérülést szenvedett. Az elnök rész­­akarói legott­­azt a hírt terjesztették, hogy a láda tartalmát az a korona képezte, a­mit Mac-Mahon, ha tükör előtt áll, a fejére szokott tenni. Mások azonban — s ezek inkább érdemelnek hitelt — azt mondják, hogy a láda tartalma, noha töré­keny edény, nem lehetett korona, mert a koronán nem szoktak — ülni. A ládában hát — vála­szoltak a részakarók — a tábornagy t­r­ó­n­j­a volt. S a képviselőkre lehetőleg még kellemetle­nebb az ily harczolkodás, főleg, ha a szünet csak néhány napig tart. Hová menjenek ilyenkor, ha a fővárosba nem? Már most képzeljék el önök, mily önzetlenség kell ahhoz, hogy a versaillesi nemzetgyűlés annak a Párisnak látogassa báljait, a­melynek Versaillest elébe teszi, a melyet decapi­­talizál. A­mit azonban ez elnapolási akadályok közt először kell vóla említenem, azok­­ a versaillesi nemzetgyűlés termének kényelmes bársony-karszé­kei. Az ily karszékekben tudvalevőleg nagyon jól esik a nyugvás, s ezekben a karszékekben rejlik magyarázata annak, miért nem tesz a nemzet­gyűlés már évek óta semmit, s ezek a karszékek teszik érthetővé a következő párbeszédet is: — Jean! — szól a képviselő inasához — kabátomat. — Nagyságod távozik? — E pillanatban. — Bocsánat a kérdésért nagyságos uram , h­ová? — A nemzetgyűlésbe. — Úgy jól cselekszem nemde, ha mindjárt a hálóköntössel szolgálok ?­­ Mindebből láthatják önök, mily áldozatot hoz a versaillesi nemzetgyűlés, valahányszor elnapolja magát. Ezt az áldozatot a karácsonyi ünnepek al­kalmával is meghozta, s bizonyára a nemzet őszinte örömére. A karácsonyi ünnepeket hát politikai villon­gások nem zavarták meg. A karácsony egyébiránt — különösen né­met ünnep lévén — Francziaország és Páris nem annyira a családok ünnepe, mint Németországban a még nálunk is. A karácsonyfák kedvéért sem ritkítják meg az erdőket annyira, mint a szomszéd­államban s azt sem tartják elimennek, ha kará­csony estéjét, a családi örömök e boldog estéjét az egész család a színházban tölti. S valóban, ka­rácsony estéjén a színházak csak úgy tömve vol­­­tak, mint az ünnep napján. Maga az ünnep is csak egy napból áll. Ist­ván napján mindenki ismét dolgához lát. Nálunk a karácsonyi ünnepek alatt legkevesebb öt napig szünetel a munka, itt még 24 óráig is csak rész­ben. A párisi gyárak harmincz százalékában ka­rácsony napján is folyt a munka s nem a gyáro­sok kényszerítők a munkásokat dologra, hanem ezek ajánlkoztak önkényt, azt mondván, hogy hét napban elég egy napi pihenés. Nálunk szentségtörésnek tartanák, ha valaki karácsony ünnepén dolgoznék, itt imádságnak tartják. Ám hasonlítsa valaki össze a kiválóan katho­­likus Francziaország naptárat a mi liberális orszá­gunkéval s azonnal látni fogja, hogy e kiválóan katholikus ország fél annyit sem ünnepel (olvasd : ’ henyél), mint a mi liberális országunk. Mi minden apró-cseprő szentet megünnepelünk, mig a „bigott“­­ francziák karácsonykor is, húsvétkor is csak egy napot engednek a munkaszünetnek. De ne hason­lítsuk össze a naptárakat — fölösleges. Tekintsük csak az eredményeket. Míg a franczia nemzet rö­ ,­vid két év alatt öt milliárd hadisarc­ot képes ki-­­ fizetni, addig mi . . .­­ A munkaszeretetben rejlik a franczia

Next